Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-06-04 / 23. szám

MINDEN MEGJELENIK Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. l:%fhetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiBés. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztőt DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. -Wlm (i. y.) A monarchia idejében a magyar "külpolitikai tevékenykedés alárendelt jelentő­ségű volt, mert közös külügyminisztereink ki­felé inkább az összmonarchiát képviselték s Ausztria szétterpeszkedő szárnyai alatt való­sággal elveszett Magyarország. Ennek az álla­potnak sok kárát látta az önállóságra és füg­getlenségre törekvő Magyarország s ha végre állami önállóságunk megszerzése után kül­ügyminisztereink két kézzel hozzáláttak a munkának, munkálkodásuk egy részét arra kel­lett fordítaniok, hogy a közös államiság, —­Magyarországra nézve káros emlékeit korri­gálják s hogy Magyarország szuverénitásának követelményeit és gyakorlati megvalósulásait lankadatlan munkával érvényesítsék. Állami önállóságunkkal kapcsolatban megsokasodtak a tevékenykedési területek. Mig régente a hár­mas szövetség idején jóformán csak a hár­mas szövetség területeire határolódtak a kül­földi kormánytárgyalások, addig most önálló államiságunkkal kapcsolatban s annak követ­kezményeként, az egész világgal fenn kell tar­tanunk az összeköttetést. A feladatok száma és a felelősség súlya 14 év óta meghatványozó­dott és hatványozottan nehezednek a feladatok a külügyi kormányzatra. A költségvetés tár­gyalásának egyik értékes és tartalmas része volt a külügyi vita, amelynek két momentum kölcsönzött különösebb jelentőséget. Az egyik az volt, hogy a külügyi tárcához történő fel­szólalások, kivéve a szocialisták olaszellenes tüntetését, általában az ellenzéki oldalról is a mérséklet és a megértés hangján történtek, a második momentum a külügyminiszter fel­szólalása volt, amely már belső tartalmánál és messze területre elhangzó megállapításai­nál fogva is eseményszámba ment. Walkó Lajos külügyminiszter felszólalását nemcsak a Ház hallgatta nagy figyelemmel, de az egész ország figyelmét kivívta és megérdemelte a külügyminiszter tárgyilagos, szakszerű be­széde. A külügyminiszter több fontos kijelen­tést tett, többek között a cseh és osztrák kereskedelmi tárgyalásokról nyilatkozott, je­lezve, hogy azok a legjobb mederben foly­nak, majd pedig az úgynevezett Tardieu-terv­ről nyilatkozott. Walkó külügyminiszter kije­lentése szerint biztosra vehető, hogy a Duna­medence problémája a közel jövőben igen' komoly discussió tárgya lesz. A magyar kor­mány figyelemmel kíséri a kérdés fejlődésé­nek minden részletét és nem fogja elmulaszt tani az időpontot, amikor az alkalmasnak kí­nálkozik, hogy a lehető és kínálkozó megol­dásba belekapcsolódjék. Walkó, beszédének egyik részében foglalkozott a szocialista frak­ció gáncsoskodásával is, amely azt a harmó­niát igyekezett megzavarni, amely az olasz és magyar nemzet között él és erősödik s amely történelmi kapcsolat bensőségesebbé tételén Mussolini és Bethlen István munkáltak akkor, .amikor megható formák és biztató körülmé­nyek között megkötötték az olasz-magyar ba­rátsági és döntőbírósági szerződést. A ma­gyar külpolitika jelentőségében az állami élet vezérvonalába lépett elő. A magyar nép gyer­mekei a trianoni gyászos béke miatt a világ­ban szétszórtan élnek. Ezekkel, minden áron és minden körülménnyek között fenn kell tar­tani a szellemi és lelki kapcsolatot, mert nem közömbös az, hogy a csonka haza nyolc mil­lió magyarsága áll-e sorompóba igazi ügyünk mellett, vagy az a 15 milliós magyarság, amely annál jobban és könnyebben megtalálja magyar szivét, minél többször, minél szive­sebben keresi fel őket a magyar haza gondos­kodásával. A magyar külpolitika vonalvezeté­sének fő gondját ez a tevékenykedés tölti be s azután azok az európai problémák, amelyek a magyar kérdés figyelembevétele nélkül köz­megnyugvásra meg sem oldhatók. A magyar közvélemény ezért is szeretettel figyeli a ma­gyar külpolitika munkálkodását, amelytől sor­sunk jobbrafordulását s a magyar egyetemes­ség hajnalhasadásának elérkeztét várjuk. Ipartestületi közgyűlés. - 1932 május 29. — A pápai ipartestület vasárnap délután folytatta közgyűlését, amelyet húsvét másnap­ján nem fejezhettek be. A gyűlés iránt ezúttal is nagy érdeklődés nyilvánult meg; a Griff­szálló nagyterme majdnem egészen megtelt iparosokkal, akik kíváncsiak voltak a fejlemé­nyekre, amelyek a testületben lefolyt vizsgálat nyomán támadtak. Az érdeklődést sokaknál csalódás váltotta fel. Az erkölcsi igazságszol­gáltatást mindenek fölé helyezők lelkében ké­telyek támadtak, mert hisz a közgyűlés furcsa logikával tüntetően bizalmat szavazott azok­nak, akiket kétségtelenül felelősség terhel az ipartestületen nemrég kipattant sajnálatos dol­gokért, amelyek végeredményben tetemes ká­rokat okoztak a testületnek, — azok felett pe­dig, akik a hibák, mulasztások, szabálytalan­ságok felderítésével és a helyes út megjelölé­sével oda hatottak, hogy a testület egész ügy­vitele, vagyonának kezelése a szabályoknak megfelelőleg és a tisztesség jegyében történ­jék, úgyszólván pálcát tört akkor, amikor az önérzetére féltékeny elöljáróság lemondását minden elismerő szó nélkül, szinte helyeslés-! sel vette tudomásul. Ez volt a legszomorúbb tanulsága a vasárnapi gyűlésnek, mert mintha azt mondotta volna ki, hogy a közvagyont le­het lelkiismeretlenül is kezelni minden követ­kezmény nélkül. Tudósításunk a közgyűlésről egyébként a következőkép hangzik: Schneider Géza elnök a Magyar Hiszek­egy elmondása után a gyűlést megnyitván, utalt arra, hogy a gyűlés folytatását képezi a húsvét másnapján félbeszakadt közgyűlésnek, majd átadta a szót dr. Hermann László vá­rosi főjegyző, iparhatósági biztosnak, aki fel­olvasta a városi számvevő által a polgármester elé terjesztett jelentést, amely a megejtett vizsgálat eredményét foglalja magában. A je­lentés egész garmadáját sorolja fel a helytelen és szabálytalan pénzkezelésnek, s mindenben megerősíti az elöljáróság kebeléből kiküldött háromtagú bizottság megállapításait. Mielőtt a jelentés felett a vita megindult volna, iparhatósági biztos — érintve lévén elnök és jegyző személye — átvette az elnökM lést, Nánik Pál és Knapp Imre előljárósági tagokat pedig felkérte a jegyzőkönyv veze­tésére. Nánik Pál felkért jegyző ezekután elő­terjesztette a testület pénztárainak május 3-án : történt rovancsolásáról felvett jegyzőkönyvet, mely szerint a háromfajta pénztárnál több tételben összesen 186 pengő 38 fillér hiány állapíttatott meg. Mivel azonban ez összegből Pilsl János ipt. jegyző a hivatalos vizsgálatot teljesítő számvevő felhívására előzőleg 45 P 24 f-t megtérített, a még mindig fennálló hiány 141 P 14 f, amelyre vonatkozólag az elöljáróság — a felelősséget megállapítani; határozottan nem tudván — azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy az összeget irja le, illetőleg az 1932. év számlájára] hozza át. Csapó Géza annak az óhajának ad kife­jezést, hogy boldogult Erdélyi Sándor pénztá­ros özvegye vonassék ki a kártérítési kötele­zettség alól. Gecző Gyula őszinte nyilatkozatot kér a tekintetben, hogy az összeadási hibából szár­mazó 100 P hiány elhunyt pénztáros hibájá­jául róható-e fel? Egyébként kifogásolja, hogy a számadásokat a testület — mint régeb­ben szokásban volt — nem nyomatja ki. Ádám János a béke érdekében a leírás mellett szólal fel. Schneider Géza elnök mentségére elő­adja, hogy a konstatált hibákról előzőleg tu­domása nem volt. Ő jóhiszeműen megbízott mindenkiben. Ő becsületes ember, s másokról is ezt tételezte fel. Hiba csak abban terheli, hogy nagyobb összegeket utalt ki anélkül, hogy arról az elöljáróságnak utólag jelentést tett volna. Az egész dolog beállításába^ rosszakai ratot lát, s ingerült hangon Id jelentette^ hogyha a »tolakodók« úgy kívánják, elnöki székét azonnal átadja számukra. (Ezért a gya­núsító kifejezésért elnöklő iparhatósági biztos rendreutasította.) Különben elnöki mandátu­mát a közgyűlés rendelkezésére bocsátja. E közben Hajnóczky Ferenc az iph. biztosnak egy ivet ad át, melyben felvetik az elnökkel szemben a bizalmatlanság kérdését és titkos szavazást kérnek. A szavazás megejtetvén, 64 szó ellenében 128 szóval bizalmat szavaztak az elnöknek és lemondását nem fogadták el. Pilsl János jegyzőnek a szóbanforgó dol­gokban a hibáját súlyosnak találta az elöljá­róság és megtorlást kért a közgyűléstől. Ám a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jegyző védekezését, hogy ő a hibájául felrótt 45 P 24 f-t valójában átszolgáltatta bold. pénztáros­inak, s csak iránta érzett kegyeletből és hogy a testületnek e részben kára ne legyen, vállal­kozott az összeg megtérítésére. A ki nem sorsolt, 20-tagu elöljáróság le­mondását helyeslő felkiáltások közben elfo­gadta a közgyüls. A zárszámadások elfogadása és a fel­mentvény megadása tárgyában nem határoz­hatott ia közgyűlés, mert azt nem terjesztették eléje. Az 1932. évi költségvetést elfogadták. Böröczky Lajos alelnök tisztségéről le­köszönt. Lemondását nem fogadták el, ám ő további megmaradását ahhoz kötötte, hogy "ha a béke a testületben helyreáll és a lemon­dott elöljáróság értékes munkásságát sikerül továbbra is biztosítania a testület számára. I Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modem mintákban KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa- • iroda: Fő-tér 18.

Next

/
Thumbnails
Contents