Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-05-27 / 21. szám

Előfizetési ái Tp. Te

k. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. > E 3N SZOMBATON. Helyben. zerk

esztö: ^k. KÓRÓS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A csatlakozás, vagy ahogy az Anschlusst mai helyzetében inkább lehetne nevezni: az elcsatolás még mindig tartó vitájában Vaugoiin osztrák hadügyminiszter Ausztria érdeme gyanánt adta elő, hogy a háború alatt s főkép a háború elején ő vetette magát az orosz túlerő elé s mentett így meg nagy német területeket az inváziótól. Őszintén csodáljuk, hogy — bár természetesen provokáltatva a másik részről — ez a vita a világháború alatti együttes működés terére is átcsapott. Mert hát az orosznak valahol csak kellett kezdenie a támadást s hogy az Galícia felé fog történni, ahol a stratégiai és nemzetiségi adottságok a muszkának kedvezőbbek voltak, azt az osztrák vezérkar már időtlen idők óta biztosan tudta és azzal feltétlenül számítania kellett. Megindult ugyanakkor Kelet-Poroszország felé is a támadás s hogy mi nem tudtuk azt a mazúri tavakba fojtani, annak oka, hogy minekünk nem volt Hindenburgunk, de voltak helyette áruló cseh ezredeink. De egyáltalán nem tartható különben sem szerencsésnek a multaknak ilyetén fel emlegetése. Mert hiszen erre jöhetne válaszul a másik részről az is, hogy mi az egész háborúba a ti trónörökösötök megölése miatt mentünk bele. (Formailag legalább a dolog tényleg így volt.) És tovább még azt is felemlegethetnék német részről, hogy a balkáni két ellenséggel mégis csak az ő segítségével végeztünk (addig persze, mig a négy esztendő velünk is nem végzett). Az ilyen vita a csatlakozás (elcsatolás) ügyét nem viszi sem előre, sem hátra és csak éppen arra jó, hogy a tertius gaudensek a maguk érdemeit növeljék vele s elhomályosítsa a közös szenvedések és közös dicsőségek emlékét. Ha mi, akik a világháború küzdelmeiben együtt véreztünk, a történelem számára azt az álláspontot akarjuk képviselni, aminthogy Németország tiltakozik mindig a legélesebben a háborús bűnösség vádja és ítélete ellen, hogy mi nem hatalmi, terjeszkedési vágyból, de a szükségtől kényszerítve sodortattunk a háborúba, akkor ne emlegessük az egymásnak tett szolgálatokat, mert azok csak természetes következményei voltak annak, hogy mi együtt álltunk ezen az oldalon s mindazt, ami történt, a mindenkori stragégiai szükség döntötte el. Ha valakinek joga volna a múltért komolyan rekriminálni, akkor azok egyedül mi magyarok lehetnénk. Mert mi a háborút valóban nem akartuk s mégis mi bűnhődtünk meg érte a legsúlyosabban. Ámde azért senkinek szemrehányást nem teszünk, nem főkép azoknak, akikkel a világháborúban történelmi sorsközösség által össze voltunk kapcsolva. Azt a sokat emlegetett Nibelungi hűséget tartsuk meg — a múltra vonatkozólag — továbbra is állandóan, ha ellenkezőleg cselekszünk, akkor csak volt ellenségeinknek adunk lovat alájuk s minden revizionális törekvésünkkel szemben az ő diplomáciai pozíciójukat erősítjük. 1929 óta folyton romlott a magyar külkereskedelem. Bármennyire korlátoztuk is a behozatalt, a kivitel még nagyobb mértékben csökkent és ezzel külkereskedelmünk évek óta hiányt eredményezett. Külkereskedelmünk romlásában ez év eleje óta végre megállás következett be és a folyó év első négy hónapjában kivitelünk elég szépen meghaladta a behozatalt. A mult esztendő első négy hónapjában még 12.4 millió pengő passzívumot mutatott a magyar külkereskedelmi mérleg. Ezzel ellentétben az idén januártól április hó végéig a külforgalom 10.9 millió aktívumot eredményezett. Az ország kereskedelmi mérlege tehát a folyó év első harmadában a mult évihez képest 23.3 millió pengő javulást tudott elérni. Ha ennek a javulásnak az okait elemezzük, úgy azt találjuk, hogy már a folyó év első negyedében a kivitel 8.1 millió pengővel emelkedett, viszont a behozatal 14 millióval | volt kevesebb. Tehát az elért aktívumnak egy í elég jelentékeny része az export növelésére I esik. Kivitelünk javulása főleg olyan országok felé állott be, amelyekkel az előző esztendőkben csak igen csekély kereskedelmi kapcsolatokat tudtunk felmutatni. így emelkedett exportunk Csehszlovákiába, Svájcba, Angliába, Brit-Indiába és különböző exotikus piacok felé is. A kivitelben feltűnő, hogy egy csomó iparcikk exportját tudtuk növelni, így szaporodott a villamosgépek és készülékek kivitele, a vasáruk exportja, a malátakivitel, a műtrágyakivitel, a kaucsukáruk és pamut-szövött áruk exportja. Hasonlóképen nagyobb kivitelt értünk el, mint az előző évben, konzervekből és jutaipari cikkekből. Ha pedig a behozatalt elemezzük egy kissé, az az örvendetes jelenség észlelhető, hogy azokból az ipari nyersanyagokból és félgyártmányokból történt behozatali növekedés, amelyeket a magyar ipar dolgoz fel, de amely ipar által feldolgozott készárukból viszont sokkal kevesebb lett a behozatal. Ez azt jelenti, hogy a hazai ipar ma már a belső fogyasztásnak jóval nagyobb részét tudja kielégíteni, mint annakelőtte. A magyar ipari kivitelben több munkabér fekszik, mint a külföldről ipari feldolgozás részére behozott nyersanyagokban, úgy hogy az export egyúttal jövödelmezővé vált, mig az importban egyre kevesebb munkabért juttattunk a külföldnek. Külkereskedelmünknek ez a fejlődése tehát a belső gazdasági mérleg javulását is eredményezi. A statisztikai adatok világánál pontosan megfigyelhettük, hogy mely tényezőknek és okoknak köszönhetjük külkereskedelmi mérlegünknek ezt a lényeges megjavulását. Először is a kereskedelmi szerződéseknek és egyéb megegyezéseknek tulajdonítható az, hogy olyan területekre is újból tudunk exportálni, ahová eddig alig tudtunk behatolni. Az a nagy hálózata a kereskedelempolitikai megegyezéseknek, amelyek kiépítését jjiunkálja a jelenlegi kormány, az előző esztendők elzárkózásával szemben sűrítette és élénkítette a kereskedelmi kapcsolatokat. Másodszor, rendkívül serkentőleg hatottak az exportra a külföldi transzferpénzeknek kivitel céljából történt felszabadítása, amint ezt különösen angliai exportunkban láthatjuk, amely az év első negyedében 3.4 millió pengőről 5.3 millió pengőre emelkedett, nyilvánvalóan a transzferpénzek felszabadítása révén. Ez az intézkedés is igen eredményesnek bizonyult tehát. A kivitel növeléséhez nagy mértékben járul hozzá a kompenzációs költségmegtérítési rendszer bevezetése, amely úgynevezett járulékos exportot teremtett, vagyis olyan cikkek kivitelét mozdította elő és jutalmazta valutafelárakban, amelyekben eddig kivitelünk nem volt. Az exportnak a folyó év első harmadában tapasztalt emelkedése főként erre a két intézkedésre: az úgynevezett árupengő elleni exportra és a kompenzációs költségmegtérítési rendszer bevezetésére vezethető vissza. A külkereskedelmi forgalom élénkítése és fokozása érdekében történt, hogy a kormány az egész külkereskedelmet egységesítettie és összpontosította. Az új egységes szerv eddigi működése beigazolta a hozzáfűzött azt a várakozást, hogy az egész külkereskedelem gyakorlatiasabbá, gyorsabbá és akadálytalanabbá vált. A folyamatban levő további külkereskedelmi tárgyalások újabb utakat fognak törni a magyar kivitelinek és minden kilátásunk megvan arra, hogy a kormány céltudatos kereskedelempolitikájának már eddig is beállott kedvező eredményei hamarosan még fokozódni is fognak. A mozi-társ. A város képviselőtestületét a jövő héten ismét foglalkoztatni fogja a városi mozi társtulajdonosa, aki pört nyert legutóbb a várossal szemben, amellyel részesedésének ügye mult év áprilisáig el van intézve. Most határozni kell a folytatólagosan 1934-ig járó részesedés tekintetében, aminek, tekintettel arra, hogy a város üzemköltségei a hangosfilm bevezetése óta lényegesen növekedtek, szerény nézetünk szerint kisebbnek kell lennie, mint amennyit a bíróság a kisebb rezsivel járó néma film korszakára a társtulajdonos számára megállapított. Ugyanezen alkalommal azonban a birói ítélet fájdalmas tudomásulvételén és a szerződés még hátralevő idejére leendő részesedésre vonatkozó határozaton kivül egy ezeknél fontosabb elvi kérdést is el kellene intézni a képviselőtestületnek. Döntenie kellene t. i. abban a tekintetben, hogy egyáltalán kiván-e folytatólag szerződni Lőte Lajosnéval és kívánja-e továbbra is biztosítani számára a munkanélküli jövödelmet. A dolog t. i. a következőleg áll: Lőte Lajosnénak mozi engedélye van Pápa városára. Ő tehát a városon kivül második moziengedélyes Pápán. A város — némi felső nyomás alatt is — annak idején azért vette őt saját mozijához társtulajdonosnak, mert félt tőle, hogy ha új mozi létesülne, a sajátja nem hozná meg a várt jövedelmet. A szerződés érvénye alatt szerzett tapasztalatok azonban meggyőzhettek mindenkit róla, hogy annál több kárt, mint amennyi a bruttó jövedelem 5<y

0-a (aminek azonban legalább 400 P-nek kell lennie, ennél kevesebb nem fizethető), alig okozhatna a városnak a második moziengedélyes. A város tehát, nézetünk szerint, leghelyesebben tenné, ha új szerződést nem kötne Lőténével. Próbáljon ő is moziépületet szerezni, hangos beszélőgépet beállítani, s azután kezdje meg a versenyt a város mozijával, fizetvén természetesen a városnak a törvényesen megállapított vigalmi adókat is. Valószínűnek tartjuk, hogy ilyen vállalkozás helyett célirányosabbnak találja inkább azzal az ajánlattal jönni, hogy engedélyét továbbra is a várossal együttesen óhajtja inkább gyakorolni, azonban megelégszik az eddig élvezett jövedelem egyharmadával is. A jövedelmet azonban nem szabad a jövőben bruttó alapon, hanem az elért tiszta nyereség bizonyos hányadában megállapítani. Mindenesetre joggal elvárja a város közönsége, hogy az esetleg mégis megkötendő új szerződésben a város érdekei jobban meg legyenek védve, mint a régi, kriminálisán rosszban. Ciángázzal férget (poloskát) irt teljes garanciát vállalva Dalíier Sándor szobafestő és mázoló — Pápa, Rákóczi-utca 21. sz.