Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-10-07 / 40. szám

Hossssú élei egyiR íiíMa: Eegyen /© étvágya, Ha] pedig ess, Épiányoszna ! 11 tt» atyai barátját. Ezután Hamuth János polgármester a város, dr. Wieltner Sándor az izr. hitközség, dr. Sándorfi Kázmér a székesfehérvári ügyvédi kamara, dr. Molnár Imre a pápai ügyvédi kar, dr. Pongrácz József a Pápai Hitelbank, dr. Fehér Dezső az izr. ápolda, dr. Lusztig Samu a pápai Lloyd-társulat nevében meghatóan emlékeztek meg a megboldogultnak a közélet más és más terén szerzett érdemeiről. A kántus megható gyászéneke és imák elmondása után átadták ezután a hült tetemet az édes anyaföldnek. Boruljon lágyan reá a honi hant, melyet annyira szeretett! A legigazibb aranyfedezet. Az értékesítés árkeretei többé-kevésbbé adottságok, amelyeken legfeljebb mesterséges intézkedésekkel lehet valamennyire segíteni. De itt is csak a belső piac tekintetében. Éppen ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a termelési költségek leszállításának kérdésére. Az agrárolló indexe, az 1926/27-es esztendőt százzal véve egyenlőnek, 1932 végén újabb 9.90/o-os hanyatlással 74.8<y

0-ra esett — amivel citálom itt a gazdaságkutató intézet szavait — »az agrárolló két szára egymástól] olyan távol esett, mint azelőtt még soha«. Örömmel állapítom meg, hogy javulás mutatkozik. Ez a szám mindenesetre ráirányítja a figyelmet ennek a kérdésnek rendkívüli jelentőségére, amely összefüggésben áll az agrárcikkek termelési költségeinek alakulásával. Tudom, nagyon jól, hogy ez a Gömböskormány programmjának is egyik fontos része. Meglehetősen hosszadalmas és nehéz munka folyik itt, de remélem, hogy minél rövidebb idő alatt, már konkrét eredményekre fogunk tudni rámutatni; mert igaza van a földmívelésügyi miniszternek abban, hogy a mi mezőgazdaságunknak egy nagy baja van: hogy drágán termel. A bolettát és egyéb segítsíéget köszönjük, hálásak vagyunk érte. Másként a magyar búzát és más terményünket nem lehet sorsára bízni. Ellenben, kiadósan segíteni, a mai viszonyok között, amig általános árnivóemelkedés nem áll be világszerte, csakis a termelési költségek oldalán lehet. Az agrárkrízis annál fájdalmasabb, mert akkor jelentkezik egész pusztító hatásában, amikor mezőgazdaságunk belső fejlődése, a múlthoz viszonyítva, igen nagy haladásról tesz tanúságot. Semmiképen sem áll ugyanis az, hogy a magyar gazda, legyen az kis- vagy nagygazda, még ma is őseinek primitív gazdálkodását folytatná. A helyes talaj kiművelés, a vető magkiválasztás, a talajerőpótló műtrágyázás nagy jelentőségének felismerése, a termelés, úgynevezett átszervezésének szükségessége, a mennyiségi és minőségi produkcióra való törekvés az utóbbi években szinte páratlan erőfeszítéseket váltott ki egész gazdakör zönségünkből. Sőt az eladósodott gazdák legtiszteletreméltóbb része, ma, sok tekintetben, éppen ennek a buzgalmának az áldozata. Fájdalmas következményekkel járna, ha a mezőgazdaság jövedelmezőségének ez a katasztrofális visszaesése megállítaná a fejlődésnek azt a tempóját — mint ahogy az országban máris nagyon sok helyen megállította —, amely agrikultúránknak az utóbbi években való nagy előrehaladását biztosította. Az intenzivitás azonban, hiába, tőkekérdés is. Vagy meg kell, hogy legyen a gazdának az a tőkéje, amely az invesztíciókat lehetővé teszi, vagy pedig annak a lehetősége kell, hogy fennálljon, hogy hitel formájában jussom hozzá ehhez a tőkéhez. Azt hiszem, nem mondok újdonságot, ha megállapítom, hogy alig van ma gazda, aki saját forgótőkével rendelkeznék. Ami pedig a hitelt illeti, a bankzárlat után a hitelforrások mind bezárultak és éppen a Gömbös-kormánynak a törekvése, még pedig melegen méltányolt törekvése az, hogy a hitelforrások megnyitása tekintetében intézkedéseket tegyen. Hogyan lehetett volna ilyen körülmények között arra kényseríteni a gazdát, hogy új beruházásokat eszközöljön, vagy pedig költségesebb üzemátalakításokat vigyen keresztül? Az egyik legkiválóbb európai üzemtudós, Sagave mondja, hogy nem az a gazda tudja magát valahogyan is a felszínen tartani ma, akinek a bevételei nagyok, hanem az a gazda, akinek a kiadásai — kicsinyek. Legyünk tisztába azzal, hogy ez, sajnos az extenzivitás trónraemelését jelenti, amitől azonban a jó Isten mentse meg a magyar földet. Én azonban nem esem kétségbe, mert ebben a krízisben sincs vigasztalóbb látvány, mint a szívós kitartással termelni és haladni akaró magyar paraszt. Külföldi hitelezőink folytonosan a földet nézik, annak értékváltozását latolgatják, mert félnek a hitelalap összezsugorodásától. Én ezzel szemben azt mondom, hogy Magyarországon nem is a föld az igazi hitelalap, hanem a magyar parasztnak, a magyar gazdának a viszonyokkal megalkuvó hallatlan szívóssága, a benne tárolt hatalmas lelki és fizikai energia, amely a római költővel szólva, »et si fractus illabatur orbis« mindenkor egyik legigazibb, egyik legingathatatlanabb aranyfedezetét fogja képezni ennek az országnak. Dr. Marschall Ferenc. t. ÚJDONSÁGOK. — Október 6. Nemzeti emlékünnepünket kegyelettel ülte meg tegnap városunk közönsége. A középületeken gyász-zászló lengett, az összes felekezetek templomaiban istenitiszteletek voltak, melyeken a polgári és katonai hatóságok képviseltették magukat. Az iskolákban kegyeletes ünnepeket tartottak. A hagyományokhoz hiven a nagy nyilvánosság előtt folyt le a főiskolai ifjúsági képzőtársaság hazafias ünnepe. Nagy Gyula ifjúsági elnök poétikus hangú megnyitója után Böröczky Béla hatásosan szavalta el Fejes Sándor pályadíjnyertes szép ünnepi költeményét. A főiskolai énekkar, mestere: Tóth Lajos vezetésével gyönyörűen énekelt. A nap jelentőségét Varga László méltatta lelkes beszédben, kegyelettel emlékezvén meg az intézet hősi halottairól is. Még a főiskolai zenekar játszott nagyon hatásosan Kiss Árpád igazgató vezetésével. \z ünnepi műsort a Himnusz vezette be és a Szózat eléneklése zárta be. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestület a jövő hét folyamán rendkívüli közgyűlést tart, melynek legfontosabb pontjai az útépítésre és az inségakcióra vonatkozó polgármesteri javaslatok lesznek. — Katolikus-nap Ugodon. A vadregényes Bakonyhegység lábánál elterülő községek katolikus népe impozáns seregszemlét tartott október 1-én Ugodon, melyen több kiváló fővárosi politikus is jelen volt. A nagygyűlés délután 3 órakor vette kezdetét, de már 2 órakor mintegy 3000 főnyi közönség vette körül a nemzeti színekkel bevont és hangerősítővel felszerelt díszes szónoki emelvényt. A nagygyűlést Dragovics István esperes mély gondolatokat felölelő beszéddel nyitotta meg, majd Ernszt Sándor volt népjóléti miniszter nagy érdeklődés közben történelmi visszapillantást vetett a törökvilágra és összehasonlította a jelen magyar viszonyokkal és hangoztatta, hogy Buáo Gr. Tisza 3. tér 5. jamint a múltban, úgy a jelemben is csak a kereszt fényében találja meg a nemzet a jobb jövőbe vezető utat. — Dr. Ötvös Lajos orsz. gyül. képviselő a gazdasági kérdésekkel foglalkozott, így különösen a mezőgazdasági termeivények értékesítését s a megfelelő piac szerzésének fontosságát hangoztatta. Beszélt még a keresztyén sajtó fontosságáról és a falu alapkultúrájának emeléséről. — Utána Fitz Artúr dr., orsz. gyül. képviselő emelkedett szólásra és kitartásra buzdította a megjelenteket. Nem szabad elcsüggednünk a mostani rossz viszonyok miatt, ki kell tartanunk a Véksőkig, s bizik a magyar nép őserejében és magyar föld iránti szeretetében, mely még a távol amerikai földeken is ott él az elszakadt magyarok szivében és lelkében. — Magyarász Ferenc dr., bakonykoppáinyi plébános a fiatalság erkölcsének megőrzéséről és a tiszta erkölcs fontosságáról beszélt meggyőző erővel és a magyar családanyák gyönyörű példájaként állította oda az özvegy Zita királynét, aki a sors csapása között is megőrizte keresztény lelkületét és minden gondját nyolc árva gyermekének a nevelésére fordítja. — Huszár Mihály sárvári apátplébános, orsz. gyül. képviselő, a katolikus akció jelentőségét és fontosságát fejtette ki gyönyörű szavakkal. Visszapillantást vetett a múltba, amikor még az országok vezetői álltak őrt a keresztény gondolat mellett, most azonban a népnek magának kell megvédeni a keresztény gondolatot és lelket a keletről és nyugatról beáramló és a társadalmi rend alapjait felforgatással fenyegető bokeviki veszedelemmel szemben. — Végül Szalay Lajos pápai párttitkár a munkáskérdésről beszélt meggyőző erővel, melynek megoldását a Rerum Novamm és Quadragesimo Anno pápai körlevelek alapján jelölte meg. Este 8 órakor a Mészáros-féle vendéglőben társasvacsora volt. — Borsos Károly halála. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy Borsos Károly c. tankerületi főigazgató, a tiszántúli református egyházkerület középiskolai felügyelője, f. hó 2-án élete 62-ik évében Debrecenben elhunyt. A megboldogult kiváló tanférfiút, aki korábban évtizedeken át a mezőtúri ref. gimnázium igazgatója volt s akit csak pár év előtt választott meg elsőrendű pedagógiai érdemei elismeréséül a tiszántúli ref. egyházkerület középiskolájának felügyelőjévé s ki munkaerejének teljében távozott el sorainkból, szoros kapcsolatok fűzték városunkhoz. Itt végezte középiskoláit, testvéröccse volt a kollégium néhai jeles tanárának, Borsos Istvánnak, innen nősült, feleségül vévén Perlaky Ella úrhölgyet, akivel 36 évig élt boldog házasságban, választmányi tagja volt a Kollégiumi Diákszövetségnek és régi pápai emlékeit mindig szeretettel ápolta. A debreceni nagytemplomban történt gyászszertartás után hült tetemét Mezőtúron e hó 4-én óriási részvét mellett helyezték örök pihenőre. Borsos Károly elhunytát szerető hitvesén kívül kiterjedt rokonság, ennek sorában nevelt fia, dr. Borsos Dezső és testvéröccse, dr. Borsos Endre közigazgatási bíró is gyászolja. Áldás emlékezetére ! — Vasárnap reggel áramszünet lesz. A villamosteleptől nyert értesítés szerint a magasfeszültségű vezetéken végzendő munkálatok miatt vasárnap reggel 5—10 óráig az áramszolgáltatás szünetelni fog. lünnok A fohÓPlfás*! e hó 1

4» 15-én — a „Testvériség" rendezésében. A kitűnő operett JUIIIIC^ v«ai 1 IIU91,08 tf a Levente-Otthonban kerül szinre a kibővített zenekar közreműködésével.