Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-10-14 / 41. szám

hogy SCHMIDTHAUER természetes keseriivizéből félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. Turista=paisasz vízvezetékünk ellen. Vettük és hatóságunknak figyelmébe ajánlva adjuk közre a következő levelet: A Pápai Hirlap Tekintetes Szerkesztőségének Pápa. Alulírott, mint az Encián turisták választmányi tagja, a Bakonyban járván, Pápán is megháltam néhány izben és meglepetessél tapasztaltam, hogy a reggeli mosakodásnál sem a szobában levő vízvezeték, sem a mellékhelyiség vízvezetéke nem működött, illetve csak időközönként szolgáltatott vizet. Érdeklődésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy ez Pápán sokszor előfordul, mert a vízvezetéket tápláló Tapolca természetes eséssel táplálja a vízvezetéket. Legyen szabad a tekintetes Szerkesztőséget megkérnem arra, hogy idegenforgalmi, de városi közegészségügyi szempontból is méltóztassék ezt a lehetetlen állapotot napirenden tartani, mert nagyon rossz propagandája ez a Bakonynak és különösen Pápa város idegenforgalmának. Ha a »pápai utca« söprését, illetve tisztaságát már a népdal is megemlíti, úgy Bizonyára be fogja látni a város vezetősége azt is, hogy a zavartalan vízszolgáltatás ilyen komoly vidéki városban,»az iskolák városában« igazán elsőrendű közérdek. Soraim szives közzétételéért fogadja a tekintetes Szerkesztőség őszinte köszönetem nyilvánítását. Budapest, 1933 október 9. Hazafias tisztelettel Dr. Huszár Andor s. k. A magunk részéről egyelőre csupán anynyit teszünk hozzá >e levélhez: hogy nyáron át a II. emeletre nem jut fel a viz, azt mi is tapasztaltuk, hogy azonban a nem is túlmagas elsőemeleti szállodai szobák is kénytelenek ezt nélkülözni, azt eddig nem igen hallottuk. Az bizonyos, hogy a mindjobban szaporodó bajokon csak víztorony építésével lehet segíteni. Szükség van a víztoronyra annál is inkább, mert a még jelenleg vízvezeték nélkül szűkölködő utcákat és városrészeket is feltétlenül bele kell kapcsolni a vízszolgáltatásba. Az új városrészek mélyebb felvésüek lévén, fokozottabban gondoskodni kell a magasabban fekvő régi részekről. Ezt a kérdést pedig, mint annak idején a meghívott kitűnő szakértő, Hoffmann min. tanácsos szakszerűen és meggyőzően kifejtette, kizárólag víztorony építésével oldhatjuk meg. A »természetes eséssel« jövő viz s a szép illúzió, hogy ekként »ingyen« kaptuk ieddig a vizet, ezzel szertefoszlik ugyan, de mégis csak az a közérdek, hogy ha valamivel drágábban, de mindenki megbízhatóan és télen-nyáron egyaránt bőségesen kaphassa a vizet, minthogy azt a jövőben kizárólag csak a földszinten s talán majd idővel ott sem mindenhol s főkép nem kellő mennyiségben lehessen kapni. Értesítés. Tisztelettel értesítem n. é. vevőimet és megrendelőimet, hogy bádogos- és vizve^elékszerelő műhelyemet Levente-utcai lakásomból Dr. Antal Géza térre (a Böröczky-féle vendéglővel szembe) helyeztem öt. Kérem a n. é. közönséget, hogy új helyemen is régi bizalmával megtisztelni szíveskedjék. Teljes tisztelettel: Pápay Imre bádogos- és vizvezetékszerelő-mester. Idilli jelenet, amely drámai fordulatot vett. Adva van egy férj, ennek fiatal felesége, helyesebben vadházastársa és — iegy harmadik, akit a kis történet folyamán következetesen csak »harmadik«-nak nevezünk. Nációnáléjukról elég annyi, hogy mindnyájan a proletár-osztályhoz tartoznak. Szép csendes őszi este, a villanyfényben velencei módon csillog a Szélesviz lágy fodra. Esti 7 óra. A Szélesviz partján megjelenik egy férfi és egy nő. Eltaláltad nyájas olvasó: az asszony és a »harmadik«. Leülnek egy padra. Suttogva beszélgetnek. Szerelmes dolgokról-e, vagy valami sötét elhatározásról, nem tudjuk. De az asszony kezében szorongatott lugkő-oldatos üveg nem jót sejtet, az bizonyos. No meg a találka helye sem. A Szélesviz már néhány fájó szerelmes szivet meggyógyított örökre. A halk beszélgetésbe hátulról váratlanul belereccsent egy érdes férfihang: »Mit csináltok itt?« Ismét eltaláltad nyájas olvasó, a vésztjósló kérdést a felszarvazott férj adta fel, akit a féltékenység ördöge elkalauzolt a találka helyére. A kínos szituációt az asszony oldotta; meg, nem éppen eredetien, de annál drámaibban. A kezében tartott üvegből hirtelen kikapta a dugót, s maró tartalmát az alkalmatlankodó férj arcába borította és éles sikolylyal belevetette magát a Szélesviz megriadt hullámaiba. Ám a »harmadik« kötelességtudó lovagnak bizonyult: gondolkodás nélkül utánavetette magát az asszonynak és a partra vonszolta. így nem történt más baj, mint hogy a két férfit rabul ejtő Éva néhány kortyot j ivott a vizből. Természetesen a dolog nem történhetett meg feltűnés nélkül. Nagy publikum sereglett össze a nem mindennapi, drámaias jelenetre. A férj jajveszékelt: »Jaj, megvakuÍok«, a »harmadik« pedig — kissé érthetetlenül — rendőrért kiabált, aki a Csóka előtti posztjáról sietve irányította lépteit az esemény színhelye felé. Aztán mellé állítván a szereplőket, kiadta a parancsot: »Gyerünk a rendőrségre!« S megindult a menet. Két oldalt a két férfi, középen az asszony, dideregve, fázósan. Utánuk a rendőr, kezében a »korpusz deliktivel«, a lugkőoldatos üveggel. A triumvirátus néha-néha összezördült az úton, egymást okolva a történtekért. De a rendőr mind1 annyiszor erélyesen csendre intette őket. Eljutván az irgalmas-kórházig, a férj bement a kórházba, hogy eléggé elcsúfított arcán a folytonossági hiányokat rendbe tetesse, az asszonyt és a »harmadik«-at pedig bekísérték a rendőrségre, ahol kihallgatták őket és jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Ime ez történt városunkban az Úrnak 1933. esztendejében a közeli napok egyikén. Nikpál. KÉT MAGYARNÓTA SZÖVEG. Nem láttam még gyöngyvirágot... Nem láttam még gyöngyvirágot hófúvásban nyilni, nem merek száz sorscsapás közt tavaszomban hinni. Nincs remény már a szivemben, lelkem beteg, bágyadt, a rideg tél letarolja a virágos ágat Vannak, akik megsiratják .. . Vannak, akik megsiratják, hogyha porba hull a rózsa, vannak, kiknek könnye perdül egy-egy árva koporsóra; De akit sok bánat sújtott, nincs sírása, sürü könnye, nem jut sírás, sóhajtás csak egy-egy kedves sírgöröngyre. Kimegyek a temetőbe, megállok egy sírhalomnál. Szomorúság cipruslombja, Istenem, ha rám hajolnál! Elmondanám mindazoknak, kik siromhoz el-eljönnek, te loptál ki a szivemből minden álmot, minden könnyet. Tóth Géza. ÚJDONSÁGOK. — Fetser Antal püspök halála. Fetser Antal győri püspök 71 éves korában elhunyt. A megboldogult főpap még 1914-ben Tisza István gróf miniszterelnöksége idejében a nagyváradi kanonokságból került a győri r. kat. egyházmegye élére, melyet nagy bölcsességgel és apostoli buzgósággal kormányzott! Az egész egyházmegyei papság részvételével lefolyt temetésén Serédi Jusztinián hercegprímás végezte a gyászszertartást s a temetésen jelen voltak Gömbös Gyula miniszterelnök, „Hórnan Bálint kultuszminiszter, Darányi Kálmán államtitkár, Innitzer bécsi hercegérsek, Rott Nándor veszprémi püspök, Kelemen Krizosztom bencés főapát s még sok más egyházi és világi előkelőség. A székesegyház kriptájában helyezték örök pihenőre, ki vagyonának jó részét egyházi és emberbaráti célokra hagyta. — Szegényügyi bizottsági ülés. A város szegényügyi bizottsága kedden délután Karlovitz Adolfné elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Hamuth János polgármester beszámolt a mult évi inségakció munkásságáról, s annak anyagi ügyeiről. A beszámolót tudomásul vették, majd dr. Tomor Dezső, a szegényügyi bizottság referense ismertette az idei inségakció költségelőirányzatát, amely szerint a szegénysegélyezés 42.000 P-t, a szükségmunka pedig 60.500 P-t, összesen 102.500 P-t igényel. Erre fedezetül szolgálnak a következő összegek: Előző évi pénzmaradvány 1588.71 P, mult évről elmaradt városi hozzájárulás 11.200 P, a város 1934. évi költségvetési

1 tételeiből 20.750 P, a villanytelep hozzájárulásából 10.000 P, inségadóból 42.000 P, adományokból 1000 P, államsegélyből 14.000 P, inségadó-hátralékból 1961.29 P, összesen 102.500 P. — A bizottság az akció keretében a Batthyány-utcai és a Szentilonai-utcai munkás-otthonoknak 20—20 métermázsa tűzifát szavazott meg téli segélyül. — Polgármester szükségesnek tartotta, hogy a mindjobban elharapózó utcai kéregetés intézményesen szüntettessék meg oly módon, hogy a város közönsége — tehetségéhez mérten — ajánljon fel e célra évi váltságösszeget, amelyből a koldulók aztán segélyt kapnának. Hivatkozott több város példájára, ahol ez a rendszer jól bevált. Dr. Fehér Dezső a mostani állapot fenntartása mellett szólalt fel; Nánik Pál örömmel üdvözölte az eszmét, amelynek megvalósítása megszüntetné a mostani szégyenteljes állapotot, amikor minduntalan kolduló gyerekek molesztálják az utcán járókelőket; Szalay Lajos aggodalmát fejezte ki afölött, hogy e rendszer gyökeresen megoldaná-e a kérdést, s a közönség nem viselne-e mellette kettős terhet: a további alamizsna-osztogatásban és a pénzbeli segélyben — végül is a bizottság egyhangúlag! elfogadta polgármester javaslatát, hogy szűkebb körű bizottság tárgyalja le, hogy mikép volna az eszme legcélszerűbben megvalósít^ ható. A bizottság ülése több, mint két órát vett igénybe. — Jarmer Lajos zongoraestje. Jarmer Lajos tanárnak, az immár országos hirű zongoraművésznek zongoraestje a helybeli Közművelődési Egyesület rendezésébe e hó 16-án, hétfőn este lesz a Jókai-mozgóban. A nem mindennapinak ígérkező művészi élvezetre újból felhívjuk olvasóink b. figyelmét.