Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-07-15 / 28. szám

i

yagyt. dr. Pongrácz József theol.tanár nrn&k Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szam ara aj nner. Telefon. 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Innen és onnan jeleket lehet összeszedni, jeleket, aminőket még inem láttunk, s amelyek innen és onnan is biztató fénnyel intenek felénk. Ezek a jelek egész különböző jellegűek. De mind, mind egy közös forrásból erednek, s egy közös cél szolgálatában állanak. Gyűjtsük csokorba csak ennek a hétnek jeleit. Az a mozgalom, amely az angol parlamentben a magyar revizió érdekében megindult, rohamosan növekszik. Már majdnem százra szaporodott azoknak a képviselőknek a száma, akik a magyar igazság ügyét magukévá tették, akik nyiltan hangoztatják, hogy a trianoni béke gonosz félrevezetés következménye. Ugyanakkor, amikor ez az akció folyik Londonban, a búzatermelő dunai államok hazánk vezetésével iparkodnak a tengerentúli búzatermelő államokkal olyan megegyezést létesíteni, amely enyhülést hozhat a Dunamedence kínosan küzdő földmívelő lakosságának. A Dunamedence főtényezőjének tehát oláhok és szerbek kénytelenek elismerni a magyart. Még mindig a távolban maradva: Genfben az emigrált tótok ligát alakítanak annak az eszmének propagálására, hogy a magyar Felvidék elszakítandó a csehektől és visszacsatolandó újból Magyarországhoz. És ez az emigráció, ha számban kicsi is, de lélekben mögöttük ott állnak cseh uralom alá kényszerített tót testvéreink milliói, a gyári munkásság, melynek gyárait leépítették, a szegény hegyi lakosság, mely nem jöhet be többé részért aratni a magyar síkságra. És ugyanakkor, amikor a magyar miniszterelnököt, aki elmélyíteni kivánja Ausztriával való természetes régi gazdasági kapcsolatainkat, készséges örömmel hajlandó erről, meg bizonyára más kapcsolatos dolgokról is osztrák kollégájával tárgyalni, Bécsben örömujjongás fogadja, mig kisanatnt berkekben ideges reszketés tapasztalható, fenn, a Tisza felső folyásánál megindulnak a vizek, s hihetetlen katasztrófát zúdítanak szegény megszállt területi magyarságra. Mi köze e két utóbbi jelnek egymáshoz? Mindkettő a természetes öszszetartozandóság bizonyítéka. Ausztria nem élhet meg Magyarország nélkül, Magyarország régi jó piaca Ausztriának. Azt az emberéleteket és vagyonokat pusztító katasztrófát viszont egyedül az idézte elő, hogy szétszakították^ ami összetartozik és mesterséges határokkal akarták meggátolni a folyók szabad futását. Hogy aztán ezekhez a folyókhoz s a folyók szabályozásához nem értettek és ma, tizenhárom esztendő után ép úgy nem értenek, mint amikor birtokukba vették őket, — az megint külön lapra tartozik. A (főkép önmaguk által) sokat magasztalt cseh kultúra ép úgy csődöt mondott e téren, mint pár év előtt az oláhoké a békési árvizek idején. Ám tegyük fel, hogy hosszú évtizedek után, ha végre mégis lennének az utódállamoknak vízszabályozáshoz értő mérnökeik, azt a tényt, hogy pl. a Tisza, a régi »legmagyarabb folyó« elejétől végig, forrásától torkolatáig' ehez az egységes régi magyar földhöz tartozik és egy cseppje sem válhatik ki a nagy magyar sorsközösségből, nem ténnyé tenni soha sem fogják tudni. Ime a jelek, amik csak e héten felgyülekeztek. Vegyük őket tudomásul magyarok és bár szenvedve, küzdve és nélkülözve, de bízzunk a jobb magyar jövendőben. Ciángázzal férget (poloskát) irt teljes garanciát vállalva Daítler Sándor! szobafestő és mázoló — Pápa, Rákóczi-utca 21. sz, Aratás idején. Nincs a magyar földmívelőember előtt szebb zene a kaszapengésnél, amely az első szénakaszálásnál kezdődik és az aratásnál emelkedik tetőpontra. Milyen nehezen várják az aratómunkások, hogy mielőbb vághassák a rendeket, eltörpül ilyenkor a harag, gyűlölködés, politika, mert következik az élet munkája. Nem minden alap nélkül nevezi a földmívelőnép a gabonafőterményeket »életnek«, mert ilyen mezőgazdasági államban, amilyen csonka országunk is, az aratásnak, helyesebben az aratás eredményének van a legnagyobb gazdasági jelentősége. Nemcsak a mezőgazdák, ezek nagyszámú alkalmazottai, mezőgazdasági munkások megélhetése, jóléte függ egy jó terméseredménytől, hanem az ipar, kereskedelem boldogulása és fejlődése is szorosan idekapcsolódik be. Emlékezzünk, milyen aggodalom töltötte el a felelős vezetőket, a legfelső foktól a legalsókig, az elmúlt gazdasági évben. Nagy kérdőjelként állott mindenki előtt, hogy bírjuk ki ezt az évet zökkenés, sőt fennakadás nélkül a gyenge termés miatt. Az isteni bölcs gondviselés átsegített ugyan bennünket a mult nehéz gazdasági évein is, de a rossz termés mezőgazdasági áldozatainak száma nagyon felszaporodott. Ha egyéni számokba nem is tudjuk kifejezni az áldozat nagyságát, szomorú bizonyíték az, hogy a pénzintézeteknél a kamathátralék 12 millió, végrehajtási és perköltség 13 millió, költségbiztosítás és illeték 3 millió pengő volt. A mezőgazdaság megterhelése tehát 28 millió pengővel lesz nagyobb, mint az 1932—33. gazdasági évben volt, pedig a mezőgazdaság ilyen terhei 1931. évi adatok szerint 178 millió pengőre rúgtak. A számok világosan beszélnek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéneken kívül egy jó termés az államháztartás, úgyszintén az önkormányzati háztartások vitelére is elsőrendű fontossággal bir, mert a közszolgáltatások befizetése és behajtása csak akkor lehet eredményes, ha a gazda fizetőképes. Akkor tud fizetni az iparos, a kereskedő, a gazdasági élet levegőhöz jut, nem tengődik, mint most, hanem élénk és lüktető lesz, amilyen egy közepes termés és a magas gabonaárak idejében volt. Hogy csak az önkormányzatok alsó tagozatánál, a községeknél maradjanak, szomorúan tapasztaljuk a fizetéseknek első hónaptól a hatodik hónapig elmaradását. Ahhoz igazán nem kell nagy képzelőtehetség, hogy milyen lelkiállapotban végzik súlyos feladataikat a hónapokon keresztül fizetéshez nem jutott községi tisztviselők és alkalmazottak. Hiába, így van az már, ha a mezőgazdának nincs bevétele, nem tud adót fizetni, az önkormányzatok is elesnek a közszolgáltatásokból eredő bevételeiktől. Az elesett gazdák ezrein kívül a gyenge, sőt sok helyen rossz termés hatását a mult évben, sőt ma is a községi tisztviselők és alkalmazottak ezrei is saját bőrükön érzik. A mezőgazdák rossz helyzete hozta ma• gával, hogy a községek az általános kereseti adó, forgalmi adók, italmérési illeték, helypénz s főbevételi forrása, a községi pótadó bevételi összegei, nagyon leapadtak. A borfogyasztási adó 50 százalékkal való mérséklése különösen a bortermő-vidékeken okozott meglepetéseket. A leszállítás folytán előállott hiányt a községi pótadó felemelésével kellett fedezni, szaporodott e címen is a hátralék. > Azt nem tudjuk, hogy a borkészlet értékesítésére megvolt-e az a kedvező hatása a borfogyasztási adó leszállítására vonatkozó ! kormányintézkedésnek, amit ettől reméltek. Azt azonban tudjuk, sőt adatokkal tudnánk alátámasztani, hogy a bortermő-vidéken levő községek között is bőven találhatók ideiglenesen fizetésképtelenek, legalább tisztviselőiket ezek közül is többen nem tudják ren'desen fizetni. Sokszor hallottuk már — egyszer még elhisszük —, hogy a gyenge terméseredménynek, a kedvezőtlen időjáráson kívül, nagyrészben a gazdák is okai. Hangoztatják, többnyire az aszfaltjárók, hogy a gazdák jó nagy része, nem halad a korral, nem szakszerűen műveli földjét, nem tart elegendőszámu állatot, nem használ rjiegfelelő vetőmagot és így tovább. Megengedjük, ebben is van valami igazság, de ha minden gazda a legjobban, legcélszerűbben gazdálkodott légyen, a terméseredmény ennélfogva elképzelhető legnagyobb lett volna is, kérdjük, tud-e a gazda védekezni az értékesítés nehézségei ellen? A Magyar Szemlében legutóbb összeállított kimutatásból tudjuk, hogy a szántóföldi termékek, gabona, hüvelyesek, magvak, őrlemények kiviteli mennyisége a mult évben 32 százalékát, értékben pedig 20 százalékát tette ki az 1929. évi mennyiségnek és értéknek. Igaz ezzel szemben, hogy az úgynevezett mezőgazdasági kistermékek, apró állatok (baromfi, vad, stb.), idény- és élvezeti cikkek, növényi anyagok az 1929. évi mennyiség 41 százalékát tették ki, tudjuk azonban, hogy ezek olyan cikkek, amelyek a termelőtől nagvmenynyiségü munkát kívánnak és amelyeknél a minőségnek, a kereslet szempontjából, döntő szerepe van. Megdöbbentő az is, hogy az inségakció az 1932—33. gazdasági évben csaknem általánossá vált az országban, a mezőgazdasági munkanélküliek száma pedig 75.000 főre emelkedett. E kedvezőtlen körülmény előidézésében szerintünk része van a gépierők alkalmazásának, közelebbről az aratógépek használatbavételének is. Ha olyan óriási területen termelő államokban, mint Amerika gabonatermő allamai és Oroszország, helye lehet is a gépierők alkalmazásának, sőt fokozásának, nálunk legalább az aratásnál ezt a végsőkig mellőzni kell. Szerintünk mindig kedvezőbb eset az, ha a mezőgazdasági munkások, a nyári, legfőkép aratási keresetük révén, saját és családtagjaik ellátásáról maguk gondoskodnak, mint ha idejekorán és tömegesen közellátásra szorulnak. Az inségakciókat intézményessé kifejleszteni különben sem volna célszerű, mert az" emberi jóérzésből és szánalomból eredő jótékonyságnak is megvannak a maga határai. ; A segítő tevékenység anyagi eszközei pedig évről-évre láthatólag felfelé haladó irányt rau-. tatnak. Ha a dolgok minden tekintetben kívánságunk szerint mennének is — aminthogy rajtunk kivüleső okokból nem úgy mennek —, mi lesz a felesleges, kivitelre kerülő mezőgazdasági termékek sorsa? A nem kifejezetten mezőgazdasági államok önellátási divatos elve, melyet magas vámokkal védelmeznek, mint drótakadály áll a határoknál. Ilyen kedvezőtlen körülmények között, ha feleslegünk van is, jórésze a nyakunkon marad, vagy értékében hanyatlik annyit, hogy sem a mezőgazdaságot nem lendíti fel, sem külkereskedelmi mérlegünket nem javítja meg. Mindesetre sokat segítene a helyzeten a gazdák tömegének megnevelése arra, mit és hogyan termeljen legtöbbet, a legkevesebb költséggel. Mint tőkeszegény, rútul megcsonkított országnak, arra nincs módunk, hogy Olaszország példájára, többszáz millió pengőt áldozzunk a termelés előmozdítására, mikor még azt a szerény anyagi eszközt is felhánytorgat-