Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-11-04 / 44. szám

LAP Ref • Fi 0 lskol ° l skol a. a*Kö MINDEN SZOMBATON nyvté ar Előfizetési ár negyedévre Telefon 131. e^t,^. Kelyb uaptulajdonos főszerkesztő: . KŐRÖS ENDRE. Dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, nem hivatalosan, nem miniszteri állásából ki­folyóan, nem is politikai célzattal érkezik a na­pokban városunkba, hanem csupán egy régi, áldásosán működő jótékony intézményünk szí­ves meghívásának engedve, ennek téli akcióját kívánja megjelenésévei és előadásával elősegí­teni és mégis, sőt tán ennél is inkább széles körök lelkes rokonszenve köszönti érkezését. Újabb bizonyságát adja városunk nagynevű szülötte annak, hogy mennyire pápainak érzi ma is magát, mennyire ragaszkodik ahhoz a helyhez, ahol bölcsőjét ringatták, ahol gyermeki játékait űzte, ahol soha nem lankadó, SZÍVÓS munkával készült elő főiskolai tanulmányára, ahol alapját nyerte annak a tudásnak, amelyből aztán fényes közéleti és államférfiúi karrierje kibontakozhatott. Ez a ragaszkodás nem szo­katlan azoknál, akik városunkból kikerülve bár­miféle téren magas polcra jutottak. Hadd emlé­keztessek csak arra a feliratra, mely a diák­Jókai Széchenyi-téri szobrán aranybetükben olvasható: „Áldott legyen a láng", — írta Jókai egy pápai ismerősének már világirodalmi sikerei idején — „mely utamra rávilágított." Pedig Jókai csupán egy esztendőt töltött diákkorában e város falai között és impressziói mégis oly mélyek voltak, hogy pályája delén is a fenti szavakat csalták ajakára. Annál érthetőbb annak változatlan vonzalma, akit egy teljes diákélet minden kedves emléke csatol e városhoz, akire nézve e város minden köve, minden fája, minden szent emléke bizonyára varázsos erő­vel hat. Ám ez egyéni kapcsolatokon túl a szeretet-munka terén egész életén át önzetlenül és nagy sikerrel munkálkodó férfiú szívének dobbanását is kiérezzük abból a nemes tény­ből, hogy a pápai származású igazságügy­miniszter országos gondjai között is szakít ma­gának időt arra, hogy a pápai szegények téli j nyomorán enyhíteni segítsen. Ezért a szerete- ' tért köszönti őt városunkban a szeretet egyetlen j igaz jutalma: a szeretet. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Népek lelkének találkozása. (tny.) Rövidlátó kicsinyes Ítélőképesség nézhetné a magyar miniszterelnök török és bulgár látogatását csupán a gazdasági érde­kek szempontjából. Tagadhatatlan, hogy mindkét vonatkozásban e téren is sok a lehető­ség, ha csak a közelmúltban elért eredménye­ket sikerülne itt ismét elérni, akkor is több milliót tudnánk közgazdasági életünk felfrissí­tésére a két országból magunknak biztosítani. Sőt a mai kimélyült barátság mellett még ta­lán többet is. Erre vonatkozólag mind Török-, mind pedig Bulgárországban hivatalos kije­lentések történtek, sőt az utóbbiban maga a király legutóbb megtartott trónbeszédjében szögezte le a bolgár-magyar gazdasági érde­kek összekapcsolódását és kimélyülését. De a látogatásnak mégsem ez adja meg voltaképpen flolcpy eim! Ha jól szabott, divatos bundái akarnak hordani, azt Spielmann Manó képesített szücsmesternél rendeljék meg. Pápa, Kossuth Lajos utca 3. Áraim a legolcsóbbak, melyről kérem egy látogatással meggyőződni. az igazi jelentőségét. Mondanunk is fölösle­ges, hogy a szófiai magyar-bolgár találkozás több volt mint két rokonlelkü, rokonsorsú nép kormányférfiainak az udvariassági látoga­tása. A háborús közös sors s a békekötések közös szomorúsága egymagukban is indokol­ják és megmagyarázzák ezt. Ezt elismeri a bolgár sajtó is, amelynek egyhangú lelkesedé­séből válik nyilvánvalóvá. De ott tör az fel az egész bolgár nép ujjongásában és üdvrival­gásában is, amely a magyar kormányelnök lá­togatását Szófiában feledhetetlen eseménnyé tette. Ez az ujongás, ez a tüntető melegség 1, nem fakadhat sem gazdasági, sem anyagi kér­dések sikerült megoldásából, sem pedig múló természetű kis jelentőségű politikai kérdések kapcsolatából. Ennek a népi rokonszenvnek és tüntető lelkesedésnek a forrása, ezt meg­őrzik a néplélek legmélyebb zugaiban és sem­miféle politikai jelszó nem tudja azt felfakasz­tani. Csupán egy erő adhatja meg hozzá a feltáró kulcsot: a szív. Gömbös Gyula szívet visz a bolgár testvérek közé s ez a szív, ez a magyar szív megtalálja a bulgárok szívét is. Annyira megtalálta, hogy a nyelvi akadályok gátjai szinte semmiségbe enyésztek el s a bul­gár nép nyelvén felfakadt a magyar három tiltakozó szó, a »Nem, nem soha!« Mig Göm­bös Gyula és kísérete a késő őszi nap bánatos­szomorúságában hajadonfővel, az Isten sza­bad ege alatt leborulva énekelték a bulgár tö­meggel a bulgár fájdalom dalait, melyeknek csak a szavai nem voltak a magyar füleknek ismeretesek, de a lelke az rokon volt a mien­kével. A mi fájdalmunkat Trianon fakasztotta, az övéket Neully. Közös a sebünk, közös a fájdalmunk, közös a vágyunk. Hogyne volna hát könnyű az egymáshoz vezető utat megta­lálni. Hiszen szinte csoda volna, ahogyan tör­tént, mint ahogy csoda volna, ha a magyar társadalom a nemzet egészséges életösztönével meg nem szerezte volna, hogy nem egy egy­szerű látogatásról, nem egyszerű kereskedelmi szerződések lehetőségéről van szó ezúttal. De éppen most megérezte az egész magyar társa­dalom, azért kellett virágerdőn keresztül jön­nie a magyar kormányférfiak vonatának. Mintha; csak nagy győzelemről jöttek volna. De jöttek is. Két testvérnép szívét, szeretetét és megértő barátságát hozták magukkal Ankarából, éppen úgy, mint Szófiából. Hogy ennek a látogatás­inak, ennek a győzelmes látogatásnak jelentő­ségét a maga valóságában átérezzük, ne feled­jük, hogy Szófiában az utóbbi időkben igen gyakoriak a politikai vendégjárások. Csak nemrégiben járt ott Herriot, a volt francia miniszterelnök. Fogadtatása udvarias és hideg volt. Utána "Titulescu, román külügy­miniszter. A fogadtatás még valamivel hűvö­sebb, mint Herriot-é. S ugyanez a miniszter Belgrádban találkozik a szerb királlyal, még pedig a Gömbös Gyula szófiai látogatása után mindjárt másnapon, ahova a király hirtelenül jelenik meg szabadságát megszakítva, de még tovább is van. Most találkozott a román és bolgár király egy hajó szalonjában s most készítik elő egy hármas királyi találkozás le­hetőségét, ahol a román, szerb és bolgár ki­rály jelennének meg együttesen. Tehát minden megtörtént, hogy Bulgáriát a kisantant köte­lékébe csalogassák. Hogy mi lesz az ered­mény? Megfelel a kérdésre helyettünk a »Poli­tika« című szerb lap, amelynek legutóbbi szá­mában tajtékzó cikk jelent meg Gömbös Gyula ellen, aki szófiai látogatásával meghiúsította a legszebb kisantant álmok egyikét: a »Balkán blokkot«. Kell-e még többet is mondanunk? Azt hisszük: fölösleges, mint ahogy talán fölös­leges hangsúlyoznunk ezekután, hogy a szó­fiai út nem volt se meddő, se fölösleges. Leg­alább is magyar szempontból nem. Az iparosság országos vezérkara városunkban. A magyar iparosság régi óhaja ment tel­jesedésbe, amikor a kormány — engedve az éveken át meg-megújuló kívánságnak — a kö­zelmúltban felállította az Iparosok Országos Központját, amely immár véglegesen megala­kulva végzi a feladatot, amit a törvény reá ru­házott. Ez a feladat a jelen viszonyok között igen szép és igen fontos. Közvetíteni, tolmácsolni a kormány előtt az ezer sebből vérző iparosság óhajait; cselekvőleg közremunkálni abban, hogy a pusztulás e szörnyű idején segítséget nyujson a kormány a kézműiparosságnak, amely min­denha hűen teljesítette kötelességét a társada­lom, a haza iránt és soha nem nyitotta ajakát panaszra, amig becsületes munkája után létét — habár szerény keretek között is — biztosítva látta. Sőt a hűen dolgozó ember önérzetével utasított volna vissza minden olyan megmoz­dulást, amely az ő felsegítését célozta volna, mert ha érte is csapás, érte is károsodás, azt a maga szorgalmával, a maga erejével, munká­jának gyümölcsével akarta helyrehozni. Fordult azonban a sorskerék. A világhá­ború nyomán járó gazdasági válság, amely im­már katasztrofális jelleget ölt, a súlyos terhek, amelyeket az állam polgáraira reárakni kényte­len, a szó teljes értelmében koldusbotra juttatta a társadalomnak ezt az érdemes, munkás osz­tályát, s ma már a lenni, vagy nem lenni ham­leti kérdés észbódító megoldása köti le minden idegét. Ennek a kérdésnek a megoldásában se­gédkezni feladata az Iparosok Országos Köz­pontjának. Neki nem szabad bürokratikus hiva­talnak, aktagyárnak lennie, hanem folyton éber figyelemmel kell kisérnie az eseményeket, s amikor mód és alkalom kínálkozik reá, kira­gadni az események forgatagából mindazt, amit az iparosság javára, megmentésére fordíthat. Csodákat nem várhatunk tőle, de eszméket, ja­vaslatokat, terveket az iparosság talpraállítására — igen! Nincs semmi kétségünk benne, hogy az PÉNZT takarít meg, ha rádiót, modern csillárt Goldstein Gyulánénál vesz pápa, Főtér 28. sz. alatt. Itt kaphatók a nagyadóhoz készült legújabb rádiók. Díjtalan bemutatás. Pfaff-rendszerű varrógépek 12 pengős havi részletre. Villanyszere lé st a legolcsóbban vállalok.

Next

/
Thumbnails
Contents