Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-06-17 / 24. szám

.49 Ha ugy érzed magad, Hogy nehéz a? élet, Fél pohár S kedved újra éled! Igmándi Miska győr—balatoni műutat az építési programban elsőnek fogják megépíteni. Az értekezleten szóvátették azokat a pa­naszokat, amelyek szerint egyes bakonyi ura­dalmak díjat szednek a turistáktól azért, hogy azok az erdőben sétálhassanak. Ezzel kapcso­latban sürgették a túristatörvény megalkotá­sát és ennek érdekében feliratot is intéznek a miniszterhez. Elhatározták, hogy bizottságot alakítanak, hogy addig is, amíg a túristatör­vényt megalkotják, az uradalmakkal a lehe­tőség szerint rendezzék a vitás kérdéseket. Ez a bizottság megtárgyalja a balatoni idegen­forgalom érdekében szükséges egyéb teen­dőket is és evégből már a legközelebbi idő­ben megbeszéléseket tart. Lapunk zártakor arról értesültünk, hogy a kormány a Győr—Pápa—Balatoni műút megépítését egy millió pengővel támogatja. Örömmel vesszük tudomásul. Félóráig repülőgépen. Reklámkörútján városunkba érkezett a vi­lághírű Schmoll-gyár repülőgépe; ezúttal al­kalmam nyílt nekem is egyik este, € hó 15-én, városunk felett egy nagyon kellemes és érde­kes repülőútat megtenni. A pilótával, Kirják Istvánnal a Royal­szállóban találkoztam. Mint ilyen, a világhá­borút is végigjárta; higgadt, erősidegzetü em­ber benyomását kelti, meglátszik rajta, hogy »látott már nagyobb szeleket« is. Innen, ugyan­csak reklámautójukon vitt ki a takácsi út mel­letti rétre. Már messziről lehetett látni a tö­meget, amint kíváncsian nézeget be a rögtön­zött sátorhangárba, hogy közelebbről is lát­hassa a repülőgépet. A pilóta kíváncsi érdek­lődésemre elmagyarázott mindent. A gépet egy kilenc hengeres, 120 lóerős mótor hajtja; a Schmoll és I^asta szavak váltakozó kivilágí­tása automatikusan történik. Végre kihúzták a gépet a »hangárból« és felszólítottak, hogy szálljak bele, de előbb aláírattak velem egy nyilatkozatot, mely sze­rint baj esetén felelősség a ^gyárat nem ter­heli. (Ebben a .pillanatban bevallom, a sze­retteimre gondoltam és magamban röpke bú­csút küldtem feléjük.) De én ezek után is meg­őriztem jókedvemet, a gépbe leszíjjaztak, már búg is a mótor, a gép gurulni kezd és szinte észrevétlenül elhagyja a sáros — vagy, nyár lévén, mondjuk: poros — földgolyóbicsot. Mintegy 300—400 méter magasságba emel­kedve, elértünk a város fölé. Pompás lát­vány tárul a szemlélő elé. Jobban mutat Pápa felülről, mint lentről! A város főbb útvonalait nagyon jól ki lehetett venni. Az égő villany­körték, mint valami sorbaállított szentjános­bogárkák mutatták az utcák kanyarulatait. A szép Esterházy-kastély a legkiemelkedőbb pont, közvetlen mellette a várkert bontakozik ki a ritka csoportokban álló fáival, majd a Tapolca, akárcsak egy ezüst kígyó. A szürkület homályában a nagytemplom, kollégium és az erősen kiemelkedő Anna-kápolna, mint régi ismerősök integetnek felém. A szántóföldek különböző színű táblái azt a benyomást keltik, mintha megfésülték volna őket. Végre rövid félóráig tartó repülés után a gép siklószerüen leszállt. A leszállás helyét a sötétben piros és fehér fénycsóvákkal mu­tatták lentről. Űjból autóba ülve az ideálisan sima légi út után jött a valóság, a kegyetlenül rázó győri út. A pilóta megemlítette, hogy ilyen rossz úttal még egyetlen városban sem találkozott! Ügy látszik, Pápa így akar fel­tűnni az idegen előtt. . N. Z. ÚJDONSÁGOK. — Képviselőnk a felhatalmazási vitában. A felhatalmazási törvényjavaslat vitája során hétfőn dr. Ángyán Béla, a pápai kerület orsz. képviselője is felszólalt. Beszédében min­denekelőtt az általános gazdasági helyzettel kapcsolatban megállapította, hogy a régi gaz­dasági iskola túlélte magát, többé életre nem kelhet. Akik ehhez az iskolához ragaszkod­nak, — folytatta Ángyán, — azok nem liberá­lisak, hanem reakciósak, akik nem látják a jövő útját és a jelen követelményeit. A gazdasági fejlődés útján természetszerűen odáig kellett jutni, ahol ma vagyunk. Az egyetemes nem­zeti érdekkel szemben minden magángazdasági szempontnak deferálini kell. Ha a gazdasági liberalizmus eszközeiben a reform nem érvé­nyesül, akkor a nemzeti munkaterv nehezen fog megvalósulni. 1913-ban nagyobb volt a világ kereskedelmi forgalma, mint ma. Ez azt jelenti, hogy az exportra termelő nagy­ipari államok rövidesen rosszabb helyzetben lesznek, mint a kis agrárállamok, amelyek ma nem tudnak exportálni. Józan, mérsékelt autar­chiára kell áttérnünk, mert ez egy adottság, amellyel szemben nem zárkózhatunk el. Hi­szen látjuk, hogy mindéin állam ebben az irányban halad. Szem előtt kell tartanunk, me­lyek azok a szempontok, amelyek szerint egy nagyobb autarchiával egyesülnünk kell. — Nagyszabású tervet kell kidolgoznunk, amely a gazdasági és ipari téren a szervezkedésbe ! kezd. Ebbe a tervbe bele kell illeszkednie az j ország egész pénzügyi és gazdasági politiká­jának és jogszabályalkotásának. Ez nem terv­gazdaság, hanem csupán a gazdasági élet terv­szerű irányítása, amely, szemben a gazdasági liberalizmus iskolájával, állami feladattá vált. Ez nem jelenti a kapitalista termelés végét, hanem éppen ellenkezőleg, a reneszánszát. Majd a telepítési problémával foglalkozott és azt fejtegette, hogy a kötött birtokokat a telepítés céljaira fel kell szabadítani, a terv kidolgozását pedig négytagú bizottságra kell bízni, mert különben nagyon lassan fog meg­születni a telepítés terve. Felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a munkanélküliség csök­kentése érdekében helyes volna a munkakény­szer bevezetése, a fiatal korosztálynak néhány hónapi munkába való hívása. Végül a király­kérdésre áttérve kijelentette, hogy a nemzet­nek fontosabb problémái vannak, mint a ki­rálykérdés, amit hajánál fogva ráncigáltak ide. Zichy Jánossal polemizálva kijelentette, hogy a Duna-medencében államszövetségről be­szélni azt jelenti, mint az integritás elvét fel­adni. Zichy János nem így érthette kijelen­téseit, ezért felszólítja, hogy magyarázza meg könnyen félreértésre alkalmat adható szavait. — A kollégium évzáró ünnepe. A hely­beli ref. főiskola vasárnap délelőtt 11 órakor nagy közönség jelenlétébén tartotta évzáró ün­nepét. Dr. Tóth Endre főiskolai igazgató a tan­évről szóló jelentése első részében nevezetes jubiláris dátumról számolt be: idén van ugyanis 150 esztendeje annak, hogy a kollégium szám­űzetéséből, Adásztevelről ismét Pápára vissza­érkezett és ezzel a kollégium új, viruló élete megkezdődhetett. Ez érdekes történeti vissza­Jcei>erék, középamerikai és columbiai kávé fajtákból összeállított erőteljes izü Kávé . . 3-70 Meinl Gyula rí. Horthy Miklós Fő-utca 19. sz. emlékezés után a közigazgató részletesen ismer­tette a tanév eseményeit. A képzőtársulati je­lentést Nagy Gyula ifj. elnök olvasta fel, be­mutatván a társulat disztagja, Kozma Andor özvegyének a társulat részvéttáviratára írt meg­hatott hangú válaszát. A műsoron Böröczky Béla komoly és Bakos Ferenc vig szavalattal szerepeltek, mindketten nagyon szép sikert arat­tak. Hatásos volt a kar Múzsa-dal éneke, vala­mint a zenekar száma is. Nagy érdeklődéssel kisérte a közönség a pályatételek eredményéről szóló jelentést, mely az ifjúság elevenen buzgó önmunkásságának szép bizonyítéka. Varga Gyula főiskolai e. gondnok évzáró beszédében éppen ezzel kapcsolatban nagy hatással fejtegette a kollégium ősi hivatását, mely a szabadon te­nyészés szellemében mindig hitre, gondolko­dásra, munkára és hazaszeretetre nevelte a rá­bízott ifjúságot. — Nőnevelőnk záróünnepe. Dísztermét zsúfolásig megtöltő nagy közönség jelenlété­ben tartotta meg a helybeli ref. nőnevelő­intézet mult vasárnap d. u. 4-kor évzáró ün­nepét. Az ünnepen az intézet igazgatója a nemrég elhunyt nagy magyar költő Kozma | Andor költészetének nemzeti jelentőségét fej­i tegette. Kozma három gyönyörű költeményé­| nek elszavalása, melyekkel Izsó Irén, Pap | Ella és Fehér Rózsi egyforma szép sikert arat­tak, hatásosan egészítette ki a költőről szóló irodalmi előadást. Mint mindig, ezúttal is nagyszerűen működött közre Ritókh István zenetanár vezetésével az intézet képzős ének­kara. Mindkét előadott számuk frenetikus tet­szést keltett. De méltóan illeszkedett a mű­sorba a polgáristáknak Könczöl Irén gondos betanításában előadott üde szép száma is. Morvay Piroska, Labancz Ilona és Kiss Olga zongoraszámai szintén megérdemelt tapsokat arattak. Vargha Kálmán főisk. gondnok év­záró beszédében örömmel állapította meg, hogy a megjelent díszes közönség itt nem évzáró, hanem valóságos irodalmi és művészeti ünne­pen volt jelen. Majd gyönyörűen fejtegette a nemzeti zene és dal kultuszának lelket neme­sítő, hazafias jelentőségét. — Az évzáró ün­nep után, de előzőleg is két napon át nagy közönség tekintette meg az intézet anyagában és szépségében még az eddigieket is felülmúló kézimunka- és rajzkiállítását, melynek sikere V. Horváth Irén és Lauer Gizella szaktanárok szaktudását és fáradozását dicsérte. — 30 éves érettségi találkozó. F. hó 11-én, az iskolák tanévzárási ünnepének nap­ján jöttek össze az 1903-ban érettségit tett öreg diákok, akiknek érzelmeit dr. Cséry Bálint rend­őrfőtanácsos tolmácsolta bensőséges, szép sza­vakkal az igazgató és a tanári kar előtt. Részt­vettek az istentisztelen, amikor Ólé Sándor helybeli lelkész, aki maga is a találkozók közé tartozik, mondott mélyen megható prédikációt. Jelen voltak az évzáró ünnepélyen, megkoszo­rúzták elhúnyt tanáraik sirját. Délben a főiskola köztartáson 32 terítékes bankett volt; itt Pap Zoltán tanár az iskola főhatóságát, dr. Kovács Lajos kir. ügyész a tanári kart és a vendé­geket üdvözölte. Az üdvözlésekre Vargha Kál­mán főisk. gondnok és Faragó János főigaz­gató válaszoltak. A találkozón a következők jelentek meg. Dr. Cséry Bálint rendőrfőtanácsos (Budapest), Enzsel Rezső József főintéző (Mező­hegyes), Gőbel Károly ny. miniszteri tanácsos

Next

/
Thumbnails
Contents