Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-06-18 / 25. szám

LAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Eíftfizetési ár negyedévre 2 pengd Egyes szám ára 20 fiSéx. Telefon 131. raáxn. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal s Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Azok az intelligens ifjak, akiket megfertőzött a kommunizmus ragálya, még egész kis gyermekek voltak akkor, mikor hazánkban kommunizmus járta. Nyolc-tíz esztendős korukban, amikor még szüleik védőszárnya alatt gondtalanul éltek, nem sejtették, hogy a külső világban mik történnek, nem látták s ha látták volna sem foghatták fel azokat a szörnyűségeket, amik a vagyont, erkölcsöt, vallást, hagyományt megsemmisítő rendszer nyomában jártak. Szolgáljon ez eltévelyedésüknek némi mentségére. Elméletektől megkótyagosodtak s mivel gyakorlatban még nem látták, hogy fest az elmélet, elképzeléseik nyomán lettek világmegváltóknak hitt eszmék fanatikusai. A jólét, melynek mint Eötvös kollégiumi diákok, a magyar állam jóvoltából örvendhettek, viszont súlyosbító körülmény gyanánt számít tettük megítélésében. Ayagy tán a momentán ellátottság közepette a messzebb jövőben nem látták megélhetésüket biztosítva? Való igaz, a mai ifjúságnak ez idő szerint nem rózsásak a kilátásai. Való igaz, hogy azoknak a régóta sürgetett szociális intézkedéseknek késedelme, amelyek az álláshalmozások, s az abnormis nagy fizetések pusztulását jelentené, bizonyos fokig elkeseríthetik az ifjúságot, de bárminő elkeseredés sem jogosítja fel őket a mindent felforgatás esztelen őrületére. Meddig mentek el a végzetes úton, azt még nem tudni. Szeretnők hinni, hogy még nem vesztek el véglegesen. Hogy kijózanodván, még munkás polgárai lehetnek a hazának. Esetük pedig szolgáljon komoly mementóul azoknak, akiknek kezébe tízezernyi főiskolás, tízezernyi diplomát nyert, vagy diplomát nyerő intelligens középosztálybeli ifjú sorsa van letéve. Az önálló pápai kerületi pénztárért! A társadalombiztosító intézetről szóló 1927. évi XXI. t.-c. életbeléptekor meghúzták a lélekharangot a régi munkásbiztosító pénztárak felett, s a centralizáció nem mindig beváló elvénél fogva a megyei székhelyeken' kívül levő munkásbiztosító pénztárakat megszüntették, illetőleg beolvasztották a megyei székhelyeken létesített kerületi pénztárakba azzal a jelszóval, hogy egy vármegyében csak egy pénztár lehet. Ekkor vesztette el önállóságát a szépen működő és mindjobban felvirágzó pápai kerületi munkásbiztosító pénztár is, s kaptunk helyette úgynevezett »kirendeltség«-et, amely megnyirbált jogokkal és hatáskörrel nem töltheti be teljesen a régi önálló pénztár szerepét. Annak idején keményen síkra szállotjtu/nK pénztárunk önállóságának megmentéséért, reámutatván, hogy Pápa város földrajzi fekvésénél, tradicionális közigazgatási beosztásánál fogva sok hátrányt szenved pénztára önállóságának megszüntetésével, mert Veszprém lévén a központ, gyakran onnan kell várni jaz ügyek elintézését, ami akár írásbeli, akár személyes úton történik, tetemes időveszteséggel és pénzbeli áldozatokkal' jár jobbik esetben magára a pénztárra, — rosszabbik! esetben az egyénre, az ügyes-bajos dolgaival Veszprémet felkereső biztosított tagra. " Megindított és minden érdekeltséget bevont mozgalmunkat felsőbb helyen azzal utasították vissza, hogy a centralizáció első sorban a takarékosság elvét szolgálja, amelyf előtt pedig — nyomorúságos viszonyaink között — minden más szempontnak háttérbe kell nyomulnia. Kétkedve ugyan, de valahogy belenyugodtunk ebbe a megindokolásba, mert azt reméltük, hogy a központosítás révén »megtakarított« összegeket az intézet tökéletesítésére, a biztosított tagok jobb kiszolgálására fordítják. A lefolyt öt esztendő ennek ép az ellenkezőjéről győzött meg bennünket. A megtakarításnak halvány árnyékát sem látjuk sehol

1. Sőt! A központosítás a társadalombiztosító intézetnek határozottan többe kerül, mint a decentralizálás. Többe kerül, mert időközönként orvosi tanácskozásra a kirendeltségi orvosoknak Veszprémbe kell utazniok; ugyancsak Veszprémbe kell utazniok az orvosi tanács elé utalt betegeknek csak úgy, mint a havi választmányi ülésen megjelenő pápai kiküldötteknek és a választott bíróságnál jogorvoslatot keresőknek. A központ igazgatójának és főorvosának viszont pápai kiszállásai kerülnek külön költségbe. És tetemes összeget tesz ki a portó, amely a központ és a pápai kirendeltség levelezéseinél, ügyiratváltásainál évenként felmerül. S hogy a »megtakarítás«-» sal mennyiben javult a segélyre szorulók kiszolgálása, arról leginkább a biztosított tagok tudnának nyilatkozni — általánosságban állíthatjuk: nem valami hizelgően. Ám azt is bátran mondhatjuk, hogy ahány tisztviselő és laltiszt most ellátja a kirendeltség ügyeit, ! (Ugyanannyi tisztviselő és altiszt ellátná az önálló pápai pénztár adminisztrációját is. Hol van hát itt a megtakarítás? Sehol! A centralizáció elve tehát e cimen megbukott. Ezt megállapíthatjuk anélkül, hogy vele öt év előtti igazainkat bizonyítani akarnók. Nem is ez adta most kezünkbe a tollat, hogy ismételten sikra szálljunk az önálló pápai kerületi pénztárért. De megragadtuk az alkalmat, hogy amikor napirendre hozták a kerületi pénztárak területi beosztásának a revízióját, beleharsogjuk a világba, a társadalombiztosító intézet sorsát intéző hatalmasságoknak a fülébe, hogy az önálló pápai pénztárhoz való jogainkat fel nem adtuk, s amikor új területi beosztá-i sokról van szó, nem kérjük, hanem követeljük, hogy jogos kívánságainkat vegyék figyelembe és állítsák vissza az önálló pápai kerületi pénztárt, amelyet magunk — akik tetemes áldozatokkal fenntartjuk — akarunk igazgatni minden vármegyei gyámkodás nélkül, amely oly gyakran mostoha módon nyilatkozik meg velünk szemben. örömmel jegyezzük fel, hogy ebben a törekvésünkben hatalmas segítséget kaptunk. A mult héten különböző munkáltatói és munkavállalói érdekeltségek részéről beadványok érkeztek városunk helyettes polgármesteréhez, amelyekben arra kérik fel, hogy a hivatalos város a maga nagy erkölcsi súlyával hasson oda, hogy az önálló pápai pénztárhoz fűzött óhajunk teljesedésbe menjen. Abban pedig nem is kételkedünk, hogy ha az ügy a városi közgyűlés elé kerül, ne foglaljon mellette a leghatározottabban állást. Minden tényező ha összefog, ha szilárdan állást foglal az önálló pénztárhoz való jogunk mellett, hisszük, hogy sikerül visszaszereznünk azt, amitől öt esztendővel ezelőtt tévesnek bizonyult elvi elgondolások alapján megfosztottak bennünket. N. P. Milyen kedvezményeket kapnak a földhözjutottak ? Amikor a földreform pénzügyi lebonyolítására került a sor 1928 nyarán, a gazdasági helyzet olyan volt, hogy a földhözjutott gazdák könnyen bírhatták el a megváltott földek vételárának törlesztésére megállapított évi törlesztőrészleteket. Azóta a gazdasági helyzet sajnálatosan leromlott és a gabona és terményárak zuhanása folytán a földhözjutott gazdák nagy része képtelenné vált a törlesztést teljesíteni. Már 1931 elején WekerlieS pénzügyminiszter, méltányolva a gazdák helyzetének romlását, rendeletilég elengedte a földhözjutottaknak az 1930. évi törlesztő részlet egyharmadrészét. De azóta annyira válságossá lett az agrárhelyzet, hogy a földhözjutottak közül rendkívül sokan képtelenek a törlesztésnek eleget tenni és így annak a veszedelemnek voltak kitéve, hogy őket a törvény értelmében földjeikből ki kell mozdítani. A földhözjutottak nehéz sorsán enyhítendő, a kormány most egy rendeletben messzemenő könnyítéseket és kedvezményeket nyújt a földhözjutott, megszorult gazdáknak. Ezeket a kedvezményeket az alábbiakban ismertetjük: Minden földhözjutott gazdának az 1929., 1930. és 1931. évi törlesztő részlet egyharmadrésze eleugedtetik. (Akiknél az 1930. évi törlesztő részlet a Wekerle-féle rendelet értelmében már elengedtetett, azoknak az új rendelet az 1929. és 1931. évi törlesztő részlet egyharmadát engedi el.) Annak a földhözjutott gazdának javára, akinél az 1929—1931. évi törlesztő részletek egyharmadának elengedése folytán túlfizetés mutatkozik, ez a túlfizetés, mint rendkívüli tőketörlesztés fog elszámoltatni. Az a földhözjutott gazda, ak'inek az egyharmadrész elengedése betudásával az, 1931. év végéig esedékessé vált összegekben még hátraléka mutatkozik, ezt a teljes hátralékot 10 év alatt kamatmentesen törlesztheti. A hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak legfeljebb három kataszteri hold területig úgy a vagyonváltság, valamint a megváltott földek után 25<y

0 kedvezményben részesíttetnek. Azonkívül a rendelet kimondja, hogy egy hold legmagasabb megváltási ára nem lehet több, mint 1200 pengő. Mindazok a földhözjutott gazdák, akik ezt a kedvezményt igénybevenni szándékoznak, törlesztési részletek helyett használati díjat fizethetnek. Ez a használati díj a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után évi 1 pengő 20 fillérben van megállapítva, azonban holdanként 8 pengőnél kevesebb és 24 pengőnél több, illetőleg legelőterületeknél 4 I0ZÁIKLÁP0K és mintás cementlapok. Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modern mintákban KOHN JÓZSEF cenieiitárugyár Pápa. • Iroda: Fő-tér 18.