Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-02-06 / 6. szám

tussal foglalkozott, hangsúlyozva annak parancsoló szükségét, hogy a népszövetségi alapokmányok és a Kellogg-paktum tiszteletben tartassék. Azután körvonalazta a konferencia programmját, kiemelte, hogy a fegyveres béke háborús veszedelmet jelent. Motta svájci szövetségi elnököt a konferencia diszelnökévé választotta. Központi, szárazföldi haderőkkel, flotta-, légiflotta ügyekkel és hadügyi kiadásokkal foglalkozó, tehát összesen öt nagy bizottságot alakítottak. Németországban megkezdődtek a birodalmi elnökválasztási mozgalmak. Hindenburg tábornagy újra megválasztása érdekében egy pártközi Hindenburg-bizottság alakult dr. Jakuc berlini főpolgármester elnöklésével. A jelölő iveket az első nap 100.000-en felül irták alá. A nemzeti szociálisták vezérüket, Hittler Adolfot jelölték, de ő nem német, hanem osztrák állampolgár. Bécsben bemutatkozott az új kisebbségi alapon álló Buresch-kormány. A kancellár programmbeszédében azt hangsúlyozta, hogy az ország belső békéjét teljes eréllyel meg fogja védeni. A külpolitikai téren iparkodnak a barátság jegyében reális üzleti szerződéseket és eredményeket elérni, anélkül azonban, hogy az állam politikai függetlenségét feláldoznák. Itt említjük meg, hogy az Osztrák Nemzeti Bank elnöke, dr. Reisch Richárd volt miniszter állásáról lemondott. A távol Keleten egymást követik az izgalmas események. Sanghai ostroma miatt a nagyhatalmak tiltakozó jegyzéket adtak át a japán kormánynak, amely a jegyzék legtöbb pontjára visszautasító választ adott. Az ostrom egyébként a kínaiak elszánt ellenállása miatt eddig nem hozta meg a kivánt eredményt, amiért az ostromot vezető japán tengernagyot elmozdították s ez állítólag harakirit követett el. Az európai biztosító csapatokat és tengeri erőket egyre erősítik. A parti városok közül a héten ,a japánok Nankingot is bombázták. Mandsúriában megszállták Karbin városát, biztosítván a transzszibériai vasút révén érdekelt oroszokat, hogy a megszállás csak ideiglenes jellegű. Színészet. A pápai színészet történetének legszomorúbb korszaka e — most befejeződéséhez közeledő — téli szini szezonunk. Az üres házak felett nem is érdemes már rekriminálni, csak egyszerűen megállapítjuk a leverő tényt, hogy Halmi Jenő színtársulata városunkban tönkre ment. Tetézi a nyomorúságot, hogy amikor e sorokat írjuk, a társulat —* 10-én befejezvén előadásait -— még nem tudja, hogy hova menjen; még nem tudja, hogy mi lesz a következő állomása. A szinikerület egyik városa ilyen címen, a másik amolyan címen utasítja el magától a társulat látogatását. Quo vadis? Vetjük fel a társulatnak az aggodalmas kérdést, s az nem tud válaszolni reá. Imé, ilyen kétségbeejtő helyzetbe jutott a magyar színészet az Úrnak megpróbáltatásokkal teli 1932. esztendejében. Vájjon jobb napok virradnak-e még reá, kiderül-e felette még az ég, vagy tán elnyeli őt végkép nyomorúságunk tátongó sírja, amelyet gonosz ellenségeink ástak ott meg Trianonban számunkra? Kérdések, amelyekre feleletet adni nem tudunk, csak szivünk mélyén él a remény, hogy egyszer mégis csak el kell következnie sorsunk jobbra fordulásának, amikor melegebb szivekre és melegebb otthonra találnak — önmagunkat idézve: — »a magyar kultura viharvert madarak is ... Az utolsó heti előadásokról itt szólunk: Pénteken a »Ballerina« operettet ismételték meg. Szombaton a szezon 'egyik legsikerültebb operettjének, a »Mayának« bemutatója. Szövege mindvégig érdekes, bizarr zenéje telve ritmussal, tropikus tűzzel. Vésey Margit a címszerepben hódítóan szép volt, de kissé bágyadtan játszott. Annál több hév lobogott Kertész Manci játékában és táncaiban, amelyeket mindannyiszor meg is kellett — partnerével: Kárpáthy Pállal — ismételnie. Bánky Elemér a szív hangjait szólaltatta meg mélyen átérzett játékában. Szalma Sándor drasztikus őrmestere egy kis bepillantást engedett a légionáriusok szomorú életébe. Takács Oszkár zenebohóca könnyezésig megkacagtatott. Bimbó Attila, Horváth Gyula, Torma Guszti és Kőmives Sándor — no meg a kis zenekar — vették még ki alaposan részüket az előadás zajos sikeréből. Vasárnap az előadást hasonló sikerrel megismételték. Hétfőn a régi kedves »Tatárjárás«-t újították fel — Takács Oszkár jutalmára. A jutalmazott népszerűségét jellemzi, hogy a sivár szinházlátogatási viszonyok között elég szép számú közönség jött ez estén össze, ám anynyian még sem, hogy a bevételből valamit a »jutalmazott« is kaphatott volna. Tapsot azonban annál többet — Wallenstein tartalékos hadnagy kacagtató figurájáért. A főbb női szerepekben Vésey Margit betegsége folytán változások történtek. Treszka szerepébe a leányos bájjal játszó Sz. Dankó Böske, Riza szerepébe Torma Guszti ugrott be — sikeresen. Kőmives Sándor »harapós« tábornoka és Kertész Manci huszár önkéntese elsőrendű alakítás. Bánky Elemér Lőrenteye férfias erőtől duzzadó. Horváth Gyula Bence szerepében is bebizonyította, hogy kiváló epizódszínész. Kedden Erdélyi Sándor táncos keleti operettje, a »Napkeíet rózsája« került szinre. A nézőtér tátongott az ürességtől, pedig a darab és előadói mást érdemeltek volna. A misztikumokkal telített, kedves zenéjü operett címszerepét szerepváltozás folytán Kertész Manci adta, ki szépen énekelt. Torma Guszti bájos modorával magával ragadta a közönséget. Szalma Sándor komoly művészi alakítása mellett énekei tökéletes tömörséggel csengtek. Takács Oszkár és Kárpáthy Pál mint mindig, most is életet vittek a színpadra s úgy ők, mint H. Szűcs Vilma zamatos komikumukkal állandó derültséget keltettek. Kőmives Sándor, ki mindenfajta neki kiosztott szerepben kitűnően megállta a helyét, most megható énekével hódított. A többi kisebb tesbe. ttesbe. Szerdán »Akli Miklós«, amelyet már ifjúsági előadásakor méltattunk. Csütörtökön »műsorváltozás«. A »Pillangó« helyett semmisem került szinre, mert a közönség ez estén távollétével még a szokottnál is jobban tüntetett. * Az utolsó napok műsora. Pénteken »Halványsárga rózsa«, operett. 'Szombaton »őfelsége frakkja«, operettújdonság. Vasárnap d. u. »Alvinczy-huszárok«, operett, este »őfelsége frakkja«. Hétfőn »Pillangó«, operett-újdonság. Kedden »Mézes-kalács«, operett. Szerdán bucsuelőadásul nagy kabaré. Megnyílt az uj textiláru nagykereskedés Fő-tér 26. (Goldberger- és Günsberger-cég mellett.) Győződjön meg olcsó árainkról! Szíves pártfogást kér Goldstein és Weisz. A Levente-utcában emeleti háromszobás komfortos lakás május elsejére kiadó. Bővebbet Kunt Testvérek építőmestereknélPápai terménypiac február 5-én. 3uza . 12-50 -13 00 P Zab. . . 2000-20 50 P Rozs . . 13-00-13-50 P Tengeri cs. 16 00—17 50 P Árpa . . 20-00-10-50 P Burgonya. 500— 600 P (-f- 6 pengő boletta.) & Mű^eiiti I^ip wan ^in^Ie. Zenés mennyiségtani és fizikai dráma 3 felvonásban, változás nélkül, versekkel és tánccal. Irta: Sárszpir. Fordította: a szabó. Zenéjét irták sokan. Személyek: az Illetékes Hulla Bolyongér tókerti nemes Tókertiek küldöttsége Egy öreg tókerti Ugyanannak felesége: Sára. Hajdúk, nép, pilóták és gyermekek. 1. felvonás. Az Illetékes hivatala. Dús terem. Akták és por. — Enyhe világítás. — Zene: Debussy: „Ha már nincs mit mondj nekem". Illetékes, tókerti küldöttség, Hulla Bolyongér, majd hajdúk. Hulla Bolyongér (folytatva): ... mindezek arra indítják érző sziveinket, hogy Méltóságodat, mint Illetékest kérjük, miszerint részünkre bármi csekély... Az Illetékes (közbevág): Tudom, drága barátom, tudom. Bár a választások szele elhaló sóhajban kilehelte a tőle telhetőt, nem szűnt meg a láng szümben Tókert és kapcsolt részei iránt. De Ben Akiba, aki minden okosoknál eszesebb, arra int, lassan a testtel és ki minek nem mestere, maga esik bele. Tehát bármi bizonyos a közeljövendő pirkadása, ide bizonyos hatványozott áldozatkészség kell. Kedves Uraim ... v Küldöttség: Úgy van! Éljen! Az Illetékes: Kedves Uraim, hatványozni kell. Maróthy szerint hatványozni annyit tesz, mint a közmunkát minden évben hatványozottan behajtani... Küldöttség (három tagja elmegy). Az Illetékes: Hm? (Zene: Meneczkow: Isten veled, szavadra válnom kellett.. >) Az Illetékes: Ezért tehát csak azt mondom Széchényivel: Segíts magadon, lesz még szőllő lágy kenyér. Hulla Bolyongér: Méltóságos urunk... Az Illetékes: Értem, tudom, kedves barátom, de lássa, önök okos emberek, okos emberekkel könnyű megértetni, hogy itt közmunkáról van szó. Van a Tókertben köz? Nincs. Ott csupa sugárút van, ami pedig nem köz, illetve közle. Hogy lehet olyan helyen közmunka? A Küldöttség (zúg, lassanként elpárolog). Hulla Bolyongér (körülnéz): Elmentek. Az Illetékes (szintén körülnéz): El ám, (Zene : Mendelssohn : nászinduló a Szentivánéji álomból.) Hulla Bolyongér: No de illet! Az Illetékes: De ne csüggedjünk, kedves Barátom. Engem ihlet szállt meg. Én látom a jövőt. Látom a mozit, a színházat (átszellemülten), látom a Tó kertet sokmétermagasan kiemelkedve a mélyből, látom a sors kerekének csikorgó fordulását, látom a jóllét zsirfolyamát elözönleni a Tókerten, látom ... Hulla Bolyongér (közbevág): igen, de én nem látom ... Az Illetékes (szintén közbevág): Ne zavarj, mikor látnoki álmokat szüvök! Na nézd! Nem látod, ember? Nem? No jó. Én kinyitom szemeidet. (Még átabbszellemülve.) Áááálmohohohot bohohocsátok rád és álmodd meg hazád szebb jövőjét. (Elbűvölőn néz Hullára.) Hulla Bolyongér (elbűvölten néz az Illetékesre): Ooh! (Álomba zuhan, összeesik.) Hajdúk (bejönnek). Első Hajdú: Már megint összeesett egy adóalany. Az Illetékes: Ez még nem adóalany,, mert tókerti nemes. Második hajdú: Mi érhette szegényt? Az Illetékes (versben): Álmot bocsáték rá, édes, hosszú álmot, Amely feledtesse a nyomorúságot. Álmot, édes álmot, melynek édességén Tiszta nyál csordul ki Toldi szája szélén. Első Hajdú: Mit csináljunk vele? Az illetékes: Vigyétek, bár a szivem megszakad, tegyétek le a Tókertben, mikor senki se lát. Hajdúk. (Hullával el.) (Zene: Kitették a holttestet az udvarra.) (Függöny.)