Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-12-17 / 51. szám

Felhívom a nagyérdemű vásárló közönség figyelmét, hogy legolcsóbb és legcélszerűbb karácsonyi és újévi ajándékait Guíh Nándor reklám-áruházában Kossuth Lajos utca 21. szám alatt (a volt Politzer-féle) helyiségben szerezze be, mert elve?n kevés haszon, nagy forgalom! Az árak olcsóságáról kirakataim tanúskodnak. Teljes tisztelettel: Vigyázat! Reklámáruház csak egy vaia! » ciálista listára is felvették. A ker. szoc. listán dr. Nagy György és Varga László voltak a jelöltek. Rendestagoknak megválasztattak Küttel Nándor 311 és Keresztes Gyula 174 szavazat­tal. Póttagok lettek Nemcsics Elek 172 és Dekovics József 166 szavazattal. (Sorshúzás útján, mert Németh István is 166 szavazatot kapott.) Nagyobb számú szavazatot kaptak, mint rendes tagok dr. Nagy György 172-t és Varga László 145-t, mint póttagok Németh István 166--ot, Kéthelyi Ferenc 134-et. * A szavazás minden körzetben reggel 9-től 'délután 4-ig tartott és a legpéldásabb rend­ben folyt le. Az összeszámlálás legtöbb he­lyen aránylag kevés időt vett igénybe s az egyes körzetek eredményei már 5—6 óra táj­ban ismertek lettek. Az összesítést a város­házán Karlovitz Adolf választási elnök vé­gezte dr. Tornor Dezső v. jegyző segítségé­vel. Este 1/ 48 órakor a városházán összegyűlt érdeklődők előtt az elnök kihirdette az egyes választókerületek fent közölt választási ered­ményeit. (tny.) A római út és Gömbösnek Musso­linival akkor folytatott gazdaságpolitikai ta­nácskozásai szinte természetszerűen vonta maga után Ausztria megegyezési hajlandósá­gát. Viszont az osztrák szerződés perfektuálá­sának logikus következmónyekép most Cseh­szlovákia jelentkezik a maga szerződéses aján­lataival. Régi tapasztalat ugyanis az, hogy egyik kereskedelempolitikai siker kiinduló­pontja egy másik sikernek, ami abból magya­rázható, hogy az államok között gazdasági verseny folyik egyes fogyasztóterületekért és ha egy fogyasztóterületen egyik állam bizto­sít magának előnyös helyzetet a maga ex­portja részére, úgy nyomban ugyanilyen elő­nyöket próbál a m^ásik állam is biztosítani a maga exportjának. Addig, amíg Magyarország az elhanyagolt leányzó szomorú magányában sorvadt, nem volt semmi értéke sem az osztrák, sem a cseh kérő szemében. Sőt együttes erő­vel próbálták fojtogatni és egyformán állották el útját a magyar agrárkivitelnek. Mihelyt azonban hírét veszik, hogy a magyar agrárki­vitel rést tudott magának nyitni Olaszország felé, azonnal siet az osztrák Magyarországnak nyújtott engedményekkel, a maga iparának is fogyasztóterületet szerezni az eddig elha­nyagolt országban. És az osztrákot csakhamar követik a csehek, nehogy lemaradjanak a vá­sárról, ami Ausztria és Magyarország között eredményesnek ígérkezik. Ebben rejlik az a bizonyos taktikai előny, amit minden megkö­tött kereskedelmi szerződés jelent egy-egy 1 országnak. íme Csehszlovákia esztendőkön ke­resztül a legválogatottabb, legravaszabb ke­reskedelempolitikai eszközökkel akadályozta meíg a magyar agrártermékek bevitelét a cseh­szlovák területre. Már a kereskedelmi szerző­dés fennállása alatt kitalálta az úgynevezett lisztkeverési kényszert, amivel nemcsak a ma­gyar lisztnek állotta útját, hanem a magyar 'gabona beözönlését is szinte teljesen meg­akadályozta. Azután jöttek a körmönfont be­hozatali tilalmak. Egy szép napon pedig egy­szerűen megszüntette a szerződéses állapotot és a magyar kivitelt rövid idő alatt csaknem az előbbinek egyharmadára szorította le. A ránkkényszerített kereskedelempolitikai hábo­rúság során persze mi is visszalőttünk és Csehszlovákia hamarosan ráébredt annak tu­datára, hogy a jó magyar piac teljesen kicsu­íszik a lába alól. Már néhány hónapja kezdtek nála jelentkezni a belátás jelei, amikor áru­kompenzációs csereszerződések megkötésére a gazdasági érdekeltségei leültek a tárgyaló asztalhoz. Most aztán, hogy Magyarország az osztrák szerződés nyélbeütésével kétségtele­nül nagy gazdaságpolitikai sikert ért el és ez a szerződés Ausztria számos oly iparának nyitja meg a magyar piacot, amely iparágak­nak a csehszlovák piac erős veresnytársa, a csehszlovák kormány, felfüggesztve a Ma­gyarország ellen folytatott guerillaharcot, hir­telen akcióba lép és újra felveszi a Magyar-i országgal való kereskedelmi tárgyalások elté­pett fonalát. Bizonyára nem tenné ezt, hanem j következik be az, hogy Magyarország faszük­j ségletének egy jelentős részét kötötte le Ausz­; tria javára és ha az osztrák textil-, bőr-, ; pa­| pir- és egyéb kikészítő iparok előtt a magyar piac ismét meg nem nyílnék. Nyomban rá­eszmélt a csehszlovák kormány arra, hogy Magyarországnak is van vennivalója és hogy ezt a vevőt nem lesz tanácsos egészen áten­gedni az olasz és az osztrák eladónak. Még meg sem száradt a tinta az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés okmányain és máris megjelennek a csehszlovák delegáltak a ma­gyar fővárosban, hogy komoly szerződéses! alkudozásaikat a magyar tárgyaló féllel fel­vegyék. A magyar kormány — igen helyesen — ia legnagyobb előzékenységgel fogadja ezt a közeledési kísérletet, ezzel is bizonyítva,, hogy a becsületes megegyezési szándék nála fennforog és hogy eddig sem ő volt a hibás abban, hogy északi szomszédunkkal szerző­désen kívüli állapotban voltunk. Természetes, hogy a megegyezésnek ára a magyar agrár­export lehetővé tétele Csehszlovákiával. Meg­indulnak tételről-tételre, árucikkről-árucikkre az alkudozások és pedig tisztára a gazdasági érdekek kiegyenlítése alapján. Magyarország szívesen hajlandó háttérbe tolni a politikai differenciákat egy gazdasági megegyezés ér­dekében, de viszont ugyanezt megkívánja a cseh tárgyaló féltől is. Ha Csehország fáját, szenét, textiláruit, porcellánjait, üvegét, pa­pirosát Magyarországon Ts el akarja adni, en­nek előfeltétele az, hogy ő viszont méltányos feltételek mellett eressze be a magyar búzát, lisztet, állatot és egyéb agrártermékeinket. Ez volt az ára az osztrákokkal kötött alkunak is. Ennél olcsóbban a cseheknek sem adjuk. I JK.3S&. JTTSm. JűV^fc. .er-x*. 'kJ vásár olthat legolcsóbban x Husz új magyar nóta. Mnrgács Kálmán­nak, a méltán népszerű zeneszerzőnek most jelent meg az ötödik nótáskönyve, amelyben ének és zongorára irt pattogó csárdások, bájos melődiáju hallgatók, humoros dalok, zene-irodalmunk újabb gyöngyszemei. A dallamok szárnyaló ereje, szöve­gek gondos megválogatása, egyszóval a dalszerzés mesteri technikája jellemzi ezeket az újabb Murgács­dalokat is. A rádión keresztül hallottunk már töb­bet közülük. Fehér galamb száll a falu felett, Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig, Molnár­csárdás, Hosszúlábú gólya, Veszélyes a Balaton, Demecseri kútágas, Két nap óta iddogálok, Mindig mondtam, veszedelmes a lány, Visszakértél mindent, mindent, Szentgyörgy napján kihajtom a gulyámat címűek a nép 'széles rétegében elterjedtek. Köhögés, meg" hiilcs és rckedí­ség ellen teák és gyógy, cukorkák VERSBOKRETA. NE BÁNTSD VIHAR A VIRÁGOT. Nem akarok látni több virágot, s bimbós ágra hajló kék eget; húnyó kedvvel társul mást kívánok: jöjj sikongó téli fergeteg! Szántsa végig havas, szürke szárnyad e világnak kacagó szivét; reszkessenek a virágos ágak, ha itt engem senki sem kiméit. — Ne bántsd vihar mégsem a virágot. A szivem ma mindent megbocsájt, hisz' akit — bár hasztalan — imádok, úgy szereti a tavaszt, a nyárt! ELKÜLDJEM-E HOZZÁ ...? Elküldjem-e hozzá legszebb szál virágom? Elmondjam-e azt, hogy még most is imádom? Még most is imádom, várom visszatértét, A szívem, a lelkem most is érte ég még, Most is érte ég még. Kacagó galambok szállanak az égen. Valaki a lelkem kikacagta régen. Vérpiros virágom hervadjon el csendben, Mint ahogy Utánna elhervad a lelkem, Az én árva lelkem. CSAK EGY SZÁL VIRÁGÉRT... Csak egy szál virágért könyörögtem néked, Csak egy szál virágért, mit kezed letépett. Akkor engem egy szál ringó piros rózsa Istenem, de nagyon boldoggá tett volna! Azt a szál virágot nem irigyled tőlem, Hogyha láttad volna kicsorduló könnyem. Most már, hogyha hoznád, úgyis késő volna, Minek is a virág süppedt sírhalomra? Tóth Géza. Kegyelemdöfés a kismalmoknak. Mintegy ötven évvel előbb a vidéken is elszaporodott gőzmalmok versenye folytán arra kényszerültek a patakmalmosok, hogy saját fogatukat küldték az őrletőkhöz az őrleni való gabonáért és az őrleményt is haza szállí­tották, ezt nevezték csuvározásnak. Most azután az 1932. évi 6600 M. E. ren­delet szerint kereskedelmi őrlésnek minősül minden őrlés, melynek gabonáját a molnár akár gépkocsin, akár egyéb szállítóeszközzel! szállítja a malomba. Ez annyit tesz, hogy a kereskedelmi őrlés minden 100 kg.-jáért meg kell fizetni a rozsért 6 P bolettát, a búzánál ezen felül a 2 P 50 f forgalmi adót. Vagyis a molnár keres 100 kg. rozs őrlésén 95 fillért, ezért fizessen 6 P-t, 100 kg .buza őrlésén ke­res 1 P 60 f-t, ezért fizessen 8 P 50 f-f. Magyarul mondva, az őrleni való szállí­tása el van tiltva. A fenti rendelet a kis körzetben levő sok patakmalomtól elvette a munkát s így a meg­élhetést. Ezek megszűnnek mint adófizetők is. Az hírlik, hogy mindez a gőzmalmok kí­vánságára történt. Pápa városnak volt saját villanytelepe köz- és magánvilágításra, ezt megszüntették azzal a megokolással, hogy a kis üzem több szenet fogyaszt, mint a nagy centrálé. A ha­zai szénbányák pedig veszedelmesen közeled­nek :a kimerülés felé, tehát a szénnel takaré­koskodni kell. Fenti rendelet pedig megszünteti a víz­zel hajtott malmokat a szenet fogyasztó gőz­malmok kívánságára. Csonkamagyarországban van 2400 pa­takmalom, ezeknek legalább is felét megszün­teti a fenti rendelet, ezek helyett pedig nemj lesz más adóalany. Majd a gőzmalmok fog­nak még több szenet fogyasztani. Pápa, 1932 dec. 16. Sulyok József molnármester.

Next

/
Thumbnails
Contents