Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.
1932-12-31 / 53. szám
| Nt. Dr. Tóth Endre theol. tanár úrnak l JÓka ÍUtCa 6 1' Helyben. XVjí M 1 N D E is Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. 4 ESflfizetésí ir negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiBéc. Telefon 131. »v-.4m. Laptuiajdoaos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-atca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedését en. Megújulás. Évfordulóhoz jutottunk. Az 1932 már csak a múlté a maga reményeivel és csalódásaival, de a jelent gazdagítja a maga tanulságaival, amelyeket okvetlenül őriznünk kell, ha egyáltalán érdeklődünk a saját sorsunk iránt. Már pedig kit ne érdekelne a saját sorsa s annak a lehetőség szerint javítása! Általánosnak nevezhető az az emberi vágy, hogy a jövő jobb legyen a múltnál, hiszen •ezért lett már egész udvariassági formává, elnépszerüsítve az évfordulókor boldog újév kívánása. De ha ez így van, akkor keresnünk is kell azokat a módokat, amelyektől sorsunk javulását remélhetjük. Hol vannak feltételei a jobb jövőnek? Hogy erre a kérdésre csak egy kevéssé is kielégítő feleletet adhassunk, figyeljük meg magát az életet. Emberi életet vizsgálunk, amely három 'egymás fölé emelkedő zónán megy át és valósul meg. A legalsó zóna az érzéki, az ösztönös, az állati élet, amelynek nincs magasabb célja, mint az ön- és fajfenntartás. Boldog az ilyen élet, ha ösztöneinek igényeit ki tudja elégíteni. Ám vitatom minden ellenmondással szemben, hogy nincs ember, akit ez az életnívó ki tudna elégíteni^ mert emberi mivoltunkat, a szellemi javakra teremtetett lényünket megtagadni nem lehet. Vannak eszményeink, legáltalánosabban a szép, igaz és jó eszményei, amelyek akaratunk nélkül, sőt akaratunk ellenére is megkülönböztetnek bennünket az állattól s ennek a magasabbrendű életnek vágya kiirthatatlan. Ha talán csak az ünnepnapok ritkasága szerint jelentkezik is valakinél eme magasabb élet, éreznie kell, hogy ebben éli ki igazán magát az énje s így hajtja egy belső erő a magasabb életzónába, amit szellemi életnek nevezhetünk. Ebbe a második zónában valósúl meg az emberi kultúra, a művészetben a szépnek,, a tudományban az igaznak és az erkölcsben a jónak szolgálata. E három eszmény egy beláthatlan nagy munkamezőt tár elénk, minden irányban a végtelenségbe vesző rengeteget. Ott nyüzsög e mezőn millió számra a modern ember, szinte vért izzadva dolgozik s minél odaadóbb volt a munkája, annál boldogabban temetkezik bele annak gyümölcsei élvezésébe. Egy-egy pillanatra úgy is érzi az anyagi világ feletti hatalmában, hogy megvalósította mindazt, ami mint vágy élt a lelkében s önelégülten könyveli el a maga emberi nagyságát. Büszkén tekint alkotásaira, felemelt fővel hivja fel magára a figyelmet; imhol az ember, a diadalmas kultúrhős. De nyugodtabb perceiben ráeszmél a maga ki nem elégített szomjúságára is. Érzi, hogy rab. Körülvette ugyan magát a képzelet, értelem és erkölcsi öntudat nagy alkotásaival, de mégis űrt érez magában. Alkotásai mint páncél szorítják be életét bizonyos formába. Maga kötözte meg magát, saját börtönét építette meg kultúrájával, amely mint csigát a héja veszi körül a szükségletek egyre növekvő démonával, amiket kielégíteni nem lehet. Iskola-példája ennek az állapotnak az emberi kultúra mai vergődése, amelyet az anyag riralma idézett fel s amelyből kiszabadítani nemcsak nem tud az emberi erő, de erőfeszítéseivel még szorosabbra fonja a fojtogató köteléket. Ráutal ez a sors, mint menedékhelyre,, a harmadik életzónára, amelyet a lelki élet zónájának nevezhetnénk. Ez a kötelékektől' szabadulás világa. Belenövés a láthatatlan szférába, ahol nincs mivel dicsekednünk, mert itt egy korlátnélküli hatalom a tökéletes harmónia megtapasztalása megszégyenít minden emberi dicsőséget, de épp azért felmagasztal isteni eredetünk, Istenhez tartozásunk megismerésére. Megérezzük, hogy van halhatatlan lelkünk, amely kiemel az ösztönös életből éppúgy, mint az anyagi kultúra uralma alól. És most már, az emberi életnek ilyen megfigyelése után tekintsünk önmagunkba s vizsgáljuk meg azokat az okokat, amelyek miatt annyira elégedetlenek vagyunk az élettel és annyit panaszkodunk sorsunk miatt., Melyik életzóna a mienk? Megengedem, hogy az ösztönös életnívó fölé jutottunk, de erősen kételkedem abban, hogy a harmadik fokra, a lelki élet zónájába jutott volna el társadalmunk. Elvakított a villany féinye, megsüketített a rádió, elszédített az autó és a repülőgép, elkábított a civilizáció, de sötétségben, tompa süketségben didereg és várja a szabadító hajnalt az elhanyagolt csenevész lélek, amely táplálék után epekedik s hiába, mert a szellem büszke gőgje a kultura alkotásaiban szikla akadályokkal torlaszolta el az Istennel közlekedés útját. Olyan nehéz a ma emberének egész életzónáját ráterelni erre a begyepesedett útra! Pedig itt van a megújúlás titka. Az egymásra következő életzónák életbővüléssel járnak. Kétségen kivül gyarapodott, magasabb rendűvé emelkedett az ösztönös élet, amikor kilépve önmagából, a szellemi fokra jutott el. A szellemi élet is tökéletesebb formát vett fel, amikor lelki életté alakult át. Minden magasabb zónába eljutás: megújúlás; nem úgy, hogy minden eddigi értékét eldobja, hanem az által, hogy valami újabbat ültet át eddigi életébe, ami átformálja, megnemesíti azt, mint ahogy az oltóág sem pusztítja el a viadu alany életerejét, sőt azt teljesebb életforma táplálására még nagyobb mértékben felhasználja. Nem kell megöldökölnünk élet- és fajfenntartó életünket, csak lássuk meg az isteni célt, amelynek szolgálni kötelesek az ösztönök is; nem kell megátkoznunk a kultúrát sem, csak úgy tekintsük ennek vívmányait, s úgy használjuk fel, mint a lelki élet eszközeit. Ha erre elszánjuk magunkat s ha ezen meglátás következményeit levonva, életünk irányító parancsaiként teljesítjük, meg fogjuk tapasztalni életünk megújúlását. Vajha megtanította volna már a sok szenvedés a társadalmakat és nemzeteket is a megújúlásnak erre a titkára. Ilyen megújúlt életre gondolva kívánunk boldog újévet minden olvasónknak. Rácz Kálmán. Polgármesterválasztás előtt. Midőn e soroktat irjuk, még nem járt le a városunk polgármesteri állására kiirt pályázat határideje s így módunk és alkalmunk van arra, hogy személyektől elvonatkoztatva mondhassuk el a magunk nézeteit a polgármesteri állás betöltésének kérdéséről. A személyi állásfoglalás különben is az arra hivatottaknak, akik ezúttal egyszersmind arra választottak is, legbelsőbb egyéni dolga, azt irányítani akarni) amúgy is meddő fáradság volna. Itt csupán általánosságban és elvi alapoifl kívánunk a kérdéshez hozzászólani. Útmutatást ehhez nekünk első sorban bizonyos tapasztalatok nyújtanak. Tapasztalatok, miket a közelmúlt és vele szemben a régmúlt (ha 19—20 évet szabad régmúltnak nevezni) nyújtanak. Egész bizonyos, hogy az a két típus, amelynek egy-egy képviselője két egymást közvetlenül követő korszakban állott e város kormányzatának élén, merőben ellentétes volt. Talán a háború okozta nagy változás is közrejátszhatott abban, talán — sőt egészen bizonyosan — egyéni adottságok is, de a polgármesternek azt a tisztes alakját, akiben méltán tekinthette mindenki a város első polgárát — nemcsak nálunk, de több más helyen is — a tehetséges, de könnyelmű, u. n. mulatós polgármester váltotta fel, akiknek népszerűséget nem a régi patriarkhális erények, a rend, a fegyelem, az igazságérzet, a komolyság szereztek meg, hanem akit közkedveltté csillogó külsőségekben megnyilatkozó tehetségen felül kedves bonhomiájuk, minden oldalra való bókolni tudásuk, engedékenységük és ötletességük tettek. Hogy mindezek nyomán a régi puritán erkölcsök meglazulása járt, azt szerte az országban igen szomorú példák jgazolták. Nálunk is, ahol a háború előtti világban egy emberöltőn át alig fordult elő nemhogy büntető törvénykönyvbe ütköző eltévelyedés, de még kisebb fegyelimi vétség sem, egymást követték a fegyelmi, sőt bűnvádi eljárások és egymást követték a város háztartását érzékenyen érintő főtisztviselői kényszerű nyugdíjazások is. Hogy a közigazgatás egész gépezetébe beszüremkedő ez a Tűzifa, szén és épületanyag legluíányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám : 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utca 3. szám alatt. Szenzációs Szilveszter=est az Elit-kávéházban. Malac-eresztés. Korhely- és bableves. Hólabda- és konfetti-csata. Számos meglepetés! Záróra nincs! szíves pártfogást kér SELIPIKO kávés.
