Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-03-14 / 11. szám

Nem csökkentettük a munkabért, hanem üzemeinket kellő időben racionali­záltuk. Ennek folytán leszállítottuk az összes kávé-, tea­és csokoládéárakat az összes MEINL-fiőkokban. FióküzSe!: Pápa, Kossuth-u. 20. Telefon: 82. Csonka hazánk őslakosságának nyugalma, az ország biztos fejlődése függ a magyar föld megmentésétől, az ország jóléte, kulturális fej­lődése, szociális haladása függ pedig az adott­ságuk alapján felépülő iparfejlesztéstől. A magyar államférfiaknak tehát minden tö­rekvésük az kell, hogy legyen, hogy fölösleges búzánkat, rozsunkat, állatunkat lehetőleg a szomszéd államokban -elhelyezzék. Az európai népek közel 160 millió mm. búzát hoznak be j ;a tengeren túlról, holott Európa közepén csonka hazánk 3—4 millió mm. búzáját nem tudjuk eladni. Óriási nélkülözések közepette él az ország, amikor a megoldásnak az útjai meg vannak adva. A velünk barátságban élő {népek, melyek javarészt buzabehozatalra rá vannak szorulva, saját érdeküknél fogva is [nagyban segítségünkre lehetnek a mezőgazda­sági válság megoldásában, agrár kivitelünk rendszeres megorganizálására. A belső vonat­kozásban pedig jól átgondolt iparfejlesztéssel ;a munkanélküliséget a legminimálisabbra lehet leszorítani. Kevés népnek adatott meg a meg­oldásnak világos útja, mint nekünk, éppen lezért hiszem, hogy a magyar nemzetnek ve­zetői energiával, nagy kitartással képesek lesz­nek földmíves népünk nélkülözéseit, mezőgaz­daságunk sülyedését megakadályozni és nagy­számú lakosságunk között a munkanélkülisé­get csökkenteni. A Jókai-kör előadó ülése. Lampérth Géza, Gyula-diák: vitéz Somogy­váry Gyula és Megyery Ella városunkban. Annak az irodalmi hivatásnak, melynek betöltésében városunk kulturális életének ve­zető tényezője a Jókai-kör már annyi érde­met szerzett, ismét és talán még az eddigieket is felülmúló sikerrel felelt meg a mult vasár­inapon, amikor igazi ünneppé tette az összes jelenvoltak számára márciusi előadó-ülését. Az összes jelenvoltakról beszélünk, sajnos azon­ban városunknak nincsen akkora terme, amely Jelég- lett volna a jelenlenni kívánók befogadá­sára. A szinház ügyének küszöbön lévő megol­dása alkalmával nem szabad elfeledkezni a város vezetőségének arról se, hogy egy igazi nagy és megfelelőleg felszerelt előadó-terem­ről is gondoskodnia kell. Hogy a jövőben ne kelljen lelkes, de kicsit későn érkezni szerető irodalombarátoknak a zsúfolt terem ajtajától visszafordulni ok. Azt a nagy várakozást, amit közönsé­jgünk a vasárnapi előadó üléshez fűzött, ,a megjelent fővárosi irók eddigi irodalmi mű­ködése méltán kiérdemelte. Itteni szereplésük pedig nemcsak kielégítette, de lelkes szere­tetté is fokozta. Az előadó-ülést dr. Antal Géza, a kör ekesszavú elnökének megnyitója vezette be. Szép szavakban méltatta Lampérth Géza érté­kes irói munkásságát, mint lírikust és drámai irót, kiemelve azokat ,az érdemeket, amiket imint a Petőfi társaság főtitkára, körünk szel­lemi támogatása terén szerzett. Majd Gyula­diákot — vitéz Somogyváry Gyulát üdvö­zölte, mint az ifjúság kedvelt és kitűnő költő­jét s mint a rádió finom izlésű irodalmi igaz­igatóját. Megyery Ellában a szellemes tollú írónőn kivül az éles megfigyelésü utazót mél­tatta, s felhívta a figyelmet előadása tár­gyára, Svédországra, amely ország kulturáját ö maga is jól ismervén, igen találóan mél­tatta azt. i A Szabóiparosoli Szövetkexetétő 1. Értesítjük nagyrabecsült rendelőinket, hogy sikerült nagyobb mennyiségű bel- és külföldi príma minőségű öltöny- és f^löltö-szé­veteket gr.yári áron nini l>eszerezni^s amíg ezen tétel­áru tart, a legelőnyösebb feltételek mellett bocsátjuk nagyrabecsült meg­rendelőink rendelkezésére. - ­— Kiváló tisztelettel: Elsőnek a vendégek közül Lampérth Géza, nemzeti irodalmunknak ez a büszke­sége ült a felolvasó-asztalhoz, hogy a Kuruc­világ c. színdarabjának első felvonását fel­olvassa. Ez a felvonás tulaj donképen magában befejezett egész. Pápán játszódik le Rákóczi idejében és rövid foglalatja az, hogy a külön­böző intrikák ellenére pápai papnak meg­választott Vass György volt főiskolai szénior elhagyja most elnyert ifjú hitvesét és a sza­badság zászlaja alá áll. Bámulatos történeti megelevenítő erő jellemzi a darabot. A sze­nior pajtása: Csinom Palkó, szerelmese, az intrikus, a tót chirurgus, a pedellus, mind si­került alakok, az egész mű a kor lelkét leheli. Egyes részletei lelkesítő, mások kedvderítő hatásúak. Az illusztris szerzőt felolvasása be­fejeztekor a közönség elhalmozta tetszésnyil­vánításaival. Darabja a színpadon, ahol termé­szetesen sokkal gyorsabban fog leperegni, két­ségen kivül frappáns hatású lesz. Művészileg hidalta át a két irodalmi számot Könczöl Irén zongorajátéka. Nem elő­ször hallotta őt a Jókai-kör közönsége, de ezúttal ismét nagyot nyert szemében. Remek technika, a felfogás eredetisége és mély érzés jellemezték zongoraelőadását, mellyel bizony magasan kinőtt kisvárosi kereteinkből. Vitéz Somogyváry Gyulát felcsattanó taps üdvözölte a pódiumon. Ha nem is járt még városunkban, előre biztosították számára a népszerűséget költeményei. Ám amint eze­ket a költeményeket magának a költőnek aja­káról hallhattuk, még erősebben ragadták meg lelkünket. Termésének javából mesterien vá­lasztotta össze Somogyváry azokat a verseket, melyekből egész egyéniségét: a világháború gyermek katonáját, majd a vészek harsonását, a magyar dac lantosát és a családi érzések gyöngédszavú lírikusát is megismerhettük. A versek mindegyik csoportjának frenetikus si­kere volt s ha mi annyi sok közül csupán ia, reálizmusával megdöbbentő Lázat, a fájdal­masan gyönyörű Uj Getsemánét s a mai szá­munkban közölt Éjféli lázakat emeljük ki, akkor tulajdonképen nem vagyunk hű refe­rensek, mert Gyula-diáknak nem volt egy verse sem, amely visszhangra nem talált volna a lelkekben. Kevés poétának volt még olyan őszinte és megérdemlett ünnepeltetés­ben része, mint neki. A közönség alig akarta leereszteni a dobogóról s elárasztotta lelkese­dése jeleivel. Megemlítendő, hogy a gyönyörű versek hatását még fokozta azok művészi el­szavalása. » Most énekszám következett, sikerben méltóan csatlakozva az irodalmi számokéhoz. Farkas Irma bűvös csengésű hangját még nö­vendék korából ismerjük, hangja azóta erősö­dött, előadó művészete pedig gyönyörűen ki­fejlődött. Egy Schubert és egy Lavotta-dalt énekelt el megkapó szépen s a felzúgó tap­sokra ráadásul kitűnő zongorakísérő j ének, egyúttal énekmesterének, Ritoók Istvánnak Sándor Pál részére komponált szerzeményét (énekelte el. Maga a dal is nagyon dallamos, előadása pedig művészien széjD volt. Utolsó számként következett Megyery Ella előadása, amelyet a kitűnő irónőt meg­illető osztatlan feszült várakozás előzött meg. Az Írónőnek ez a felolvasása: Sven Hédin hazája volt a Magyar Földrajzi Társaságban székfoglalója. Ha nagy dolognak is tartjuk, hogy egy ilyen előkelő tudós társaság egy hölgyet — tudtunkkal elsőnek — rendes tag­ságával megtisztelt és ha a legnagyobb elis­meréssel is adózunk az élesszemű és vilá­gos fejű utazónak, minket mégis talán inkább a belletrista ragadott meg, az a szuggesztív erő, amellyel a látottak impresszióit művészi­leg képes kifejezésre juttatni és lelkünkben a magáéval egyező érzelmeket képes kelteni. Nem volt egy rész sem előadásában, aminek valami egyéni ízt ne tudott volna adni. Ha a Sven Hédin nővéréről, a Lagerlöv Zelmáról mondottak visszhangoznak legtovább lelkünk­ben, az talán azért van, mert itt nő hódolt meg a nő előtt. A mindvégig lebilincselő erejű előadást a Svéd Idegenforgalmi Társaságtól kapott nagyszerű vetített képekkel illusztrálta, a tudós és szellemes előadó-hölgy, akit kö­zönségünk zajos és meleg ünneplésben része­sített. A Jókai-kör páratlan jsikerü előadó­ülése után a vendégek tiszteletére a Kaszinó­ban barátságos összejövetel volt, melyen a vá­ros nevében dr. Tenzlinger József polgármes­ter, a Kaszinó részéről vitéz Draskóczy István elnök, a Jókai-kör nevében dr. Kőrös Endre főtitkár köszöntötték fel a vendégeket s fe­jezték ki irántuk közönségünk háláját s elis­merését. Dr. Lampérth Géza válaszában a város irodalompártoló közönségét éJtjtette, dr. Sulyok Dezső az ifjak nevében köszöntötte Gyula-diákot, aki válaszában a magyar jobb jövőre ürítette poharát. Vendégeink közül Somogyváryt halaszthatatlan doJigai még az­nap éjjel visszahívták a fővárosba, Lampérth másnap reggel, Megyery Ella. pedig másnap este utaztak el körünkből, mindhárman feled­hetetlen emlékeket hagyva hátra a pápaiak; szivében. ÉJFÉLI LÁZAK. Irta: Gyula diák. Egy bús parázs-szem még reám hunyorgat, j éjfélre jár. A kandala hideg .. . \ Most valahol egy régi temetőben korhadó fejfa roppan s megreped. Valahol mostan a baglyok huhognak. — Zsibbaszt a csönd, rossz lázak meggyötörnek, A vérem lomhán akadozva fut s hallom: valahol birkóznak a lánccal lihegve, sírva kis magyar faluk. , , Doberdón most a sírok felszakadnak, sziklát görget egy zörgő, sárga kéz, gurul a kö és billegve kilép a föld alól egy szürke csont-vitéz. (Horpadt sisakban repedt koponya, rongyos köpeny a rozzant vállakon, kezében szétlőtt, rozsdás, régi puska és rajta csorba, összetört szurony.) Éjfélidőben, bagolyhuhogáskor a csont-vitéz Tiro] felé kiált: „Hahó .. . hahó! Őrség ott fenn a Grappán! Ébredjetek! Az óra már lejárt. Hahó, hahó! Erdélyben jár a farkas, halljátok-e ? Erdélybe hív az út, hahó, hahó! Gyilkosok fojtogatják a fehérportás sok magyar falut! " S éjfélidőben, bagolyhuhogáskor, lehengeríti a követ magáról s fegyverbe lép az őrség fenn a Grappán. Cihelődnek a megdermedt vitézek — Csillan a hold a katonák sisakján — de ezek itt már mind nyugatra néznek. És száll tovább az éjféli kiáltás, borzongatón, kísértetes sötétben: „Hahó . .. hahó! Ott Flandria szögében s Verd un alatt virrasztó magyarok! Hahó, hahó, ébredjetek serényen: a Balkán szennye Szegedig csapott!" És Flandriában, fagyos csatornák mellett s Verdun alatt a holtak ébredeznek. Csont-vállra lendül a rongyos hátizsák s keletre száll a riadó tovább: „Hahó, hahó! Ébredj varsói őrség! Hahó, hahó! ízent és hív a rög. Kassát, Pozsonyt durván kerékbe törték s dögmadár vijjog a Tátra fölött.. S lengyel mezőkön, süppedt sír alatt felébreszti, a régi holtakat a riadó. És egyre száll tovább ...

Next

/
Thumbnails
Contents