Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-02-14 / 7. szám

>nos főszerkesztő: [ÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. A munkanélküliség problémáját vitatták meg a szociáldemokraták legutóbbi rendkívüli szakszervezeti ülésükön. Pártállásuknak megfelelőleg természetesen a kormányt téve felelőssé az egész vonalon, mintha bizony a munkanélküliségen kormányrendelettel kellő fedezet hiányában segíteni lehetne. A munkanélküliség ugyanis nem olyan jelenség, amelyet adminisztratív módszerekkel el lehet intézni, mert gazdasági térre tartozik, ahol a gazdasági élet törvényszerűségei érvényesülnek a kínálat és kereslet elve alapján. Amikor az emberiség kríziseken megy át, amikor háborúk, vagy egyéb megrázkódtatások folytán a kereslet lecsökken, szükségszerűen jelentkezik a munkanélküliség, mert a csökkent kereslet arányában csökkentik az üzemek is a termelt cikkek mennyiségét. A szocialisták is nagyon jól tudják ezt, s azt felelik, hogy jó, ha a kormány nem tudja elhelyezni a munkanélkülieket, akkor legalább adjon munkanélkülisegélyt. Hivatkoznak azokra az országokra, ahol a munkanélkülisegély már be van vezetve. Mindenesetre a legideálisabb az lenne, ha mindenki ellátásban részesülne azokban a nehéz napokban, amikor önhibáján kivül nincs munkája. Kérdés azonban, honnan vegye ezeket az összegeket az olyan állam, amely nem elég gazdag ahhoz, hogy munkanélkülisegélyt folyósíthasson? Elvégre arra hivatkozni, hogy pl. Angliában vagy Németországban munkanélkülisegély van, mig Magyarországon nincr, nem épen megfelelő összehasonlítás. Anglia, vagy akár Németország anyagi forrásai világpiaci helyzete, gazdasági strukturája egészen mások, mint Magyarországé, s elő tudják teremteni azokat az összegeket, amelyeket a munkanélkülieknek kifizetnek. A szociáldemokraták azonban épen olyan jól látják mint akárki más, hogy Magyarországon semmikép sem tudná utánozni Angliát, vagy Németországot. Ha nincs pénz, akkor az állam nem fizethet munkanélkülisegélyt, hiszen csak úgy tudná előteremteni erre a megfelelő fedezetet, ha minden vonalon általánosan drágítana és felemelné az adókat. Ez azonban circulus vitiosus volna, mert a megdrágult élet és a nagyobb terhek olyan újabb krízist idéznének fel, hogy ez a gazdasági élet megrendülésével nem hogy csökkentené, de növelné a munkanélküliséget, ami a munkanélkülisegély bevezetése esetén az államnak újabb terheket jelentene, s végeredményben megoldhatatlan helyzet elé állítaná a kormányt. A munkanélkülisegély csak olyan országban éri el a célját, hol a megfelelő összeget az állam elő tudja teremteni anélkül, hogy az adókat emelné, vagy a közszolgáltatmányokat elviselhetetlenül drágítaná. A munkanélküliség problémájának megoldására azonban a munkanélkülisegély általában nem alkalmas. Ez még a leggazdagabb államban is csak szükséges rossz, átmeneti intézkedés a jobb idők bevárásának reményében, amikor a munkanélküliség a világpiaci helyzet javulásával megkapja az egyetlen és igazán célravezető gyógyszerét. A szocialisták tehát legföljebb taktikai okokból követelhetik a kormánytól a munkanélkülisegély bevezetését azzal a hátsó gondolattal, hogy ők maguk sem nagyon óhajtják, hiszen ők is látják a túlméretezett állami költekezés minden veszélyét. Nincs tehát sok értelme az ilyen demonstratív gyülésezéseknek, még kevésbbé azoknak a tüntető sétáknak, melyekre a munkanélkülieket ismeretlen forrásból származó röpcédulákon felbiztatják. A főiskolai könyvtár. Irta és a Jókai-kör 1931 február 8-án tartott estély én felolvasta Pongrácz József főiskolai könyvtárnok. A folyó év a főiskola 400 esztendős jubileumának az esztendeje és mivel igen sokan érdeklődtek már nálam a kezelésem alatt levő főiskolai könyvtárról, felhasználom ezt az alkalmat, hogy a Jókai-kör tagjainak egyetmást elmondjak városunknak erről a kulturtényezőjéről. Egy régi bölcs mondotta: vita sine litteris somnus est, az élet könyvek nélkül álom. Egy magános ember talán megengedhetné magának azt a fényűzést, hogy átálmodja az életet, egy főiskola azonban létét veszti, ha nem halad a korral és nem ad alkalmat a tanároknak és diákoknak egyaránt, hogy a világot mozgató kérdésekkel tisztába jöjjenek. Ép ezért bizonyosak lehetünk, hogy már az iskola életének az első korszakában is volt könyvtár, mely a tanárok és - diákok részére szükséges könyveket tartalmazta. Sajnos, az iskola történetének viszontagságai miatt csak néhány könyvről tudjuk kimutatni, hogy már a XVII. század elején is a birtokunkban volt. Ettől fogva azonban számos adatunk van a könyvtárról. 1660-ban épült az iskola új épülete és ebben külön helyiség szolgált a közönséges könyvesház céljaira. 1690 körül Veresmarthi Mihály pápai lelkész könyvtára került a főiskola birtokába, melyből 40 darab ma is megvan; van köztük töjfo egyetlen példány. A XVIII. század elején nagy szaporulat volt a könyvtárban, mert igen sok könyvében találni ebből a korból való bejegyzést. 1718ban az egyik könyvben ezeket a bejegyzéseket olvashatni: Est Illustris Coetus Papensis, Ország könyve ez, Coetus könyve. Mint ahogy ma a képzőtársaság könyveibe irnalc a diákok szellemes megjegyzéseket, úgy akkor ezekben a könyvekben sziporkáztak. Egy latin nyelvű, iskolai drámákból álló kolligatumban olvashatjuk a következő bejegyzést: Csúzi József uram házánál lakó öreg Gombkötő Jánosnó ajánlotta a pápai ref. scholának könyvei közé Ao 1721. Dr. Tóth Endre barátom szíves közlése szerint Tóth Ferenc egyik kéziratos munkájában említi, hogy e század elején már rendszeres katalógusa volt a könyvtárnak; sajnos, ez a katalógus eltűnt, vagy lappang. Amikor 1752-ben a kollégium Adásztevelre költözött, a könyvtár sokfelé széthányódott. Valószínű ebben az időben jutott ki könyvtárunkból az a könyv, amelyet ;ez esztendőben kaptunk vissza több mint 200 esztendei bujdosás után. Ritókh István tanítónőképzőintézeti tanár kollegám egyszer megkért, nézzem át az Erdélyből hozott régi könyveiket. Ezek közt találtam Buzinkaynak 1659-ben nyomtatott bölcsészeti munkáját, amely a benne levő, 1719-ből származó bejegyzések szerint ebben az időben a mi könyvtárunké) volt. Ritókh barátom oly kedves volt, hogy a könyvet odaajándékozta könyvtárunknak, így teljesedett be a régi latin mondás: habent sua fata libelli. Könyvtárunk igazi gyarapodása azonban attól szárifítódik, amikor 1783-ban visszaköltözött Pápára. Nagy szerencséje volt az iskolának, hogy Tóth Ferenc tanár és később püspök személyében kiváló könyvszakértő állt az iskola élén. Ő mint történetbúvár jól ismerte, melyik könyv értékes és a régi magyar könyvek jó része az ő idejében került könyvtárunkba. Rajta kivül nevezetesebb könyvtárosok voltak Márton István és Kerkapoly Károly, a későbbi pénzügyminiszter. A legjelenWyugsfcti frmtt tősebb munkát a könyvtárban két elődörn, Tóth Dániel és Borsos István végezte. Ők voltak azok, akik rendezték és katalogizálták a könyvtárt. Már pedig egy könyvtár katalógus nélkül olyan, mint egy ország utak nélkül. Az ő elévülhetetlen érdemük, hogy a fárasztó munkával járó katalogizálást elvégezték. A könyvtárosi munkáról keveseknek van megfelelő fogalmuk s ezért legyen szabad elmondanom, hogy mit csinál a könyvtáros. Ha egy könyv beérkezik valamelyik vidéki paplak padlásáról, a következő az eljárás: tegyük fel a jobbik esetet, hogy a könyv tiszta és ép, azaz megvan eleje és hátulja és nem hiányos a közepe sem, — mert ez gyakran megtörténik és akkor, ha a címlap hiányzik, esetleg évek múlva tudja csak az ember, aj szerencsés véletlen folytán megállapítani, hogy micsoda munka van kezében. De tegyük fel ezt a jobbik esetet, akkor meg kell néznem a könyvtár cimlapkatalogusában, ahol az öszszes, eddig meglevő könyveink a szerzők vagy cimszók szerint betűsorban szerepelnek, hogy megvan-e. Ha már megvan, akkor össze kell hasonlítanom a meglevő példánnyal, hogy melyik a jobb példány és azt tartani meg a könyvtárnak, a másikat pedig a duplumkönyvtárba helyezzük át. Ha nincs meg a munka,

: akkor először is megpecsételjük és pedig több helyen, hogy a birtokos tulajdonjoga kétségtelen legyen. Sokan nem is gondolják, hogy a pecsételéshez is milyen gyakorlat kell, nehogy ép a legritkább könyvben mázolódjék jel a pecsét. Megvan a szabálya annak is, hogy hol kell pecsételni, melyik oldalon. Azután következik a szerzeményi naplóba való beírás. Ebben tartjuk számon a könyvtárba beérkező könyveket időrend szerint. Jelenleg 63.000 kötet körül járunk. A szerzeményi napló számát bevezetjük a könyvbe is, hogy biztosak legyünk afelől, vájjon beirtuk-e már a szerzeményi naplóba. Azután következik a címlap felvétele. Minden könyvtári könyvről legalább egy címlapot kell felvenni, de néha utalólapok is szükségesek. Nagyon fontos a címszó megállapítása, amelyen fog az illető könyv a katalógusban szerepelni. Sok könyvnél könnyű ezt megállapítani, de soknál meg nagyon meg kell gondolni. Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiái Központ 1928-ban adott ki katalogizálási szabályokat, melyek 195 §-ban foglalják össze a cimlapfelvétel törvényeit. A címlapra fel kell venni a címszó mellett a könyv cimét, a nagyságát, terjedelmét, mellékleteit, kötésének milyenségét, a kiadási és nyomtatási helyet és esztendőt. Ha ez megvan, következik a szakokba való beosztás. Itt is nehézségek vannak, mert sok könyv olyan tartalmú, hogy beosztható több tudományszakba is. A mi könyvtárunkban a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában használatban levő rendszert vezette be, közvetlen elődöm Borsos István és az összes tudományok 32 szakba vannak beosztva. Könyvtárunkban d könyvek felállítása szakok szerint történik; minden szakban el vannak különítve a nagyalakuak és a kisalakuak a hely kihasználása szempontjából és mindenik nagyságban abc rendben következnek a szerzők. Ennek a rendszernek az előnye az, hogy mindig abc sorrendben maradnak a könyvek, de viszont hátránya, hogy folytonosan mozgatnom kell az egész szakot, ha új könyvek érkeznek, mert ha pl. megveszem Rákosi Jenő összes munkáit, akkor az abc-ben utána következő összes szerzők műveit arrább kell raknom a polcokon. A szakbeosztásnál néha Honieros alszik és a könyvtáros, aki egyúttal tanár is, bizony néha követ el botlásokat. Könyvtárunk nyomtatott katalógusában lehet látni pl., hogy az apró, tehát 1 ivnél kisebb