Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-02-27 / 9. szám

ON IS NEZZE MEG! Lőwy butoráruház állandó kiállítását Győr, Gróf Tisza István tér 5. szám. ben birt lakásainkból kimenekültünk, most azok üresen állanak és ők érzékenyen károsulnak, megboszuljanak bennünket.* Szíveskedjék a jelen sorokat b. lapjában leközölni, hogy amerre eljut a lap, mindenütt láthassák, hogy van a Dunántúlnak is Mucsája. Pápa, 1932 február 22. Kertvároslak. * Ezt a nyilván elkeseredésből fakadó feltevést részünkről nem tehetjük magunkévá. Szerk. Jielíjszim szemlén. A nagy esemény. A mi igazán csendhez szokott városunknak, — hol apró kis tyúklopásokon kivül alig történik »rendőri« esemény, — szomorú szenzációja volt az elmúlt heti rablótámadás, amely miatt pár napon át a fővárosi sajtó krónikájában is szerepeltünk. És méltán. Két ismeretlen egyén behatol a város kellő közepén éjnek idején egy házba, melyben egy magános kereskedő lakik, beront a szobába, az Öreget összeverik, megkötözik és elrabolnak tőle 14 ezer pengőt... Az első pillanatban mindenki hihetetlennek gondolta a dolgot. Még a rendőrség is. Bizonyára csak hallucinált a 84 esztendős házaló, vagy pedig maga ínscenálta az egészet, ki tudja milyen okból. ; De Weisz Mór újból és újból ismételgette, j hogy ő nem álmodott, őt kirabolták, a szeme j alatt levő ütésnyomok eléggé bizonyítanak. I És alig három nap múlva a rendőrség kitartó l nyomozása világosságot derít az ügyre és egy helybeli fiatal fiskális adatai alapján elfogják a bűnösöket. Egy ügyvédi irnok, — érettségizett fiatalember, — a tettes, aki egy helybeli jómódú, köztiszteletben álló család reményteljes sarjával egyetemben követte el a Sobri Jóska-ízű rablómerényletet, melyhez hasonló még a nagyvárosi bünkrónikákban is ritkán fordul elő. A letartóztatott írnoknál a házkutatás alkalmával alig 3000 pengőt találnak, a többi pénzt társa vette magához, aki, — miután a sikerült »üzlet« után egy pezsgőséjszakát csaptak, — a hajnali órákban autón Győrbe száguld, onnan a fővárosba a délelőtti gyorssal, ott szive hölgyének egynémely ékszert vásárol, este felé pedig elegánsan vacsorázik egy körúti étteremben..ahol a pesti detektívek elfogják. Visszafelé már nem érkezett olyan elegánsan, megtette a személyvonat III. osztályának kemény fapadja is, hol már rendőrkisérlettel ült, megkötözve. Azt mondják, az apja künn volt az állomáson, mikor szombat este meghozták és le akarta lőni bűnös fiát, ki ily gyalázatot hozott családjára ... Ezek azok •. . Vasárnap délelőtt elvitték a két jómadarat a tett színhelyére, hogy ott rekonstruáltassák velük az eseményt. Dr. Czeloth rendőrfoigalmazó szives jóvoltából néhányan résztvehetünk a nem mindennapi aktuson. Dermesztő szél fuj az utcákon, midőn a két egymáshoz láncolt rabló kilépett a kapitányság kapuján. Aki nem tudná kicsodák, nem is sejtené, mily főbenjáró bűnösök. Mindkettőn jólszabott télikabát, — az egyik már a rablott pénzből, — új szürke kalap, vasalt nadrág, fényes cipő. Lehorgasztott fővel mennek a szokatlan útra. Elől és mögöttük egy-egy rendőr, majd a detektívek, rendőrtisztek. Nem akarván feltűnést kelteni, a Korona-utcán megy a társaság. Az utca csendes, kihalt. Egy lelket sem látni. Jó bornak nem kell cégér! De tudni ke!!, hogy hol mérik! Badacsony világhírű borainak árusítása Pápa, Petőfi-utca 2. sz. De már a Bástyára bekanyarodva, járókelőkkel találkozunk. Itt is, ott is nyilik egy ablak és először suttogva, majd hangos szóval halljuk mindenfelől: Ezek azok... itt viszik őket. Már sokan csatlakoznak a menethez. Az utca végén fotográfus áll, kattog a masina, de a két delikvens egyszerre elfordítja a fejét. Mikor befordulunk a Kuruc-utcába, szinte megtorpanunk. Százakra menő tömeg áll az útvonalon, az úttest egész szélességében. Mindenki tolakszik, lökdösi egymást, ágaskodik, hogy lássa a két jómadarat, akik szemlesütve, felgyűrt télikabátban állnak a ház előtt. A kivezényelt rendőrök csak nagy üggyel-bajjal tudnak helyet csinálni a rendőri bizottságnak,, mert mindenki be akar tódulni, de csak azokat engedik be, akiknek ott dolguk van, vagy akik erre engedélyt kaptak. A színhely. Kuruc-utca 7. Alacsony házacska. Nagy régimódi félköralaku kapu. Három méter magas utcafal. Apró ablakok, keresztvasakkal. A vakolat hull mindenhonnan. Kívülről az látszik, hogy nem gondozzák. És belülről... Hosszú nyitott folyosó. Szanaszét nagy bálákban szövet, bélésáru, miegymás. Konyha. Oldalt tűzhely, amit nagyon régen használhattak. Az utca felől szoba. Alacsony, gerendás. A pókhálók szinte a földre érnek. Ide törtek be a rablók. Berendezés...? Egy ócska ágy... bevetetlen. Egy még ócskább asztal a középen, edényfélékkel. A sarokban durva vásári portéka, szövetek, vásznak, nyersbőrök. Az asztalon • petróleumlámpa. Világos nappal van, de azért alig láni. Dermesztő hideg. Kívülről behallatszik a mindig növekvő tömeg kiabálása. Innen raboltak el 14000 pengőt?... hisz ilyen helyen még 14 fillér is alig akad. Ma, amikor földbirtokosok, nagykereskedők nem tudnak üzemük folytatásához 1—2 ezer pengőt felhajtani, itt csak úgy hevertek a tizennégyezrek ... A két delikvenst bevezetik az ismerős házba, igaz, hogy akkor éjszaka volt, midőn utoljára itt jártak. Az öreg az ágy mellett áll. Kezdődik a kérdések özöne. — Hát mondja Weisz bácsi, melyik volt az, amelyik magát megütötte? — kérdi Czeloth dr. " — Én nem tudom, mert sötét volt. Te voltál az, Géza? valld be, most már mindegy — mondja a rendőrtiszt. — Kérem fogalmazó úr, én nem ütöttemj — Akkor terajtad marad az ütés, Pista. Pista motyog valamit és lehajtja a fejét. — Hol jöttetek be? Ki gyújtott gyufát? Ki ment elől? teszik fel egymásután nekik a kérdéseket. — Hát a kötözést ki csinálta? Te voltál, Pista? — Kérem fogalmazó úr én nem kötöztem meg a Weisz urat, én nem is rabolni akartamj. — Nem rabolni? Biztosan azért jöttetek hozzá éjjel, hogy egy kissé megsimogassátok, — felel rá derültséget keltve a fogalmazó. A 84 éves öreg ott áll az ágy mellett, nézi a támadókat és minden izgalom nélkül válaszolgat a hozzá intézett kérdésekre, — Szokott-e magához jönni a Géza? — Igen, vásárolt nálam többször, most is tartozik 140 pengővel... Innen az udvarba megy a bizottság. Közben egy pillantást vetünk a hátsó szobába... Valahogy Gorkij: Éjjeli menedékhelye jut az eszünkbe. A szűk udvarban a két bűnös részletesen előadja, hogyan ugrottak le a három méter magas kőfalon, ami nem is volt olyan nagy dolog, mert előzőleg a jó zsákmány reményében bizonyára jól felöntöttek a garatra. Vége a színjátéknak. Alig tudunk kijutni az utcára. A tömeg a duplájára szaporodott. Szinte elönt bennünket az áradat. Végre nagynehezen sikerül kijutni a kavarodásból. A rendőri bizottság a két megkötözött alakkal a mellékutcák felé kanyarodik, de most már hatalmas embersokaságtól kisérve ... Az utolsó szót a veszprémi törvényszék fogja kimondani. Elká. ÚJDONSÁGOK. — Dr. Bán Aladár a Jókai-körben. Annak a hatalmas nagy közönségnek, mely a múlt vasárnapi előadó-ülés alkalmából a nőnevelő-intézet dísztermét ismét zsúfolásig megtöltötte, a magyar nemzet szellemi életének egy, az ország határán túl is ismert és becsült kiváló reprezentánsa mutatkozott be dr Bán Aladár, a Turáni Társaság igazgatójának személyében. Az illusztris vendéget dr. Balogh Albin, a kör alelnöke üdvözölte Bán irodalmi munkásságát méltató szép beszédben. Dr. Bán Aladár, akit tapsokkal üdvözöltek a pódiumon, szabadelőadásában mindenek előtt ismertette a finnugor nyelvrokonság kérdését, világosan felsorakoztatva annak meggyőző bizonyítékait, e téren még a szakértők számára is sok újat és érdekeset mondván. Előadása második részét a turáni gondolatnak szentelte, melynek erkölcsi ereje feltétlenül nemzeti jelentőségű. Majd a két legműveltebb rokon nép : a finnek és esztek mai helyzetét ismertette, valamint a legutóbb tartott finn-ugor kongresszust, melynek hazánkból 400 résztvevője volt. Befejezésül két finn és egy eszt költeményt mutatott be saját gyönyörű fordításában. Az első kettő a testvér magyar nemzet sorsát siratja és jobb jövőjét jósolja meg, a harmadik — bájos magyar ritmusa rege alakjában — az összes testvérnépeket allegorizálja igen poétikusan. Az úgy tudományos, mint szépirodalmi szempontból ritka nagy értékű előadást a közönség elejétől végig feszült figyelemmel hallgatta s végül dr. Bánt szeretettel teljes ovációban részesítette. A műsor két művészeti száma méltó volt az előadáshoz s a kör hírnevéhez. Németh Döme 130 főből álló bencés gimnáziumi énekkarral ismét felvillanyozta, elragadta a kör közönségét. Első számaként dr. Hermann László megzenésítésében Petőfi Honfidalát zengték el. A nagytehetségű zeneszerző ezúttal a költeményben kifejezésre jutó érzelmek minden változatát hűen aláfestő, mondhatni kongeniális muzsikát kom-, ponált, s müvét a fegyelmezett énekkar, karmestere mesteri vezetésével elsőrendűen adta elő. Elismerő, zúgó tapsok szólították a karmester mellé a szerzőt is a pódiumra. Hasonló nagy sikere volt az énekkar által előadott másik számnak is, amelynek szoprán szólistáját külön is kitapsolták. Az igazi lelki felüdülést nyújtó programúinak feledhetetlen száma volt végül Briglevics Irénke zongorajátéka. Chopin egy balladáját — persze kotta nélkül — olyan bámulatos elmélyüléssel, olyan andalítóan, olyan nagyszerű ^technikai készséggel játszotta, hogy valósággal elragadta hallgatóságát. Nem hisszük, hogy csalódnánk, mikor azt mondjuk, hogy Briglevics Irénke a maga kiváló zenei tehetségével még a miénknél sokkal tágabb körben is ismertté fogja tenni nevét. — Dr. Bán Aladár tiszteletére a kör vezetői a Kaszinóban szűkebb körű társas vacsorára jöttek össze, melyen dr. Uzonyi Kálmán a város, dr. Pongrácz József a főiskola, dr. Kőrös Endre a kör nevében köszöntötték fel a turáni eszine fáradhatatlan harcosát, dr. Herrmann László pedig a Jókai-kör által végzett kultúrmunkát aposztrofálta. Dr. Bán Aladár válaszában ékes szavakban tolmácsolta úgy a Turáni-, mint a Petőfi-Társaság meleg üdvözletét Petőfi és Jókai városa számára, — Képviselőnk betegsége. Dr. Ángyán Béla orsz. képviselőnk, mint sajnálattal értesülünk, a fővárosban grasszáló influenzában megbetegedett s így a hétre tervezett pápai utazását el kellett halasztania. Minthogy betegsége enyhébb jellegű, azt reméli, hogy jövő pénteken, március 4-én megérkezhetik választói körébe. — Kik kapnak segélyt a hadikölcsönkötvények után ? A hadikölcsönkötvény tulajdonosok körében nagy izgalmat váltott ki, hogy az ellátmány mérvét a népjóléti miniszter lényegesen csökkentette. Akik pl. 10—20.000 koronáig jegyzett hadikölcsönük után a mult évben még 200 pengőt kaptak, az idén kénytelenek megelégedni 50 pengővel. A 100.000 koronás hadikölcsön után a mult évben 600 pengőt utaltak ki. A népjóléti miniszter a folyó évben csak azoknak utalt ki segélyt, akiknek semmiféle jövedelmük nincsen. Az ellátmány csökkentését illetékes helyen azzal magyarázzák, hogy a pénzügyminisztérium ezúttal csak 360.000 pengőt bocsátott erre a célra a népjóléti miniszter rendelkezésére.