Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-10-03 / 40. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár ef. Főiskola. Helyben. INDEN SZOMBATON. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiDés. Telefon 131. száxou . jdoiios főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Helyes volt-e kilépni SíZ Iposzból ? — Reflexió a pápai ipartestület rendkívüli közgyűléséhez. — A lapokból értesültem, hogy a helybeli ipartestület legutóbbi rendkivüli közgyűlésén azt a határozatot hozták, hogy a pápai ipartestület kilép az Ipartestületek Országos Szövetsége (röviden: az Iposz) kötelékéből. A kilépés okát pontosan nem ismerem, de magát a kilépés tényét sajnálattal vettem tudomásul, mert az iparosság egysége megbontásának tekintem. Úgy látszik, örök átokként fekszik az iparosságon, hogy soha össze nem tart, érdekei védelmére egységes frontot alkotni nem tud, így az életharcban való védekezése is szétforgácsolódik, erőtlenné válik. Csak rá kell mutatnom a nyár folyamán lezajlott képviselőválasztásokra: minden társadalmi osztály megfelelő képviselethez jutott a magyar parlamentben, még a nők is képviselve vannak két taggal, egyedül a 350.000 lelket számláló kisiparosság nem tudott szervezetlensége folytán érvényesülni, s maradt az' országgyűlésben szószóló nélkül. Az Iposz általam személyesen ismert kiváló elnöke, aki maga is vérbeli iparos lévén, célul tűzte ki iparostársai boldogítását, egyik szervezkedésre buzdító beszédében sajnálattal említette fei, hogy megfelelő eredményt elérni nem tudnak, mert amikor oda mennek a miniszter elé kérni valamit, akkor maguk is érzik, hogy nem áll mögöttük az ország egész iparossága, s nincs, ami nagyobb súlyt adjon a szavuknak. Pár évvel ezelőtt az ő kezdeményezésére az Iposz vezérkara körüljárta az országot, buzdított, agitált a szervezkedés, a vármegyei iparoskörzetek megalakítása érdekében, abban a hitben, hogy ezzel sikerül fásultságából felrázni s egységes cselekvésre rábírni az iparosságot. Megalakult a Veszprém vármegyei iparoskörzet is, amelynek alakuló ülésén én voltam szerencsés a vármegye legnagyobb ipartestülete, a pápai ipartestület részéről üdvözölni a megalakult vármegyei iparoskörzetet. Igen, mert a lelkes megmozdulásban egy jobb jövő hajnalhasadását láttam, s azt gondoltam, hogy reátalált az iparosság önmagára, s tudatára ébredt annak, hogy ha az Iposz égisze alatt egy táborban tömörül, olyan erőt nyer, amelyet okvetlen respektálnia kell az ország sorsát intézőknek. Szomorú, hogy most Pápáról ellenkező mozgalom indult meg, amely arra szólítja fel az iparosságot, hogy lépjen ki az Iposz kötelékéből, s állítólag a felhívásnak már is meg van a foganatja, Pápa példájára több ipartestület kilépett az egységes vezetés alatt álló központi szervezetből. A lánc tehát szakad, bomladozik, s gyengül a védekezés frontja. Miért e bomlasztó törekvés, s ellentábor gyűjtésére sorakozó fúvása? Nem felel meg tán az Iposz céljának, rendeltetésének, s nem képviseli elég eréllyel az iparosság érdekeit? A vezetőség nem követ et mindent, hogy a sirja szélén álló iparosságot megmentse az életnek? Meglehet, nem tudom. Ám ha ez így volna is, más módja van a hibák javításának, mint a kormány által is központi hivatalos szervként elismert Iposz duzzogva elhagyása. Ott van a parlamentáris fórum: az Iposz közgyűlése. Ezen az intézmény működése évről évre bonckés alá vehető, a vezetőség munkálkodása elbírálható. A kiküldöttek javaslatokat, indítványokat tehetnek, sőt a vezetőséggel szemben — ha úgy találják jónak — bizalmatlanságot is szavazhatnak és a választásoknál elbuktathatják és kicserélhetik az egész vezetőséget. De elhagyni azt a központi szervet, amelyet í közvetlenül azért létesítettek, hogy az ország ; egész iparosságát képviselje, egybekapcsolja, s j szükség esetén érdekeit az egység imponáló erejével megvédelmezze — nem helyes és csak arra szolgál, hogy az iparosság mint szétszórt kéve, még kevésbbé tudjon ellenállni a gazdasági válság mind erősebben tomboló viharának. A pápai ipartestületnek az Iposz kötelékéből való talán eléggé meg nem fontolt kilépése ezeket a gondolatokat ébresztette bennem, amelylyeket íme papirra vetve a nyilvánosság elé bocsátok. Vajha a sokat szenvedő, sok sebből vérző, a lét és nemlét sziszifuszi harcát vivó iparosság végül feleszmélne s megbonthatatlan frontot alkotva kiküzdené magának a jobb életfeltételeket, amelyekre becsületes munkájával már rég reászolgált. N. P. ALKONYATI ÉNEK.* A hegygerincre roskadott a Nap, e halvány arcú szép királyleányka; s ezer tövistől vérzik gyenge lába az alkonyuló nyári ég alatt. Fáradt fejét a hegytetőkre hajtva kibontja selymes, szép aranyhaját, de jő az éj, a hü szelíd barát, s puha palásttal halkan betakarja. Ha majd reám köszönt az alkonyat, s goromba tüske össze-vissza tépett, Halál-testvérem, esdekelvg kériek, takard be karcolt, könnyes arcomat! ELÉG VOLT A VÁGTA... Paripámnak is már tajtékos a háta; erdős-völgyes idegenben elég volt a vágta! így repülhetett a mesebeli sárkány; nem álltunk meg száz mosolygó, illatos virágnál. Fáradt paripámról lerántom a nyerget, kár volt vakon elrohanni a virágok mellett! Tóth Géza. * Mutató a szerzőnek sajtó alatt lévő új verseskötetéből. ÚJDONSÁGOK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete e hó 3-án, ma, szombaton d. u. 3 órakor a városháza nagytermében rendkivüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: A takarékossági bizottság javaslata a tisztviselők illetmény-csökkentése tárgyában. — A szinház elbontása tárgyában beérkezett ajánlatok. — Polgármesteri javaslat a vetőmagsegély árának garantálása tárgyában. — Karlovitz Adolf ünneplése. Az igazi polgári érdemet megillető méltó ünneplés^ ben részesítette múlt szombaton Karlovitz Adolfot, a Pápai Takarékpénztárnak és a város pénzügyi bizottságának elnökét kormányfőtanácsosi cimmel történt kitüntetése alkalmából városunk közönsége. Az ünnepséget a Pápai Takarék rendezte a maga kitűnő elnöke tiszteletére, ám részt kért belőle a város és mindazok, kik Karlovitz Adolfban városunk egyik legérdemesebb polgárát ismerik és becsülik. A Takarék dísztermét egészen megtöltő díszes közönség előtt, melynek soraiban dr. Antal Géza ref. püspököt, Németh József apátplebánost, Draskóczy István ny. altábornagyot, dr. Horváth Lajos alispánt, ki Veszprémből jött az ünnepre és kivülök városunk minden számottevő tényezőjét ott láttuk, vitéz Skublics Viktor, az intézet alelnöke nyitotta meg a Takarék díszközgyűlését, lelkesen aposztrofálta a célt és felkérte dr. Molnár Imre, vitéz Karcsay Béla ig. és dr. Qyörke Sándor, dr. Konkoly Thege Sándor felügy. biz. tagokat, hogy a kitüntetést átadó főispánt s az ünnepeltet a terembe hívják. Megjelenésükkor nagy éljenzés fogadta őket, mire dr. Kenessey Pongrác főispán mélyen átérzett szavakban méltatta Karlovitz Adolf érdemeit, hangsúlyozva, hogy a kitüntetés visszhangjából és saját személyes tapasztalatából is tudja, hogy az mily érdemes egyénnek jutott osztályrészéül s kérte őt, hogy a város és vármegye érdekében tovább is folytassa nagy és önzetlen munkáját. Miután a kormányzó aláírásával ellátott okiratot átadta, a kitüntetett mély meghatottsággal válaszolt a főispánnak, nagy hálával köszönte meg a kormányzói kegyet, s a főispán személyes megjelenését, Szerényen elhárítva magától az érdemeket, azt intézetének és kitűnő munkatársainak tulajdonította, viszont készséggel ajánlotta fel további működését a köz javára. Nagy éljenzéssel fogadott szavai után dr. Tenzlinger József polgármester emelkedett szólásra. Nem a város képviselőtestületének illusztris tagját köszöntötte, ezt majd a közgyűlésben teszi meg

1, hanem a polgárok mintaképét, aki családi életével és egész munkásságával bizonyult ilyennek. E helyen szépen aposztrofálta lelkes tetszést keltve az ünnepelt nejének a> j<á tékonyság terén kifejtett munkáját. Felkérte a polgármester a főispánt, közölje a legmagasabb helyen, mily örömet keltett városunkn ban az igaz érdem méltó elismerése. Utolsóként Faragó János főigazgató szólott a Pápai Takarék nevében az ünnepelthez. Nagyon szépen aposztrofálta az elnököt, ki megmentette, újra alapította az intézetet, kinek, mig mások nyugodtan alszanak, éjjeleit is az intézet felvirágoztatásának szenteli. Befejezésül igaz hálájukról és ragaszkodásukról biztosította az ünnepeltet, kit ezután a jelenvoltak mind szerencsekivánataikkal halmoztak el. — Október 6. A Ref. Főiskola Ifjúsági Képzőtársaság október 6-án d. e. 11 órakor, a Főiskola tornatermében gyászünnepélyt tart. Műsor: 1. Himnusz. 2. Ünnepi óda. Szavalja Böröczky Béla I. é. theol. 3. „Nyugosznak ők..." Énekli a Főisk. Kántus, Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár vezetésével. 4. Ünnepi beszéd. Mondja Győr Sándor IV. é. theol., ifj. elnök. 5. Zenekar. Vezényel Kiss Árpád ref. ig.-tanító. 6. Hiszekegy. Énekli a Főiskolai Kántus. Az érdeklődőket szeretettel meghívja az Elnökség. — Dr. Buda főszolgabíró búcsúztatása. Folyó hó 25-én búcsúztatta el a pápai járás jegyzői kara dr. Buda István újonnan megválasztott enyingi főszolgabírót. Az ünnepélyen, mely Pápa város tanácstermében folyt le, a jegyzők teljes számban jelentek meg. Azonkívül ott volt dr. Jerfy József, a pápai járás főszolgabirája, dr. Tenzlinger József polgármester, dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester és még igen sokan mások. Az ünnepélyen elsőnek Kovács Miklós mihályházai főjegyző búcsúztatta el dr. Buda István főszolgabírót, majd pedig dr. Jerfy főszolgabíró, dr. Tenzlinger József polgármester és dr. Uzonyi h. polgármester. Dr. Buda István meghatottan köszönte meg a nem várt ünnepeltetést. A hivatalos aktust a Böröczky-féle vendéglőben közös ebéd követte. Ebéd közben ismét Kovács Miklós főjegyző és Tenzlinger polgármester köszöntötte fel Buda István főszolgabírót, aki erre meleg szavakban mondott köszönetet. A társaság jó hangulatban a késő esti órákig maradt együtt.