Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-12-19 / 51. szám

¥ Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. HSSüzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. sz;iia. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A főváros polgármestere olyan értelmű javaslatot terjeszt a törvényhatósági bizottság elé, amelynek alapján kimondatnék, hogy a városi alkalmazottak a jelenleg többféle megbízatással biró s különböző címeken nagy fizetést huzó főiskolai végzettségű főtisztviselők havi 900 P-nél, egyéb tisztviselők 600 P-nél, altisztek pedig 300 P-nél magasabb illetményt a város közpénztárából nem kaphatnak. Ha ez a javaslat, amint remélhető, elfogadtatik, ez lesz az első, komoly lépés az álláshalmozások megszüntetése terén s ez lesz egyúttal az első komoly akció az állásnélküliek elhelyezhetése érdekében. Nem lehet kételkedni benne, hogy a főváros példáját — a rendelkezésre álló nagyobb státus keretében a társadalom még szélesebb rétegeinek hasznára — követni fogja az állam is és ezzel sikeresen meggátolja a szellemi proletariátusnak mármár ijesztővé váló elszaporodását. Ugyanebben a témakörben maradva, természetesen gondolkodni kellene arról is, hogy a magánvállalatoktól húzott többszörös, sőt nagyon is sokszoros jövedelmekhez is hozzáférni lehessen. Ez természetesen sokkal nehezebb probléma, ebben az államhatalom csupán erkölcsi erejével működhetik közre. Viszont azonban módjában áll az így szerzett jövedelmeket olyan adóval sújtani, hogy az ennek révén előálló bevételek lényegesen hozzájárulhatnak a gazdasági helyzet szanálásához. Mikor az aktív és nyugdíjas tisztviselői fizetéscsökkentés állott tárgyalás alatt, akkor illetékes helyről hangzóit is el oly értelmű kijelentés, amelyből arra lehet következtetni, hogy a kormányzat csakugyan ezen a téren is tervez valamit. Bizonyos, hogy az annyira kívánatos és minden körülmények között legfőbbnek tekintett szociális megnyugvást az enormis bank- és vállalati jövedelmekhez való komoly hozzányulás teremthetné meg. És megteremthetné még egy, ha a megnyirbált fizetésekhez a mélypontra jutott mezőgazdasági terményárakhoz hozzáigazodnának a bolti árak is. E tekintetben az árdiktátornak megtett lipcsei főpolgármester a nagy német birodalomban máról holnapra olyan eredményeket ért el, amik a közönséget is, de — a kereskedőket, bizonyára velük együtt a gyárosokat is kielégíthetik. A jó példa e téren is követésre buzdíthatna. A karácsonyi vásár az egyetlen reménye most az iparosnak és kereskedőnek, miután az év folyamán mindenben csalódtak. Az elmúlt években úgy is volt, hogy az ünnepi forgalom segített a reménykedőkön. A karácsonyi bevásárlások billentették helyre az egész üzleti év sivár mérlegét. Az ezer sebből vérző iparos és kereskedő az idén is felkészült a karácsonyi vásárra. Az áruk gazdag változatosságban kínálják magukat az üzletek kirakataiban. Éppen csak az a kérdés, hogy a közönség tud-e, akar-e vásárolni? Sajnos, a túlnyomó többség az idén aligha fogja megrohanni az árúházakat és boltokat. Száz meg százezreknek nem telik karácsonyi ajándékra. Ám végzetes hiba lenne, ha vásárlási sztrájkba lépnének azok is, akiket nem a pénzhiány ítél kénytelen fukarságra. A súlyos gazdasági helyzet nem lehet ok a tehetősnek, hogy ezekben a hetekben visszavonuljon a takarékoskodás fellegvárába. A karácsonyi ajándékokon takarékoskodni ma már nem is a smucigság magánügye, hanem közügy, amelynek egész sereg morális, gazdasági és szociális vonatkozása van. Egzisztenciák léte vagy nem léte függ tőle. Ezen a karácsonyi vásáron múlik, hogy egy sereg iparos továbbra is üzemben tarthassa műhelyét, hogy egy sereg kereskedő elkerülje a kényszeregyezséget, hogy ezer meg ezer munkás, alkalmazott és tisztviselő megkereshesse a betevő falatot. A karácsonyi ajándék e nehéz időkben nemcsak kedveskedés és tradíció, hanem gazdasági kötelesség, hazafias cselekedet, szociális segítés. Ma nincs joga senkinek takarékoskodni, aki tehetsége szerint bőkezű is lehet. Nincs joga senkinek önkényesen eltörölni a karácsonyi ajándékozás szép szokását, amikor ez a szokás foglalkozási ágak és egzisztenciák megmentésére hivatott. Ma minden tárgy, amely a boltokban vevőre talál, kétszeres ajándék: azé is, aki kapja, azé is, akinek keze munkája. A forgalmas és sikeres karácsonyi vásár ma az egész nemzet szempontjából fontos és kívánatos! Vármegyei közgyűlés. — 1931. december 16. — — Országos gondok, — A vármegyei villamosítás. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 16-án, szerdán Veszprémben rendes közgyűlést tartott. A gyűlésen — nem lévén titsztújitás, meg valószínűleg a nehéz gazdasági viszonyok következtében is — aránylag kevesen, úgy 100-an vettek részt. A napirendre tűzött tárgyak, ha az országos gondok tárgyalása során, a viszonyokból érthetőleg hallatszottak is erösebb hangok, mind egyértelmű elintézést nyertek. A közgyűlésről a következőkben számolunk be: A főispán megnyitója. A közgyűlést pont 10 órakor nyitotta meg dr. Kenessey Pongrácz főispán, aki a Magyar Hiszekegy elmondása után nagy figyelemmel hallgatott megnyitót mondott. Megnyitójában a főispán megállapította, hogy rendkívüli időket élünk. Mindnyájan joggal remélhettük, hogy a világháború utáni 12 évvel egy megalapozott, nyugodt gazdasági lehetőségeknek nézünk elébe. Ezzel szemben bekövetkezett világjelenségek következményeként a soha nem hitt és a gazdasági élet minden terére kiható oly depresszió, mely egyetlen társadalmi osztályt sem kiméi meg. Egyforma rendkívül nehéz időket él a gazdaközönség, az iparosság, a kereskedő, a tisztviselők, munkások stb. Sajnos ezen állapotból való kivezető út, a nehézségekből való kibontakozás ideje nem látható. Egy bizonyos, hogy ezen időket csak úgy tudjuk valahogy átélni, ha minden józan gondolkozású, hazafiasan érző ember összefog és nem azt nézzük mi választ el bennünket, hanem mindenki megteszi kötelességét és önzetlenül, ha fogcsikorgatva is, dolgozik egy jobb magyar jövőért. A főispán a maga részéről legfontosabb teendőjének a vármegye Ínségben szenvedő lakosság nyomorának enyhítését tartja. Beérkezett jelentések és tapasztalatok szerint jogosan remélhető, hogy a vármegye területén éhező ember nem lesz. Ez alatt természetesen nem az értendő, hogy rendes, szokásos ellátásuk meg lesz, mert erre a mai viszonyok között sem az állam, sem a társadalom nem képes, mégis mindent elkövetünk, hogy a tényleg reászorulok részben munkaalkalmak teremtésével, részben társadalom és közületek segítségével minél kevésbé érezzék a nyomort és érezzék a segítő kezet és a jó szándékot. Kéri ehhez a társadalom megértő további segítségét. Meg van győződve róla, hogy a vármegye minden egyes lakosa a mai időkben is meg fogja tenni a haza és nemzete iránti kötelességét. Szavazások. A mély benyomást keltő megnyitó beszéd után elsőnek választások következtek. Titkos szavazás útján a kijelölő-választmány tagjaiul megválasztattak: Kránilz Kálmán és Bibó Dezső, a főispán a választmány tagjaiul Purgly Pált és Szabadhegy Elemért, az alispán pedig ugyanoda Veszely Tibort és Barcza Dezsőt nevezte ki. Ugyancsak titkosan kellett szavazni a zirci és devecseri kórházi választmányra, melynek elnöke Zircen Werner Adolf, Devecserben pedig Antal Lajos lett. Alispáni jelentés, az országos gondok. Az alispáni jelentés beszámol a vármegyei élet minden mozzanatáról, így részletesen szól a vármegye inségakciójáról is. A jelentéshez elsőnek Festetich Sándor gróf szólt hozzá, aki arról a két elméletről emlékezett meg, amellyel a gazdasági válságot szanálni akarják, a kényszerkölcsön s az u. n. földtallér tervéről. Mindkettő az infláció legnagyob veszedelmét hozná reánk. Mindenfelé azt kell hirdetni, hogy ez feltétlenül elkerülendő s azokat kell támogatni, akik önzetlenül dolgoznak az infláció veszedelmének elhárításán. Wolfram János az adóvégrehajtás terén a legnagyobb humanizmust kéri, az árverésre kerülő ingók a becsár 2/3"án alul ne legyenek eladhatók. Holitscher Károly az öngyilkossággal tartana egyértelműnek egy új inflációt. Az 1919 utáni infláció nem volt oly veszélyes, mert akkor leromlott állapotban voltunk, míg most nagy értékek pusztulnának el. Beszélve a gazdasági helyzetről, sorsunkat világjelenségnek minősíti. Komoly munka segíthet bajainkon, a demagógia semmiesetre sem. Nyilvánvaló, hogy a helyzet szanálása érdekében áldozatokat kell hozni, de ezek az áldozatok legyenek minden társadalmi réteg és foglalkozási ág között arányosan elosztva. Nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletek értsék meg egymást, járjanak el egyöntetüleg és állásfoglalásuknál kapcsolják ki a politikai szempontokat, egyedül a gazdaságiak legyenek irányadók. Végül felvilágosítást kér az alispántól arra nézve, hogy a szükségmunka terhére végeztethetők-e községi munkák is és felpanaszolja azt a lehetetlen állapotot, hogy a községi alkalmazottak és felekezeti tanítók csak hónapok után, nagy kínnal kapják meg illetményeiket. Eötvös Sándor az eddig hallottakból nem tudván megnyugvást meríteni, a meglevő nemzeti vagyon megmentését óhajtaná. Az országba tőkeimportálás történt a nagy földárak és nagy gabonaárak idején, s most a helyzetet alacsony föld- és gabonaárak mellett kell likvidálni. Ugy látja, hogy csak a pénzben levő vagyon megmentésére történtek intézkedések, igazságot kiván a földben fekvő vagyonnal szemben is. Dr. Luksics József véleménye szerint addig nem lesz Magyarországon igazság, míg a magyar nemzet vissza nem tért a régi egyszerűséghez. Ma e helyett mindenütt tobzódást, az egyre terjedő fényűzést, idegen cimek vásárlását tapasztalhatni. Csak akkor boldogulhatunk, ha igényeinket redukáljuk. Mohácsy Lajos szerint annak az ideje, amikor a falu népének luxuskiadásokra jutott, régen letűnt. Ma a legszükségesebbre sem jut neki, gyermekei taníttatásáról is le kell mondania. Nézete szerint mindaddig nem lehet megnyugvás, míg az álláshalmozások és mammutfizetések meg nem szűnnek s míg azokon az adósokon nem segítenek, akik a felvett tőkét a horribilis KARACSO olcsón és jól vásárolhat KORÉIN VILMOS f üszern agykereskedőnól Pápán, Fő-tér 25. sz.