Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-07-30 / 31. szám

MEGJELENIK MINDEN Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő t Kiadóhivatalt Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BQés. Tellefon 131. ozáxn. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Munkahiány és telepítés. Irta: Dr. Ángyán Béla. A jövő feladatok egyik legégetőbb kér'dése a termelés átszervezése, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem ipari téren is. A kereskedelmi mérleg alapján egy átfogó programmot kell kidolgozni, hogy mit, mennyit és hogyan termeljünk, mert csak így lehet a gazdasági élet egészséges funkcionálását biztosítani és az áralakulást szabályozni. Az áralakulásra feltétlenül befolyással van az, hogy bizonyos gyáraknál és a gyáripar bizonyos részeiben nincs meg a bátorság arra, hogy az életképtelen részeket a mérlegből kivessék, leírják. Itt holt tőkét cipelnek magukkal, holt tőkéből akarnak rentabilitást kitermelni és az ezáltal előálló rezsijük olyan! horribilisán nagy, hogy ez kétségtelenül jelentkezik az áralakulásban. Az irracionális üzemeket be kell csukni, a nem rentábilis üzemeket pedig le kell irni, akár tetszik ez a magángazdaságnak, akár nem. És ezt az átszervezést nem a törvényhozással, nem rendeletekkel kell megcsinálni. Ha az élet nem csinálja meg magától, vannak vámpolitikai, adótechnikai és tarifális eszközök, amelyek ezeket a magángazdasági üzemeket erre az útra rá fogják kényszeríteni. Kétségtelenül, jelentkezni fog ennek az átszervezésnek a rendjén egy fokozott munkanélküliség, amellett a munkahiány mellett, amely már jelenleg is meg van. Bizonyos gazdasági ágazatokban feltétlenül csökkenni fog a munkanélküliség, viszont más ágazatokban emelkedni fog. De, hogy mi lesz ennek a konzekvenciája, hogy úgymondjam, a saldoja, azt előre nem láthatjuk. De akár bekövetkezik, akár nem, mégis számolnunk kell ebben a korszakban iegy munkanélküliséggel és ezt valamiképpen le kell vezetnünk. Ennek levezetésére én az egyetlen helyes utat egy megfelelően átgondolt telepítési politikában látom, amely telepítési politikán belül bizonyos termelési politikát is feltétlenül meg lehet valósítani. Ezt nem lehet ötletsszerüen és nem lehet á la földreform csinálni. Tervszerű telepítési programmot kell kidolgozni és e programmon belül bizonyos termelési, szervezési kérdéseket — •különösen a mezőgazdaság vonatkozásában — meg kell oldani. Ha arra gondolunk, hogy ez a telepítési programm milyen magból induljon ki, hogy mi legyen az a földtömeg, amely elsősorban erre a célra szolgáljon, akkor rá kell muítatnunk a kötött birtokokra, amelyeknek érdekökben is áll, hogy történjék valami ezen a téren, mert a kötöttforgalmu birtokok, a mai termelési rend mellett, képtelenek megfelelni annak a rendeltetésnek, hogy a mezőgazdasági kultúrát megfelelő intenzivitással fejlesszék. Meg kell jegyeznem, hogy a kötöttforgalmu birtokok közé sorolom a hitbizományi és egyházi vagyonokon kívül az összes alapítványi, az iösszes vármegyei és városi ingatlanokat is. Megbízható statisztika szerint Magyarországon 3,786.000 katasztrális hold kötöttforgalmu birtok van, melyből 1,000.000 hold'jiál valamivel több az erdő, úgy, hogy körülbelül 2,700.000 kat. hold kötöttforgalmu birtokkal' kell számolnunk. Nem gondolom, hogy ezt a területet, mint egészet, ilyen telepítési projgramm kiinduló pontjává tegyük. Ennek bizonyos százaléka azonban, amely a helyi szükségletekhez képest változik — ez már részletkérdés — <e telepítési programm kidolgozása rendjén, mindenesetre tekintetbe veendő. Ez a telepítési programm, ha helyesen van kidolgozva, a munkanélküliség, mégpedig nemcsak elsősorban a mezőgazdasági, hanem az ipari, sőt bizonyos fokig a szellemi munkanélküliség levezetésére is alkalmas. Mivel pedig az ilyen telepítési programm feltétlenül megköveteli azt, hogy a termelőhelyek a piacokkal megfelelő összeköttetésbe kerüljenek, hogy a termelőhelyek megfelelő intenzivitással müvelhetők legyenek, hogy bizonyos, a helyszínén foganatosítandó földmunkák is elvégeztessenek: gondolkodnunk kell iazon is, hogy vájjon nem volna-e helyes a munkakényszer bevezetése, különösen talán azokban a fiatal kategóriákban, melyek ma a munkanélküliségnek igen tekintélyes hányadát teszik. Miután végeredményben pénzkérdés az egész és a munkabérek fizetésére kellő tőke még hosszú ideig nem fog rendelkezésre állani és ilyen invesztíciós programmok hitel útján meg sem valósíthatók, ennek következtében, a munkakényszer gondolatával lehet is — szerintem — kell is foglalkoznunk. Természetes, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban még sok iegyéb kérdés is megoldandó, de a munkanélküliség csupán a magyar földön keresztül vezethető le és ezzel egyidejűleg még azt a magasabb szociális célt is | biztosíthatjuk, hogy ebben az országban minél több önálló életképes porta legyen. Iparosérdek — vagy pártérdek? »A politikai élet olyan, mint a folyó:, nem szenved maga előtt ürt, hanem betölti azt, ha nem egyébbel, sárral, iszappal.« Kossuth Lajosnak ez a találó megállapítása jut 'eszünkbe ákkor, amikor azt az erőlködést szemléljük, melyet egyes politikai pártok a kézművesiparosság új központi szerve körül kifejtenek. Nem kívánnak egyebet, mint azt, hogy az új iparos központi szerv összetételénél saját politikai pártjuk exponensei jussanak szerephez és így a központi szervet politikai befolyásuk alatt tartsák. A szociáldemokrata párt bizalmas körlevelet intézett vidéki szerveihez, melyben rámutatott arra, hogy a szociáldemokrata pártnak milyen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a központi szerv tisztségeibe szociáldemokraták kerüljenek. Ha a szociáldemokrata párt szempontjából nézzük a kérdést: igazuk lehet, mert akkor elérhetik azt, hogy az új központi szerv nem küzd majd az OTI-sérelmek orvoslás sáért, az amnesztiáért, a kamatok leszállításáért és a kézművesiparosság számos panaszának orvoslásáért. Ugyancsak békében hagyják majd a közüzemeket is, melyeket a szociál-i demokraták semmiképen sem akarnak leépíteni. A másik párt, mely kereskedőkből és iparosokból tevődik össze, szintén mindenáron hatalmába akarja kaparintani az új központi szervet. A kereskedőkkel való rokonérzésünk dacára, félünk attól, hogy olyan közös érdekbefolyás alá kerüljön a központi szerv, amilyenben már eddig is volt részünk; hiszen éppen ez váltotta ki a külön kézművesipari központi szervért való mozgalmat, mert számos kérdésben a kereskedői és ipari érdek szembekerült egymással és ilyenkor a kézművesipari érdek mindig alul maradt. Ezeknek a megismétlését a központi szerven belül nem kívánjuk, hanem azt akarjuk, hogy az új központi szervben minden más érdektől függetlenül és kizárólag a kézművesipari érdek domináljon. Ha pártbefolyás alatt áll a központi szerv, akkor hol az egyik, hol a másik pártnak külön érdeke azt kívánja, hogy ne forszírozzák hol ezt, hol azt a kívánságot. Nem lehet belevonni a politikát az új központi szervbe. A törvény maga is kimondja, hogy sem az ipartestületek, sem az új köz-ponti szerv pártpolitikai tevékenységet nem fejthet ki, helyiségeiben pártpolitikai beszédek tartását nem engedheti meg és politikai pártokat, pártpolitikai mozgalmakat nem támogathat. Mi lenne a központból, hogyha oda a pártpolitikát bevinni engednők. Az új központi szerv annyi felé szakadna, ahány párt van az országban, holott pedig a törvényhozásnak éppen az volt a célja, hogy végre; egy fedél alá hozza az ország kézművesipa-* rosságát. De még az a veszély is fenyegetne, hogyha a központi szerv pártpolitikát folytatna, akkor a törvény értelmében feloszlat-" mák. A napnál is világosabb, hogy politika nem hozza egybe az embereket, hanem azokat még inkább szétválasztja; az egyik politikai párt kezdeményezne valamit, akkor azt a másik kontrakarirozná és nem együttműködés, haniem valóságois káosz támadna. Az sem hagyható figyelmen kívül, — amit a pártpolitikában szereplő egyik iparosvezér a minap mondott, — hogyha beengedjük a pártpolitikát az új központi szervbe, akkor ha a kormány valamelyik párton ütni akar, akkor azt az egész kézműiparosság megérzi. A politikai pártok nincsenek tekintettel az eddig szerzett érdemekre, hanem politikai exponenseiket kívánják beültetni az új központi szervbe. Hogy lehet azt kívánni, hogy érdemes iparosvezéreket, akik eddig politikamentesen, lelkiismeretesen intézték a kézművesiparosság ügyeit és mint ipartestületi vezetők éveken át fáradságot nem kiméivé dolgoztak a közért, most egyszerűen félretolassanak azért, mert a pártpolitikusoknak kell helyet csinálni. Felmerül az a kérdés: érdemes-e a közért dolgozni, ha ilyen egyszerűen politikai szempontok miajtt félre lehet tolni derék iparosvezetőket? Pártpolitikai érdemeket nem lehet azzal honorálni, hogy az illető az ipari közéletben nyerjen jutalmat; csak az ipari közélet terén szerzett érdem jöhet számításba. A kézmüvesiparosság nem tür ilyen külső — diktátori — beavatkozást: tnaga honorálja az érdemeket és azokat tiszteli meg I0ZAIKLAP0K és mintás cementlapok. Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modern mintákban KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa. • Iroda: Fö-tér 18.