Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-05-13 / 19. szám

XXX. évfolyam. 19. szám. Pápa, 1933 május 13. [INDEN SZOMBATON. Eli Tek. Tóth Ferenc Főiskola. Theol. Önképzőkör Helyben. 1 íjdonos főszerkesztő: JRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egészen bizonyos, hogy az az élet-halál küzdelem, amit Ausztria ma államiságának független megtartásáért folytat, reánk, ma­gyarokra sem lehet közömbös. Nem első sor­ban földrajzi helyzetünknél fogva, hisz arról van szó, hogy közvetlen közelünkben megma­radjon-e egy ma nálunk területre és népes­ségre kisebb állam, avagy egy ugrásra Győr­től, Hegyeshalomnál kezdődjék-e már Hitler Nagy-Németországa? A földrajzi helyzettel természetesen szorosan összefügg minden to­vábbi politikai kialakulás is. Ezt a politikai kialakulást Ausztria szomszédsága esetén évszá­zados összekötöttségünk és évszázados küzdel­meink és az ebből levont tanulságok alapján feltétlenül sokkal kedvezőbbnek remélhetjük, mint ha az új »harmadik birodalom« terjesz­tené ki a Lajtán túlra is határait. íme Ausz­triával a közös szerencsétlenség óta mintha ma már kezdenők megérteni egymást. Azt, hogy a mi szerencsétlenségünket kezdetben ő is segített tetézni, természetesen soha nem felejthetjük el s a mi revíziós törekvéseinkből az elrablott nyugati végek soha ki nem ma­radhatnak. Ám az ezután következett nehéz és kinos esztendők soka mégis csak összehozott bennünket valahogy s ma mezőgazdasági pia­cunknak mégis csak ő a legnagyobb fogyasz­tója, szegénységében és kicsiségében nem tartja magát többnek, min tmi vagyunk és in­kább törekszik velünk barátkozni, mint — ben­nünket elnyelni. Évszázadokon át hiába pró­bálkozott ezzel a hatalmas osztrák császárság, a legyengült kis Ausztria mást nem tehet, mint velünk párhuzamosan keresi a boldogu­lásának útjait. Ellenben az a nagynémet bi­rodalom, mely ma minden módot megkísérel a független Ausztria beolvasztására, ha célját elérné, összehasonlíthatlanul veszedelmesebb lehetne reánk nézve, mint volt Ausztria a ki­egyezés óta. Abból a körülményből, hogy ma Németországból nemcsak gabonánk, de tojásunk és baromfink is teljesen kiszorult, sejtheti a mezőgazdaság, hogy mit jelentene számunkra ez a közelség. Hogy egyszerű gyar­mattá degradálnának bennünket, amely, maga menjen bár tönkre, köteles potom pénzért élelmezni a hatalmas szomszédot, ez még csak a veszedelem első része. Aki tudja, hogy ná­lunk a németlakta területeken állandó pan­germán agitáció folyik, aki hallott róla, hogy már Lébényben is beléptetik az embereket a Hitler pártjába, aki olvasta Bleyernek a ma­gyar képviselőházban előterjesztett kisebb­ségi deklarációját, az sejtelmével bírhat an­nak, mit jelentene számunkra a nagynémet bi­rodalom közelsége. Hiába állna az a tény, hogy mai csonka hazánk egész Európának legnemzetibb állama, megtörténhetnék, hogy azt a 90 o/o magyart, ami a mai Magyarorszá­gon él, az 5°/o német jogán akarnák beolvasz­tani. Még a történeti érvet is meglehetne ta­lálni (nem mintha ma nagyon számítanának a történeti érvek, de mert most ez is előnyösen volna felhasználandó): »Magyarország úgyis Ausztriához tartozott, ha Ausztria a mienk, Magyarország az vele jár, akárcsak a kétfejű sas idejében«. íme, ilyen gondolatok cikáz­nak át az ember agyán, mikor látja, hogyan küzd szomszédunk a valamikor ütőkártya gya­nánt saját maga által annyiszor hangoztatott Anschluss réme ellen. Mai küzdelmét nekünk rokonszenvvel kell kisérnünk, mert az Ausztria feje fölött függő terhes felhők a mi számunkra is tartogatnak súlyos villámokat. A polgármester jelentéséből. Hamuth János polgármesternek a városi képviselőtestület elé terjesztett jelentéséből közöljük a következő közérdekű részleteket: Azokat a takarékossági rendszabályokat, melyeket folyó évi március hó 11-iki közgyű­lésen volt szerencsém bejelenteni, folytattam és állandóan folytatni fogom s ennek ered­ményeként ha szűkre szabott keretek között is, eredményeket értem el. Példaképen felso­rolom a következőket: A város által fizetendő házbéreknél eddig ez évben 1600 P megtaka­rítás lesz. A szegényügyi kiadásoknál az ápoló­nők napidíját 6 pengőről, ami túlmagas volt, 4 pengőre csökkentettem, a kórházi élelmezést napi 1.60 P-ről, ami fejenként túlmagas volt, 1 pengőre szállítottam le. Ezen címen elér­hető megtakarítás ez idő szerint összegszerü­leg még ki nem mutatható, mert az az ápol­tak és az ápolási napok számától függ. A mozgófényképüzemnél havi 125 P megtaka­rítást értem el. A városházán folyó évi no­vember hó 1-től másik portást alkalmaztam, kinek fűtést és világítást a megegyezés szerint a város nem fog adni. Az ápolda és szeretet­házi gondozottak napi élelmezési pénzét a megejtett számítások s a tapasztalatok alap­ján előbb 45 fillérről 40 fillérre, majd 30 fil­lérre szállítottam le, anélkül, hogy ez a körül­mény az élelmezés mennyiségére és minősé­gére befolyással volna. Ezt a napi élelmezési díjat csak az árak változás és feltétlen szük­ség esetén fogom emelni. Ez elég tekintélyes megtakarítást fog jelenteni. A Szeretetháznál a főző irgalmas-nővéren kivül alkalmazott sza­kácsnőt elbocsátottam, mert arra, mint a ta­pasztalat mutatta, szükség nincs. E cimen évi 288 P megtakarítás fog jelentkezni. Gondos­kodtam továbbá arról, hogy a teherautó az üzemanyag megtakarítása céljából csak a leg­szükségesebb és csak rentábilis teherfuvaro­zásra s ezenkívül főként öntözésre használtas­sák. A teherautóval rendelkezés jogát, felügye­letem alatt, a műszaki tanácsosra biztam. A folyó évben a teherautó összesen csak 7000 kilométert futhat, mert hiteltúllépés nélkül nagyobb kilométerszámu utat nem tehet. A költségvetésben egyes kiadásokat 10o/ 0 ere­jéig zároltam. A kertészeti üzemet szakszerű kezelés és jövödelmezőség szempontjából a mezőgazda­sági szakiskola kertészeti intézőjével felülvizs­gáltattam. A szakértő véleménye és megíté­lésem alapján a kertészetnél folyó év őszén 3000 n-öl terület kiürítését s a felszabadult területen takarmánytermelést vettem tervbe. Megállapítást nyert, hogy a csemeték nem szakszerűen ültettettek ki és nem táblák sze­rint, amely körülmény az áttekintést és ellen­őrzést megnehezíti. A kertészetben a csemeté­ket, disznó vényeket stb. leltárba vétettem s az állandó ellenőrzésről s a számadások ren­des vezetéséről és felülvizsgálatáról gondos­kodtam. Ennek eredményekéint a mult évi ugyanazon időszakhoz képest 200 P jövöde­lemtöbblet mutatkozik, mert 1932 január— április hónapban a kertészet jövödelme 278 P 30 f, folyó évben január—április hónapok­ban ezzel szemben 478 P 30 f volt. A kerté­szetnél a nagy melegház, mely sok fűtőanya­got emészt fel s egyébként sem felel meg a célnak, használaton kivül lesz helyezendő s ezen nagy melegház helyett az ősz folyamán két kis melegház lesz létesítendő, ami a meg­levő anyag felhasználásával minimális költ­ségbe fog kerülni. A jéggyár jövödelmezősé­gének emelése céljából a műjég házhoz szál­lításának és a villanytelepen is árusításának megszervezése folyamatban van. Örömmel jelentem továbbá, hogy a Speyer-kölcsönre folyó évben a pénzügymi­niszter 450/1933. sz. rendelete alapján csak 5 o/o-os kamatot kell a városnak fizetnie, a tő­kére törleszteni ez évben nem kell. Folyó év­ben a Speyer-kölcsön kamata és 1933 január— februári hátralékos annuitás részlete összesen 37.711 P 63 f-t tesz ki, minélfogva a megtaka­rítás e címen 56.567 P 74 f lesz. Ezen meg­takarítás a költségvetésileg előirányzott kia­dások fedezésére fordítandó a rendelet sze­rint és csak az ez után fennmaradt összeg tar­talékolható. A tartalékolt összeg csak a pénzügyminiszter engedélyével használható fel. Rá kell mutatnom ezzel szemben arra a szomorú körülményre, hogy a város jövödel­meiben elég tekintélyes csökkenések jelent­keznek, így pl.: az alkalmazottak kereseti adó­jánál négy hónap alatt a mult évivel szemben 1429 P, mig az általános kereseti adónál ez évben 12.003 P csökkenés mutatkozik, mert mig 1932-ben 90.668 P általános kereseti adó vettetett ki, addig a folyó évben a kivetés összege 78.665 P. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a mult évben a kivetett összegből kb. 30 o/o töröltetett, akkor az általános kere­seti adóból a jövödelem a folyó évben ha 100o/o-ig befolyik, mindössze 55.066 P lesz. A város egyéb jövödelmeinél is észlel­hető bizonyos mérvű csökkenés, melyek rész­letezése azonban ilyen jelentés keretét meg­haladja. A jövödelemcsökkenésekre csak példa­szerűen mutattam rá. Sajnálattal kell azt is megállapítanom, hogy az első négy hónap jövödelme tjuiajdonképen a fennálló nagy ter­hek részbeni fedezésére fordíttatott és abból városfejlesztésre egyáltalán gondolni sem le­hetett. A város házingatlanai rendkívül elha­nyagolt állapotban vannak, úgyszintén az utak megjavítása iránt is sürgősen kellene intéz­kedni. Ezen intézkedéseknek azonban nagy akadálya az, hogy a jövödelmek nem folynak be oly mérvben, hogy azokból még igazán elsőrendű szükségletek is kielégíthetők vol­nának. Amennyiben a jövödelmek nagyobb mérvben fognak befolyni, a legégetőbb prob­lémák, mint pl. az útjavítás, megoldására fo­gok törekedni. Mindezek után ki kell jelen­tenem, hogy a város pénzügyi helyzetének szomorú állapota a legnagyobb takarékosságot és céltudatos gazdálkodást tesz kötelessé­günkké. Ebben a törekvésben a tek. Képviselő­testületnek a polgármesterrel az egész vonalon találkoznia kell. Csakis az esetben várható enyhülés és ennek eredményeként a pénzügyi helyzetben az egyensúly helyreállítása, ha minden arra hivatott tényező, minden mellék­tekintet nélkül, egyedül a város közönsége, az összesség érdekeit szem előtt tartva, vállvetve működik együtt a nagy cél, a reális gazdál­kodás és a pénzügyi egyensúly helyreállítása s ezzel a város boldogulása, fejlesztésének lehetősége érdekében. Adminisztrációt illetőleg tisztelettel je­lentem, hogy a folyó év végén jelentkező te­kintélyes hátralékot jórészt az előadók ledol­gozták s a folyó hátralékok már normálisnak mondhatók. Az adminisztrációban a gyors és jó elintézésekre fogunk törekedni. A pénzke­zelést illetően több, a visszaéléseket kizáró intézkedést tettem. Folyamatban van az ügy­beosztás arányosítása s az egyes hivatalokban az átcsoportosítás. Ha a városházán tervbe vett átalakítások meg fognak történni, a jelen­leg nagyon szomorú állapotban levő és való­sággal a közigazgatás szégyenét jelentő irattár rendezése meg fog történni. x Mosás végett fehér- és kék ruha­nemüeket átveszek s azokat tisztán legjutányosabb munkabér fejében átvasalva hazaszállítok. Szakács József né, Pápa, Lajos-utca 14.

Next

/
Thumbnails
Contents