Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-10-15 / 42. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. ESöüzetési ár negyedévre 2 pengd. Egyes szám ára 20 Bűét. Telefon 181. szátm. Laptulajdonos főszerkesztő: D* KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A munka-erv, amely a képviselőház zsúfolt padsorai, szorongásig megtelt karzata, de ami ennél nagyon sokkalta többet jelent, egy egész ország ünnepélyes várakozó csendjében, a nemzet egyetemének éber figyelme mellett elhangzott, minden lelket megkapott eredetiségével, bátorságával, nagystílüségével és gazdaságával. Nincs a nemzeti létnek egyetlen olyan mozzanata sem, amelyre ki ne terjedt volna, nincs egyetlen társadalmi rétege, amelyről megfeledkezett volna. Ha össze akarnók foglalni ennek a hatalmas megnyilatkozásnak lényegi tartalmát, akkor azt mondhatnók, hogy Gömbös Gyula a maga kormányzatával öncélú nemzeti összefogás jegyében szociális jobblét felé akarja vezetni nemzetét és ebben a munkájában nem retten vissza azoktól az akadályoktól, melyek a boldogulásnak útjában állottak, hanem bátor kézzel akarja azokat az óriási ellentéteket áthidalni, ami jelenleg fény és árny, pompa és nyomor között fennáll. A birálat, amely ezt a dús és merész programmot nyomon követte, kénytelen volt elismerni, hogy mindaz, amit a miniszterelnök tervez, üdvös és jó s csak szinte bátortalanul próbált kételkedni abban, hogy a tervből lesz-e vájjon valóság is. Az a férfias határozottság, amellyel a miniszterelnök a kételkedőknek válaszolt, meggyőzött mindenkit arról, hogy a tettek is nyomon fognak következni. Hittel és bizalommal elvárhatja most már a nemzet a tetteket, mint ahogyan a miniszterelnök maga is mondotta: csodákat azért senki se várjon. Egyszerre, természetes, hogy nem gyógyulhatnak be sebeink. A hidrának, amely itt dúl közöttünk, nem egy, de tán száz feje is van. Álláshalmozókkal, kartellekkel, széndrágítókkal, s annyi más hasonlóval nem lehet olyan egyszerre végezni. De akinek van bátorsága mindezekkel nyiltan szembefordulni, aki munkát akar adni a munkanélkülieknek, aki meg akarja szüntetni a termények és gyári cikkek közötti képtelen árkülönbséget, aki a maga nagy és felelős útjára hittel és bizalommal indul, az méltán megérdemli mindenkitől, hogy hittel és bizalommal várja tetteit, amelyek — úgy, mint beszéde volt — bizonyára bátor és nagystílű tettek lesznek. Mélységes gyász nehezedik ismét a magyar lelkekre. Szellemi erejének teljében, alkotó képességének delelőjén hirtelenül és váratlanul eltávozott örökre nemzete köréből az a nagy fia, aki a megcsonkíttatás és megaláztatás szomorú évtizedében többet és nagyobbat alkotott a magyar kultúrának, mint amennyit boldogabb időben erőink és hatalmunk teljében létesítettek egyébként éppen nem érdemetlen elődei. Klebelsberg Kunó grófot, akinél európaibb és nagyobb szellem Eötvös József báró óta nem ült a magyar kultuszminiszteri székben, sokan és sokat hibáztatták ezekért az alkotásokért, vagy ezek némelyikéért, sokan pazarlónak tekintették. Nem szólunk most arról, mennyire nem volt helytálló e hibáztatás, már csak szociális szempontból sem. Igenis helyes volt, bölcs volt, hogy Szegeden, Debrecenben, Pécsett és szerte az országban száz más helyen munkások, iparosok, művészek kenyérhez és keresethez jutottak, mikor anélkül a trianoni nyomorban vergődtek volna. Ma azonban ezen már régen túl vagyunk. Ma már az alkotások, az új intézmények mind készen állanak, s fennen ragyognak, mint a magyar géniusz örök dicsőségei, szellemi felsőbbségünk bizonyítékai. Ma már ötezer tanító vezeti a tanya népét a műveltség útjára. Ma már elnémul minden kicsinyes finánciális szempont és megmarad teljes elévülhetetlen értékében egyedül az érdem. Olyan érdem, amely által Kiebelsberg Kunó gróf bevonult a magyar nemzeti Pantheonba és ott örökké él. Gyurátz Ferenc püspök emlékszobrának leleplezése. — 1932 október 12. A kegyelet és hála gyönyörűséges ünnepét ülte meg e hét szerdáján a dunántúli evangélikus egyházkerület, mikor a kerület alkotó tagjainak, a helybeli evangélikus egyháznak, egész Pápa városának és számos távolból jött küldöttségnek jelenlétében leleplezte Gyurátz Ferenc püspöknek mellszobrát, amelynek felállítását a nagynevű főpásztor örökké hálás pápai gyülekezete kezdeményezte s kegyeletes eszméjét maga az egyházkerület segítette kivitelre. A szoboravató ünnep a templom előtti parkozott téren, ahol az emlékmű el van helyezve, folyt le, amelynek minden talpalatnyi kis helyét már jóval 11 óra, az ünnep megkezdése előtt zsúfolásig megtöltötte a tisztelők sokasága. Rengetegen jöttek el, rengetegen szorultak ki, akiknek csak az ünnep befejezése után állott módjukban hálás érzéssel tisztelegni feledhetetlen lelki atyjuk, a szegények jótevőjének ércbe öntött képmása előtt. Mintha az ég maga is ünnepelni akarna, az előző esti zimankós, jégesős idő után most ragyogva, meleget árasztva sütött le a tiszta kék mennyboltozatról a nap. Istenhez emelte ez is a lelkeket, Istenhez emelte azokat maga az ünnep s benne mindenek előtt és mindenek fölött az a ragyogó szépségű emlékbeszéd, mellyel dr. Kapi Béla püspök áldozott nagynevű előde emlékezetének. 11 óra után néhány perccel a programm kezdeteként felhangzott a gyülekezeti vegyeskar imája, melyet Nitschinger János karnagy vezetésével áhítatot keltő szép összhangban adtak elő. Ennek elhangzása után a gyülekezet jelenlegi lelkésze: Schöck Gyula lépett a szobormű mellett elhelyezett diszes pódiumra és lendületesen szárnyaló ünnepi ódával áldozott Gyurátz Ferenc áldott emlékének. Költeménye hatását emelte érces hangja, érzéssel teljes szavalata is. A Kárpát dalkör Hatvani Lajos tanár vezetésével erővel teljesen és hatásosan adott elő az „Isten felséges adománya" kezdetű éneket, amely Gyurátz legkedvesebb éneke volt. Ez vezette be Kapi Béla püspök emlékbeszédét. Ünnepi csend, feszült figyelem fogadta a nagy szónokot. És attól kezdve, hogy első szavai elhangzottak, melyekben az esztétikus és theologus egymást kiegészítő mesteri elgondolásával festette meg a szobrok, az egyének emlékére felállított képmások jelentőségét, megéreztetve hallgatóságával, mint sugárzik ki a holt anyagból az örökre elköltözöttnek élő egyénisége, a himnuszszerü fohászban elhangzó befejezésig, egy pillanatra nem lankadó figyelem kisérte a beszédet, melynek minden szava szívből jött és szívekbe hatott Gyurátz Ferenc egész élete pályáját, áldásos működésének minden mozzanatát abból az alapgondolatból kiindulva fejtegette, hogy ő az „Isten embere" volt és soha, de soha más nem akart lenni, csupán az az egy, amire elhivatott: az Isten embere. Nem szólunk a magasztos gondolatokban, költői szépségekben bővelkedő mestermű minden részletéről. E város minden lakóját olyan erős érzelmi szál fűzte ahhoz a nagy férfiúhoz, akinek képét hozzá méltó utóda lelki szemeink elé vetette, hogy indíttatva éreztük magunkat a beszéd szövegét megszerezni és azt jövő számunkban egész terjedelmében közölni fogjuk. A püspök szavai nyomán lehullott a lepel a szoborműről és látható lett Lux Elek szobrászművész alkotása, mely a megdicsőült püspököt férfi kora delén ábrázolja s bár a pápaiak emlékezetében nem ez a Gyurátz Ferenc, hanem az aggastyán képe él, a maga kifejező voltában s művészi szépségével mégis osztatlan tetszést aratott. A nőnevelő-intézet 80 tagu kórusa Ritoók István tanár mesteri vezetésével szivet gyönyörködtető ünnepi éneket zengett most azzal a finom árnyalással, bámulatos szabatossággal, amivel már annyi megérdemelt sikert aratott. Mihály Sándor egyházmegyei felügyelő lépett most a szószékre, hogy egyéni reflexiókkal átszőtt szívből jövő szép beszéddel átadja a szobrot megőrzésre a pápai egyháznak. Az egyház nevében vitéz Draskóczy István felügyelő tett eleget e tisztnek, szintén tartalmas mondatokban áldozva Gyurátz Ferenc emlékének. Még egy kiválóan értékes énekszám gyönyörködtette a közönséget. A kitűnő Hatvani Lajos tanár Kárpát-kórusa Abt imáját adta elő minden dicséretre érdemes elsőrendű kidolgozásban. Koszorúk elhelyezése következett most. Sorban járultak az emlékmű elé, hogy vagy csupán egy-egy jelmondat kíséretében, vagy szebbnél szebb allokúciókkal koszorúikat a szobor talpazatára elhelyezzék a következő testületek és intézmények kiküldöttei: Evangélikus egyetemesegyház: Kapi Béla; Dunántúli ev. egyházkerület: Mesterházy Ernő egyházker. felügyelő; Dunántúli ref. egyházkerület és annak tanintézetei: dr. Pongrácz József; Erzsébet Tudományegyetem soproni theol. fakultása: dr. Pröhle Károly; Pápa város : dr. Uzonyi Kálmán ; Egyetemes ev. gyámintézet: Ziermann Lajos; Magyar Prot. Irodalmi Társaság: Kapi Béla; Luther-Társaság: Pröhle Károly; Ev. egyházkerületi lelkészegyesület: Németh Károly; Egyházker. Papnék Szövetsége: Kapi Béláné; SopTűzifa, szén és épületanyag ieg}uíányo§abb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő KAUSCHER és BODÓ cégnél Pápa, Győri-ut 26. Telefonszám : 124. Megnyílt a hires komlós kenyér sütöde! Főüzlet: Jókai Mór utca 102. .Fióküzlet: Horthy Miklós Fő-utca 25. Fogyasszon mindenki komlós kenyeret!