Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-08-12 / 32. szám

A túlsók evésnél, Vagy túlzott ivásndl, I a f". 5 gyógyvízből Már fél pohár használ! Igmándi Miska AVILA6DAMB0REEN IS korlat tenné őket közbecsülést és biztos megélhetést kiérdemlő iparossá. Ekkor jelentkezik a rosszul indult törekvés visszahatása. Kénytelen a félig képzett iparos, a helyéből kicsöppent gyári munkás szülői földjén dolgozni. A kelletlenül végzett munka eredménye persze nem elégítheti ki s itt van iegy sereg elkeseredett ember. Az egy, avagy két cselédet tartó kisbirtokos viszont ma ritkán kap minden tekintetben megbízható segítséget gazdaságába. A kisgazda szívesen adna munkát, ha arra a földmíves sorsával megelégedő és tényleg dolgozni akaró jelentkező volna. Azonban alig van. A mai viszonyok mellett kénytelen a kisgazda az iparossal végzendő munkákat a legkisebb mérvre mérsékelni, mert hisz azok anyagára és munkadíja az ő bevételével nincs arányban. Az ipar tehát pang, mikor az ipari munkások száma megnagyobbodott. Ily körülmények közt tehát a földmunkánál el nem foglalt munkaalkalom van, viszont az ipari pályán munkanélküliség. Az ipari pályánál levő ezen aránytalanság megvan az iskolavégzetteknél is, mert hisz ott is túltermelést látunk. A csak négy középiskolát végzett földmíves- vagy iparosfiú már többé nem akarja folytatni szülője munkáját. Az iskolát végzett követeli a társadalomtól, az államtól az íróasztalmelletti foglalkoztatást, amely ma nehéz és szinte lehetetlennek mutatkozó kívánság. Ott van még a mai középosztály gyermeke, akinek szinte jogos az a kívánsága, hogy legalább a szülő foglalkozási körét sikerüljön részére biztosítani. Ha tehát az előre való törtetés továbbra is így fog történni, akkor a mai gazdasági rendben, a mai csonka hazában a munkanélküliség csökkenthető alig lesz. Megoldást kellene találni, amely a mai fiatalságot visszatartaná a helytelen előbbrejutási szándéktól. Oda kellene hatni, hogy a mezőgazdasági cseléd, a mezőgazdasági munkás gyermeke a szülője munkakörének legyen továbbra is becsületes munkása, a törpebirtokos tanoncéveket leélt gyermeke ne odahaza várja az alkalmi munkát, hanem a kisgazda munkakörébe állva, elégedjen meg e szerény, de biztos megélhetést nyújtó keresettel. Az iparosfiú középiskolai tudását iparában igyekezzen hasznosítani. Persze a régi természetes folyamatra most és a jövőben is szükség lenne, mert nem tudható, hogy melyik mezítlábas kis falusi fiúból lesz a jövő nagy embere. De mindenesetre! csak hátrányt jelent az ipari és iskolai képzést szerzettek csoportjának elhelyezést nem találó nagy száma, a kisgazdaságokban hiányzó földmunkás mellett. A falusi fiatalságot tehát most már visszafelé kellene csábítani és önérzetét oly irányban kellene nevelni, hogy apjának munkakörét betölteni nem szégyen és nem lealázó, hanem azt folytatni, sőt jobban folytatni csak dicsőség. Stróbl Tivadar. „Csepel" varrógépek minden fajtája kedvező feltételekkel részletre újból kapható — Pápán: Papp Sándor cégnéL Jamboree. Nincs nehezebb dolog, mint hiven visszaadni valamit, amiben nem a forma, hanem a lényeg fontos. Statisztikát felállítani nem lehet, mert a számokból nem következik a minőség. Ha a jamboree-t a külsőségek alapján írnám meg, akkor ez talán többé-kevésbbé sikerülne, de korántsem birna értékkel. Inkább a reflexiók azok, amelyek maradandó értékkel bírnak. A jamboree-nak lelkét kellene megérteni és épen ez a nehéz. Olyan mozaikszerűen van ez összetéve, hogy a szinek nem folynak ugyan egybe, de mint egész, a szinek tökéletes szinfoniáját adja. szimfóniáját adja. A legnagyszerűbb alkalom embereket megismerni. Nem vasárnapi, ünneplő ruhába öltözött emberek, de hétköznapi életet élő nemzetek vannak egymás mellett. Látjuk őket hajnaltól kezdve késő estig, amikor a tábortűz lángja utolsót lobban. Itt nem lehet alkalom arra, hogy valaki alakoskodjék; megmutatja saját magát, úgy, amint van. Érdekes tanulmányt lehet végezni. Szinte olvasni a szemekben, a cserkész-szemek tiszta tükrében. A sok szemből csak úgy sugárzik az öröm, a jókedv, a rokonszenv: a jamboree nagy ajándéka. Micsoda csodálatos egy ország ez, ahol minden vidám és minden jókedvű. Ennyi boldog és tökéletesen megelégedett embert látni már magábanvéve is ajándék. Van is látogató rengeteg; vasárnap 80.000 ember fordult ott meg, aki mind felüdülni, mind örülni jött ide. * A mi csapatunk tábora is nagyszerűen áll. A IV. altábor főterére néz a kapu, amelynek igen sok csodálója akad, a szép szalmafonást nézik. Azt hiszem, ha őr nem volna, hamarosan szét is szednék. Mellettünk mindjárt a Bencés cserkészek ízléses tábora áll. Horváth Endre parancsnokunk a veszprémi csoport parancsnoka és díszfelvonulások alkalmával ő vezeti a veszprémi és pápai rajokat. De a tábori élet romantikája a tábortűznél él igazán. Amikor sokszáz csillogó szemű fiú körülüli a tüzet, mögöttük a közönség és felhangzik a dal; abban a pillanatban megdobban a magyar föld szive. Szinte hallani lehet a nagy csendben, az illatos magyar éjszakában, a fűszálak zizzenését. Csodálatos mesék kelnek szárnyra, az idő semmivé válik; új mesék születnek. Itt válik a barátság igazán méllyé, őszintévé; itt értenek talán meg minket. A puszták tüze, a végvárak tüze ez; kimondhatatlan erő rejlik benne. Szó nélkül is megnyílnak a szivek, olyan ölelésre tárulnak a karok, amelyek többé szét nem tudnak válni. Cserkész vidámság és cserkész komolyság váltakoznak itt; mindegyik ugyanazt szolgálja, közelebb akar hozni. I * A csoda-szarvas népe ellenállhatatlan erővel dönti halomra a készakarva emelt korlátokat. A vidámság és őszinteség tiszta fegyvere sokkal hatásosabbnak bizonyul, mint a politikusok furfangjai. Ilyen nagy propagandája a magyar ügynek még sohasem volt; ki kell használni, hadd ismerjenek meg minket olyanoknak, amilyenek vagyunk. Nagy nemzeti küldetést teljesít ma minden cserkészfiú; méltóságteljesen megmutatni azokat a sebekét, amelyek a csoda-szarvas hófehér, tiszta tesMeinliSZUNK tén estek, de nem siránkozni, mert nekünk, nem szánalom, de megértés kell. Az eredmény máris mutatkozik. A magyar fiukat mindenütt szeretik és becsülik. A mi cserkészetünknek egészen különös, nemzeti zamata van. A magyar érzés felhevíti a tartatomat és annak melege sugárzik itt. Régen él az utópiák birodalmában, mint i ködszerű vizió: a világ-állam. Eddig sohasem ! tudták megvalósítani. De a jamboree-k meg| mutatják, hogy igenis lehet világállam, ha le; bontják a mesterségesen emelt falakat; s ha i mindenki csak egy téglát vesz ki ebből a fali ból, akkor jó munkát, férfias, egész munkát végzett. És ez a munka kötelesség is; ebben fáradunk mi és ha a jó Isten engedi, akkor sikerrel. Ebben a cserkész világ-államban tiszta légkör van; ide vágyakozik mindenki. Bele kellene ezt a lendületet vinni minden j dologba; minden nemzeti és nemzetközi koni ferenciába. Akkor nem oszlanának fel eredi ménytelenül, mint az eddigiek. A Meotis-tó ; csoda-szarvasa újra megjelent, újra vezetni fog egy új, egy diadalmas honfoglalásra... Menjünk mi is utána. I K. Th. B. SEGESVÁRI CSATATÉRRE . . . Segesvári csatatérre ráborúlt az alkony, vérző rózsa nyílt egy szíven s egy daloló ajkon, piros rózsa, veres rózsa — kozák kardja vágta, s fehér szárnyú csend borúi a bús magyar határra. Segesvári csatatéren minden áldott este fehér galamb odaszáll a tömegsírkeresztre. Nem is galamb, nem is galamb: a magyar szív s lélek zengedezi dicsőségét a dal mesterének. Olykor-olykor sír a nóta oly szomorú, árva; kincses Erdély szentelt földjén oláh népség jár ma, s nagy Petőfi hamvaiból nyíló virágkelyhek között most az oláh pásztor juhokat legeltet. A kifosztott árva magyar felzokogva sírva nem vihet egy szál virágot a legdrágább sírra. Fel-felsajog a magyar szív s porszeme a rögnek, tilos ott a sóhajtás is, tilos ott a könnycsepp. Segesvári csatatérre Ráborúlt az este, s turbékoló galamb száll a tömegsírkeresztre. — Nem lehet a bérces Erdélyt elrabolni, tépni, mert Petőfi tiszta lelke átöleli, védi! Tóth Géza.