Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-10-24 / 43. szám

Lőwy bútor nélkül Győr, Gr. Tisza I. tér 5. pelnek, én azt a természetben rejlő könnyed­séget, gondatlanságot, közvetlenséget és szíves­séget akarom kidomborítani, ami első pillanat­ban szemébe ötlik annak, aki itt az élet Pári­sát és nem az emlékek és emlékmüvek óriási múzeumát nézi. Hiszen nem lehet teljesen kikapcsolni azt az ösztönös csodálatot, amit mindenki érez, aki ide jön és valamennyire is ismeri a törté­nelmet, de egészen őszintén szólva, ez a Páris nagyon messze van már attól a régi várostól, ahol a legnagyobb forradalom zajlott le, ahol a legnagyobb császárok egyike uralkodott. A hár­mas jelszó annyira belerögződött már az embe­rekbe, hogy nincs az a hatalom, ami csak egyiket is belőle elvehetné; de éppen ez az indító oka és végső eredője annak, hogy Páris­ban az emberek egészen mások, mint bárhol. Az élet itt jobban lüktet: a meleg mele­gebb ; a hideg jobban csíp: a szem többet lát; az agy termékenyebben dolgozik; a toll fárad­hatlanabb; Ebbe a forgatagba bele kell szé­dülni, hogy megértse az ember, hogy mi az a párisi élet, amiről számtalan könyvet írtak és amiről örökké irni lehet, mert mindig van benne valami meglepő, valami újszerű, ami sohasem válhat unalmassá. Itt mindig van valami, amit transparensek sikoltanak bele az ezer és ezer fényes lámpájú széles utakra; itt mindig van a reflektoroknak tárgyuk, amit megvilágítsanak; itt mindig van, amit az újságok Írjanak; itt mindig van fény, gazdagság, fény, pompa, zene, vidámság; itt minden van: ez Páris. * * * Páris, 1931 szept. 21. Nem ez az első gyarmati kiállítás Francia­országban, mert ebben a tekintetben megelőzte Párist Marseille, amely kiállításnak szintén nagy sikere volt. Marseille, Bordeaux-val együtt Franciaország kapuja a gyarmatok számára. De ez a mostani kiállítás: ez egy apotheozis. A francia erő és hatalom megtestesülése, amely úgyszólván a világ minden tájára elér. Valaho­gyan önkéntelenül kell, hogy érezze az ember ennek a nemzetnek a tettrekészségét, a nyug­talan szellemét, az erőkifejtését. A kiállítás a Bois de Vincennes-ben van, amely hely a lehető legalkalmasabb erre a célra. Nagysága nyugat-keleti irányban kb. 1200 mé­ter, észak-déli irányban 900 méter. Ezek, ter­mészetesen, nem egészen pontos adatok. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy Páris körül­belül százszor ekkora. A kiállítás közepén van a Lac Daumesznil, amely egy kis szigetet, a „Bagdad" szigetet veszi körül. Itt is el lehet mondani — annak a mon­dásnak a mintájára, hogy minden út Rómába vezet — itt minden út a kiállításhoz vezet. A kiállításnak 13 kapuja van; két föld­alatti állomása: a Porté de Charenton és a Porté Dorée. A villamosok, autobus-ok, Metro-k órán­ként 100.000 embert képesek kiszállítani, illetve visszahozni. Magában a parkban is vannak autó­busz járatok, külön erre a célra épített villamos vasutak. Egész röviden tekintsük végig a kiállítást, csak a főbb épületeket érintve. A főkapun be­lépve, szembe találja az ember magát a tuda­kozódó irodával, amely amerikai méretű épület. A magassága 37 méter; ugyancsak itt van egy mozi 1500 ember számára. Az irodától balra Madagascar pavillonja. Belől madagascari tájak, festői alakokkal, ál­landóan változó világításban. Utánna Somalis, Francia India. Mellette katholikus és protestáns missiók templomai. Óceánia, Tahiti, Uj Caledo­nia, Martinique, Ile de la Reunion, Goadeoloupe. És most érünk el a kiállítás fénypontjá­hoz, amelyhez hasonlót kiállításon még soha nem mutattak, ez: az Angkor-i templom. Egész Páris tele van a képével; minden levelezőlapon, a hölgyek melltűin, mindenütt ezt a csodálatos, titokzatos templomot lehet látni, úgy, amint áll Angkor-ban, évszázadok óta, komoran, fensé­gesen. Ez a templom — a legapróbb részletekig — pontos mása az Indo-Chinaí angkori temp­lomnak. És ez a művészet olyan idegen, olyan nagyszerű. Hihetetlenül diszes tornyok, minden­féle faragvánnyal és mégis oly tömör az egész. Ez a pogány templom, ez felér az Istenhez és nem kell nagy fantázia hozzá, beleképzelni a hívőket, akik ott imádkoznak árkádjai alatt. És most itt van Párisban, a világ fővá­rosában; épen úgy áll, mint messze Indo-Chi­nában, de itt a kíváncsiak ezreit fogadja magába; zaj és lárma belül, kivül. Mennyivel szebb lehet ott! De épen úgy áll, olyan nyugodtan, hidegen, nagyszerűen. Ennek a jegyében folyik minden ; ez uralja az egész kiállítást, mindenünnen lehet látni; de különösen szép este, amikor az egész ki van világítva. Olyan felejthetetlen az egész, olyan szép, mint egy álom, de olyan idegen itt és talán árva. Nehezen lehet elhagyni, de tovább kell menni. Tonkin, Cochinchina, Kelet-Afrika, Ma­rocco, Tunis, Algír, Togo Camerun, Belga Congo. Nem lehet minden gyarmatot egyenkint felsorolni. Vannak olasz, holland, portugall, dán és amerikai gyarmatok is képviselve. Ezektől nem messze van az állatkert, amelyről semmi különöset nem lehet mondani. Ellenben talán kétszer akkora, mint a ki­állítás gyarmati része, a szórakozó-helyek, kávé­házak, teaházak negyede! Itt azután minden­féle elképzelhető szórakozás megvan, a tenyér­jóslástól kezdve a török és hindu színházig. Az előbb említett Bagdad szigeten csakis ilyen van. Mindjárt a sziget bejáratánál van egy parányi magyar pavillon, csuha kézimunka, leginkább matyó és úgy van hirdetve, mint Kelet Európa művészi alkotásai. De természetesen nincsen elég exponált helyen, amint az az idegenben levő magyar dolgoknak általános hibája és a másik hibája is megvan, hogy tul drága. Ez az, ami minden magyar dolognak nyakát szegi kül­földön. Hogy m^g végül megemlítsem: senki­sem beszélt, természetesen, az elárusítók közül magyarul. Végeredményben le lehet szögezni, hogy az egész kiállítás feltétlenül nagyszerű és egye­dül álló a maga nemében és talán évtizedekig kell várni egy ilyen alkalomra, hogy az ember ehhez hasonlót láthasson. Ebben van a magya­rázata annak, hogy annyi az idegen, hogy ott francia szót csak véletlenül lehet hallani. A világ összes nemzete itt adott egymásnak találkozót; van néhány magyar is, de nagyon kevés. Jó volna ebből a szédületes idegen-forgalomból hozzánk is elvinni valamit. De ahhoz mi ma­gyarok nem értünk, hogyan mutassunk valamit az értékeinkből és ez az oka, hogy olyan két­ségbeejtően keveset tud a világ Magyarországról. Konkoly Thege Balázs. ÚJDONSÁGOK. — Dr. Kende Ádám ünneplése. Mult vasárnap 12 órára a városháza nagyterme alig volt képes befogadni a tisztelőknek és jóbarátoknak azt a sokaságát, amely oda egybegyűlt, hogy tanuja legyen, midőn a vá­ros egyik legérdemesebb polgárának, dr. Kende Ádám ügyvédnek átnyújtják a kor­mányfőtanácsosi kineveztetéséről szóló legfel­sőbb kéziratot. Az ünnepet dr. Antal Géza püspök, a Pápai Hitelbank elnöke nyitotta meg, aki vitéz Draskóczy Istvánt, Marton Ig­nácot, Szabadhegyi Elemért és dr. Weltner Sán­dort kérte fel, hogy dr. Kendét és a kitünte­tés átadására körünkbe érkezett dr. Kenessey Pongrác főispánt a terembe hívják. Megjele­nésüket lelkes taps köszöntötte. Dr. Antal püspök üdvözlő szavai után dr. Kenessey fő­ispán adta át a kormányzói kitüntetést. Min­dig örömmel jön Pápára, úgymond, ahova erős vonzalom fűzi s melynek érdekeit mindig tel­jes erővel kívánja munkálni. Különös örömére szolgál, hogy újból egy olyan férfiú kitünte­tését hozhatta meg, akit köztisztelet környez s aki a maga nagy munkásságával arra mél­tán rászolgált. Az üdvözlések során elsőnek dr. Antal püspök méltatta az ünnepeltnek a Pápai Hitelbank felvirágoztatása terén szer­Fiiggöny és ágyterítő anyagok, perzsa, smyrna és keliin­aiiyagok, gobelinek, csipkék mélyen leszállított áron GOTTLIEB JENŐNÉ kézimunkaüzletében, Fő-utca 23. Előnyomtatási árak jelentékenyen leszállítva. zett érdemeit, különösen kiemelve szívbeli jó­ságát, mellyel a bank hivatalnokainak ügyét mindig felkarolta. Dr. Tenzlinger József pol­gármester megemlítve, hogy dr. Kendének a városi ügyekben kifejtett tevékenységéről már a képviselőtestület közgyűlésében megemlé­kezett, most az igazi úri embert, a társadalmi mozgalmak egyik vezetőjét, az ügyvédi kar kamarai kiküldöttjét, a zsidó hitközségi béke megteremtőjét, a tűzoltótestület tevékeny al­elnökét méltatta üdvözlésében. Dr. Kövi Árisz­tid, a Magyar Általános Hitelbank igazgatója — néhai dr. Kövi József járásorvos fia — a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg dr. Kendének abbeli érdemeiről, melyekkel a fő-. városi és pápai intézet kapcsolatait megte^ remtette. Karlovitz Adolf a pápai egységes­párt és a Pápai Takarékpénztár nevében kö­szöntötte az ünnepeltet. Ezekre az üdvözlé­sekre dr. Kende Ádám egy formailag és tar­talmilag egyaránt gyönyörű beszédben vála­szolt. Mélységes meghatottsággal állapította meg, hogy ha így méltatják az ő sokirányú munkásságát, akkor talán valóban teljesítette kötelességeit, akkor világos, hogy soha nem a közből, de mindig a közért élt. Majd haj­lottabb korára utalva — igazán fiatalos szel­lemet lehelő beszédében — a fiatalokhoz for­dult, hogy önzetlen munkát folytassanak a város és a haza érdekében. Köszönetet mondva a szónokoknak s a megjelenteknek, kérte a főispánt, hogy alattvalói hódolatát tolmáj­csolja az államfőnél. Mély gondolatokban gaz­dag és általános tetszést aratott beszéde után percekig ünnepelték őt. Ezután dr. Antal Géza a polgári munkát és a hazafiasságot aposztro­fáló szárnyaló szavakkal zárta be a lélekemelő ünnepet. — 1/ 22-\íov dr. Kende Ádám a fő­ispán tiszteletére ebédet adott a Kaszinóban, melyen dr. Pongrácz József és dr. Tenzlin­ger József mondottak lelkes tetszést keltő fel­köszöntőt. — Dr. Németh Károly főispán f Győr városában s az egyesített vármegyében, de vá­rosunkban is, hol többször megfordult s szá­mos tisztelője és barátja él, őszinte részvétet keltett dr. Németh Károly főispánnak e hó 20-án 64 éves korában történt elhunyta. A megboldogult évtizedeken át vezető szerepet vitt a győri társadalmi és politikai életben, a háború előtt a péri kerület Tisza-párti képvi­selője, a háború után egy izben Győr város országgyűlési képviselője, majd Darányi Kál­mán államtitkári kineveztetése óta főispánja, elnöke a Győri Első Takarékpénztárnak, a Kaszinónak s Győr több fontos intézményé­nek. Elhunytát egyetlen fia, Andor, gyászolja, feleségét fél év előtt vesztette el tragikus mó­don. Hűlt tetemeit a győri bencés templom­ban Fetser Antal megyéspüspök által történt beszentelés után nagy részvét mellett helyez­ték örök pihenőre a töltésfalvai családi sír­boltba. — A Jókai-kör megnyitója. A pápai Jókai-kör folyó' hó 25-én, vasárnap délután 6 órakor a nőnevelő-intézet dísztermében tartja meg évi rendes közgyűlését és ezt nyomban követőleg idei első előadó-ülését. A közgyűlés tárgysora: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelentés. 4. Tisztújítás. Az előadó­ülés műsora: 1. Petőfi és Jókai. Költemény, irta és előadja dr. Kőrös Endre. 2. Huber: Nemzeti zászló, énekli a Kárpát-dalkör Hatvani Lajos vezényletével. 3. Kazinczy Ferenc emlé­kezete. Előadja dr. Szabadi Béla. 4. Mendels­sohn : Rondo capriccioso. Zongorán előadja Herrmann Ancsi. — A közgyűlésre és előadó­ülésre a Kör összes tagjait — pontos meg­jelenésüket kérve — tisztelettel meghívja a Kör elnöksége.

Next

/
Thumbnails
Contents