Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-12-02 / 48. szám

iutiiii. ^gy SCHMIDTHAUER természetes keserüvizében a természetnek hatalmas gyógyító ereje érvényesel. enged hetetlen feltétele az, hogy az egység gondolatától áthatott minél nagyobb taglét­számú tábor álljon mögöttünk. A jó kormányzás csak úgy képzelhető el, ha állandó és közvetlen érintkezés láll fenn a kormányzottakkal. A rendes tagság díja havi 20 fillér; ez is elengedtetik annak, akire ennek a csekély összegnek fizetése is terhet jelentene. Tar­tozik azonban a tagsági díját megfizetni az, aki az iroda támogatását valamely irányban igénybe veszi. A Nemzeti Egység Pártjának városi szer­vezete nevében Vitéz Karcsay Béla V. titkár. Dr. Molnár Imre h. elnök. Veszprémben és Pápán. Gondolatok a veszprémi ipartestü­leti székház felavatása alkalmából. A veszprémi ipartestület vasárnap tartott székházavató ünnepélyén a pápai ipartestület elöljárósága három tagjával képviseltette ma­gát, s ezek között csekélységem tolmácsiolta a pápai ipartestület együttérző örömét a szék­ház létesítése felett. Helyesebben mondhattam volna úgy, hogy »csekélységem volt szerencsés tolmá­csolni« stb., mert valóban szerencsémnek tar­tom, hogy részt vehettem ezen az egyszerű­ségében is felemelő ünnepélyen, amely utó­lag gondolatokat ébreszt bennem, s önkén­telenül is összehasonlításokra ad alkalmat. Két dolog volt az, ami meglepett és kü­lönösebben felhívta a figyelmemet. Elsőben az, hogy az egyszerű, akárhányszor lekicsiny­léssel illetett iparossíág e házi ünnepélyén képviseltette magát Veszprém város egész úri társadalma, amivel kétségtelenül az iparos­ság iránt érzett megbecsülésének adott kife­jezést. Magas közéleti méltóságok: püspökök, kanonokok, a főispán, törvényszéki elnök, kir. pénzügyigazgató, a honvéd tisztikar képvise­lete, országgyűlési képviselő, a vármegye, a város, a posta, a vasút küldöttsjége, a külön­böző Vallási és társadalmi egyesületek és kö­rök stb. képviselői szolgáltattak dís'zes ke­retet az iparosság e szerény családi ünnepé­lyéhez. Végigtekintve a valóban illusztris társa­ságon, akaratlanul is Pápára gondoltam, és — kimondom nyiltan — egy kissé szégyen­keztem. Nos igen, mert Pápán az egyes tár­sadalmi osztályok hermetice elzárkóznak egy­mástól, s az értelmiségi osztályhoz tartozók — tisztelet a kivételeknek —- óvatosan tartóz­kodnak attól, hogy a munkásság vagy az ipa­rosság körében megjelenjenek, örömében, bá­natában résztvegyenek, helytelenül úgy gon­dolkodván, hogy ez tán a tekintély rovására menne. Nem vagyok az a naiv ember, aki abba a téves hitbe esnék, hogy a veszprémi iparosság nyomorúságos helyzete egyszeriben megváltozik, minden haja orvosolva lesz, el­csendesedett műhelyeiben megindul a munka, mert püspökök, főispánok, országgyűlési kép­viselők jelentek meg körötte; de bizonyára jól eső érzéssel töltötte el ezt az iparosságot az a tudat, hogy bajában, nyomorúságában nincs magára hagyatva, érdeklődnek sorsa iránt azok, akik érdekében illetékes helyen szót emelhetnek és közvetlen tapasztalásból i tolmácsolói lehetnek panaszainak, vágyainak és törekvéseinek. Ezért tartom én nagyjelen­tőségűnek az intelligencia impozáns részvé­telét a veszprémi iparosság ünnepén. A másik dolog, ami gondolkodásra kész­tet, anyagi vonatkozású és szintén összeha­sonlításra ad alkalmat. A mindössze 17.000 lelket számláló, anyagiakban ugyancsak nem valami túlságosan bővelkedő Veszprém városa nemcsak hogy évenként majd ezer pengővel szubvencionálja a veszprémi ipartestületet, ha­nem a város szivében, legszebb helyén, a vár tövében ipartestületi székházul különösen al­kalmas egyemeletes épületet ajándékozott neki több, mint 20.000 pengő értékben, meg­valósuláshoz segítvén ezzel a veszprémi ipa­rosság régi törekvését, hogy saját székházá­ban intézhesse ügyeit és készíthesse elő a jobib jövőt. Veszprém város közönségének ez az áldozatkészsége, vezető intelligenciájának az iparosság iránti ez a megértő jóindulata a legteljesebb elismerésre, mondhatnám hó­dol,atos tiszteletre készt; de megint csak aja­kamra adja a kérdést, hogy vájjon Pápa vá­rosa miként tett ebbeli kötelességének ele­get; mivel támogiatta eddig az iparosságot, mikor és hol segítette céljai elérésében? Bár­mikép erőltetem agyamat, a kérdésekre vá­laszt adni nem tudok, ilyen eseteket váro­sunk krónikása nem jegyzett fel. Pedig hát a város terheinek viselésében mindenkor je­lentős rész jutott az iparossjágra és ezt a ter­csokoládé é s c a c: a ó propaganda árusítás! Nagyon olcsón vásárolhat a Szent István propaganda vásáron, melyet cégünk november hó végétől kezdő­dőleg rendez. — Látogassa meg üzletünket a vásár ideje alatt, mert minden vevő, aki a Szent István gyár cikkeit vásárolja — a leszállított olcsó árak mellett — kedves figyelemben is részesül. — Okvetlen tekintse meg ez alka­lomra feldíszített üzletünket. Vásároljc ii Szent István csokoládét I a minőségben - a;rany cacaót ~ dotfer cacaőí - csoko­ládé port - cukorkát - dessertet és egyéX* cikkeket a vásár tartamára leszállított árakon or Fiai »a, K.OSSUÍ1H Lajos utca S. szám alatti üzletében. Or. Tisza I. tér 5. het — amíg tudta — viselte is zúgolódás nél­kül, hazafias kötelességérzettel. De hallga! Némuljon el a panasz! A pápai iparosság isi célul tűzte ki, hogy megfelelő székházhoz jusson, és ehhez a város támogatását is kémi fogja. Higyjük és reméljük, hogy követi majd a veszprémi példát, amely világító tűz­oszlopként lebeg előtte. A veszprémi iparos-székházavató ünnep­ség szeizmográfja tovább rezgett lelkemben, s halvány tollamon keresztül íme ezeket vetí­tette az újság hasábjaira. N. P. Városi közgyűlés. — 1933 november 30. — Városunk képviselőtestülete e héten csü­törtökön d. u. 3 óiiakor rendkívüli közgyű­lést tartott. A közgyűlésen negyvenen vettek részt, akik a 30 pontból álló tárgysort kellő érdeklődéssel, de nagyobb emóció nélkül in­tézték el. A hozott határozatok közül kétségen kívül legfontosabb a bacon-vágás ügyében meghozott határozat, mely nemcsak a város anyagi érdekeit védi meg és a város és vidéke sertéstenyésztését fellendíti, de a szegény la­kosság olcsóbb közélelmezését is előmozdítja. A közgyűlésen Hamuth János polgármes­ter elnökölt, aki előbb beszámolt a felsőbb ha­tósági jóváhagyást nyert ügyekről. Majd me­leg szavakban emlékezett meg a Paulai Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek rendje megalapításának 300 éves jubileumáról. Ja­vaslatára á képviselőtestület az irgalmas nő­vérek helybeli Ranolder-intézetét, mely úgy a közoktatásügy, mint a szeretet munkája terén áldásosán működik, jegyzőkönyvi határozatban szívből üdvözli. A napirendre áttérve a kisipari és kiske­reskedelmi hitel céljaira a minisztérium ál­tal adott összeggel egyezőleg 1050 P-t szavaz­tak meg. Ezután a polgármester ismertette a Du­nántúli husipari r.-t.-gal és a Ploes-céggel a baconvágás ügyében folytatott tárgyalásokat s ezután beterjesztették a társasággal kötendő szerződés tervezetét. Ennek lényege az, hogy a város több beruházást nem eszközöl a vágó­hidra, a még szükséges beruházásokat a vállal-* kozó végzi. A vállalkozó a sertésvágásokért 2 P 40 f-től a vágások számával fordított iarányban 1 P 20 f-ig csökkenő vágási díjat fizet. (Minthogy havi 1000 vágásra van ez idő szerint kilátás, a vágások díjában a város előre­láthatólag darabonként 1.75 P-t kap.) A vál­lalkozó a város szeretetintézményeinek ha­vonta 40 kg. zsirt, 80 kg. gerincet és 20 kg. belsőséget ad, ezenkívül belsőséget a szükség­hez képest méltányos árban bocsát közélelme­zési célra a városi közönség rendelkezésére. A szerződést a képviselőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta. A jelen év végével lejáró rendkívüli ideig­lenes állami pótadómentesség megadását az újonnan épülő házak részére a város ismét kéri a pénzügyminisztertől s ugyanakkor pótadó­mentességet helyez kilátásba a város belső te­rületén épülő emeletes házak részére. Dr. Jílek József javasolta, hogy a pótadómentesség a kertváros villanegyedében és a Jókai-utca külső részén épülő emeletes házakra is kiterjesztesl­sék. A közgyűlés szótöbbséggel az előkészítő bizottságok javaslatát fogadta el, a kiegészítő

Next

/
Thumbnails
Contents