Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-02-18 / 7. szám

XXX. évfolyam. 7, S2ám» Pápa, 1933 február 18. A Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főis kola. Szerkesztőség: Liget-utca & szám. L MINDEN SZOMBATON. Helyben. lüfö&zetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 SSés. Telefon 131. Bzáiu. Laptulajdcno* Szerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt Peíőfi rntca. 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papiikereskedésében. (my) Az államháztartás egyensúlyának helyreállításával párhuzamosan a kormánycél­tudatos gazdaságpolitikai intézkedésekkel akarja a gazdasági tevékenységet felfokozni, ami a termelés, a munka, a forgalom élénkíté­sének szükséges előfeltétele és ami új forrá­sokat és alapot van hivatva teremteni az új adóterhekre. A financpolitika tehát karöltve jár a gazdasági politikával. A mai teljesen bedugult nemzetközi hitel idejében külföldi kölcsönre nem lehet számítani, a belföldi tőke­képződés sztagnálása pedig a hazai tőkefor­rások igénybevételét is nagyon megnehezíti. Mégis sikerült a kormánynak a transzfer-pén­zeken keresztül nemcsak ötvenmillió pengő átmeneti kölcsönhöz jutni a deficit fedezésére, hanem ezenfelül megnyerte a külföldi hitele­zők hozzájárulását ahhoz, hogy a transzfer­alapban részükre felgyülemlett összegekből 15 millió pengőt gyümölcsöző beruházásokra fordíthassunk, ami lényegileg egy ugyanilyen összegű külföldi beruházó kölcsönnel azonos. Az ekként rendelkezésre álló 15 millió pengő­ből a beruházó és közmunkák, melyeknek pro­grammját már kidolgozták, a legközelebbi jö­vőben megindulnak. Ezenkívül sikerült a kor­mánynak a gyáriparral olyan megállapodást létesíteni, amely szerint a nagy gyárak egy munkaszervező intézetet létesítenek szövetke­zeti alapon egyenesen közmunkák és beruhá­zások megindítása céljából. Ezen a réven kb. 25 millió összegű új munkálatokat lehet majd végrehajtani, amelyek főképen a gyáripari üzemek modernebb berendezését és ezzel az ipari termelés racionalizálását vannak hivatva lehetővé tenni. A beruházások kiválasztásában és megindításában a következő szempontoknak kell érvényesülniük: Első követelmény, hogy ezek a beruházások a szó szoros értelmében gyümölcsözőek, vagyis olyanok legyenek, ame­lyek már az első időben új jövedelmet haj­tanak. A tizenötmillió pengő transzferpénz­ből végzendő beruházások hiven szolgálják lezt a célt. Az államvasutak körében olyan be­ruházások történnek, amelyek az üzemköltsé­get lényegesen apasztani alkalmasak és ezzel nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak. Ezen­kívül nagyobbarányú ármentesítő munkák in­dulnak meg, amelyek nyomán az árvizvesze­delemtől sújtott nagyobb területek kerülhet­nek majd megművelés alá, ami a mezőgazda­ság bevételét szaporítja. A másik szempont, amelyet figyelembe kell venni a beruházások kiválasztásánál az, hogy lehetőleg sok mun­kást lehessen foglalkoztatni a mai nagy mun­kanélküliségben. Különösen sürgősen szüksé­ges ez a földmunkások körében és épen ezt a célt szolgálják az ármentesítési munkálatok, amelyek költségeinek túlnyomó nagy része munkabérre esik és ezzel igen sok kubikos munkást juttat új keresethez. A harmadik szempont, amely irányítja a beruházási poli­tikát az, hogy lehetőleg belföldi anyagokat használjunk fel ez új munkák körében, mert hiszen a belföldi anyagok kitermelése is ha­zai munkáskezeket foglalkoztat és ezenkívül lehetőleg a belföldi vállalkozás részére óvja meg a beruházási összegeket. Sőt továbbme­nőleg e beruházások révén lehetőleg felesle­gessé kell tenni a külföldi nyersanyagok és fémgyártmányok jövőbeni behozatalát, ami kereskedelmi mérlegünk szempontjából első­rendű fontosságú. Alig hogy a kormány meg­indítja ,az évek óta sürgetett beruházásokat, nyomban felüti fejét a pártpolitikai gáncsos­kodás és kifogásolja ezt meg azt a beruházást és közmunkát. Mesterséges ellentétet próbál­nak szítani az ipar és a mezőgazdaság között, holott nyilvánvaló, hogy a kormány mindent megtesz a mezőgazdaság érdekében,, és legke­yésbbé sem részesíti előnyben a többi termelő­ágazatot. Minthogy a tényt magát a gazdasági élet, a munka és a termelés megindítását; olyan hosszú szünet után nem lehet letagadni és eltüntetni; a részletekben próbálnak hibá­kat keresni, régi politikai szokás szerint eb­ből a kizárólag gazdasági ügyből is politiku­mot csinálva. Az ország ennek a gáncsosko­dásnak nem fog felülni, mert a meginduló munka előnyös hatásaival mindenki tisztában van és a gazdasági vérkeringés felfrissítésétől minden józan polgár megkönnyebbülést és kedvező fordulatot vár. A polgármester első jelentése. Hamuth János polgármester a képviselő­testületnek elnöklésével tartott első képviselő­testületi közgyűlésén a következő jelentést terjesztette elő: Mélyen tisztelt Képviselőtestületi Köz­gyűlés! Midőn először van szerencsém önök előtt mint a város hivatalba lépett és ténylegesen működő polgármestere megjelenni, s a köz­gyűlésen elnökölni, engedjék meg, hogy arra kérjem a képviselőtestület minden egyes tag­ját, hogy az esetleges személyi szempontokat félretéve, álljanak mellém bizalommal a nagy és nehéz feladat megoldásában, amelyre az igen tisztelt képviselőtestület megtisztelő bi­zalmára elhivattam, támogassanak jószándéku és a város közönsége érdekeit szem előtt tartó munkámban. Ha valamikor, a város mai nehéz gazda­sági és pénzügyi helyzetében feltétlen szük­sége van a polgármesternek a képviselőtestü­let legmesszebbmenő támogatására és a har­monikus együttműködésre, mert e nélkül meg­győződésem szerint a város súlyos anyagi helyzetéből kivezető utat találni nem tudunk s nem fogunk. A város egész háztartásában a céltudatos takarékosság elvének kell minden vonalon megnyilvánulnia. Ettől semmiféle el­térésnek és semmiféle érdekből nem lehet helye. Ez alkalmat felhasználom arra is, hogy röviden és nagy vonásokban tájékoztassam az igen tisztelt képviselőtestületi közgyűlést azokról az intézkedésekről is, melyeket 14 napi működésem alatt tettem, azokról a ta­pasztalatokról, melyeket az adminisztráció és a város háztartása terén szereztem. Hivatalbalépésem első ténye az volt, hogy Gyenese Gyula v. jav. hiv. főnököt, ki ellen a h. polgármester úr fegyelmi eljárást indí­tott, azonnal szabadságoltam és a vármegyé­től rövid úton beszerzett fegyelmi iratai át­tanulmányozása után f. évi január 31-én állá­sától felfüggesztettem. A javadalmi hivatal vezetését a képviselőtestület intézkedéséig, il­letve a helyettesítésig dr. Takács Lajos for­galmi hivatali főellenőrnek adtam át. Uzonyi Pál v. kezelő állásáról lemondott s februári illetményeit már nem vette fel. Az adminisztrációban a rendet nagy vo­násokban helyreállítottam, a hivatalos órákat reggel 8 órától 2 óráig, a felek fogadása ide­jét reggel 9 órától 12 óráig állapítottam meg s gondoskodtam arról, hogy a fogadási idő alatt a tisztviselők tényleg a közönség ren­delkezésére álljanak. A hivatalos órák meg­tartását a hivatalos munka szorgalmas telje­sítését ellenőrzöm és szigorúan megkívánom. A legnagyobb takarékosságot hoztam be pa­piros és egyéb anyagok elhasználásában, postabélyeg, telefon, táviratban, fűtés és vilá­gításban. Gondom van rá, hogy még a leg­csekélyebb értékek felhasználásánál is szigo­rúan érvényesüljön. Igyekszem a takarékosság gondolatához minden tisztviselőt és alkalma­zottat hozzászoktatni, mert e téren az eddigi gyakorlatot könnyelműen pazarlónak találtam. Az anyagok kezelését sem találtam gondos­nak, mert megállapítottam pl., hogy a sokszo­rosító géphez használt elég nagy értéket kép­viselő papirosanyag, szabadon s mindenki ál­tal hozzáférhető helyen tartatott, állítólag azért, mert erre záros szekrény rendelkezésre nem állt. Az összes anyagoknak záros helyen, felelős személy által kezelését s őrzését elren­deltem. A város jövedelmei nem folytak be úgy, mint azok még a mai viszonyok között is be­folyhattak volna. Nagy hátralékok vannak, melyek jórésze azért keletkezett, mert az ellenőrzés hiányzott és a nemtörődömség uralta a lelkeket, általá­ban csak az volt a fontos, hogy annyi pénz folyjon be, amennyi a személyi járandóságokra elegendő. Olyan hátralékok is vannak, amelyeknek fennállani nem volna szabad. A hátralékok nemcsak a városnak jelentenek nagy kárt, ha­nem abból az emberi sajátosságból eredően, hogyha nem muszáj, ha nem szorítják, senki sem szeret fizetni, az adósokra is kellemetlen kihatású a lanyha szorgalmazásu behajtás. Olyan hátralékok, melyeknek még a mai viszo­nyok között sem volna szabad ily nagy mér­tékben, sőt egyáltalában fennállania, pl. a borfogyasztási adó, melyben 17.052 P 76 fill. a hátralék, italmérési illeték, szeszadó-pótlék, kövezetvám, szikvizadóban 5715 P 51 fill. a hátralék. Villanyáramdíjban 15.953 P. Villanysze­relési díjban 11.000 pengő. Nagy a hátralék az alapítványi pénztárnál és a gyámpénztárnál, hol a kiadott kölcsönök után sok esetben tör­lesztés egyáltalán nem, sőt több esetben a kamat sem folyt be. Ezzel szemben a gyám­pénzek után a város a gyámok kezeihez kama­tot fizet, de több esetben kamatot nem kap. Az alapítványi pénztárból kiadott kölcsönnél megtörtént, hogy az ellenőrzésre hivatott egyik tisztviselő a felvett kölcsönt nem törleszti, sőt kamathátraléka is van. A vízdíjnál, szemét­Tűzifa, szén és épületanyag legjuíányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám: 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utca 3. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents