Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-01-09 / 2. szám

A német birodalmi elnök mandátuma lejáróban van s a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy nem tartat új választást, mert Hindenburg elnök újabb hét évre az elnökséget éltes korára való tekintettel úgy sem vállalná, hanem célirányosnak találván, hogy az elnök a jóvátételi kérdés elintézéséig helyén maradjon, mandátumát meghosszabbítja. Mivel azonban ez csak a birodalmi gyűlés 2/

3 többségének határozatával lehetséges, Brüning miniszterelnök és Groener hadügyminiszter tárgyalásokba bocsátkoztak e tekintetben Hittlerrel, a nemzeti szocialisták vezérével, akiknek szavazai nélkül a 2/

3-os parlamenti többség nem biztosítható. Hittler nem adott határozott választ, előbb pártvezetőségével kíván megállapodni. Maginot francia hadügyminiszter pár napi betegség után elhunyt. Maginot mint hadi önkéntes vonult be a háborúba, őrmesteri rangot nyert, megsebesült s mint rokkantat képviselőnek választották. A szélső jobb oldalhoz tartozott s pártjában nagy tekintélye volt. Utódja az ugyancsak köztársasági jobboldali Tardieu volt miniszterelnök lesz. Romániában Jorga miniszterelnök körutat tett s főkép az erdélyi részeken igen szomorú tapasztalatokat szerzett. Mindenütt nagy tisztviselői és nyugdíjas deputációk keresték fel, elpanaszolván, hogy hónapok óta nem kapják meg fizetésüket és családjukkal együtt •éhezni kénytelenek. A miniszterelnök egy kormánypárti lapban nyilatkozatot tett közzé, amely szerint, ha ezeken a lehetetlen állapotokon nem tud segíteni, lemond állásáról. Gandhi hiába volt Londonban, hiába ült a kerekasztal mellett, hiába parolázott az angol miniszterelnökkel, Indiában a harc újra megindult. Az ellenállás megkezdése után Gandhit azonnal fogságba vetették, ez történt a mozgalom több más vezérével is. Az angol áruk bojkottja viszont az egész vonalon megkezdődött, harci szervezetek alakultak, melyekkel szemben az indiai brit katonaság is teljes készenlétben áll. Az események további fejlődését senki sem láthatja előre. Az indiai mohamedán fejedelmek s általában a mohamedán lakosság, amely jól tudja, hogy a kerekasztal konferenciája Gandhinak a kisebbségekkel szemben tanúsított sztikkeblüsége miatt hiusult meg, a brit kormány mellett foglal állást. Mit szólnak ehhez Járdányi Járón és Sárosdi Bemárton tókerti szakértők? Egy szép napon mint új csillagok megjelentek a Pápai Hirlap egén Járdányi Járón és Sárosdi Bemárton urak és önként és díjmentesen a »Tókerti szakértő« cimet adományozták maguknak. Mielőtt kimutatnám, hogy ők mennyire nem szakértői a tókertnek, igyekeztem megállapítani, hogy kik is lehetnek ezek a jó urak, akik honmentő ideáikkal ki akarják a világot, akarom mondani a tó kertet emelni sarkaiból. Már pedig ehhez ne nyúljon avatatlan kezekkel senki, mert a tókert eredetiségét és különlegességét épen az az állapot adja meg, amelyben most van, aminthogy a Bakony hegység is elvesztené értékét, ha valaki eltalicskázná helyéről és szép simán elteregetni akarná a hegy alatti [apályokon. No de e kis kibicsaklás után térjünk vissza Járdányi Járón és Sárosdi Bemárton urak kilétének megállapításához, mert hiszen ők nem tartották szükségesnek, hogy illendően bemutatkozzanak. (Ebből is látszik, hogy milyen fából faragták őket!) Kérdezősködtem utánuk fütől-fától, a legfiatalabbtól a legöregebb emberig, senki nem tudott róluk felvilágosítást adni. A tókert népe legkevésbbé. Elmentem tehát a rendőrségi nyilvántartóba, ahoi mindennemű »szakértőt« nyilvántartanak, de csak halvány ujjlenyomatuknak jöttem a nyomára. (Ugylátszik a betyárok megneszelték ia dolgot, s tartózkodtak élesebb körvonalú daktiloszkópiát hagyni maguk után.) Megállapítom tehát, hogy Járdányi és Sárosdi urak az ismeretlenség köpenyébe burkolóztak, akárcsak Béla király névtelen jegyzője. Az ördög törje tehát tovább a fejét rajta, hogy kik ők és merre van hazájuk. Szakértői babérjaikat azonban alaposan meg fogom tépázni. Adtak ők valami pozitívumot, amellyel a tókert felvirágoztatható volna? Felvetettek valami eszmét, amelynek városunk dicső magisztrátusa csak a legcsekélyebb hasznát is vehetné? Nem, egyáltalán nem! Csak gúnyolódtak, csipkelődtek, önmagukat — mint megfellebbezhetetlen fórumot — magasztalták. Ezzel szemben csekélységem két, életrevaló eszmét pendít meg. Egyik vonatkozik a téli, a másik a nyári időszakra. Vegyük sorjában őket. 1. Mindenki tapasztalhatta, aki a téli fagyos időkben a tókertekben jár, hogy a Sárosdi Bemárton által olyan nagy előszeretettel felhánytorgatott sár eltűnik a tókert gyalogés kocsiútjairól. Akárcsakha aszfalton járnál, olyan kemények, simák és egyenletesek a gyalogutak, cipőd kopogása csak úgy visszhangzik a pompás úton. Nemkülönben a kocsiútak is nagyszerűen közvetítik a teherforgalmat;, akár 100 métermázsa súly is akadálytalanul tovagördül a sziklakemény úton. Elnémul ilyenkor a káromkodás a kocsisok ajkain, nem pattog az ostor a kezükben, hogy erejük megfeszítésére nógassák a kocsik elé fogott nyomorult párákat. Már most mi következik ebből? Mit diktál a józan ész? Ezt az ideális állapotot, amelyhez a természet ingyen kegyelméből jutunk, meg kellene rögzíteni az év minden szakára. A csontkeményre fagyott tókerti gyalog- és kocsiutakat konzerválni kellene, hogy azok hasonló állapotban megmaradjanak a fagyos idők elmultával is. Miért ne? Ha más egyebeket lehet konzerválni, miért ne lehetne az utakat is. Lám a vágóhídi jéggyár nyáron is tud jeget aszalni, az pedig sokkal nagyobb kunszt. Hozzá — a jéggyárhoz — kell tehát fordulni szakvéleményért és tanácsért; bizonyára készséggel rendelkezésre áll. A technika mai előhaladása mellett semmi sem. lehetetlen. Még a fagyos utak konzerválása sem. Hogy milyen összeget takarítana meg ezzel városunk, azt mindenki sejtheti. És milyen jövödelmet hajtana aztán az, ha ezt az eljárást szabadalmaztatnánk. Ragyogó perspektíva. 2. A másik eszmém nyárára vonatkozik. Kiérdemesült főjegyzőnknek: Csoknyay Károlynak kedvenc ideája volt, hogy létesítsünk városi halastavakat. Ha ez kivitelre nem kerülhetett, most én felvetem az eszmét, hogy létesítsünk a tókertben ebihalas tavakat, amely terület felettébb alkalmas erre. A város a szükségmunka folyamán most kavicsot bányásztat a tókertben, ezek a bányák pompásan megfelelnének erre a célra. Az ebihalak tenyésztéséből folytatólag rátérhetnénk aztán a fajbékák tenyésztésére, ami különböző okokból mutatkozik célszerűnek. A békacomb meglehetős sokaknak kedvelt böjti eledele. Most a béká'szoknak a szükséglet kielégítése céljából el kell fáradniok a kéttornyulaki és borsosgyőri agyaggödrökbe; nem is kell bizonyítgatni, hogy mennyire fellendülne a békászat, ez a most még annyira elhanyagolt gazdasági ág, ha a közelben, okszerűen kezelt telepről történhetnék a szükséglet kielégítése. Sőt még jelentékenyen exportra is számíthatnánk, ami a város sovány pénztára szempontjából nem lehet közömbös. Ám a békákat tudományos orvosi kísérletezés céljaira is fel szokták hasznájlni. A telep ebből a szempontból is tekintélyes jövödelmet hajthatna. De akár inyenckedés, akár kísérletezés céljaira tenyésztünk békákat, az egyedeket jól ki kell választanunk. Csak szépen fejlett példányok jöhetnek tekintetbe. A silányabbakat ki kell selejtezni, amely műveletre ajánlom a legkiválóbb szakértőket, a gólyákat, amelyek bizonyára alapos munkát végeznének minden honorárium nélkül. * Nos Járdányi és Sárosdi Bemárton tókerti szakértők, mit szólnak ehhez? S mit szól eszméimhez a hatóság, a nagyközönség, iamelyek olyan sokat foglalkoznak a tókert kérdésével. Várom minden felől az elismerő tapsokat. Nikpál. Pápai terménypiac január 8-án. Buza . 10-00-10 50 P | Zab . . . 19-00-19 50 F Rozs . . 10-00 -10-50 P i Tengeri cs. 17-00—17-50 P 4rpa . . 19-00—19-50 P ! Burgonya . 5'00— 6"0fi P (+ 6 pengő boletta.) O dttfdialet CSEREAKCIÓI » Állami anyakönyvi kivonat. 1932 január 1—7-ig. SZÜLETTEK : Jan. 1. Császár József szabósegéd és neje Tóth Katalin leánya: Magdolna, rk. — Molnár József városi vizvezeték-szerelő és neje Gyurcsek Terézia fia : Pál, rk. Jan. 2. Horváth János főpincér és neje Makkai Erzsébet fia : János, rk. Jan. 3. Valter János borbély és neje Füstös Katalin leánya: Olga Margit, rk. — Horváth Béla népzenész és neje Polgár Mária fia: halvaszületett. Jan. 4. Hemberger Géza füszerkereskedő és neje Varjas Ilona fia : Sándor Géza, ref. — Pongrácz János kékfestősegéd és neje Horváth Mária leánya : Magdolna, rk. — Vizel Izidor füszerkereskedő és neje Stein Ilona leánya: Lea, izr. Jan. 5. Németh József hentes és neje Dobos Mária leánya: Anna Magdolna, rk. Jan. 6. Geschitz Mihály fonógyári fonómester és neje Győrök Mária leánya: Jozefa Mária, rk. Jan. 7. Szalai Jenő fogy. szöv. segédmunkás és neje Takács Ilona fia: Jenő, rk. — Nyárs Ilona szövőgyári munkásnő leánya: Erzsébet, rk. — Stilter Mária napszámosnő fia: Ferenc, rk. — Tompa József szállítómunkás és neje Balogh Irma leánya: Mária, ev. MEGHALTAK: Jan, 1. Sárközi Istvánné Szabó Rozália, rk., 86 éves, elaggulás. Jan. 2. Feltein Béla, rk., 6 hónapos, bélhurut. — Tóth János, földmivelő, rk., 85 éves, elaggulás. Jan. 4. Búcsi Károly, csizmadia, rk., 78 éves, elaggulás. — Papp Kálmánné Nagy Lujza, rk., 33 éves májgyulladás. — Szakács János, elemi iskolai tanuló, ev., 10 éves, roncsoló toroklob. Jan. 5. Kovács József, nyug. községi jegyző, rk., 76 éves, elaggulás. — Nóvák József Lajos, rk., 7 hónapos, görcsök. Jan. 6. Prisznyák Boldizsárné Lőrincz Rozália, rk., 38 éves, szívbaj. Jan. 7. Molnár Etelka, háztartási alkalmazott, ref., 19 éves, embolia. — Özv. Gyimóti Péterné Kovács Lídia, ref., 82 éves, agyvérzés. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Jan. 2. Tóth József, cipészsegéd, rk. és Bajor Mária, dohánygyári munkásnő, rk. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál, Pápa, 1932. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Nánik P41 Lakás kiadó Sorompó-utca 3. sz. alatt, 1932, éY február 1-ére, vagy május 1-ére. A lakás áll: egy nagy szoba és konyhából, zárt üveges verandával. A lakáshoz tartozik egy fáskamara, egy nagy sertés-ól, nagy szállással és a ház körül fekvő 220 négyszögöl kert. Bővebbet Székely Ferencnél, dohánygyár.