Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.
1931-12-12 / 50. szám
Rei x»IEG JELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. EJGüzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiDér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A városi inségakció sorsa. Teljes elismerést érdemel az a munkaprogramm, amelyet a téli inségakció részére a polgármester összeállított s amelyet a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésében egyhangú határozattal tett magáévá. Mind olyan munka vétetett tervbe, amiknek megvalósítása régen érzett közszükséglet s amelyek, a legzordabb napok kivételével, télen át is végezhetők s amelyek alkalmasak nagyobb tömegek foglalkoztatására. Mert, mint előrelátható volt, nagyobb tömegekre lehetett számítani. Bármily szerényen van a nehéz helyzetnek megfelelőleg felsőbb helyről a foglalkoztatás díja megállapítva, sajnos, oly nagymérvűvé fejlődött úgy a mezőgazdasági, mint az ipari pangás, hogy még e díjnak is, mint biztos kereseti lehetőségnek, meg volt a maga nagy vonzó ereje. Az első hívásra több százan állottak tényleg munkába, vállalva az akcióban való állandó részvételt. Kezdettől kezdve voltak némi aggodalmaink azonban az akció fedezeti része tekintetében. Ez két részből áll: egyik részének a helybeli közönség megértő áldozatkészségéből kellene kikerülnie, a másik részt pedig kormánysegélynek * kellene fedeznie. A városi bevételek maguk két csoportban voltak kontemplálva : adományokból és városi köztartozásokra szedendő előlegekből. E kettő közül ugyancsak az első reális érték, a második az inségakció résztvevőinek szintén üdvös, de magának a városnak csak látszólagos segítség, mert a következő évi költségvetéséből hiányozván, annak reális előteremtéséről később kell gondoskodnia. A gyűjtés, amely a fedezet városi részét hivatott biztosítani, folyamatban van. Eredményéről ma még tán korai volna végleges ítéletet mondani, de az az impresszió, mintha az emberek nem tudnák kellőleg felfogni a város által munkaalkalmak alakjában nyújtandó jótékonykodás jelentőségét és — tisztelet a kivételeknek — elzárkóznának az akció megfelelő támogatásától. Még a városnak adandó kölcsönökre, amelyek pedig az immár egy-két hónap, múlva esedékessé váló köztartozásokba (községi pótadó, villanyáramdíj, vizdíj) be fognak számíttatni, sem gyűlt össze eddig a reméltet csak félig-meddig megközelítő összeg sem, az önkéntes adományok pedig még kevésbbé mutatják — eddig legalább — a kivánt eredményt. Ilyen körülmények között s minthogy az állami támogatás vagy annak biztos hire sem érkezett meg eddig a városházára, méltán támadnak aggodalmaink az inségakció jövendő sorsa tekintetében. És valóban már ezen a héten, tehát a munka második hetében némi zökkenés állott be, amit egyelőre csak ideiglenesen sikerült megreparálni. Távol áll e sorok írójától, hogy kritikát akarjon g3^akorolni az egyébként is nagyon súlyosan igénybe vett adózó közönséggel szemben. Igaz az is, hogy számosan vannak olyanok, akik akár a jótékony egyletek útján, akár privátim gyakorolnak tiszteletre méltó jótékonykodást s talán — mint fentebb is céloztunk reá — nem tudják kellőleg felfogni, hogy itt most egész más természetű akciót kell támogatni, nem a- rendes szegényeket, hanem azokat, akik a rendkívüli viszonyok között állván munkanélkül, a jótékony adományok ellenében olyan munkát végeznek, amire városi közérdekből amúgy is szükség van, amire tehát jogában állana a hatóságnak a szükséges fedezetet közadózás útján is előteremteni. Reméljük, hogy az itt elmondottak erősebben behatolva a köztudatba, a jövő hét i kedvezőbb eredményeket fog hozni az inségi akció javára. Ha azonban ez nem következi nék be, akkor már most figyelmeztetjük a váj ros vezetőségét és annak képviselőtestületét, hogy a megkezdett munkát a munkanélküliség és a szükség mai súlyos idejében abbahagynia semmi körülmények között nem szabad, hanem annak folytonosságát a télen át feltétlenül biztosítani ke 1!. Kettő itt a teendő. A városi közönségtől remélt és megkívánt összeget szükségadó útján kell előteremteni, ha pedig az e célra kormányhatóságilag engedélyezett kulcs nem nyújt kellő fedezetet, akkor a villanyáramot — mint legkönnyebben rendelkezésre álló módot — kell továbbmenőleg is igénybe venni. Bármily fájó is lesz ez, olyan nagy érdekek — emberek létegzisztenciája, a város békéje és nyugalma — forog kockán, hogy nem szabad visszariadnunk tőle, avagy ha más igazságosabb és épúgy célravezető módot tud ajánlani valaki, azt kell igénybe venni, de feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy a város képviselőtestülete által felkeltett remények teljesületlenek ne maradjanak s ne keltsenek; nagyobb keserűséget, mintha egyáltalán meg se hozattak volna. Másik teendő pedig az, hogy teljes erővel szorgalmazzuk az államnak sürgős és minél hathatósabb segítségét. E téren biztosan számítunk úgy főispánunk, mint országgyűlési képviselőnk, hathatós támogatására. Nem kérünk és nem várunk többet, mint amit egyes városok máris megkapta;*., ez azonban Pápát is megilleti, ennek megadása nemcsak lokális vagy megyei, de egyúttal országos érdek is. — or — Segítenek a kisiparosokon. Irta: Dr. Lippay István. Az a kétségbeejtő helyzet, melybe a súlyos gazdasági válság folytán a kisiparosság került, az illetékes tényezőket arra birta, hogy behatóan foglalkozzanak a kisiparosság ügyeivel és segítséget nyújtsanak ennek a kiválóan érdemes társadalmi osztálynak. A segítés módja elsősorban az lenne, hogy munkába állítsák a kisiparosságot, mert ha van munkája a kisiparnak, akkor a bajok legnagyobb része megszűnik. A munkába állítás kérdése, miután az állam pénzügyileg súlyos helyzetben van, szűk határok közé van szorítva. Ez a szűk keret növelhető a közüzemek leépítésével, valamint a kontárkérdés rendezésével, mert azt a csekély munkaalkalmat, ami ma a kisiparosság részére kínálkozik, a közüzemek és kontárok foglalják el. A kisiparosságnak pillanatnyi segélyre van szüksége, hogy adó- és társadalombiztosítói terheit fizethesse, illetve, hogy a holnapra való kenyerét előteremthesse. Sajnos, nemcsak a munkások szorulnak inségsegélyre, hanem a kisiparosok is. A kisiparosság tehát azt kéri, adjanak fizetési kötelezettségének teljesítésére haladékot, vagy nyújtsanak módot arra, hogy fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Ma Németország, a magyar állam és más államok, valamint a legnagyobb cégek is kénytelenek stillhaltet kérni és meg kell adni a módot arra, hogy a kisiparosság is kapjon kiméleti időt kötelezettségeinek teljesítésére. Ezek a szempontok indították az Ipartestestületek Országos Szövetségét arra, hogy a kormánytól' két millió pengőt kérjen, hogy abból a szorult helyzetben levő kisiparosok — még ha nem is rendelkeznek megfelelő ingatlanfedezettel — kölcsönt kapjanak. Ezzel az összeomlástól menthetnők meg a kisiparosságot. Amikor a kisiparosságnak erre irányuló kérését az Iposz vezetősége gróf Károlyi Gyula miniszterelnöknek és dr. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszternek figyelmébe ajánlotta, úgy a miniszterelnök, mint a kereskedelmi miniszter a legmelegebb jóindulattal fogadták a kérést és kilátásba helyezték, hogy a kisiparosságnak nemcsak a kiméleti időre vonatkozó kérését, hanem általában a kisiparosságnak függőben levő problémáit megoldják. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök szeretettel felkarolja a kisiparosság ügyeit, találóan jegyezte meg, hogy a kisiparosságnak csak egyet nem ad —• amiben eddig már bőségesen volt része —: ígéretet. Tenni, cselekedni akar a kisiparosságért, mert átérzi a helyzet súlyosságát és ilyenkor nem ígéretekre, hanem cselekedetekre van szükség. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter jelezte, miként kívánja a stillhaltet keresztül vinni. Erre a célra külön szervet állít fel, mely a bajbajutott kisiparosok váltóiért garanciát vállal, illetve a kisiparosok váltóit leszámítolja és ezzel megadná a lehetőséget arra, hogy a kisiparosság hitelhez jutva, eleget tudna tenni fizetési kötelezettségének. A miniszterelnök, valamint a kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte azt is, hogy a kisiparosság főbb problémáinak, a közüzemek leépítésének, a kontárkérdés és sok más kérdés megtárgyalására legrövidebb időn belül ankétot hívnak egybe, melyen maga a miniszterelnök is részt kíván venni. Ha figyelembe vesszük, hogy az ipartestületi székházkölcsönök konverziója megindult és ezzel közel száz ipartestület, valamint többezer iparosvezető menekül a terhes kötelezettség alól és elkerüli az összeomlást, továbbá, ha hozzávesszük, hogy a kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy az ipartestületi reformról és az ipartestületek központi szervéről szóló javaslatot a közeli napokban a törvényhozás elé terjeszti, akkor — feltéve, hogy mindezek teljesülnek — a kisiparosság valamiképpen át tud jutni a mostani súlyos gazdasági válságon. ÚJDONSÁGOK. — Mándi Márton István emlékezete. A pápai kollégium halhatatlan emlékű újjászervezőjének, Mándi Márton Istvánnak emlékezetét kegyeletes ünnep keretében újította fel halála 100-ik évfordulója alkalmából a pápai főiskola. Az ünnepet dr. Antal Géza püspök nyitotta meg, előadván, hogy elsősorban az ifjúságnak van szánva pótlásául a szeptemberi ünnepnek, melyen a maga egészében jelen nem lehetett. Majd markáns jellemzésben vonultatta fel a kollégium nagyjait, akikhez a ma kölönlegesen ünnepelten kivül Kocsi Csergő Bálint, Tarczy Lajos, Bocsor István, a tanítványok közül pedig — csak a legnagyobbakat említve — Petőfi és Jókai tartoznak. A magasan szárnyaló püspöki megnyitó után Mándi Márton Istvánról két egyaránt nagybecsű előadást hallottunk: dr. Tóth Endre theol. tanártól, aki a bámulatos energiájú iskolaépítő Mártonról és dr. Trócsányi Dezső theol. tanártól, aki a tudósról, a Kantot nálunk először hirdető professzorról szólottak alapos és érdekes fejtegetésekben. Frenetikus hatást aratott Medgyasszay Vince eh. ker. főjegyzőnek, a kitűnő poétának, A köpönyeg c. verses elbeszélése. A bájos meséjü, ötletes humoru, művészi erejű költeményt, melynek tárgya az, hogyan bíráskodott a szigorú Mártonprofesszor a tiltott malaclopó-köpeny viselése miatt saját későbbi veje felett. A szerző szives engedelmével lapunk karácsonyi számában olvasóink gyönyörűségére teljes egészében közölni fogjuk. Kegyeletes és szép volt Fáber Kovács Gyula ódája is, mellyel a négyszázéves Alma Matert magasztalta. A költeményt Győr Sándor nagyon szépen szavalta el. Hasonlókép teljes elismerést