Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-06-24 / 25. szám

80 éves multam, Mert ittam, Minden héten egyszer, Fél pohárral reggel. igmándi Miska Pápaiak a cserkészek világtalálkozóján »Hogy lehet oda elmenni?« — kérdezik tőlem lépten-nyomon ismerősök, ha pár percnyi beszélgetés után kibújik valahogy belőlem mindennapi legfőbb gondom: a Jamboree. Természetesen vonaton. Augusztus 1 és 15 közt az ország minden részéből megindul a népvándorlás. A faluk népét is felcsődítjük, hogy ők is részt kapjanak ebből az országos világeseményből. Mindenki 50o/o-os kedvezménnyel utazik, aki a menetjegyirodában előre megváltja belépőjegyét a Jarnboreera. A jegyek árai természetüknél fogva (ünnepnap, hétköznap, felnőtt, cserkész szülő, ifjú, egyszeri, többszöri, állandó belépésre) 50 fillértől 12 pengőig váltakoznak. A külön attrakciókra (színház, mozi, kiállítások, sporttér, repülőtér, vízi bemutató) külön belépőjegy kell, az arénában csak a tribünökre kell külön fizetni. A helyek viszont számozatlanok, érkezési sorrend szerint nyernek elosztást. Ha valaki azt hiszi, hogy ezek után vigan elmehet Gödöllőre, az csalódik. Erre az útra fel kell készülni. Az a pápai, aki a IV. altábor sátor-utcáin sétálva nézegeti a lengyelek játékait, vagy a jugoszlávok konyháját, nem látogató és szemlélő, mint sokan hinnék, hanem éppen olyan vendéglátó házigazda, mint ugyanott táborozó fiaink. Ugyanúgy ott áll a világ kirakatában, mint mi valamennyien s egy röpke megjegyzés (a jugoszlávok közt pl. sokan értenek magyarul), vagy egy oda nem illő röpcédula éppen annyit árthat nemzeti becsületünknek, mint amennyit használ a házigazdához illő szívesség és tapintat, még ellenségeinkkel szemben is. Nagy feladatra vállalkoztunk s a világ várakozásának csak szigorú önfegyelmezéssel és szívós szeretettel tudunk eleget tenni. Az irredentát, úgy ahogy azt megszoktuk, itthon kell hagyni. Nem gyászruhában, de ünneplőben állunk a szemek kereszttüzében. Nekünk barátok kellenek, égető szükségünk van barátokra, mi nem állhatunk oda sírni és bajainkat keseregni, mert ez visszataszító. Csak az erős ember barátságát keresik. Mutassuk magunkat erőseknek a megpróbáltatások viharában s a többit bizzuk a fiúkra (lásd: Teleki táborparancsnok beszédeit). Hosszú külföldi tartózkodásom meggyőzött, hogy az idegeneket bajaink éppen olyan kevéssé érdeklik, mint minket az örmény kérdés. De ha megnyertem egy barátot szívvel és szóval, az egyszer csak maga kezdett el érdeklődni magától, hogy: «Hogy is vagytok ti hát odahaza ?« S akkor elmondtam egyszerűen és hűen mit csináltak velünk. Nem frázisokat, még csak nem is történelmet, de földrajzi, néprajzi és főleg gazdasági képét festettem helyzetünknek. Most már érdekelte a külföldit az ügy, mert egy barátjáról volt szó. Ez az egyedüli út a szivekhez. És ezt bizzuk rá fiainkra, a magyar fiúra. Ne próbáljunk erővel tájékoztatni gyerekeket, akik azért jönnek ide, hogy jól érezzék magukat. Zárjuk a szivünkbe fájdalmunkat, s csak akkor vegyük elő, ha méltó fülekre találunk. Milyen olcsó az olyan vasúti ismeretség például, amelyik az első félórában ránk akasztja a nagyanyja reumájától kezdve minden intimitását. Ne üljünk fel agent provokatőröknek sem, akik diszkreditálni akarják vendégbarátságunkat. Hívjuk fel az ilyen egyénekre nyugodtan a narancssárga nyakkendős tábori rendőrség figyelmét. A Jamboree a fiúké, — a gyermekeké! Mi felnőttek igyekezzünk eltűnni a munkában, amellyel lehetővé akarjuk tenni a magyar fiúk újabb, legnagyobb győzelmét idehaza. Idehaza, — mikor nem válogatott legények képviselik színeinket, de az egész osztatlan magyar cserkészet és még egyszer hangsúlyozom, a magyar társadalom. Jó munkát! Tóth Sándor, DIÓFÁK A KERTBEN. Üdvözlégy! madárdalos kert! Aranyvirágot ontó hársak! ... Isten ajkáról üde lehellet! Negyven küzdelmes év robotja után szent sátratokban im — megpihenek. E kert... csodás ajándék és igézet!,.. Virágnevelő égi szent üzenet... A hársak vidám kedves dalosai szelíd mámorba vonják lelkemet! Hallga ... Szagos orgona sűrűjében talán csalogány zokog valahol... Nem, nem — a felmagasztosult lelkemben a könnyező, benső hála dalol! Köszöntelek, — ti drága, szent diófák! Apostolként boruljatok ez iskolára !.. . .., Viharban sűrű lombbal takarjátok, áldást, reményt is harmatozva rája... Magasbatörő, büszke koronátok példázza a jövőt a gyermekek előtt... Zúgó szélvésztek sikoltson lelkükbe hősi lendületet és — őserőt! Göröngyös, tévelygő útjukról hessegessétek el az árnyakat... A Tudás lankáin ... növesszetek nekik majd messzehordó szárnyakat! Homlokukat simogassátok lágyan harmatos, bimbós, virágos ággal... Szivük tavaszkertjét meg hintsétek meg rezedával s ezerjófűvirággal. Leheljetek az égre új magyar reményt... Az ifjúság bátor zengő dalát! A Szorgalom, Tudás, törhetlen Akarat költők-dalolta — örök himnuszát!... Mutassátok meg a rajongó gyermeknek Petőfi s Jókaink megszentelt lábnyomát,... ... Tanítsátok meg, úgy szeretni mint Ők e széttépett, ez elárvult hazát! ...E „múzsás" város dajkálta, nevelte őket. Itt bontotta szirmát két rejtelmes világ.., Innen indult útjára — dicsőség útjára két halhatatlan pápai diák! Lánglelkük ihletétől fakadjon a szivben zsolozsmás Hiszekegy — sok vérszínű virág. Ki tudja — mikor akad ismét ilyen világhódító — pápai diák! ... És márciusban ... mellszobraik tövében.. •— amikor apró lánykezekből szent örömmel hullott — hullott a szerény — hóvirág... Az égi fényözönből rájuk is mosolygott két megdicsőült pápai diák! Oh! drága, szent diófák! Hol az az áldott kéz, amely titeket ápolt s ültetett? Ti vagytok itt Petőfi-lakta földön ... A magyar Kikelet... őrtálló feszület! ... Isten növelje törzs'tök minden ágát... Majd ontsa rátok aranyát a nap... E kert minden bimbója bontsa ki virágát! Szeressétek és áldjátok meg apostolként — a lányom iskoláját! BUTO rr -n é I megint olcsóbb lett GyŐr, Gr. Tisza I. íér 3. Pápa. K ... né Csapó Róza ny. polg. isk. igazgató. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Dr. Kenessey Pongrác főispán e héten kedden és pénteken, dr. Horváth Lajos alispán pedig dr. Kenessey Zoltán főjegyzővel és Jeszenszky Antal vm. számvevőségi főnökkel együtt az egész héten át hivatalvizsgálatot tartottak a városházán és a főszolgabírói hivatalban. — Dr. Mitrovics Gyula egyetemi tanár, mint a ref. tanítónőképző-intézet, dr. Nagy Zsigmond min. tanácsos, mint az állami tanítóképző-intézet képesítő vizsgálatainak min. biztosa, a hét folyamán városunkban tartózkodtak. — Nemzeti egység pártja. A nemzeti i egység pártja, mely az ország több nagyobb ' városában már nagy sikerrel megtartotta zászló| bontó közgyűlését, városunkban is a közel jövőí ben meg fog alakulni. A szervezéssel megbi! zottak munkájukat nagy buzgósággal és ered! ménnyel végzik és városunk, valamint választó| kerületünk polgársága a nemzeti egység goni dolatának fontosságától áthatva tömörül a pártba. 1 A zászlóbontó és egyúttal alakuló közgyűlést előre láthatólag július 2-án, vasárnap fogják megtartani. A gyűlés helyét, pontos időpontját és programmját a kibocsátandó falragaszok fogják közölni a közönséggel. — Érettségi vizsgálatok, A helybeli középiskolákban a mult héten kezdődtek és e héten fejeződtek be az érettségi vizsgálatok. A ref. gimnáziumban megtartott vizsgálaton Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző elnökölt és a közoktatásügyi kormányt dr. Dávid Lajos egyetemi tanár képviselte. Vizsgálatra bocsáttattak 55-en, kik közül kitüntetéssel érett lett öt, jelesen érett tiz, jól érett 13, érett 20, két hónapra visszavettetett hét. Kitüntetéssel érettek lettek a következők: Babos Ferenc, Nagy János, Nagy László, Pócza Jenő, Pongrácz Etelka; jelesen érettek: Bugovics József, Dely László, Dömötör Ferenc, Győry Elek, Majerszky János, Németh József, Rácz Zoltán, Rákosi László, Süle Károly és Takács Sándor. — A bencés reálgimnáziumban tartott érettségi vizsgálaton dr. Jámbor György igazgató elnökölt. Vizsgálatra bocsáttattak 36-an, kik közül kitűnően érett lett 3, jelesen 2, jól érett 9, érett 14, két hóra visszavettetett 7, egy évre 1. Kitűnően érettek lettek a következők: Cziráki Gyula, Gulás István, Szórádi Béla; jelesen érettek: Gerencsér Sándor, Pócza Szalvátor. — Felügyelő-bizottsági ülés. A pápai iparostanonciskola felügyelő-bizottsága vasárnap délután Németh József apátplébános elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Bodolay Jenő igazgató előterjesztette jelentését a most zárult 1932—33. iskolai évről. Az iskolának 256 tanulója volt, 58-cal kevesebb, mint az előző tanévben. Különösen a fiuk létszámánál tapasztalható nagy visszaesés. A létszám csökkenésére való tekintettel osztály-összevonás történt, s az így támadt óraszám hézagot a tanárok a nőipariskolánál óraadással töltötték ki. Tudomásul vették, hogy Bodolay igazgatót és Závory Zoltán rajztanárt az építőipari továbbképző tanfolyamra Debrecenbe, Faragó Adolf tanárt pedig a közismereti tárgyakból továbbképző tanfolyamra Székesfehérvárra rendelték be. Az ülésen megnyilvánult az az óhaj, hogy szegődtetés és szabadulás egy tanévben kétszer, szeptember és február 1-én történjék, mert a tanulók évközi hullámzása az iskola eredményes munkásságát nagyon befolyásolja. Ez ügyben megkeresik az ipartestületet és a felsőbb hatóságokat is.