Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-05-14 / 20. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám, -SSfszetésí ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám tol 20 BSé& Telefon ISI. axázo. Laptulajdonoi főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai oyotada. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Épen öt éve annak, hogy Rothermere lord nevezetes cikkét megirta, amelynek cime, mint a nap kisugározza tartalmát: »Magyar­ország helye a nap alatt«.'Az ötödik évfordu­lóra azután olyan esemény következett be, ami reménytkeltőbbé teszi a revíziós gondolat megszületésének évfordulóját, mint amilyen­nek az erkölcsi ereje ellenére mindeddig a gyakorlatban mutatkozott. Az esemény nem nálunk játszódott le, hanem ott, ahonnan a világot kormányozzák, Franciaországban. Tar­dieu, a revíziós gondolat merev ellenzője megbukott és győzelmesen vonult be száz­hatvan főnél nagyobb pártjával az a Herriot, aki már a múltban is a Briand-féle igazi meg­békélésnek embere volt, s aki újabban több izben, így a választási kampány alatt is, a leghatározottabban állást foglalt a békeszer­ződések revíziója mellett. Ha Herriot valóban az a szilárd jellem, aminőnek hirdetik, aki nem engedi magát megfélemlíttetni semmi­féle ultranacionalista terrortól, ha valóbán, az a nemesíelkü filozófus, aki saját hazájának üdvét csak az egész emberiség üdve által látja biztosítottnak, akkor a francia választás döntő fordulatot jelenthet a békerevizió történeté­ben. Tudjuk nagyon jól, hogy ennek a for­dulatnak gyakorlati eredményét máról-hol­napra nem várhatjuk. Tizenhárom éve tanul­ván meg tűrni és várni, bele kellett sokunknak nyugodnunk abba, hogy nem fogjuk megér­hetni a megvalósulás áhított napját. De ha arra gondolunk, hogy mennyi idő alatt követ­kezett be a francia revans, ha visszaérni éke-> zünk rá, hogy Lengyelország több mint egy századig senyvedett szétdarabolva, akkor azt kell mondanunk, hogy aránylag közel jutot­tunk a célhoz akkor, mikor csonkaságunk szer­zője, Franciaország, olyan férfiút emelt pai­zsára, aki ennek a csonkaságn&k nyilt és ha­tározott ellensége. Istennek malmai lassan őrölnek, de a liszt, ami onnan kerül ki, életet és üdvösséget hozó eledel. A Lélek missziója. A természet, ez a mi dajkáló anyánk, nemcsak fizikai fennmaradásunkat és jólétün­ket szolgálja; arra is segít, hogy igaz emberi mivoltunkban gyarapodjunk és fejlődjünk. Fel­öltözik ünnepi virágdíszébe, hogy tanítson gyö­nyörködni; elénk tárja az Élet lüktetését, azt a csak sejtett, de igazi méreteiben emberi szem elől örökre elrejtett nagy hatalmat, aimely csí­rázásra indítja a magot, rügy eket és virágokat bont a fán, megpezsdíti a vért az állatvilág­ban, hogy aztán az ember is észrevegye a benne szendergő akaraterőt és utat engedjen az érvényesülésnek. Milyen csodálatos is ez az életvágy, ez az önkifejtés sóvárgása. Eszményileg mennyi lehetőség szendereg mindenben, ami él. A tél jégtakarója alatt ott várakozik kifejlődésre a hímes rét, a madárdalos erdő, a csergő patak s amikor megérinti valami bűvös varázsvessző, eltűnik a lepel, amely fejlődésre váró életet takart és kibontakozik az Élet. Honnan ez a készség? Honnan ez a csodatévő Erő? Emberi értelem sok ezer év óta birkózik ezzel a kérdéssel. Próbálja megközelíteni a titokzatost és megfejteni a titkot, az Élet tit­kát. Sejti, hogy a magyarázat a jelenségek mögött rejlik, hogy nem a csira, hanem a benne rejlő erő adja a magyarázatot, de hát mi a lényege ennek az erőnek s honnan van maga is? Ami értékesebbé teszi a fenyőtobozt az égbenyúló hegyóriásnál annál az egyszerű oknál fogva, hogy életlehetőség van benne: mi az az erő és hogy támad? Támad-e egyáltalán, vagy örökké megvan? Változatlan-e és csak bújósdit játszik az emberi értelemmel, hogy meg ne foghassa, vagy csupán tünemények sorozata, de lényegében véve káprázat, mint az ég kéksége? Ezekre a kérdésekre nem felel az anyagi világ. De a feleletet mégis meg kell találni. Minden jelenség okok eredménye, éspedig ele­gendő okra épül fel minden. Lennie kell an­nak, ami történik, mert az okok kényszerítő ereje megteremti. Az értelem hivatása kibo­gozni az események szálait és felszínre hozni, világos fénybe állítani a szülő okokat. Ha az anyagi világ nem ad kielégítő feleletet, a ku­tató értelem fénycsóvája befelé fordul és ön­magában fedezi fel a magyarázó eszközt; megdöbbenve eszmél fel arra, hogy ott hordja a külső világ magyarázatát a »benső ember­ben, hogy amiket künn észlel, azoknak tükör­képét magában hordozza, sőt fantáziájában és memóriájában tarkább világ él, mint amit künn szemlél, egy olyan hatalmat bír, amely teremt, megelevenít, megőriz, tehát habár pa­rányi mértékben, de mégis ugyanazt végzi, amit az a nagy titokzatos Erő a külső világ­ban. Még nagyobb megdöbbenés vesz erőt rajtunk, ha a tettek okait keressük. Világossá válik, hogy az emberi cselekedetek nem gépies folyományai az okoknak, sőt tudunk szembe­kerülni a kényszerrel, küzdeni az ösztönök el­len, sőt egészen irracionális életet élni, áldo­zatot hozni, folyton csak adni s önmagunk megszegényítése árán gazdagodni. Emberi mértékkel nem lehet mérni ezt a balgatagságá­ban bölcs, önkiüresítésében gazdagon bővöl­ködő életet, de letagadhatatlanul vágyunk utána és magasabbra értékeljük a magának élő, szűkkörű életnél. így eszmélünk rá a lélek világára. Mennyire más ez, mint az üzleti nyere­séget hajszoló környezetünk világa! Mennyi­vel gazdagabb és hódítóbb erejű! Ebbe a világba emel bennünket a. pün­kösti Lélek. Megnyitja szemünket és eddig nem sejtett új oldalait láttatja meg a jelensé­geknek és eseményeknek. Kitágúlt látókörünk­= minden típusban = legolcsóbban kaphatók Bísler üvegkereskedésében Fő-tór 19. szám alatt. Ugyanitt villany csillárok nagy választékban. ben megoldódnak a nehéz kérdések, hármó­niába illeszkednek az eddig kuszáitan izolált jelenségek, megértjük azt, ami homályos volt s e miatt nyugtalanított, kibékülünk azzal, ami bántott. Rávilágít a pünkösti Lélek ennek az egész világnak nagy egységére, az emberi­ség együvé tartozására, arra az alaptörvényre, amely rendezi az anyagi világot s az embert is társadalmi lénnyé teszi és amely törvény­nek neve: szeretet. De ez a megvilágosítás csupán azért van, hogy megláttassa velünk életünk felada­tát, a rendeltetésünket. A pünkösti Lélek igazi missziója ebben mutatkozik meg. Tűz, amely elégeti életünkből a polyvát és pozdor­ját, hogy diadalmas fényben csillanjon elő annak aranya és tűzálló gyémántja. Szél, amely elsöpri a szemetet és megtisztítja a levegőt. Mindenek felett pedig erő, amely hatalmassá teszi a gyönge emberi akaratot az akadályok ledöntésére. Azután pedig hit, amely a jelen sötét ködén túlnéző tekintettel lát egy emberi szent törekvések által kierő­szakolt s az igazságos Isten által meg is adott boldog jövendőt. Ez a tűz égessen el, ez a szél takarítson el társadalmunkból minden szennyet, az önzésnek és gyűlölködésnek fer­tőző miazmáit; ez az erő és ez a hit teremtsen! új világot ebből a mi alacsony és nyomorúsá­gos éltünkből. Jövel, áldott Szentlélek! Lic. Rácz Kálmán. MOZOG A FÖLD. Fehér fény villódzik napkeleten, Mely halkan, titkon rózsaszínre bágyac(, A hajnal átnevet a nagy hegyeken, S arany sugárral húzza be a tájat. Kelet felöl dalos madarak szállnak, Kelet felöl jön a vándorcsapat, Búsan, mint késett éjjeli árnyak, Jönnek a Hargita lába alatt. . . Mind csupa nyalka, büszke legény, Jönnek egymás derekát átkarolva, Mint tüzes folyam sziklák peremén Átnyargal az izzó, bánatos nóta: „Hej, marosszéki híres piros Páris!" Itt maradsz árván a kertek alatt, Vándorol innen a legény, a lány is, S nem dalol többé, aki itt marad. Völgyi faluból sok ház kifehérük, Sok kicsi ablakban muskátli-virág, Útszéli füzek marasztalón kérik: „Ne menj el, megcsal a fényes, nagy világi* Piros szamóca gyümölcsét kínálja, A gyopár sóhajt: „Tűzz kebledre fel!" Álomra hívja erdő bűvös árnya! „Én adtam bölcsőt!" — szól a büszke cser. S ők mennek, mennek idegen világba, Át az ismeretlen, nagy vizeken, Hiába marasztja erdő csalogánya, Megrontó álom ül a sziveken; Mezőn nem izzad víg munkássereg, Buja vad gyommal az udvar benőtt, Nem béget a bárány, nem sír a gyerek, . Valami történt. . . Mozog a föld. . . Kiss Menyhért. Nem repedez és nem fagy fel a betonjárda Gyalogjárók, kapusslnek, udvarok slb. burkolására jobb és olcsóbb, mint a helyszint beíonöntés. KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa. • Iroda: Fö-tér 18.

Next

/
Thumbnails
Contents