Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-11-28 / 48. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. EMHizetésí ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám áxa 20 fillér. Telefon 131. gzám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN IV Főiskola. Helyben. JELE Ha olvassa az ember, hogy micsoda erőszakos eszközökkel kívánja a nemrég még leghatalmasabbnak mondott Anglia a maga gazdasági helyzetét szanálni, amikor valósággal elbarrikádozni akarja magát a nem honi termékek elől, legyen az akár drága selyem avagy csupán szerény és szegény nagykőrösi uborka s ha viszont azt is olvassa tovább, hogyan vágnak erre vissza az exportjuktól elzárt többi államok, így pl. mindjárt a franciák, akik minden angol szenet máris bojkottáltak, akkor olyasféle érzés vesz az emberen erőt, mintha új világháború közepén élnénk. Most ugyan nem emberéletre megy a háború, vagyis lövéstől (ha csak, ami ugyan elég gyakran megtörténik, maguk nem lövik agyon magukat) találva nem hullatlak százával és ezrével az emberek, de megy az életegzisztenciák elleni, kölcsönösen tönkre akarják tenni egymást az államok gazdaságilag. Hogy micsoda pusztulás járhat ennek a háborúnak nyomában, abból már némi ízelítőt kaptunk eddig még csak inkább mi, az u. n. legyőzöttek, de egészen bizonyos, hogy ugyanolyan sorsra jutnak a győzők is, ha a csata annak rendje és módja szerint kifejlődik. Bellum omnium contra omnes, mindenki harca mindenki ellen áll a küszöbön, kopogtat immár minden népnek az ajtaján. Vájjon magukhoz térnek-e a népek abból a szédiiletből, mibe az önérdek urrátétele döntötte őket? Akadnak-e olyan világbölcsek, akik megtalálják az útját és módját annak, hogy az összes érdemek összeegyeztethetők legyenek és a gazdasági kiegyenlítettségnek régi korszaka ismét visszatérjen. Ha látjuk, mily tehetetlenül vergődik a Népszövetségnek nevezett, mindennek boldogítására egyaránt hivatott intézmény, e napokban az ázsiai embermészárlás őrületének forgatagában és hogyan nem tud reális eredményt elérni, akkor kételkednünk kell benne, lesz-e ereje, tudása, bölcsesége ahhoz, hogy ezt a még nagyobb arányú gazdasági világháborút megszüntesse. Pedig ha ezt ő vagy akárki vagy akármi más nem tudja megcselekedni, akkor megérhetünk még — mitől óvjon ég! — még rettenetesebb katasztrófát is, mint aminőn 1914—18-ban ment át az emberiség. Mindenki panaszkodik. A jogosan panaszkodók mellé odasorakoznak azok is, akiknek nem volna joguk panaszra nyitni ajkukat. De ők is panaszkodnak, hogy eltereljék többszörös, vagy nagy jövedelmükről a közfigyelmet. Panaszuknak talán az is lehet rugója, hogy ne tűnjék fel ama összeg kicsisége, mellyel a közinség enyhítéséhez járulnak. No de hagyjuk ezeket a szegény gazdagokat. Foglalkozzunk a jogosan feljajduló tömeggel. A fogyasztók egész vonalán megcsappant a bevétel. A megélhetéshez szükséges dolgok pedig megdrágultak. Meseolcsó búzából méreg= drága lisztet eszünk. Drága a zsírunk és nem olcsó az olcsó marhából kimért hus. A világ legdrágább cukrát vagyunk kénytelen fogyasztani. Még az értéktelen borunkat is megdrágítja a közvetítés és a fogyasztási adó. Csizma ma már szinte lukszusszámba megy. A földmives ember lábát is bakkancsba kényszeríti a drága bőr, mely azonban a cipőt hordó közönséget is erősen nyomja. Olcsó marhának olcsó bőréből drága lábbeli készül. Alsó és felső ruha messze felül áll az arany paritáson. A kalapot drágasága miatt kiszorítja a sapka Szenünknek és tűzifánknak hasonlókép magas az ára. Még a gyufának is háromszoros az ára Világításunk és vizünk is drága. Levelezés, közlekedés, bélyegilletékek, közadók mindmind emelkednek és a nagy drágaság s közterheink emelkedése mellett a bevételek nagy csökkenést mutatnak. A földmives terménye olcsó. Az iparos s a kereskedő bevétele, a gazdatársadalom megcsökkent bevételei és a közalkalmazottak megnyirbált fizetése miatt erősen esett. Mind a négy kasztnak le kellett szállítania igényeit. A leszállított igények pedig nagyon sok embernek veszik ki a szájából a kenyeret. Ha valami módon nem áll be változás, úgy el fognak tűnni a diszműárusok, készítők, művészek, színházak, mozik, hangversenyek, könyvek, újságok, bálok stb. a magyar föld színéről, mint a néhai szürszabóság. A magyar közönség igen nagy része állati életre lesz kárhoztatva silány táplálkozással és még silányabb ruházkodással. Amikor ilyen sötét kép tárul szemeink elé, felszakad lelkünkből a keserű kiáltás: Trianon, ez a te tatárjárásod! Ennek a kálváriának azonban néhány stációját mi magunk is segítettünk megépíteni. Gazdálkodásunkban olyan luxuskiadásokat engedtünk meg magunknak, amik egy nagy és győztes országot is próbára tettek volna. A pénzéhes; kartell és a telhetetlen nagytőke túlságosan elhatalmasodott s most az ország lakosságának kilenctizedrésze kénytelen keservesen kínlódni, sokan éhezni is a magas árak és a csökkent jövedelmek miatt. Nehéz a kivezető utat megtalálni, de egészen bizonyos, hogy elsősorban azok a tényezők szorítandók a segítség nyújtására, melyek még az aránylagos teherviselés alól is kibújtak, holott igazságosan progresszive kellene a terheket reájuk róni. A GLADIÁTOR. Kegyes Mecénást nem kerestem én, Nem szólt a lantom Cézár ünnepén, Cirkusz porondján gladiátorok Elomlott hőse . . . Rólad dalolok. Tapsod, virágod, Róma, hol marad ? Te jól tudod, ki volt e néma rab: Tigris rohanta meg s nem birt vele, De földre verte — kis bohóc csele. Szeretne még — s nem bir kiállani, Bárhogy feszülnek roppant vállai Vagy sejti tán : jobb mozdulatlanul, Szivén döfik, ha széttört lánca hull. Nem szánja senki, sőt vannak sokan, Kik szégyenén röhögnek gúnyosan. A Részvét istennője néma, holt, Hiszen csak Cézár — rabszolgája volt. Rabszolga? Nem. Puszták szülöttje. Hős, A félvilággal dacoló, erős. Királyi sarj, ki nem türt zsarnokot, És kardja szent csatákban villogott. Rabszolga? Oh nem. Harcok bajnoka, Minőt e föld még nem látott soha: Ha kürtje harsant rónán, bérceken, Cézár hadán kitört a félelem. Ha fogva tartja csúf, gonosz varázs Bohóc pofozza ... Áll a vigadás: Cirkusz porondján gladiátorok Elomlott hőse, mily vidám dologi De majdha egyszer — mégis talpra áll, És kürtje zendül: élet vagy halál! Ripacs bohóc, véres kezű Kain, Kacagj, ha tudsz — a cirkusz romjain! Szathmáry István. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök tegnap, pénteken háromhetes külföldi út után ismét haza érkezett városunkba. A püspököt 3 órakor a pályaudvaron a kerületi tanintézetek igazgatói, a theol. tanári kar és ifjúság, valamint a ref. leányegylet tagjai fogadták, s ez utóbbiak virágokkal is kedveskedtek neki. — A város inségakciója. A város inségakciója a szegényügyi bizottság javaslata alapján a mai napon tartandó képviselőtestületi ülés elé kerül. Az inségakció céljaira a városnak elsősorban rendelkezésére ál! az a 18 vagon buza, amit a népjóléti minisztérium utalt ki, s amelyet a város kiőrletve liszt alakjában fog kiosztatni. Részesülnek benne részben keresetképtelen szegények, részben munkaképesek teljesített munka ellenében, amikor is napszám gyanánt 10 kg. buza 1 P 50 f értékben vétetik számításba. Egy egyén egy hónapban a népjóléti minisztérium segélyéből 10 kg. buza értéket kaphat. Ezen kivül rendelkezésére áll a városnak részben a költségvetés tételeiből, részben a villamosáramdíj többletéből 21.000 P. A tél folyamán elvégezni szándékolt munkák költsége azonban 30,000 P-t tesz ki és ezért a képviselőtestület 9000 P kormánysegélyért fog folyamodni. Az inségakció során a város a következő munkaalkalmakat vette kombinációba: a Tókert XIII. utcájának burkolása, a város határában lévő árkok tisztítása, kavícsbányászás, fakivágás és kőtörés. Részletek tekintetében a közgyűlés fog határozni. — Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara e hó 26-án, csütörtökön élénk érdeklődés és nagy látogatottság mellett közgyűlést tartott, amelynek fő tárgya a kamara 1932. évi költségvetésének tárgyalása volt. A költségvetés hosszú vitát váltott ki; a tagok tömegesen szólottak hozzá; úgyszólván mindnyájan túlméretezettnek tartották. A vita vége az lett, hogy a közgyűlés a költségvetést visszaadta újabb — takarékosabb — átdolgozás céljából. — Heves ellentmondásokkal fogadták a kereskedelmi minisztérium leiratát, amelyben a szövetkezeteket a legális kereskedelemmel egy sorba állítja. Egyhangúlag utasították az elnökséget, hogy az ügyet a budapesti központi kamara elé terjessze, az összes kamarák bevonásával leendő megtárgyalás és visszautasítás végett. — Tüntetően követelték az egyfázisú forgalmi adónak legkésőbb uj-évre való rendszeresítését az összes árucikkekre. — Az ipari munkások ez évi jutalmazásánál a pápai Kluge kékfestőgyár két régi alkalmazottját: Kricker Lajost és Svéd Ferencet is megjutalmazták 100—100 pengővel és díszoklevéllel. — A gyűlésen jelen voltak Pápáról: Böhm Samu, Fa Mihály, Kohn Miksa Mihály, Fischer Gyula és Wittmann Ignác. Mint értesülünk, a takarékosságot anynyira akarják vinni, hogy a költségvetésből töröltetni akarják a 4000 P tanulmányi segélyt. Ezt azonban a magunk részéről nagyon helytelenítenők, mert ez a segély tette lehetővé, hogy sok gyári, iparos és kereskedő pályán levő tehetséges ifjú magát külföldön tovább képezhette és válhatott szakmájának elsőrendű kultiválójává, amivel közvetve előmozdította az ipar és kereskedelem nívójának emelését is. — A tanulmányi segély tehát csak hadd szolgálja tovább is a célt, amit bölcs előrelátással neki szántak — a köz javára. MIKULASRA olcsón és jól vásárolhat füszer^agy kereskedőnél Pápán, Fő-tér 25. szám.