Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-11-26 / 48. szám

Rossz bútort akar? Nem? JÓ bútort LÖWY-nél vásárolhat GYŐR, Gr. Tisza I. fér 5. Dr. Sebestyén Károly válaszában gyönyörűen szólott a minden gazdasági szemponton felülálló szellemiségről, amelyen ő az ész, a sziv, a jellem olyan harmóniáját érti, aminőt dr. Antal Gézában ismer, akit, mint a Jókai-kör elnökét, mély tisztelettel és szeretettel köszöntött fel. Az erdélyi irodalomért! Hogy az irodalom nem fényűzés, hanem a lélek nélkülözhetetlen tápláléka, iezt az igazságot meggyőzően szemlélteti az elszakított magyarság élete. Az elmúlt 14 esztendő politikai eseményei alapjaiban rendít/ették meg

1 az új határokon túli magyarság puszta létét. Gazdag emberek koldusbotra jutlottak, nemrég még virágzó intézmények most máról-holnapra tengetik életüket. Ily körülmények között nem Volna csoda, ha elszakított testvéreink lelkét teljesen betöltené a mindennapi kenyér megszerzésének gondja. De régi igazság, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Az elszakított magyarság is, különösen az erdélyi, hamarosan rájött arra, hogy nemcsak testi életének fenntartását veszélyeztetik a mostoha körülmények, de öntudata is veszélyben forog, ha ínem ápolja. Pedig ez az öntudat telítve volt a mult gazdag emlékeivel és a jelen megrázó élményeivel, csak írókra várt, akik kifejezzék. Nem várt hiába: egymásután szólaltak meg ez öntudat kifejezői s így született meg, szinte szemünk láttára, az erdélyi irodalom. Ez az irodalom nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is jelentős s az egyetemes magyar irodalom szempontjából is értéket jelent. Munkásait az a célkitűzés lelkesíti, amelyik Bessenyeit lelkesítette: tegyük kultúrán-t kat minél európaibbá és minél magyarabbá. Legjelesebb alkotásaikban sikerül is ezt a kettős ideált egységbe olvasztaniok. Nincs terünk arra, hogy részletesen méltassuk az erdélyi irodalom képviselőit, csak utalunk egypár nálunk is ismeretes névre: a lírában Reményikre, Áprilyra, Bartalisra,! Tompa Lászlóra és Dsida Jenőre, a novella és regény területén Kós Károlyra, Tamási Áronra, Nyírő Józsefre és Berde Máriára, a tanulmány-irodalom területén pedig Makkai Sándorra. Az irodalom azonban a tudomány mai állása szerint »író és közönség szellemi viszonya« s ezért a könyvből csak akkor lesz irodalom, ha eljut a közönséghez. Ezt a célt szolgálja többek között az Erdélyi Szépmíves Céh néven ismert társaság, mely évről évre olcsó könyvsorozatot bocsát közre az erdélyi írók műveiből; folyóiratot is ad ki, a havonta megjelenő Erdélyi Helikon-t, főként azok számára, akiket az irodalmi és szellemi élet elméleti kérdései is érdekelnek. Szélesebb olvasóközönséghez kíván szóin/ a Pásztortűz, az a kéthetenként megjelenő szépirodalmi és művészeti képes folyóirat, mely Erdélyben körülbelül azt a szerepet tölti be, mint nálunk az Új idők. Nem új keletű lap: már XVIII. évfolyamában keresi fel olvasóit. Mostanában, fájdalom, létében támadta meg a gazdasági nyomorúság. Mint a lap szerkesztője, Császár Károly írja a MANSz pápai csoportjához: » ... Következtek azonban a legutóbbi idők gazdasági nehézségei s egy pillanatra úgy látszott, hogy e régi, magyarságunk legértékesebb szellemi kincseit féltő és védő folyóirat saját hamvába — a kialvó tűz üszkeibe — hal. Azonban a Reményik lelkeket megrázó felhívására sorompóba léptek azok, akiknek sokszorosan lejjebbített fizetésük maradt, kiknek az állam és más intézmények 5—6 havi fizetésével és nyugdíjával vannak hátralékban; azok, kik kézimunkájuk árából fizetnek elő, s kiknek az iskolai zsemlepénzből telik ilyen »fényűzésre«. Valóban, elvesztettük a telizsebűeket és nagyhangúakat s megnyertük a gazdagszivűeket és halkszavú, néma áldozókat. Mert a Pásztortűz Erdély lelkének legsajátosabban eredeti kifejeződése, s akik mellette maradtak, önmagukat óvják, emlékeiket féltik, lelkük szépségét őrzik. Őrzik az erdélyiséget, mely annyit jelent: híven ápolni mindazt, ami drága multunk emlékeiből becses, testvéri szívvel megbecsülni, ami másb&n értékes, tisztelni kinek-kinek szívbeli meggyőződését s mindenekfelett ember lenni mindig, minden körülményben. — Önmagát ismeri meg az erdélyi ember, s önkikével társalog meghitt óráiban, ha a Pásztortüzet szeretettel emeli magához. S azonfelül védi azt, amit a Végzet még meghagyott — ha már a hatalmat, a földet, fényes intézményeinket elvette —; védi királyi nyelvünket, mely ma számunkra »tündérvár és katakomba« (Reményik). Vájjon, ha ezt is el kelleme veszítenünk, mit fogunk még megsiratni?«' Ennek a lapnak \a támogatására rendezi a MANSz erdélyi irodalmi estjét most szombaton, e hó 26-án este 6 órakor a ref. nö'nevelő-intézet dísztermiben s ez úton is kéri a közönséget, mutassa meg részvételével, hogy szívén viseli az erdélyi irodalom ügyét. Sz. B. Jól és olcsón vásárol Főtér. ÍCERES^ Telefon 1. Hozzászólás a somlói úti „botránykö"-höz. E becses lap mult számában másokkal! együtt megütközéssel olvastam városunk szomorú szenzációjáról, mely szerint egy öreg házaspárt a somlói úton az utcára raktak ki, mert házbért fizetni régebb idő óta nem tudtak. Ezt az embertelen elbánást a tudósító »botránykő«-nek nevezte. Teljes joggal. De hogy is történhetett meg, hogy november fagyos napjaiban a kultúr-jelzőre igényt tartó Városunkban egy héten át a myilt utcán legyen kénytelen tanyázni egy család, s csak az újság közleménye nyomában támadt felháborodás juttassa őket fedél alá? Hisz Pápa városában tudomásom szerint a szegényügy intézményesen szervezve van; van szegényügyi előadónk, szegényügyi bizottságunk, nem is szólva a városi és egyéb jótékony nőegyesületekről, amelyeknek feladata szintén a karitatív munka gyakorlása. Ám ott cirkálgatott napjában többször is a rendőrőrszem a kilakoltatottak »szel-> lós lakása« előtt, látta

5 miként fáznak, dideregnek ott az őszvégi hidegben, tán többször szóba is állt velük, — és mjégis mindenki tűrte, hogy világ csűfjára ott tanyázzanak napokon keresztül a szabad ég alatt. Utólag nem akarok az eset felett rekriminálni, de mivel a mai nyomorúságos időkben — sajnos — megismétlődhetik másutt is, ami a somlói úton történt, jóeleve a hatóság figyelmébe ajánílom, hogy hasonló esetekben figyelmeztetés nélkül teljesítse kötelességét a sorsüldözöttekkel szemben, amit annál inkább is megtehet, mert elégséges számú szükséglakás áll rendelkezésére. Halló! Halló! Megnyilí Guth Nándor reklám-áruháza Kossuth Lajos utca 21. szám alatt, (volt Politzer-féle üzlethelyiség) ahol állandóan olcsón árusít mindenféle rőfös- és kötöttárut, ágygarniturákat, kendőket, női- és férfi harisnyákat, ingeket, gallérokat, nadrág- és harisnyatartókat. Ez úton megköszönve a mt. közönség eddigi jóindulatát, biztosítom vevőimet mindenkori figyelmes kiszolgálásomról. Kérve további szives pártfogásukat, maradta

m teljes tisztelettel Gulh Nándor Kossuth-utca 21. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is, amely szintén megvilágításra szorul. A lakóknak ma legalább huszonöt százaléka nem fizet lakbért. Nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tud. A háztulajdonosnak ellenben pontosan fizetnie kell a házadót, mert ha nem fizet, következik a foglalás, a végre-, hajtás, az adónak az ingatlanra való reátáblázása. Ellenben, ha a lakás üresen áll, ez esetben — mint jövödelmet nem hajtó — adómentességben részesül. Végeredményben pedig teljesen egyre megy, akár a lakó nem fizet házbért, akár a lakás áll üresen — a háztulajdonos mindenképen vesztes marad. És mégis az első esetben nem szabadul az adófizetés kötelezettsége alól, mert hisz a lakása bérbe van adva. Mi következik ebből? A háztulajdonos mindenképen szabadulni akar kellemetlen — t. i. lakbért nem fizető — lakót jától, s esetleg birói úton eltávolíttatja házából; holott ha tán a lakbér-nem-fizétést a hatóság ép úgy vis majornak tekintené, mintha a lakás üresen állana, megkönyörülne a szive rajta. így aztán előállhat az a furcsa helyzet, hogy lakások maradnak üresen ugyanakkor, amikor emberek — lakbért fizetni nem tudó emberek — odúkban, vagy esetleg szabad ég alatt meghúzódni kénytelenek. Ez szakasztott mása annak a józan ésszel ellenkező állapotnak, hogy a világ egyik részében búzával és kukoricával fűtik a vonatokat, vagy a tengerbe szórják a rizst és gyapotot ugyanakkor, amikor a világ másik részében éheznek és rongyokban járnak az emberek. Valahogy e szélsőségeket eliminálni kellene. A lakásoknál pl. azzal, hogy a bebizonyítottan lakbérjövödelmet nem hozó lakást ép úgy adómentesnek kellene nyilvánítani, mintha üresen állana. Az eset egy, csak más formában. A gyökeres megoldás pedig az volna, hogy mindenki, aki dolgozni akar, munkához juthasson. Ha van munka — van kereset; ha van kereset — van kenyér, lakás, minden, ami az életfenntartáshoz szükséges. Minden tényezőnek tehát, akiken az emberiség sorsa megfordulj teljes igyekezettel oda kell törekednie, hogy a munkanélküliek mielőbb munkához jussanak, akkor önmaguktól eltűnnek az olyan anomáliák, mint amilyen a somlói úti eset is volt — s háztulajdonosok és lakók békében, egymást megbecsülve élhetnek egymás mellett. Filantróp. A. EIM. Hazája álom ós titok:, szem-nem-legelte pázsitok Egyszer csak itt van s mint kis ér csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz : hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A. mély felé örvénnyel ás, hogy belenézni ; Icábulás. A. fényen tündökölve fut És fényes tündérvölgybe jut, .S tó lesz, virágot úsztató, habnyugtató és tiszta tó. Nem ás, nem ont és nem kering — csak ring s a lelkem benne ring.