Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-01-10 / 2. szám

vénnyé tette követőinél az erőszakos, bűnös, uralommal való közösség nem vállalást. »Az együtt nem müködés« parancsa készteti hiveit arra, hogy ne fogadjanak el fehérektől munkát, ne vállaljanak közszolgálatot, bojkottáljanak mindent, ami ehhez az önző, kizsákmányoló uralomhoz fűződik. Nem azért tiltja meg az angol szövetek használatát, hogy megbuktassa az angol textilipart, hanem erkölcsi okból. Mert szerinte az egész európai civilizáció megfertőzött önzés, erőszak, elnyomáson alapszik, annak termékeit használni annyi, mint morális közösséget vállalni vele«. Ennél ,a harcnál nincs vérözön, csak börtön és szenvedés, de ez a szenvedés csodálatos heroikus egy magasabb világa, lélekvilágunk tökéletesebb megnyilatkozása. Az istenembernek két ezer esztendővel iezelőtt elhangzó biztatása, a »szelidek örökségül bírják a földet®. Indiára még egyszer fel fog figyelni Európa. Hol rejlik a sajtó, az irodalom, a művészet bűne? Ott, hogy vitába száll a marxizmussal, de nem mutat fel és nem plántál ezzel ellentétben magasabb erkölcsi ideálokat a közéletbe. Ha végigolvasom a napilapot, semmivel sem lettem jobbá, mint mikor kezembe vettem. Ha egyáltalán nem mérgezte meg a lelkemet valamelyik rovatával. Az irodalom és művészet pedig egyenesen propagálja a materializmus szellemét. Valamikor régien, két ezer esztendővel ezelőtt az elpusztult római előkelőség raffinált tivornyákban élte ki önmagát. Felhalmozott aranyának hekatombáiról úgy tekintett végig az ismert világon, mint akit már nem érhet meglepetés. A római sas kiszívta vérét több ezer éves kultúráknak s rabigájába hajtott mindent, amit 'elérhetett, hogy féktelen önzését kielégíthesse. Éhes, rongyos tömegek nap-nap után tomboltak a cirkuszok és amphiteatrumok vad mutatványain. Nem látott mást a világ, csak Rómát. Egyszer csak felkelt Valaki egy kis keleti faluban, a Libanon tövében, s elindult, hogy visszahódítsa az embert Istennek. Nem volt más fegyvere, csak csodás szeme, melyen át egy isteni lélek tekintett a bűnös világba. Nem volt más, embereket vesztegető kincse, csak a nagy szive, mely telve volt az ember iránti forró szeretettel, s Róma a hatalmas, a kincseket felhalmozó, az elpuhult, cinikus Róma porba hullt előtte. Milyen csudálatos az emberiség története. Valóban isteni erők fenyegetik a világ organizmusát. Rajtunk, embereken kivül álló s mégis belénk és rajtunk keresztül áramló isteni erők. Ma inkább, mint valaha. Pongrácz Józsefné. Tűzmadár Mit várhat a kisipar az új évben ? Az ipari érdekeltségek régóta kívánják az 1907. évi iparfejlesztési törvény megreformálását, mely most már a megvalósulás stádiuma felé közeledik azáltal, hogy az új iparfejlesztési törvényjavaslatot rövidesen a törvényhozás elé terjesztik. A kisiparosság örömmel üdvözöl minden olyan intézkedést, mely a kisipar mai súlyos helyzetén van hivatva javítani, s nagy várakozással tekint az új iparfejlesztési törvény meghozatala elé. Kétségtelen, hogy az új iparfejlesztési törvényjavaslat a kisiparosságra nézve sok reményt jelent, azonban ha gondosan átvizsgáljuk, ,akkor bizonyos szkepszis fog el bennünket. Ugyanis az iparfejlesztési törvény számos intézkedése közül nagyon kevés jut a kisiparosságra. A törvényjavaslat a gyáripar részére számos, nagyértékkel biró intézkedést tartalmaz, addig a kisipar részére inkább csak bizonyos lehetőségek vannak a törvényjavaslatban. A gyáripart a vámvédelem amúgy is megerősítette és fejlődését az új iparfejlesztési törvény még inkább elő fogja mozdítani az iadó-, vasúti- és illetékkedvezményekkel s az esetleg nyújtandó pénzsegélyekkel. Ez utóbbit kivéve az előbb említett kedvezmények mind pozitív intézkedései a javaslatnak. Ezzel szemben a kisipar részére kevés pozitív intézkedéseket találunk. Pozitív intézkedés lett volna a kisipar részére az, hogyha a kisipar is hasonló adóés illetménykedvezményben részesült volna, de sajnos erről nincs szó. Ssőernyők és napernyők szakszerű javítása Jíoffmann műköszöriisnél Pápa, Kossuth-utca 34. Örömmel kell üdvözölnünk a javaslatnak > azt az intézkedését, amely a kereskedelmi minisztert felhatalmazza arra, hogy a kisipar, vagy a háziipar támogatására a rendes évi költségvetési törvénnyel, vagy külön törvénynyel rendelkezésére bocsátott hitel, vagy az Országos Ipari Kereskedelmi alap terhére és annak keretein belül pénzbeli támogatást nyújthat. Félő azonban, hogy az állam szűkös anyagi helyzete miatt a törvényjavaslatnak ez az ígérete a gyakorlatban nem bir megvalósulni. Ma mindenki az államtól vár mindent, viszont az állam nincs abban a helyzetben, hogy az igényeknek eleget tehessen. Sokkal inkább pozitív jellegű a törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy a kisiparnak fenntartott közszállítások és munkálatok nyilvános versenytárgyalás mellőzésével is kiadhatók. Ebben az intézkedésben számos lehetőséget látunk, s hogyha jól végrehajtják, akkor a kisipar megfelelő foglalkozáshoz juthat. A javaslat úgy intézkedik, hogy a kisiparnak fenntartott közszállításokat és munkálatokat a kereskedelmi miniszter előterjesztése alapján a minisztérium állapítja meg. A kereskedelemügyi miniszter előterjesztését az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után teszi meg. Azt, hogy egyéb esetekben nyilvános versenytárgyalás mellőzésével közszállításokat és munkálatokat mikor lehet kiadni, a kereskedelmi miniszter az illétékes miniszterrel egyetértő leg állapítja meg. Kívánatos, hogy a kormány olyképpen éljen majd a törvénynek ezzel a felhatalmazásával, hogy mindazokat a közmunkákat, amelyeket a kisipar el tud végezni, tartsa is fenn j a kisipar részére. Nevezetes újítása a javaslatnak az, hogy ; a kereskedelemügyi miniszter minden törvényhatósági jogú és megyei városban, valamint 10.000-nél több lakost számláló nagyközségekben iparfejlesztési bizottság alakítását rendelheti el. A bizottság feladata, hogy a helyi viszonyok és szükségletek által indokolt iparfejlesztés, a termelés ésszerű folytatása és különösen a haza ipari termeivények fokozott fogyasztása érdekében az illetékes kereskedelmi és iparkamara útján javaslatokat tegyen. Hogy ez az iparfejlesztési bizottság menynyiben lesz életképes, ázt a jövő mutatja majd meg; mindenesetre sok függ az iparostársadalomtól, mert ha nagyobb érdeklődést mutat majd ez új intézmény iránt, mint eddig mutatott ügyes-bajos dolgai iránt, akkor ez az új intézmény jelentős szerepet játszhat az iparfejlesztés terén. Az iparfejlesztési javaslat megnehezíti a közüzemek létesítését, amennyiben minden törvényhatósági, vagy községi önálló vagyonkezelésű, közigazgatásilag kezelt, vagy kereskedelmi formában megalakult közüzemnek, vagy vállalatnak létesítéséhez, illetőleg kibővítéséhez a belügyminiszternek a kereskedelemügyi, illetőleg a földmivelésügyi miniszterrel 'egyetértve kiadott engedélye szükséges. Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha magánvállalkozás a felállítandó közüzemnek, vagy vállalatnak munkáját gazdaságosan és a fogyasztók szükségletét a közérdeknek is megfelelő módon el tudja látni. Ezenfelül a törvény életbeléptetésétől számított egy éven belül minden állami, törvényhatósági és községi üzemet és vállalatot meg kell vizsgálni abból a szempontból,, vájjon fennállása közérdekből indokolt-e? Ha ennek a vizsgálatnak eredményéül az tűnik ki, hogy a megvizsgált üzem vagy vállalat az ország ipari vagy kereskedelmi érdekéből egészen vagy részben szükségtelen, a kereskedelmi miniszter az állami üzem vagy vállalat, a belügyminiszter pedig a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszterekkel egyetértőleg törvényhatósági vagy községi üzem, vagy vállalat megszüntetését, vagy működésének megfelelő keretek közé szorítását rendeli el. A kisiparosság éveken át szenvedélyes küzdelmet folytatott a közüzemek leépítése érdekében, mely kívánsága — ha a törvényt teljes szigorral végrehajtják — teljesülésbe megy. A törvényjavaslat előzetes tárgyalása során szó volt arról is, hogy olyan intézkedést is vegyenek bele, melynek értelmében a kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy abban az esetben, ha a meglevő vállalatok a közszükségletet valamely iparcikkben teljes mértékben fedezni tudják, új, különösen idegen vállalatok létesítését rendeleti úton megakadályozhatja. Ezzel az intézkedéssel lehetett volna elejét venni annak, hogy a Batta-féle cipőgyár, vagy ehhez hasonló külföldi gyár nálunk letelepedhessen és a magyar kézművesiparnak konkurrenciát jelenthessen. Sajnosan nélkülözzük a javaslatban az erre vonatkozó intézkedést, de reméljük, hogy a képviselőházi tárgyalás alkalmával ez az intézkedés belekerül a törvénybe. Mindent egybevetve, reménységgel tekintünk az új iparfejlesztési törvény elé és hihetőleg az új esztendőben a magyar kézműves* és kisiparosság nem fog csalódni reményeiben. Dr. Lippay István. SZÍ Tűzmadár Tűzmadár ! ÚJDONSÁGOK. — Dr. Ángyán államtitkár városunkban. Dr. Ángyán Béla igazságügyi államtitkár csütörtökön d. e. 11 órakor érkezett városunkba. Az állomáson dr. Tenzlinger József polgármester és Vargha László, mint a Közművelővelődési Egyesület elnöke és titkára fogadták. Az államtitkár, aki ittléte alatt dr. Antal Oéza püspök vendége volt, előbb szállására hajtatott, majd a déli órákban a kollégiumba ment, amelynek érdekességei megtekintése során meghatottan szemlélte néhai dédapjának, aki a kollégium növendéke volt, a könyvtárban őrzött műveit. Délután a városházán a helybeli járásbíróság tisztelgett előtte Handl József elnök és az ügyvédi kar dr. Kend$ Ádám kamarai tag vezetésével. Utóbbi feltárta 'előtte az ügyvédség nehéz helyzetét, mire az államtitkár válaszában kijelentette, hogy a kormányzat eddig is több intézkedést tett a helyzet javítására s maga, mint volt ügyvéd, együtt érez volt kollégáival. Este a város vezetősége ,a Böröczky-vendéglőben vacsorát adott az államtitkár tiszteletére, ahol dr. Tenzlinger József és dr. Sulyok Dezső felköszöntőire nagyhatású beszédben válaszolt. Felköszöntőket mondtak még: dr. Kőrös Endre, Rapoch Vilmos, Vargha László, Pongrácz József és dr. Hermann László. Az államtitkár újabb szellemes és nagy tetszéssel fogadott felköszöntője után a társaság kellemes eszmecserében éjfélutánig együtt maradt. Dr. Ángyán államtitkár pénteken a gyorsvonattal visszautazott a fővárosba. ! • 1!