Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-03-21 / 12. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Ef&fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Helyben. J IN SZOMBATON. Csinos bokrétát lehetne összeállítani azokból a kisebb és nagyobb atrocitásokból, amik elszakított magyar testvéreinknek csak a legutolsó napokban is kijutottak. ,A cseh uralom teljesen megfoszt magyar karakterük­től ősi magyar városokat. Pozsonyban, Ung­várott hamis népszámlálási, ürügyek alatt meg­szüntetik a magyar iskolákat. Nagyváradon a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével fel­dúlják a szerkesztőségeket és nyomdákat. Ko­lozsvárott feltartóztatják, bosszantják és kese­rítik a budapesti állatvásárra utazó erdélyi atyafiakat. Mindez, igaz nem lep meg nálunk senkit. Tizenkét esztendeje azoktól máshoz nem vagyunk hozzászokva. Meglepetés más a mi számunkra. Hogy ugyanakkor, amikor Északon, Délen és Keleten ez a világ járja, akadhat magyar ember, aki arra biztatja meg­kínzott véreinket: iparkodjanak méltóak lenni a körülöttük levő idegen népelemekhez, mi­vel, nézete szerint, ezek képviselik a kultúrát és haladást. Valóban, ami Pozsonyban, Ung­várott, Váradon és Kolozsvárott történik, an­nál szebb kultúrát elképzelni nem is lehet. Ahoz méltóknak azonban a mi ottani magyar­jaink, sem öregek, sem fiatalok soha nem fognak találtatni, mert bennük élnek és örökké élni fognak azok a szent történelmi hagyo­mányok, melyeket drága jó tanácsadójuk el­feledtetni szeretne velük. Ők még emlékeznek arra a versre, melynek utolsó strófája így hangzik: istennél a bocsánat, S bűnért irgalmazás, Csak egy, mit nem bocsát meg: A hazaárulás. A pápai bacesgyár megalapítása. A város polgármesterének évekre vissza­menő fáradságos igyekezete, hogy Pápa vá­ros vágóhídi telepén olyan üzemet létesítsen, amely a környékbeli gazdaságok sertéseit ex­port céljaira feldolgozva, a külföldön forga­lomba hozhassa és ezzel a környék mezőgaz­daságának új értékesítési lehetőségeket, a vá­rosnak magának pedig forgalomnövekedést jelentsen: a közel múltban jelentős lépéssel haladt előre. Megalakult ugyanis a Dunántúli Hus­sertéskiviteli Részvénytársaság Pápa szék­hellyel, amely társaság ennek a célnak a kivi­telét tekinti feladatának. Ez az alakulás eltér a korábbi kísérletektől abban, hogy amíg azok külföldi tőke felhasználásával próbáltak célt érni, amely megoldás mellett az egész vál­lalkozás a tőkét adó külföldi kereskedő ke­zében maradt volna, addig ez az új alakulás belföldi tőkére alapítja a maga jövőjét és a társaság 100.000 pengő alaptőkéjét a Dunán­túl gazdái adják össze. Ennek a vállalkozás­nak kétségtelen hátránya az, hogy a kocká­zat, mellyel minden új vállalkozás jár, külö­nösen a mai elképzelhetetlenül nehéz és fő­ként szeszélyes és kiszámíthatatlan gazdasági viszonyok között, a vállalkozásban résztvevő gazdákat terheli, akikre nézve legvégső eset­ben fennáll az a lehetőség, hogy befizetett tőkéjüket elvesztik. Ellenben ezzel szemben óriási előnye a helyi tőkéből alakult részvény­társaságnak a külföldi tőkéből fenntartott vál­lalattal szemben az, hogy maga tudja a vál­lalkozás sorsát irányítani és a rideg merkan­til szellemen túl tekintettel tud lenni azokra a gazdaérdekekre is, melyeknek előmozdítása mégis csak elsőrendű célja minden olyan ala­kulásnak, mely egy par exoellence agráror­szág termelésének fellendítését irja zászlóira. | Erről az alakulásról és azokról a mó­dokról, ahogyan ezen társaság céljainak kivi­telére tör, azért kell néhány, a valóságnak megfelelő adat publikálásával informálnunk a nagy nyilvánosságot, mert a vállalat jel­lege és különösen Pápa városával való anyagi vonatkozásai tekintetében alapjukban hibás és a közönség megtévesztésére alkalmas hirek terjedtek el. így különösen a helyi hentesipar jövő­jét féltik egyesek a társaság működésétől, mig mások azt hiszik és hirdetik, "hogy a te­lep létesítése a városnak nagy anyagi áldo­zatába kerül. Mindkét felfogás alapjában hibás és a tények nem ismerésének a jele. Az export céljaira alkalmas, iu. n. bacon gyártása sem­miféle vonatkozásban sem érinti a hentesipar érdekeit. Anyaga a 80—100 kg.-os angol, so­vány sertés, itthoni hentesüzemek nyersanya­gát nem képezi, mert ez a hentesüzemek for­galmában, melyek a hús és zsir előállítását egyformán kell, hogy űzzék, abban a mennyi­ségben, amint azt a környékbeli gazdaságok előállítják, többé fel nem dolgozható. így a bacon gyártás nem vonja el a lieintesek elől az anyagot, illetve nem drágítja meg azt a:4 anyagot, melyet ők közélelmezés céljaira for­galomba hoznak. Mivel p&dig á bácon kizá­rólag export céljaira készül és külföldön ke­rül forgalomba, a telep feldolgozott termékei sem jelentenek konkurrenciát a henteseknek. M.indössze az export céljaira nem alkalmas lágy részeknek egy töredéke kerül itt forga­lomba, ami olyan elsőrendű és olcsó nép­élelmezési cikk lesz, hogy annak forgalomba hozása szociális szempontokból is annyira közérdek, mely mellett az a jelentéktelen for­galomcsökkenés, mely a meglevő üzleteket érinti, figyelembe sem jöhet. A városnak pedig nem jelent áldozatot a telep létesítése, mert ehhez a pénzt az a^ angol bizományos adja, akivel a társaság a maga termékeinek londoni értékesítése tekin­tetében megszerződik. A város a beruházás ellenértékét a vágóhídi díjakból tÖrlesztheti le, tehát 10 éves amortizáció után minden áldozat nélkül kezében marad egy olyan vá­góhídi telep, mely a legmodernebb igénye­ket kielégítő húsfeldolgozás céljaira is al­kalmas. Senkinek az adófilléreit tehát a város nem fogja felhasználni a telep átalakítási költségeire és így a város közönsége minden anyagi áldozat nélkül kap egy olyan iparte 1­lepet, mely, nem is szólva az abban foglal­koztatott emberek munkalehetőségéről, bizo­nyára nagy mértékben fogja növelni a városi iparos- és kereskedő osztály forgalmát és ezzel közvetve a városnak azokat a jövedel­meit is, melyek a forgalom arányában növe­kednek vagy csökkennek. PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK RT. FŐ-TÉR. Takarékbetéteket elfogadunk legmagasabban A társaság üzemét a londoni bizomá­nyos áruelőlegek nyújtásával segíti elő és ezek segítségével elérhető lesz egy olyan tö­megű gyártás, amely mellett már a társasági üzem rentábilisnak mutatkozik. Ha ehhez a magyar állam mindazon adóvisszatérítési ked­vezményei elnyerhetők lesznek, melyeket az ilyen export vállalkozások eddig is élveztek és amelyeket a kormány újabban kilátásba helyezett, akkor remény van rá, hogy a vál­lalkozás megfelel a hozzáfűzött várakozásók­nak és levezető csatornát fog képezni a ma­gyar gazda ma majdnem eladhatatlan pro­duktumainak világpiaci értékesítéséhez. Abban a sokszor mesterségesen is táp­lált elzárkózásban, amellyel ma az államok egymást gazdasági téren megfojtani igyekez­nek, minden egyes megmozdulást, mely a ki­nai falak ledöntésére irányul, minden erővel támogatnunk kell, különösen nekünk magya­roknak, akiknek országa már csak kis terje­delménél fogva sem alapíthatja a maga gaz­dasági létét a beltermelés és belfogyasztás 1 alapjára. Ha ezen a magasabb jelentőségű nemzetgazdasági szemponton felül az új vál­lalkozás még a város gazdasági életerének megerősödésére is alkalmas, kétszeresen meg­érdemli azt, hogy ha nem is odaadással és lelkesedéssel, mert ettől elszoktunk és az annyiszor bekövetkezett csalódások folytán méltán szokhattunk el, de legalább objektív megítéléssel és azzal a minimális tárgyisme­rettel kezeljük a kérdést, amivel mindenki tartozik saját lelkiismeretének, aki közérdekű kérdésekhez nyilvános formában hozzászól. Dr. Sulyok Dezső. Március 15. A zord idő, mely hónapok óta nem akart enyhülni, idén először március tizenötödikén kezdett felengedni. Talán a magyar lelkese­dés melege törte meg a jég bilincsét, talán a magyarok Istene akart vigasztaló tavaszi sugárt küldeni a magyar éjszakába. Annyi tény, hogy évek óta nem ültük meg nagyobb lelkesedéssel a szabadság ünnepét, mint idén. Vájjon azért, mert azok az eszmék, amelye­ket március 15-ike jelent, szélesebb körben lettek ismertekké és megértették, avagy azért, mert hazánk mai helyzetét, mai megcsonkít tottságát rabságnak érezzük, amelyből a sza­badság után kivánkoznók? Mi azt szeretnők, ha e két indok egyaránt lenne lelkesedésünk forrása. Egyedül a márciusi eszmék teljes át­értése és akként való követése, ahogyan azt a márciusi ifjak és 1848—49 vezérférfiai, élü­kön Kossuthtal és az ő nyomukon az egész magyar nemzet tették, egyedül ez vezethet el bennünket a magyar szabadság fogalmával egynek tekintett magyar egység, minden itt és a határokon túl élő magyar egyesülésének megvalósulásához. Idei márciusi ünnepeinkről itt követke­zik összefoglaló beszámolónk: Már az ünnep előestélyén, március 14-én szép és jelentős ünnepek voltak városunkban. A Kaszinó, mely tavaly először rende­zett márciusi társasvacsorát, idén is ugyan­ebben a formában áldozott a nagy nap em­lékének. Nagyterme alig volt képes befo­gadni a társasvacsora résztvevőit. Ez az ér­deklődés magán az ünnepein kivül szólott az ünnep nagynevű szónokának is. Kezében a ta­valy felavatott Esterházy-serleggel, dr. Antal

Next

/
Thumbnails
Contents