Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-10-29 / 44. szám

Rossz bútort akar? Nem? Jó bútort LOU/Y-nél vásárolhat GYŐR, Gr. Tisza I. tér 5. A járványkórházról. Örömmel töltött el, hogy ezt a kérdést megpendítették s véleményem szerint nem szabad levenni a napirendről mindaddig, amig a város vezetői is rá nem jönnek arra, hogy lennek a kérdésnek a míegoldása mindennél előbbre való, mert végeredményben nem lehet az orvosokra hárítani a felelősség kérdését, ha azoknak működéséhez a szükséges keret hiányzik. Olyan ijesztő s annyira lesújtó s olyan szégyenfoltja a városnak a mostani járványkórháza, hogy ahhoz szavakat találni nem le« het. Még szomorúbb az, hogy a vidéknek, a pápai járásnak sincs járványkórháza, ahova a fertőző betegeket elhelyezhetnék. Nem lehet behunyt szemmel és bedugott füllel elmenni a kérdés mellett különösen ma, amikor a családok sokaságának egyetlen szobája van. A virító vörheny, a diftéria stb. egymás után szedi az áldozatokat, egyrészt mivel az egészségeseket a lakásviszonyok miatt nem lehet elkülöníteni, másrészt hiányzik az orvos, a gyógyszer, nincs rá pénz. Meg kell hallani a jajszavát és meg kell érteni a fájdalmát úgy a betegnek — aki jó ápolást, orvost stb. kiván —, mint a szülőnek, aki remegve nézi egészséges gyermekeit és igyekszik megmenteni a ragály elől. Nem szabad senki gyermekét a pusztulásnak kitenni csak azért, mivel a szükséges anyagiak hiányoznak és nem tudja egészséges gyermekeit izolálni, elkülöníteni a betegtől. Tanácstalanul állanak az orvosok, lelkiismeretfurdalást éreznek, de minden hiába'^ minden igyekezet, fáradság kárbavész, ha a város nem építi meg a modern, mai viszonyoknak megfelelő s a városhoz méltó járványkórházat, amit különben a törvény is meg'követel, illetve előir. Tudom, hogy a kérdés megoldása igen inagy feladat, amit a város egymaga képtelen megoldani. A mai pénztelen világ s a város rossz anyagi helyzete ezt kizárja. Ha azonban a vidéki járványkórházzal karöltve oldanánk meg, úgy feltétlen biztos vagyok abban, hogy a megye és az állam is segítene, különösen, akkor, ha őszintén és reálisan feltárnók kétségbeejtő helyzetünket (értem ez alatt a járási és a városi tiszti orvos hivatalos adatait),, ez olyan vis major, ami előtt feltétlen meg

1 kell hajolni. A vidék számára szintén égetően fontos e kérdés, mivel, sajnos, a vidéki lakosság annyira elmaradott és oly kevés a fertőző betegségekről az ismerete, hogy az ember szinte megdöbben. Közelmúltban tapasztaltam, hogy a diftériás gyermekkel egyszobában feküdt a testvére, aki bárányhimlős volt. Egy másik esetben a tüdővészes anyával négy gyermeke feküdt egyszobában, amely konyhául is szolgált s az egyik gyermek vörhenyes volt. Egyik esetben sem sikerült az elkülönítés, sem a beteget nem sikerült kórházba szállítani, mivel nincs hova. Ez csak egy példa a sok közül, Ha valahol a .gyors intézkedésnek tere van, úgy ez az. Sokan az egyke ellen harcol-* nak, itt pedig tűrjük a fajunk pusztulását* Állítom, hogy aki ismeri a falu életét, ismeri a lakásviszonyokat, az embereknek a mai helyzetét, azoknak a lelkében meg van a vágy s minden erejüket latba fogják vetni, hogy segítsenek, csak az erőket kell koncentrálni s a város vezetőségének — akit a felelősség terhel — cselekednie kell annál is inkább, mivel maga mellett fogja találni az egész társadalmat. A város megoldásra váró problémái közül a járványkórház ügye a legfontosabb, mert mindenki ki van téve annak, hogy maga, gyermeke, testvére, hozzátartozója szorul segítségre. E kérdésről többeknek a véleményét megkérdeztem, mindenki, még a város vezetői is úgy nyilatkoztak, hogy »a számból vetted ki a szók. Hát ha mindenki akarja, ha mindenki meg van győződve ennek szükségességéről, miért nem cselekszünk? Van annyi energia, kell lenni annyi akaratnak, hogy a kérdésnek megoldását közmegelégedésre megtaláljuk. Dr. Nagy Ernő. Jól és olcsón vásárol K o KORÉIN Főtér. I N TCERES^ Telefon 1. A Jókai-kör Arany-ünnepe. — 1932 október 23. — Múltjához és hivatásához méltó módon áldozott mult vasárnap a helybeli Jókai-kör az irodalmi kegyelet kötelességének, amikor idei telső előadó-ülését, amellyel a kör XXXIX. idényét megnyitotta, halhatatlan földi elköltözésének 50-ik évfordulója alkalmából teljesen Arany János emlékezetének szentelte. Az ünnepélyt, melyre a nőnevelő-intézet díszterme zsúfolásig megtelt irodalombarát közönséggel, a kör nagynevű elnöke, dr. Antal Géza nyitotta meg, üdvözölvén az új szezonban a kör lelkes közönségét s meleg szavak-, kai köszöntve a kör illusztris vendégét, dr. Császár Elemér egyetemi professzort, aki rengeteg kulturális elfoglaltsága ellenére eljött közibénk, hogy előadásával emelje Arany-* ünnepünk fényét. Áttérve az ünnep tárgyára, dr. Antal Géza gyönyörű beszéddel glorifikálta ezután Arany János emlékezetét. Mintha mindazon nagyok közül, akikről elnöki tisztéből folyólag évek során át meg kellett volna emlékeznie, ez a költő állott volna lelkéhez legközelebb. Az Arany-irodalom teljes ismerete mellett maga Arany, a költő beszélt nekünk itt az előadó szózatos ajkán. Bámulatos frissességgel idézte egész tömegével azokat a strófákat, melyekkel a költő egyéniségét jellemezte. Rendkívül eszméitető fejtegetésének lényege az volt, hogy Arany elsősorban élete különböző mozzanataiban tanítómester volt, aki nemzetét táplálta, erősítette erkölcsi eszméivel. Ezzel állott összefüggésben kritikus szelleme is, amit legjobban jellemez az a körülmény, hogy pályáját egy szatirikus eposszal kezdte és az örök emberi gyarlóságokat gúnyoló Aristophanes-komédiák fordításával zárta le. Ez magyarázza meg, hogy önmagával szemben is szigorú biró lévén, számos művét töredékben hagyta ránk. Persze ezekből a torzókból is teljes nagyságban sugárzik felénk lángszel

1ieme, mely soha nem veszíthet bűvös varázsából, nemzetfenntartó erejéből. A válozatosan fordulatos, csodálatos könnyedséggel előadott gyönyörű elnöki megnyitót feszült figyelemmel kisérte a közönség s végül hálás tapsaival halmozta el az előadót. »Arany és az utókor.« Ez volt a cime Császár Elemér előadásának, melyben a kutató tudós alaposságával, az eszthetikus finom érzékű Ítélőképességével állapította meg Arany értékét és jelentőségét az utókor, a mi szempontunkból. Fejtegetése, melyet elejétől kezdve mondatról mondatra fokozódó figyelem kisért s melynek stilisztikai szépségei is üdítették a lelket, két részből állott. Előbb az epikus Aranyról szólott, kinek jelentőségét és nagyÉrtesítem a nagyérdemű közönséget, hogy október hóban Ko^suthLajos utca 2,1. szám alá helyezem Át. Ez alkalommal raktáromon lévő összes áruimat olcsón kiárusítom. Az árak kirakataimban megtekinthetők Guíh Nándor divatáruháza Pápa, Fő-uica 19. ságát úgy értette meg, hogy összehasonlította azokkal az epikusokkal, akik előtte 4|0 évvel éltek, mi maradt fenn az utókor számára ezekből, s mi maradt fenn Aranyból a fellépését követő, sőt a halálát követő ötven év után is. Ellentétben amazokkal Arany ma is él, él eszthetikai szépsége, erkölcsi ereje és nemzeti jelentősége által. A remek felolvasás második részében a lírikus Aranyról szólt, aki a maga tépelődő, busungó, vigaszt alig találó lelkével teljesen és tökéletesen a mai kor embere, Azóta fellépett más nagy lírikusok kevésbbé hatnak, mert lírájuk teljesen egyéni s nélkülözi az általános magyar s az általános lemberi vonást. Főkép azok a lírai versek, amelyek az elnyomatás éveinek a maihoz hasonló hangulatában születtek meg, úgy hatnak ma is reánk és mindnyájunkra, mintha mai trianoni költő zokogná el bennük sejtel-* meit. Számos e korbeli versének szépségeibe, így főkép az Álom és valóba szinte reflektor-* szerű fénnyel világított be. Ha így a lírikus Arany, az is, aki az őszikékben sóhajt felénk, bizonyos erkölcsi közösség érzetével is egészen modern és egészen a mienk, epedve várjuk annak a kornak eljövetelét, amikor költészetének ezt a felét is tisztára az eszthetikai szépségek alapján fogjuk értékelni. Az eszmemenetnek ez a rövid váza csak jelezni kívánta azt az útat, melyet Császár Elemér eredetiségével és erejével egyaránt lebilincselő felolvasása befutott s melyet igaz lelki gyönyörűséggel tett meg vele minden hallgatója. Nagy és őszinte tetszésnyilvánítás jutalmazta érte. A két irodalmi előadóhoz méltók voltak a művészi számok tolmácsolói is. Csernussák Olga a maga igazán tökéletes technikai tudásával, magyar érzéseivel, nemes lendületével zongorázta el Chován Magyar estéit. Győr Sándor három Arany-verset szavalt, melyek az óda-, a ballada és a dalköltő Aranyt egyforma hiven jellemezték. Az előadó mindenVersében egész lényével beolvadt a költőbe és művészit nyújtott. Külön kiemeljük a Walesi bárdok megrázó drámai erejét. Aranyt, a népdalköltőt és népdalszerzőt csodáltuk meg eztán a főiskolai énekkar által lelkes oda-* adással, érzelmesen és humorosan és mindig harmonikusan előadott énekszámokban. A kar és mestere, Tóth Lajos egyaránt büszkék lehetnek sikerükre. Az utolsó Aranydalt frenetikus tapsokra meg is kellett ismételniök. x A szinházi világnak hétről-hétre várt csemegéje Hatvany Lili „Szinházi levele" a Szinházi Életben. E héten Hunyady Sándor új darabjáról, az Andrássy-uti Szinház premierjéről és a heti filmujdonságról számol be Hatvany Lili. Incze Sándor hetilapjának új száma csupa meglepetés és érdekesség. Ruggiero Riccit, a világhírű hegedűművészt, a budapesti gyermekszinészek ünneplik. — Márkus László, a Nemzeti Szinház új igazgatója a vádlottak padján. Zilahy Irén, mint Iondoni filmsztár. Santelli Italo emlékiratai. — Farkas Imre a Lehár-filmről. — A legújabb játék a „skagerrákV A Szerelem és a Csók Világtörténelme, Sport, Divat, Társaság és szenzációs Rejtvény rovat. A Szinházi Élét új számában darabmellékletül a Fővárosi Operettszínház nagysikerű operettjét, a Manolitat közli, kottamellékletén pedig Lewis, Shermann és Philips amerikai szerzők világsikerét Got the benich gut the park (angol, német és magyar szöveggel) és a Magáért sir a tangó cimü slágert közli. Kézimunkaiv és 32 oldalas Gyermekújság van még a Szinházi Élet új számában, amelynek ára 60 fillér, előfizetési díj egy hónapra 2'20, negyed évre 6"50 P, fél évre 12-, egész évre 22 P. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-utca 8. sz.