Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.
1932-03-26 / 13. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengd. Egyes szám ára 20 Hűét. Telefon 131. wAm. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Bonyolultabb, sokkal bonyolultabb az eset, semmint az első pillanatra látszott. Mivel hogy igaz az, hogy valamikor a dunai monarchia, a régi osztrák-magyar csakugyan ideális gazdasági egység volt, ámde igaz az is, hogy azok az államok, melyek a régi birodalomból részeket kaptak, csupán új részeikkel tartoznak bele (elméletileg persze) ebbe a régi közösségbe, mig régi nagyobb területeikkel egészen másféle orientációkba voltak belenevelve. Tardieu, a nagy Tardieu, akinél sovinisztább francia alig akad s akiről még azt is bajos elgondolni, amit Briandról, hogy ha első sorban hazája javát akarta, nem tagadott meg bizonyos jóindulatot más államokkal sem s az általános emberi megértés alapgondolata irányította tetteit, Tardieu, a nagy Tardieu, mondom, nem gondolta meg eléggé, mikor a dunai gazdasági konföderáció eszméjét világgá röpítette, hogy a szóba jövő államoknak — mai alakjokban — más érdekei is lehetnek, mint a hazánkkal és Ausztriával való együttműködés s lehetnek olyan obiigóik, amelyek minden új kapcsolat megteremtését megnehezíthetik. Lám Marinkovics mester, a szerb külügyminiszter már őszintén megmondja, hogy az eset szörnyen bonyolult és hogy ők teljes jóhiszeműséggel akarnak részt venni az előkészületi munkálatokban, de — ezt már nem mondja, * csak gondolja — a sikerben éppenséggel nem biznak. Egész biztos, hogy ilyesformán gondolkoznak majd az oláhok is, akiknek pláne régi jogon már tengerük is van elég szép terjedelemben. A három nagy zsákmányos közül tán még a cseh az, amely leginkább hajlandó lenne gazdaságilag konfederálni, ami érthető is, mert az ő csodálatos államteste — kis sziléziai rabolmánytól eltekintve — teljesen a régi monarchiából van kiszabva. Ámde itt nem is kettőn, hanem számos többön áll a vásár. Jó magunk is az olasz barátság révén időközben olyan kapcsolatokat teremtettünk meg, amik könnyíthetik is, nehezíthetik is azt a szizifuszi munkát, amit a nagy Tardieu nagyúri nonsalansszal csak eszmeileg felvetett, mig a kivitelt — vagyis a szabad összeveszést — másokra bízta. Egyet azonban még eszmeileg sem akarna sem ránk, sem senki másra bizni. Azt t. i., hogy az ügyet ne csupán gazdaságinak, hanem politikainak is nézzük és esetleg politikai úton keressük azt a megoldást, mely egyszeriben megoldaná a gazdasági helyzetet is. Azt eleve ki akarja zárni, hogy szóba kerülhessen a rablott területek visszaadása. Pedig egészen bizonyos, hogy ha — nekünk csak magunkról lévén érdemes beszélni — Magyarországnak meg volnának a maga terményei mellett, mindazok! a természeti kincsei, amik tőlünk elvétettek, ha megvolna a sónk, a fánk, a vasércünk, ha mienk volna a Felvidék és Erdély, akkor sem nekünk, sem a Felvidéknek, sem Erdélynek nem volna semmi baja, semmi gondja, akkor mi miattunk senki fiának nem kellene a fejének fájni. Ezek a területek, a mi volt területeink valóban egybetartoznak egy egyetlen ezeréves isteni egységbe, de már a régi Romániának, az egész Balkánnak csak távolabbi viszonylatban van érdekközössége velünk. Száz szónak is egy a vége: akár a világ végéig, revízió nélkül nem fognak soha, semmire sem menni. Hogy pedig revíziót célirányos lesz csinálni, arra szolgáljon mementóul az a 11 millió Hittler-szavazat, az az öt millió kommunista szavazat, mely a német birodalmi elnökválasztáson az elkeseredés két végleteként jelentkezett. Nemzeti vagy vörös erőszak helyett nem ülhetnénk le inkább újból most már igazán a béke szándékával a békeszerződések asztalához? Húsvéti gondolatok. A keresztyénség diadalünnepet ül húsvétkor. Jézus Krisztus feltámadása diadalt, győzelmet jelentett. A gonoszság, a kegyetlenség felett aratott győzelmet. És Jézus Krisztus feltámadása ma is győzelmet jelent: a gonosz feletti, minden rossz feletti győzelmet. Diadalt és győzelmet hirdet ma is húsvét. Pedig... Ma a gonoszság, a kegyetlenség, a nyomorúság az úr. Hatalmas, mindent és mindenkit, országokat, népeket és egyeseket lába alá tipró kérlelhetetlen úr! Ha most húsvétkor az emberek arcára tekintünk: |a gond, az aggodalom, a félelem ijesztő vonásait látjuk oda rajzolva. Mi lesz holnap? Mit hoz a jövő? Meddig birjuk még? — Mintha ezek a kérdések kiáltanának a barázdás arcokról, a könnyfátyolos szemekből. Lehet ugyan, hogy ezek a vonások nem is ilyen ijesztők a szemközt jövők arcán, de — a mi szemünk így látja, mert mi is ezekkel a kérdésekkel ébredünk s ezekkel alszunk el. És vájjon nem indokolt-e, ha az emberek arcáról ilyeneket olvasunk, — ha szemünk ilyeneknek látja az odarajzolódó vonásokat? Újságok ökölnyi betűs cikkei hirdetik, bankbukások, csődbejutott vállalatok kiáltják, gyilkosságok és öngyilkosságok fekete listái zúgják, hogy félelmünk nem alaptalan... Ha ketten-hárman beszélgetnek, egyébről sem igen tudnak szólni, mint gazdasági és társadalmi bajokról, kétségbeejtő nyomorúságról, égrekiáltó bűnökről s — azoknak általuk vélt okairól, ami persze, mindig másokban van. És hát egészen közelről is ugyanezt tapasztaljuk. Rongyoskodó, fázó és éhező emberek, munkát kereső tétlenségre kárhoztatott munkás kezek, az amúgy is kevés fizetések csökkentése, lehúzott üzletredőnyök, az ifjúság szivbe-markoló jaj-kiáltása és ki tudná még mind elsorolni, amit mindenki úgyis tud s ami mind azt hirdeti, azt kiáltja ma, húsvét ünnepén, hogy ezen a világon a nyomorúság lett az úr, kérlelhetetlen zsarnoknál is hatalmasabb zsarnok. És mégis... Ha így látjuk és ilyennek látjuk is — így van-e valóban? A húsvét győzedelmes hite kiveszett volna a világból? Hazugsággá vált volna a megnyílt sír valósága? Hazugság lenne mindaz, ami kétezer esztendőt tartalommal, hittel és reménységgel töltött meg? Hazugság volna a megújuló embernemzedékek diadalmas felvonulása? Hazugság az, amit angyal hirdetett, amit a Szentírás tanít, amit az Isten mondott?!... Lehetetlen ... lehetetlen ... A toll is megremeg a kézben, míg az előbbi kifakadásokat leírja s az emberi szív kétségbeesetten sikolt: ne tovább! — Megtéveszthet, cserbenhagyhat, kétségbeejthet az, amit látunk. Megrendítheti a hitet is. De a hit erősebb minden látszatnál és minden anyagi valóságnál. És a hit ma is, vagy ma talán még sokszoros erővel hirdeti a jónak a győzelmét a gonosz felett, a békés megnyugvást a kétségbeesett reménytelenség felett, — a gazdagságot: a szív és lélek mindent kielégítő gazdagságát a nyomorúság felett. Elhitetheted azt, hogy ez a világ a tönk szélén áll. El azt, hogy valami irtózatos, világot elsöprő kataklizma fog következni. Bebeszélheted, hogy nincs menekvés sem megalkuvásban, sem erőfeszítésben, hogy végső, teljes elesés, elbukás következik az emberiségre, — én akkor is vallom, hogy benned is és embermilliók szivében is ott él a hit: az igazság, a jóság győzelmébe vetett hit, mely hirdeti, zúgja, hogy meg fog újulni minden, hogy rám is, rád is, erre az agyongyötört, rémségekben és nyomorúságokban kiaszott emberi világra is el kell jönni a feltámadásnak, az új életnek! És ha el akarnád rabolni ezt a hitet, nem is képzelt erővel sikolt a szív: jönni kell! És minél erősebb lesz a nyomorúság, minél hangosabb a panasz és a jajszó, annál erősebb lesz a hit követelése is. És ha elképzelhetetlennek tartod is, akkor is, mégis a hit fog győzedelmeskedni! Mi hát a teendő? Hiszen az írás szavai szerint is: a hit önmagában megholt állat. Megvalósulásában, megteljesedésében akar és tud győzedelmeskedni. De győzelmet csak ellenféllel szemben lehet aratni. És ha minden ember szivében él a hit, — mert igen, — minden ember szivében ott él — akkor ki az ellenség? Akkor nem lehet vádolni rendszert, kormányt, nem lehet egyesek nyakába varrni a gonoszságot, a nyomorúság kiindulását! Még ha megtennénk is — hiszen meg is tesszük —hogy szüntelenül másokat okolunk, másokat teszünk felelőssé — nincs igazunk. Lehet, hogy egyikünk rosszabb, mint a másik, de ki merné magáról állítani, hogy csak őbenne nem volt semmi, de semmi hiba? — Gondoljunk bele mélyen és elfogulatlanul ebbe az igazságba. Be kell látnunk, hogy így van! És így akkor, hol a hiba, hogy lesz megújulás, hogy teljesedhetik be a húsvéti hit népek és egyesek életében? Húsvétot csak böjt után ünnepelhetünk igazán. A böjt pedig a magábaszállásnak, az önvizsgálatnak, a bűnbánatnak az ünnepe. El fog következni erre a világra a feltámadás, az új élet. Hozni fog gondtalan életet, mosolygó arcokat, ragyogó szemeket, ha — ha egyszer a világ, minden ember, legyen gazdag; vagy szegény, király, vagy koldus, miniszter, vagy kis ember — a nyomorúság rákényszerített böjtje után a saját lelkét is böjti önvizsgálatnak veti alá. Mi hát a teendő? Számoljunk le végre azzal a kérdéssel — bármennyire ezer okunk és tapasztalatunk van is feltenni, — hogy másnak kell megváltoznia ahhoz, hogy hitünk és reménységünk beteljesedjen. Számoljunk le vele és "azután számoljunk le önmagunkkal is! Mert a feltámadás hite nem hazugság! De annak az embernek a vélekedése, aki mindig másban keresi a hibát, vagy az okot, aki másnak a megjavulásától várja a megújulást, — legalább is önáltatás, önmagának és másnak a megtévesztése. Uj életet vársz? Újítsd meg magadat. Becsületesen és őszintén valld meg hibáidat s ne kövesd el többé. És látni fogod, hogy a feltámadás hite élő valóság benned és élő valóság lesz a világban is! Dr. Tóth Endre. 2046/1932. iktsz. Pápa megyei város polgá rmesterétől, Versenytárgyalási hirdetmény. Pápa város a teherautója részére szükséges egy évi üzemanyagának beszerzésére ezennel nyilvános versenytárgyalást hirdet. Szükséges : 1. 60 mm. motalkó vagy benzin; 2. 200 kg. nyári és 120 kg. téli autó-motorolaj; 3. 100 kg. lánckenő olaj; 4. 20 kg. diferenciál-olaj; 5. 100 kg. nehezékmentes tovotte-zsir. A kellően felbélyegzett zárt ajánlatokat folyó hó 30-án déli 12 óráig lehet beadni a város iktató hivatalába: „Ajánlat a teherautó üzemanyagára 1 1 felirattal. Feltételek és ajánlati űrlapok a városi mérnöki hivatalban kaphatók. Pápa, 1932 március 10. ^ Z0lí 0jy polgármester h.
