Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-11-19 / 47. szám

MEGJELENIK MINDÉIN SZOMBATON. Tek. Theol.Tóth ^erenc The olőgia Önképzőkör ^ Helyb en Laptulajdooox főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. fürdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagyatádi Szabó István emlékének ünne­pére, szobrának leleplezésére méltán zarándo­kolnak a fővárosba a magyar földmivelő nép tömegei. Közülök való volt, értük élt, értük dolgozott az a férfiú, akinek ércbe öntött mása nem sokkal a földi életből történt elköltözése után ott fog emelkedni az előtt a földmívelés­ügyi minisztérium előtt, melynek élén állott s az országház közelében, hol harcait folytatta fajtája és hazája érdekében. De nemcsak azok ünneplésére méltó ő, akik elsősorban vallhat­ják őt magukénak, akiknek sorából elsőnek ő emelkedett országos vezető polcra, hanem méltó minden igaz magyar hálás kegyeletére, ,aki tudatában volt annak, hogy ennek az ál­lamnak valóban létfenntartó eleme az a föld­mívelő nép, amelynek zászlaját Nagyatádi annyi lelkesedéssel és olyan akaraterővel lo­bogtatta, hogy követőinek tábora mind hatal­masabb arányokban szaporodott mindaddig", amig nyilvánvaló lett, hogy ebben az ország­ban nélküle és elsősorban a földmivelő nép gerincét alkotó földmívelő-osztály nélkül po­litikát csinálni egyáltalán nem lehet. Ezt a tényt mindennél jobban bizonyítja az a körül­mény is, hogy a vasárnapi ünnepnapon Ma­gyarország miniszterelnöke maga fog a le­leplezendő szobor előtt nagyatádi Szabó Ist­ván államférfiúi egyéniségének meghódolni. Nem lehet elhallgatni, hisz az események és mozgalmak, mik személyiségével kapcsolato­sak, alig pár évvel ezelőtt itt a szemünk lát­xára játszódták le, hogy Nagyatádi politikáját sokan illették az osztálypolitika vádjával. Pe­dig nagyatádi akkor, amikor a kisgazda jel­szó alatt tömörítette a földmivelő népet, min­denkor továbbmenőleg bele akarta kapcsolni tömegszervező mozgalmába a többi társadalmi rétegeket is, amelyek elismerik annak igái voltát, hogy ebben a magyar hazában a bázisJ amelyre építeni lehet és kell, első sorban a magyar föld és annak magyar népe. 14 esz­tendővel a háború befejezése után, amikor ennek a magyar földmivelő népnek világkri­zisek okozta tényezők miatt szomorúan mos­tohává lett a sorsa s mikor ezt a mostoha­ságot sinyli meg a földmivelő néppel együtt minden kereső, vagy inkább csak keresni akaró polgára e honnak, be kell mindenkinek látnia,, hogy ez a bázis-elmélet, amelyet aztán tovább fejlesztett és kialakított államférfiúi bölcses­ség, teljesen helytálló volt és a jövőben is mindenkor meg fogja állani a helyét. Méltó tehát Nagyatádi arra, hogy ünneplésében a társadalom minden rétege egyesüljön. De kü­iönösíképen méltóvá válik egyénisége a tisz­teletre rendíthetetlenül szilárd nemzethűsége miatt. Mindenki tudja, hogy Nagyatádi so­kan pályája elején felforgatónak tekintették és hogy azok a legveszedelmesebb felforga­tok, akiknek az összeomlás utáni letargia gyá­szos korszakában sikerült a hatalmat megka­parintanak, mindent elkövettek, hogy hábo­rúba vonják a magyar földmivelő nép vezé­rét. Nagyatádi Szabó István azonban nem­csak hogy ezt nem tette, hanem ellenkezőleg, bátran szembeszállva a hatalom bitorlóival, ugyanabban a nemzeti szellemben működve, mint azelőtt, üldöztetések és megpróbáltatá­sok között is sértetlenül hozta át a Kossuth zászlaját a megsemmisülés örvényéből a meg­újulás hajójának fedélzetére. Hogy mindezért azon nyomban nem elismerés, hanem újabb félreértés, ál-Szabó Istvánokkal való operá­lás lett a része, azokat, mint fájó és gyorsan mult jelenségeket, ünnepe napján minek em­legetnők. Az újjáéledt ország vezető emberévé lett Nagyatádi, első a nép egyszerű fiai köziül, aki miniszteri állást töltött be. Hogy a fény­ben és hatalomban is megmaradt a réginek, hivalkodás és gőg nélkül valónak, hogy úgy halt meg, ahogy élt, szegényen és becsülete-' sen, az mind bizonyítéka egyéni nagyságái­nak, mely előtt igaz hálával és egy jobb jövő áhítatos hitével fog vasárnap a nemzet ke­gyelete hódolni. Az utolsó évtized népesedési viszonyairól érdekes és tanulságos adatokat közöl a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnöke a Magyar Tudományos Akadémiában tartott előadásá­ban, amely a legutolsó, 1930. évi népszámlá­lás adatait világította meg. Ezek a számok be­szédes bizonyságát szolgáltatják a magyarságá­ban lakó ős erőnek, a magyar faj fennm ariadási és szaporodási képességének, de egyúttal kul­turára való törekvésének és nyelvünk hódító, vonzó erejének. A tiz év előtti népszámlálás adataihoz viszonyítva, ebben az utolsó évti­zedben az ország népessége közel hétszázezer lélekkel szaporodott, ami megközelíti a kilenc százalékos szaporodást. A súlyos gazdasági és szociális válság, amely Csonkamagyarországra nehezedik évek óta, nem tudta megtörni a ma­gyarság propagativ erejét. Annyi baj, nehéz­ség és nyomorúság ellenére a magyar ;nép nem vesztette el a jövőbe vetett hitét, a ma­gyar faj nem vált kivesző néppé, amint ezt egyéb országokban tapasztaljuk gazdasági és szociális krízisek korszakában. Sőt, ellenkező­leg: népünk szaporodása egyre rohamosabb. Nem utolsósorban azért is, mert a családala­pítás éktösztönét nem tudta elnyomni a meg­élhetés súlyos gondja. A házasságok száma és aránya ebben a kritikus évtizedben a népes­ségben erősen emelkedett és pedig a házas férfiak száma 16.6 százalékkal, a férjes nők száma 14 százalékkal lett nagyobb, holott az egész népesség szaporodása csak 8.8 száza­lékkal növekedett. A magyar népben meg van tehát a balsors idején is a család alapításának és a faj szaporításának bátorsága. A magyar anyanyelvűek száma az országon belül a le­folyt évtizedben is tovább emelkedett. Az 1920. évi népszámlálás Csonkiamagyarországon a magyarság arányát még 89.6 százalékban állapította meg, tehát a lakosságnak több mint 10 százaléka másnyelvü volt. Az 1930-as népszámlálás szerint a magyarság aránya már 92.1 százalékra növekedett, mig a másnyel-i vüeknek 7.9 százalék jut. A nem magyar nem­zetiségek száma csökkenőben van, így maga a németség 73 ezerrel, a tótság pedig 37 ezer­rel fogyott. A németek fogyását több mint egyharmad részben Budapest végleges és fel­tartózhatatlau megmagyarosodása idézte elő. De a magyar nyelvtudás is erősen terjedt az utóbbi évtizedben a nem magyar anyanyel­vűek sorában. Mig 1920-ban a nem magyar ajkuaknak még csak 69 százaléka beszélte a magyar nyelvet, addig 1930-ban már 74 szá­zalék; és így a magyarul nem tudó emberek száma a tiz év előtti 256 ezerről most 177 ezerre csökkent. Az egész magyarországi né­pességből ma már csak két százalék van olyan, aki nem beszél magyarul. A magyar nyelv hó­dító eredét bizonyító ez adatokon felül még örvendetes igazolását nyújtja a népesség ta­nulnivágyásának az analfabétizmus lényeges csökkenése. Még 1920-ban a lakosság 76.4 százaléka tudott csak Írni-olvasni, 1930-bain pedig már 79.3 százaléka. Ha pedig a hat éven felüli népességet vesszük, ami e szem-­pontból jobban világítja meg a kérdést, úgy tiz év előtt 84.4 százalék volt az irni-olvasni tudók aránya, most pedig már 90.4 százalék. Az analfabéták abszolút száma az 1920. évi 1,093.000 írástudatlannal szemben tiz év múlva csak 735 ézer. Ennek megfelelően ter­mészetszerűleg az iskolázottság és a maga­sabb műveltség terén is nagy haladás mutat­kozott ebben az évtizedben. így a középisko­lát végzettek száma 210 ezerről 275 ezerre, a főiskolát végzettek száma pedig 73 ezerről' 85 ezerre növekedett. A négy középiskolát végzett emberek száma pedig 640 ezerről tiz év alatt 826 ezerre szökött fel. A népesség szaporodása nagy probléma elé állítja a kor­mányzatot. A csonka országban egyre több és több embernek kell megélhetést találnia. Az ilyen növekvő népsűrűség mellett csakis a me­zőgazdasági kultura nagyarányú fejlesztése ad­hat kenyeret és megélhetést a lakosságnak. Ezért vált sorsdöntővé az a szociális telepí­tési politika, amely a Gömbös-kormány nem­zeti munkatervében a megoldandó feladatok élén szerepel. A magyar föld el tudja és el fogja tartani a szaporodó magyarságot, ha az egész ország, az egész nemzet összefog arra, hogy a közismertté vált hatalmas koncepciót valóra válthassa. Tűzifa, szén és épületanyag legjutányosabb beszerzés! forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BÖDÓ cégnél Pápa, Győri-ut 26. Telefonszám: 124. Üzletem SzesztInt etése rendezek, amikor is a raktáramon levő és leáoy* kabáíokaí, női szövet- és crepdesin selyem ruhákat, pongyolákat, blúzokat, aljakat, kötött árukat, gyermek- és leányka-ruhákat, stb. rendkivü! olcsó árban árusiíom kí. — Használja ki a kedvező alkalmat! WOLLNER MIKSA áruháza Pápa, Kossuth Lajos utca 15.

Next

/
Thumbnails
Contents