Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-02-04 / 5. szám

XXX. évfolyam. 5. szám. Pápa, Í933 február 4. I

'P. Tek. m Fn ¥ °*skoL a

i Kö nyvtár HÍRLAP en

t ÍNDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szára. £&fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BBés. Telefon 131. «n4nv Laptwjdonoa főszerkesztői D*. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt Petöfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedés ében. Nern csekély feladat az, amire újonnan választott és hivatalát egy hét előtt elfoglalt polgármesterünk vállalkozott. A feladat minémiiségével kétségen kivül teljesen tisztában volt, de terjedelméről a maga teljes egészében csak most lehet alkalma meggyőződni, amikor ténylegesen átvette e város kormányzásának gondját. Azokról a tapasztalatokról, amelyeket a különböző alárendelt hivatalok, üzemek stb. átvétele során tett, azokról az intézkedésekről, melyeket már eddig is célirányosnak látott foganatosítani, bizonyára tájékoztatni fogja majd a képviselőtestületet s lesznek talán olyan elgondolásai is, amikhez a képviselőtestület határozatait kell majd kikérnie. Egészen bizonyos azonban, hogy időbe fog kerülni, amig a város dolgát, ahol majdnem másfél évtizeden át hiányzott ama bizonyos »gazdának a szeme«, aki ha a mai időkben nem is »hizlalja« éppen »az ökröt«, de legalább akcióképes állapotban tudja azt fenntartani, csak félig-meddig rendbe tudja hozni. A viszásságoknak abból a diszes garmadájából, amelyek mind sorjában reparatúra alá kerülnek, hadd mutassunk rá itt csupán egyre/ amely szinte prototipikus példája annak a slendrián rendszernek, amely városunk legutóbbi bohém-érájában nálunk meghonosodott. Szokássá vált — a városnak nem fizetni. Nem fizetni a gyámpénztárból kölcsön vett tőkék kamatát, nem fizetni a villanyszámlákat, jnem fizetni a várossal szemben fennálló bármiféle tartozást. Félreértések elkerülése végett: a fentemlített szokás természetesen csak egyesek szokása, egyeseké, akik túltették magukat a törvényes előírásokon, akik vagy mert önmagukat kellett volna önmaguknak ellenőrizni, vagy mert akiket ellenőrizniök kellett volna, azokkal szemben volt valamiféle okuk az egyik szemüket behunyni, vagy végül mert az ellenőrzés, a köteles gondosság elmulasztásában joggal bizakodhattak, nyugodtan hagyták tartozásaikat halomra nőni, amelyek egyrésze az idők folyamán aztán behajthatatlanná vált. Kell-e magyaráznunk, micsoda képtelen viszszásság az, amikor az árvaszék köteles a gyámoltaknak a szükségleteikre kijáró összegeket évről-évre pontosan kifizetni, míg ugyanakkor az árvák kölcsönbe adott tőkéi után a város némelyektől éveken át egy fillér kamatot sem lát. Kell-e mondanunk, micsoda abszurdum az, hogv mig a polgárok százai hónapról hónapra rendesen fizetik villanya számlájukat, addig akadhat olyan, aki száz és száz pengőkre rugó villanyszámla hátrahagyásával más honba költözik tőlüink. Kétségtelen, hogy a várost ily módon érhető károsodásokért az ellenőrzésre hivatott tényezők erkölcsi és anyagi felelősséggel is tartoznak, s kétségtelen, hogy ezt a felelősséget még utólag is meg lehet állapítani. Hogy pedig a jövőben mindez máskép legyen, ahhoz szükséges a legfelsőbb ellenőrzésnek az az állandó ébersége és erélye, amit most már bizton elvárhatunk s ami a városnak úgy erkölcsileg, mint anyagilag fel sem becsülhető hasznot fog jelenteni. A nagy változás, mit az idők méhe rejtett, akkor következett be, amikor senki sem számított reá. És a rádió, melyben még alig egy fél év előtt a nem tudom hányadik számú választási harc alkalmából az akkori kancellár, Papén szónokolt tüzes hévvel és megvesztegető ékesszólással Hittler »úr« ellen, .anost a valóban úrrá lett Hittler kancellár beköszöntő programm-szózatát juttatta el az összes német törzsekhez s mindazon többi népekhez, akiket izgatóan érdekel a hatalmas német nemzet sorsa és jövője. Csodálkozni Jehetne az eseten, amiely egyaránt lehet világtörténeti esemény és efemer jelenség is, ha a megvalósult csudák sztratoszférai mérete közepette nem vált volna már elavult szokássá a csodálkozás. Csodálkozás helyett tehát a legtermészetesebb tényként kell akceptálni, hogy Európa legerősebb,, minden! látszólagos konvulziói ellenére is: legerősebb centrális birodalmában olyan irányzat vált elfogadottá és hivatalossá, amelyet mindeddig a legilletékesebbeknek tartottak szélsőségesnek neveztek s amelytől, mint rendbontótól és felforgatást hozóval óvták, arnelylyel rettegtették az embereket. Természetesen azt mindenki nagyon jól tudja, hogy minden párt csak addig közveszélyes, arnig a hatalmon kivül és azzal szemben áll, mihelyt azonban a hatalmat magához keríti, akkor körültekintőbbé, óvatosabbá és mérsékeltebbé idomul át. A nagy változás tehát nemcsak a hatalom birtoklásában, hanem a hatalom gyakorlásában is nyilvánvalóvá válik. Ennek első jele gyanánt például az tekinthető — és ez a jel természetes, ennek tudata nélkül az agg Hindenburg sem mondotta volna ki a boldogító igent —, hogy Hittler kancellári minőségében első feladatának tartja a »parlamentáris többség« megszerzését. Hol van íme már az a Hittler, aki az egész parlamentet felrúgással fenyegette, aki akkor, mikor még messze volt a céltól, puccs segítségével is hajlandó lett volna a célt elérni, aki nem a parlamentáris vezér, hanem -a parlament nélkül kormányzó-diktátor baotraira vágyott. Hogy azonban a ma annyira áhított parla'Ímentáris többséget el tudja érni, azt ama,i nem tudom hányadik, de az eddigieket jelentőségében messze felülmúló március 5-iki választási nap fogja eldönteni. Nyilvánvaló, hogy ő ebben az utolsó nagy, katalani csatában döntő eredményt nem fog elérni, ha főkép a kommunistákra nem fog halálos csapást mérni, akkor vissza fog térni ahhoz az államformához, t. i. a diktatúrához, amivel akkor fenyegetőzött, mikor még ellenzék volt, de amit majd a tényleges hatalom birtokában egész más módon, talán egészen más szellemben is fog kezelni, mint ahogyan az régi és legveszedelmesebb részeiben valószínűleg lomtárba kerülő programmjában olvasható vala. Játék a pénzzel. (tny.) A pénz nemcsak a legnagyobb gazdasági hatalom, hanem irányítója és mozgatója lehet az emberek 'elhatározásainak és cselekedeteinek a közélet terén is, mihelyt arról van szó, hogy bizonyos elvek követése, bizonyos politikai irányzat támogatása az egyes emberre olyan súlyos terheket ró, amelyeknek ellenértékét nem tudja megtalálni. Nem is lehet hibáztatni az egyes ember szempontjából azt, hogy cselekedeteit, elhatározásait aszerint is mérlegeli, hogy vájjon nem jelentenek-je lezek számára anyagiakban súlyos áldozatokat. Ez a magyarázata annak, hogy a politika kártyakeverői, különösen válságos időkben, mindenkor igyekeztek a saját maguk érvényesítése érdekében kihasználni az úgynevezett valutakérdést. Játszottak és — sajnos — játszanak még ma is a pénzzel, az inflációval; deflációval, devalvációval, rémhírekkel, felelőtlen jövendölésekkel és híresztelésekkel,, Bogarat igyekeznek tenni a hiszékenyek, félénkek és járatlanok fülébe, hogy ezzel bizalmatlanságot keltsenek a mindenkori kormányokkal szemben, amit azután kitűnően lehet kamatoztatni időközi választásokon és más hasonló alkalmakkor, amikor egyes politikus, vagy egyes párt pillanatnyilag felemelkedhetik a konjunktúrák hullámainak tarajára. A pénzügyminiszter legutóbb mondott parlamenti beszéde kellő értékére szállította le ezt a pénzzel folytatott politikai játékot. Bizonyára örömmel vette tudomásul az egész ország népe, hogy sem infláció, sem devalváció, sem takarékbetétek igénybevétele nem lesz és minden olyan kalandos híresztelés, amely ezekről suttogott, vagy a politikai érvényesülés, vagy az üzleti érdekek szolgálatában állott Nagyon helyénvaló volt a pénzügyminiszternek az a komoly intelme is, hogy ezekkel a kényes kérdésekkel csinyján kell bánni a nyilvánosság előtt és attól is óvakodni kell, hogy felelőtlenül kiálljon valaki a fórumra holmi pénzügyi világmegváltó manőverek és valutajavítások tervével. Meg kell végre értenie mindenkinele, hogy a gazdasági élet törvényei ellen nem lehet trükkökkel, mesterséges valutaszemfényvesztésekkel dolgozni. Amint a betegségek! ellen nincsenek olyan csodabalzsamok, amelyek az eltörött csontokat percek alatt összeforrasztják, úgy a gazdasági válság mélyéből sem lehet egy ugrással a tetőre kerülni. Csak az összes aktiv gazdasági erők tervszerű együttműködése az, amitől javulást várhatunk. Ezt az együttműködést pedig nem irányíthatják, nem kormányozhatják felelőtlen tényezők. Egyedül a kormány hivatott is és köteles is ennek az együttműködésnek irányt szabni. Ha tért és szerepet engednének itt idegen, kívülálló tényezőknek is, akkor nem tudnánk haladni a nemzeti öncélúság jegyében. Akkor szétforgácsolnék azokat az erőket, amelyek csak egyesülve biztosíthatják az eredményeket. Némuljanak tehát el a felelőtlen elemek, azok is, akik a saját önző céljaik érdekében űztek játékot a pénzzel és azok is, akik jóhiszeműen bár, de kellő helyzetismeret nélkül állottak ki a nyilvánosság elé jósolni, vagy javasolni. Nincs szükségünk sem politikai jósokra, sem politikai kuruzslókra. Egy kéztől irányított, céltudatos nemzeti munkára van szükségünk és bizalomra azokban, akik ennek a munkának hadserege élén állanak. — MANSz-tea. A helybeli Magyar Aszszonyok Nemzeti Szövetségének kedden, azaz február 7-én lesz a tea-délutánja a Muckcukrászdában, melyre a hölgyeket szeretettel várja az elnökség. Tűzifa, szén és épületanyag legjuíányosabb beszerzést forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám: 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utca 3. szám alatt.