Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-02-25 / 8. szám

A*V" ^ V Hasznos tudni. •v 4* •<> <0- V„ hogy SCHMIDTHAUER IW Í7TMTTTT»T 1 keserűvize nemcsak a legjobb természetes hashajtó, de kiöblítési szerepénél fogva gyorsan eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből. ~ÍÖ1 GyŐff, Gr. Tisza I. tér 5. Razziát a kontárok ellen! ínség, munkanélküliség, behajthatatlan kintlevőség, állami-, községi-, hitközségi-, be­tegségi-, öregségi-, rokkantsági-, egyenes-, pót-, forgalmi-, kereseti-, fényűzési- stb. adó­tartozások, OTI-követelés, késedelmi kamat, pótlék, illetékek, tisztviselők fizetésének le­szállítása és még újabb adók kórbetegségé­ben agonizáló legitim iparosnak nyomorúsá­gára a kontárok teszik fel a töviskoronát, il­letve adják meg a halálos döfést. Mert mindennel valahogy meg tud küz­deni egy rendes iparos, de az iparengedély nélkül vállaló kontárokkal — az ipar e parazi­táival — nem. Mert ezek eleven testében pusz­títanak, a kenyerétől fosszák meg és tisztes­ségtelen versenyükkel gúzsbakötik az adófi­zető iparost. Ez mind régi dolog talán, de soha annyi kontár nem létezett, mint most. Pápán 5— 600-ra tehető számuk. Csak a női szabó ipar­ban 150—200-ra becsülhető. S ami a legjob­ban érinti a legitim ipart, az, hogy ilyen kontárokkal fix jövedelmű és szép fizetésű tisztviselők is dolgoztatnak. Sokan ezt a munkanélküliséggel indokol­ják, hogy az iparban elhelyezkedni nem tudó munkásokból lesznek a kontárok. Pedig nem épen így van. Mert megfor­dítva is lehet indokolni: Azért van ilyen nagy munkanélküliség az iparban, mert a kontárok száma annyira szaporodott, hogy az iparenge­déllyel dolgozó, adófizető, munkaadó iparos elől a tisztességtelen versennyel dolgozó kon­tárok elveszik a munkát. így a munkaadók nem tudnak munkásokat felvenni. Tény az is, hogy viszont sok kontár van, aki nemcsak egyedül, hanem sok alkalommal segéddel is dolgozik, termel silány fércmun­kát olcsóért(?!), mert semmi közterhet, semmi adót nem fizet, s rezsiköltsége sincs. Végered­ményben nagyon sok kontár jobban él, mint egy tisztességes tanult iparos. Sőt... Vígan kontárkodik s »megszerzi magát!« Mert igenis van még piac! Mert van szük­séglet minden áruban. Pénz is volna, mert a silány munkáért adott pénzből a kontárok ke­zén semmi sem kerül vissza az államkincstár útján az ország pénzügyi vérkeringésébe. A legitim iparos elől a kontár olcsóbbnak vélt munkájával elveszi a munkát, így a legitim iparos adót fizetni nem tud, a kontár pedig nem fizet adót, mert nem akar. (Vagy nem kö­veteli tőle senki.) Tisztviselők fizetésének le­szállítását is a be nem fizetett adók eredmé­nyezik. Könnyen ki lehetne számítani, milyen csinos összeget tenne ki az az összeg, mellyel a kontárok révén az államkincstár károsodik. Csonkamagyarország városai szerint dolgozó kontárok számát összeadva és megszorozva a legkisebb adóátalánnyal, illetve egy kisipa­ros évi adója összegével, olyan súlyos pengő­összeg lenne az eredmény, mely bőven fedezné a tisztviselők fizetésemelésének különbözetét, sőt még újabb adók kitervelésére sem volna gondja a pénzügyminiszternek. Hát miért nem járnak el az iparosok a kontárok ellen?!... Hát nincs rá törvény?!... Kérdeznék sokan. De igen. Csakhogy egyes iparosnak már felemésztődött az ereje és idege a reménytelen küzdelemben. Nincs, aki felje­lentse a kontárt?! Nincs senki sem, aki nevét adja a feljelentéshez, mert ezer gondja és baja között nincs kedve kellemetlen pereske­déshez. Az iparosság már apatikusan meg­adta magát a sorsának. Az iparosság össze­sége pedig ma már kevés a kontárok ellen egyrészt, másrészt pedig mig eljut odáig, hogy együttesen el tudjon járni ellenük, addigra már »learatták a vetést a sáskák!« Hát a hatóságok?!... A kontárok szépen szaporodnak, így úgylátszik, a hatóságok kö­zönnyel vannak irántuk. Az iparosság összesége kiharcolta a tör­vényt ellenük, a hatóságoknak van csak joguk a törvény szerint eljárni. Hát nem lehetne ellenük semmit tenni!? De igen. Razziát ellenük! Minden házban van és lehet kontár! Egy tömegben összegyűjteni, összeírni őket. (Van elég szellemi munkanél­küli, akik ezt elvégzik, kifizetődik.) Kénysze­ríteni kell büntetés foganatosításával őket az ipar kiváltására és adófizetésre. így egyenlő ipari verseny alakul ki, mely a jó munka és termelés előfeltétele. De ez a hatóságok dolga volna. Elsősor­ban is az államkincstárt károsítja meg, adó­csalást követ el a kontár, melyért büntetés jár. Sőt bünteti a törvény azt is, mint tettes­társat, aki kontárral dolgoztat. így a közönség is segíthet ellenük azzal, ha nem dolgoztat velük. Legcélravezetőbb eszköz: hatósági razziát a kontár-iparosok ellen! Sz. P. ÚJDONSÁGOK. — Polgármesterünk a fővárosban. Mint azt mult számunkban is megírtuk, Hamuth Já­nos polgármesterünk folyó hó 19-én résztvett a városok kongresszusa állandó bizottsága ülésén és jelen volt a pénzügyminiszternél tisztelgő deputáció tagjai között is. Ez ügy­ről lapunk más helyén írunk. Itt említjük meg, hogy a belügyminisztériumban biztatást nyert polgármesterünk abban a tekintetben, hogy a város mostoha anyagi helyzetén vagy rendkívüli segéllyel, vagy kamatnélküli köl­csönnel segíteni fognak. — A Jókai-kör előadó-ülése. Irodalmi körünk február havi előadó-ülésére ismét zsú­folásig megtelt a nőnevelő-intézet díszterme azzal a lelkes közönséggel, melynek nemes ér­deklődése mindig szinte ünneppé varázsolja a Jókai-köri összejöveteleket. Fejes Zsigmond volt az első előadó. Ez a poétikus lelkű ter­mészettudós, ki ezúttal nem a maga tulajdon­képen i szakjának terén mozgott, hanem — természeti jelenségek leírásait ismertetvén nagy költőinknél — éles szemű és éles elméjű esztétikusnak is bizonyult. Lelkünk megújult a természeti tünemények változó sorának ké­peitől s az ezeket kisérő szellemes megjegy­zésektől. Az est két másik irodalmi előadója vendégként jött a körbe. Pohárnok Jenő ezút­tal először, de hisszük, hogy nem utoljára. Olyan könnyedhangu, természetes humora, szeretetreméltó belletristát s amellett kitűnő előadót ismert meg benne a kör közönsége, akit máskor, bármikor is szívesen hallgat meg újból. Frenetikus sikerrel bemutatott harctéri vonatkozású novelláját jellemfestő erő és vonzó, kerek cselekmény is értékessé tették. A másik vendég-előadót, Bódás Jánost, régi kapcsolatok fűzik városunkhoz és a kör dobo­gójához. Első sikereit itt aratta és azóta, hogy neve országosan ismertté lett, újból és újból visszatér hozzánk. Üjabb költeményeiből ha­tot kötött csokorba s nyújtotta át megillető­dött lelkű hallgatóságának. Mind a hat nagyon szép volt és klasszikusan szép közülük a Tövis. Az irodalmi műsort két becses zenei szám egészítette ki. Ritoók Magda ritka technikai készültséggel, lelkesítő szépen játszott el egy Gaál-rapszódiát. A Kárpát Dalkör nagyér­demű karmesterének, Hatvani Lajosnak veze­tésével két rendkívüli nehéz műdalt olyan tö­kéletesen mutatott be, hogy méltán megér­demli a legteljesebb elismerést. Hanganyag és összhang terén a dalkör igazán elsőrendűt nyújt. A közönség a műsor minden számát zajos tetszésével honorálta. — Az Országos Bethlen Gábor Szövetség a Magyar Protestáns Irodalmi Társasággal közösen 1933 február hó 26-án, vasár nap dél­után fél 4 órai kezdettel a nőnevelő-intézet dísztermében ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Hiszekegy. Előadja a főiskolai énekkar Tóth Lajos vezetésével. 2. Megnyitó beszédet mond dr. Kapi Béla ev. püspök, a BGSz társelnöke, a Magyar Prot. írod. Tár­saság elnöke. 3. Liszt: Szerelmi álom, Polcnyi Polonaise. Zongorázza Hermann Annus. 4. Ünnepi beszédet mond dr. Ravasz László ref. püspök, a BGSz társelnöke és a Magyar Prot. írod. Társaság ügyvezető^elnöke. Beethoven: Vezeklés. Énekli Farkas Irma. Zongorán kiséri Ritoók Magda. 6. Költeményeiből felolvas ifj. Szász Károly. 7. Záróbeszédet mond dr. Antal Géza ref. püspök, a BGSz társelnöke. 8. Ne­mes: Daloljatok jó magyarok. Énekli a ref. tanítónőképzői énekkar Ritoók István tanár vezetésével. — Műsormegváltás 2 és 1 P. Műsorok a ref. és ev. nő- és leányegyletek vezetőinél és Kis Tivadar könyvkereskedésé­ben kaphatók. — A városok pénzügyi memoranduma. A városok kongresszusának állandó bizottsága vasárnap Nendtvich Andor pécsi polgármes­ter elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Vár­hidy Lajos igazgató ismertette a pénzügymi­niszterhez benyújtandó memorandumot. A me­morandum hét pontból áll és kéri a valuták­ban felvett kölcsönök tőke és kamat törleszté­sének 1933 július 1-től egy évre való felfüg­gesztését, a kamattétel leszállítását és a váro­sok által a transzferalapba befizetett összegek kölcsönvételét. A függő kölcsönök lejáratának 1934. évi június 30-ig való meghosszabbítását, a városok fizetési zavarainak megszüntetését, a fázisrendszerre való áttérés miatt a városokat a forgalmiadónál ért veszteség megtérítését. Kérik a városok, hogy az állam feladatait ne hárítsák a városokra, kérik továbbá az önkor­mányzati jövedelmek elvonásának megszünte­tését és azt, hogy az új adórendelet alapján befolyó adókat ne az adópótléknál, hanem "az együttesen kezelt valamennyi adónál kelljen elszámolni. — Másnap Imrédy pénzügymi­Február hó 28-án kávé- és március hó 1-én tea-próbafőzés Meinl üzletben Pápa, Kossuth Lajos utca 20. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents