Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-10-22 / 43. szám

Rossz bútort akar? Nem? Jó bútort LOWY-nel vásárolhat GYŐR, Gr. Tisza I. fér 5. kébe, fejet hajthatott előtte egy egész ország, egy nemzet, egy egyház, ez az ő lielki arcán' nem változtatjott semmit sem. Isten embere volt, mert sohasem akart más lenni, csak Isten embere. Ezért rótta az elhagyatott távoli sáros, vagy vásott kövezetü pápai utcá* kat. Ezért ment a szegények hajlékába. Ezért ült oda betegágyak mellé, ezért tudott adni kimeríthetetlenül, mert nem akart más lenni, hanem az Isten embere. Ezért volt mint polgár, mint ennek a városnak és egy nemzeti közösségnek, mint az államnak polgára is mindig alázatos, szerény, aki sohasem ült trónuson, hanem munkaeszközével kezében ott állott polgártársai között, aki sohasem akart uralkodni, hanem mindig szolgálni akiart, mert ő Istennek az embere volt. És ezt érezte meg

1 mindenki. Megérezte az a nemzedék, mely hálás kegyelettel felállította az ő emlékszobrát. Emlékszobrot állított Gyurátz Ferencnek, Pápa halhatatlan nevü lelkészének, a veszprémi egyházmegye volt esperesének, a dunántúli egyházkerület püspökének. Óh, milyen semmi érték mindez, amit én most neve után elmondottam, amellett, hogy szobrot emeltek Gyurátz Ferencnek, az Isten emberének. De ebben a szoboremelésben nemcsak, a szív érzése beszél, nemcsak a lélek értékmegállapítása nyilatkozik meg, hanem megszólal abban az embernek, a nemzedéknek felelősségtudata is. Az a kérdés, hogy azokra az eszmékre és eszményekre, amelyeknek megtestesülését Gyurátz Ferenc életében és egyéniségében láttuk, szüksége van-e az egyháznak, városnak, nemzetnek és hazának? Azt mondja az emberben a lelkiismeret: nem engedhetem, hogy az a drága ember-érték, amelyet Isten gazdag ajándékul nekem adott, elpusztuljon és megsemmisüljön. Ércbe öntöm, odaállítom templomfal elé, utak kereszteződésére, hogy emberszemek lássák, emberlábak kövessék, hogy neveljen megmaradó lelkével és életpéldájával embereket, igazi embereket, Isten embereit, a jövendő számára. Hulljon hát le a lepel Gyurátz Ferenc emlékszobráról! Köszöntjük az örök harcos hőst, a királyt* ki alázatosságában sohase akart más lenni, hanem Isten embere. Álljon ez az ércember időtlen időkig! Világítson rajta keresztül azí élő ember eszményekben tisztult élete és neveljen tűzben égő Istenembereket hazának, nemzetnek, egyháznak! Közegészségügyi védelem. Nem szeretünk vészharangot megkondítani és a közönséget feleslegesen riasztgatni, de olyan dologról értesültünk a héten, amiket elhallgatnunk nem szabad, s amin nagyobb veszedelmek elhárítása szempontjából minéli előbb feltétlenül változtatni kell. Városunkban augusztus óta igen sok tífuszmegbetegedési eset fordult ielő. Ha az esetek száma és a megbetegedések egymástól távolabb eső időpontja még nem adnak elég alapot arra, hogy az esetet járványnak kelljen minősíteni, a sok megbetegedés mindenesetre aggályos és évek, sőt évtizedek óta sem tapasztalt jelenségnek mondható. A tifuszbetegeket természetesen a város járvány kórházában ápolják. Hogy ez a kórház nagyon szegényes berendezésű, arról ezúttal nem beszélünk. Úgy tudjuk, még vízvezetékkel sincs ellátva, ami nélkül csak féligmeddig elfogadható kórházat is bajos elképzelnünk. Még nagyobb baj azonban ennél az, hogy a kórház három nagy betegterme egymásba nyilik, nem szeparálható és így ez idő szerint, amikor ott tifuszbetegek nagyobb számban vannak elhelyezve, másfajta ragályos beteg be nem fogadható, mert ha igen, akkor minden lehető^ elővigyázat ellenére megtörténhetik az az eset, ami már meg is történt, hogy a vörhenyes beteg ott a kórházban tífuszba esett. Az elkülönítésnek ezen szinte keresztülvihetetlen volta arra kényszeríti azért az egészségügyi hatóságot, hogy a kórházba ez idői szerint sem vörhenyben, sem diftériában, sem vérhasban — ezek a leggyakrabban előforduló járványos betegségek — megbetegedett egyéneket be nem fogad, nehogy újabb másfajta fertőzés veszélyének tegye ki őket. Most tehát a vörhenyes, diftériás betegeket ez idő szerint mindenki odahaza kénytelen gyógykezeltetni, ami többgyermekes, egyszobában lakó családokra nézve azt jelenti, hogy el kell készülve lenniök az egész család megfertőzésére, de tovább menve, legnagyobb veszedelmet jelent ez a város egész lakosságára is. Arról ezúttal nem is akarunk szólani, hogy a környéken is előfordulnak járványos betegedési esetek. Ezek számára persze még kevésbbé állhat nyitva a mi járványkórházuink, holott bizony az sem közömbös számunkra, ha Tapolcafőn, Tevelen, vagy bármely szomszédos faluban ragály lép efl, mert az a városba könnyen behurcolható. Az igazsághoz híven meg kell állapíta^ inunk azt, hogy a városi tiszti orvosi hivatal már évek előtt elkészítette egy teljesen modern járványkórház tervét, annak felépítése érdekében többször tett előterjesztést. Sőt arról is van tudomásunk, hogy amikor a — sajnos, félbenmaradt — egészségvédő ház konkrét formában szóba került, akkor is ezen, csupán járóbetegek számára rendelt intézmény helyett inkább a járványkórház megépítését szorgalmazta. Minthogy azonban.a volt népjóléti minisztérium a maga segélyét meghatározott célra adta, megkezdődött az egészségvédő ház építése és a járvány kórház megmaradt fent vázolt szégyenletes állapotában. Vannak bajok, amelyeken csak akkor vagyunk hajlandók segíteni, ha már a baj nagyon a körmünkre égett. Az az érzésünk, hogy a járványkórház ügyében — ha nem akarunk katasztrofális szerencsétlenséget zúdítani a város lakosságára és annak éppen arra a rétegére, mely a rossz gazdasági viszonyokból következő gyengébb táplálkozása miatt kevesebb ellenálló képességgel bir a járványos betegségek ellen — feltétlenül cselekedni kell. Ha máskép nem, egy ideiglenes épületet kell kijelölni, amelybe nem tífuszban megbetegedett ragályos betegeket el lehetne helyezni Folytatólag azonban gondoskodni kell az egész kérdés gyökeres megoldásáról is. ODAKINT VETNEK. Hűséget dobban csodás ereje az anyaföldnek: odakint vetnek. Hull az acélos, mosolygós szemű, pirosló buza a barna földbe ; liogy az új vetés a kínnal, gonddal birkózó szivet reménnyel töltse. Ó, szent az a mag, az a dús csira, ó, szent és áldott: pezsditi a vért, izmokat feszít s iojjá szüli az egész világot. Amikor majdan kalászba szökken s arai ásra vár . . . Be szép, jaj, be szép az a fenséges magérlelő nyár. .Az a meleg nyár s a szemet-csaló gyümölcs-teli ősz ; mikor szüretén becéző gonddal testünk táplálja az égi nagy Csősz. Most, most érezzük világfenntartó, erős hatalmát : mikor kibontja drága földünkben az áldott csirát. Odakint vetnek. Emelt kalappal köszönjetek e j övendőt-szóró, küzdő seregnek. Bús harcosai ezek a sorsnak s lábaik nyomán csodák fakadnak. Hálás ajkukon a tettre-kelés : ím ne féljetek, sarjad az új vetés. Kapcsándy Sándor. fest, tisztít a legjuíányosabban Sárkány-uíca 2. sz. alail. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy október hóban Ko$§uthLa}o$ uíca 2A. szám alá lielye^em áí. Ez alkalommal raktáromon lévő összes áruimat olcsón kiárusítom. Az árak kirakataimban megtekinthetők Gulh Nándor divatáruháza Pápa, Fő-utca 19. | Szűcs Gyula. ÚJDONSÁGOK. — Revíziós Liga Pápán. Az Országos Revíziós Liga, mely fiókjait hazánk legtöbb városában már megalakította, Pápán is tömöríteni akarja mindazokat, akik hívei a revíziós eszmének. A szervezés munkájára a központ a helybeli Kaszinót kérte meg, mely azt szívesen vállalta s az előkészületekkel annyira jutott, hogy a Liga helybeli fiókja november hó folyamán az összes helybeli társadalmi egyesületek, intézmények és szervezetek bevonásával megalakítható lesz. A megalakulás időpontját a központ fogja meghatározni, amely azon elnöksége egy vagy több tagjával képviseltetni fogja magát. —- Felsőházi tagsorsolás. A felsőházban kisorsolták a választott tagoknak felét, akiknek mandátuma e szerint a folyó év végével le fog járni. A vármegyénk részéről választottak közül a sorsolás során dr. Weszely Tibor esett ki, aki tudvalevőleg csak az idei tavaszi közgyűlésen választatott meg rendes tagul. Uj választás decemberben lesz, 10 évre terjedő hatállyal. Igaz szívbeli részvéttel vettük a szomorú hírt, hogy Szűcs Gyula, ny. városi közgyám és h. anyakönyvvezető f. hó 20-án, munkás élete 74-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Szűcs Gyula évtizedeken át volt a városnak tisztviselője és a maga munkakörét híven, becsületesen, mintaszerűen töltötte be. Úgy feljebbvalói, mint a közönség becsülte és kedvelte őt. Majdnem négy évtizedes közhivatali tevékenység után vonult nyugalomba, amikor szeretettel teljes ünneplésben volt része. Sajnos, ugyanazon időponttól betegeskedni kezdett és csak nejének szerető gondja szerezte meg számára a jól megérdemelt pihenés zavartalan örömét is. Most aztán eltávozott az örök pihenés hónába. Puritán jelleme, kedves lénye, szelid kék szemei sokáig emlékezetében maradnak mindazoknak, akik vele akár hivatali működése során, akár társadalmilag érintkezésben voltak. Szűcs Gyula elhunytát hitvese szül. Lachmann Kamilla, valamint édesként szeretett mostoha fiai: László Dezső postafelügyelő és dr. László Ferenc győri vágóhídi felügyelő, továbbá testvéröccse Szűcs Lajos malomtulajdonos családjával együtt gyászolják. Temetése tegnap, pénteken délután 4 órakor volt impozáns részvét mellett a Veszprémi-út 19. sz. gyászházból. Áldás poraira! — A Lloyd-Társulat jubilál. Jövő vasárnap, október hó 30-án szép jubiláris ünnepély zajlik le városunkban. A Lloyd-társulat ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Az ünnep a jelzett napon, október 30-án délután 4 órakor díszközgyűlés keretében fog lefolyni, amelynek tárgyai lesznek: elnöki megnyitó, ünnepi beszéd, üdvözlések, záróbeszéd. Este 8 órakor társasvacsora lesz a Schwarcz-vendéglő éttermében. A díszközgyűlésre szóló meghívót a társulat nevében Wittmann Ignác elnök és dr. Lusztig Sándor titkár bocsájtották ki. — A Lloyd-társulat a helybeli társadalmi, közgazdasági és kultúrális életnek egy fél évszázadon át vezető tényezője volt, mely mint az enemü egyesületek közül egyike a legrégebbeknek, városunk határait túlhaladólag is ismert és becsült nevet vívott ki magának. Éppen ezért a jubiláris ünnepen a hasonló célú központi szervezetek is képviseltetik magukat.