Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.
1931-09-26 / 39. szám
n™^ Xe k. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. [K MINDEN SZOMBATON -itt&.esztöség : Liget-utca 6. szám. £íö6zetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiSér. Telefon 131. fraájpo. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar néplélek józan, magábazárkózott, konzervatív és nagy behatásoknak, eseményeknek és céltudatos munkának kell érvényesülniük, hogy a magyar ember félre tegye minden józanságát, levetkőzze úri zárkózottságát és szegre akassza konzervatív felfogását, meggyőződését, politikáját. A történelem legválságosabb napjaiban is számolni lehetett a magyar néplélek hajlíthatalan, törzsökös erejével és ha nehéz idők köszöntöttek az országra, akkor a magyar néplélek megértő készségére ép úgy lehetett számítani, mint ahogy a felszántott ugar számíthat Isten áldására. A magyar néplélek sajátosságait ismerték azok, akik arra, nehéz körülmények között építettek, de ismerték azok is, akik arra kontóztak, hogy a jó szivén keresztül közelítsék meg a föld népét, a szántóvető magyart. A forradalmak alatti és utáni évek súlyos megpróbáltatásnak tették ki ezt a népet, de az események tanúsága szerint, a forradalmak csak azokat a gyenge lelkeket ejtették meg, akik eltávolodtak az ősi szellemtől és az örök érvényű magyar evangéliumok helyett, az álpróféták tanait hallgatták és a tévtanok hatása alatt cselekedtek. Nehéz, küzdelmes korszakok előtt sokszor volt reménytvesztett „Veni Sancte"-ja ennek a népnek, de akik önmaguk erejében biztak és a nemzet történelmi hivatását vallották, azok mindig megérték vágyaik beteljesülését és az eszme győzelmének Aíleluláját. Vájjon, nem hasonlatossak-e a mostani napoknak eseményei azokhoz az időkhöz, amikor a nemzet megpróbáltatásteljes napjait felhasználják arra, hogy a magyar népbői kiirtsák a hitet és elburjánoztassák a bizalmatlanságot ? . . . Van-e könnyebb dolog, mint az élet súlyos keresztjét hordozó embert zugolódásra biztatni ? . . . Bizonyára nincs. De a magyar néplélek nem tud elszakadni a tradícióktól, épen azért, csak azoknak a gyengéknek lelkét lehet megmételyezni, akik nem ismerik az egységes magyar nemzet szolidaritásának erejét és akik tévutakon járva elszakadnak a magyar talajtól, hogy lelkük érzését nemzetközi kufárokra bizzák. Az ország egyes részein próbálkoznak bizonyos politikai és társadalmi irányzatok és próbálkozásuk arra irányul, hogy a világgazdasági krizis hatásaiból tömegelégedetlenséget csiholjanak ki, s azokat a gyomokat, amelyek a nemzetközi mezőkön elsokasodtak, a magyar talajba ültessék át. Ezek a próféták, legtöbbször a jóakaró emberbarát álarcában mutatkoznak be s a becsületes, józan nép csak akkor látja meg a báránybőrbe bujtatott farkast, amikor már az ordas kárt tett a nép javaiban. Akárhányszor megtörténik az is, hogy jószándéku emberek gyűjtik össze „megbeszélésre" a vidék polgárságát, de az alkalmat felhasználják á rendbontók, a felbéreltek és ily módon igyekeznek elhitetni átkos tévtanaikat. A tisztán látó, józan magyar nép könnyen ki tudja választani az egészséges termésből az ocsút, és ha a becsületes, egyszerű, vidéki gazdálkodó ember nem is dicsekedhetik azzal, hogy a nagy világ járását ép olyan jól ismeri, mint a derült éjszakában az égboltozatét, azért tudja azt is, hogy sem a külföldön 1 történt merényletek, sem a magyar földön történt gonosztettek, nem a polgárság müvei, hanem azoknak a gaztettei, akik föld fölött és föld alatt, szóval, tettel, gyilokkal, bombával arra törnek, hogy a polgári társadalom nyugalmát megbontsák, és a polgári rend helyett, — Isten országa helyett, — a pokol birodalmát hozzák el, zúdítsák rá a szenvedő ! emberiségre. Jól nézzen körül mindenki, faluja | tájékán, tisztes portáján, mert ott ólálkodnak az emberi fenevadak, az írás szavai szerint: „Nézvén, akit elnyeljenek!" ., . A józan magyar nép a saját háza biztonságát, családja, vagyona biztonságát akarja, s amikor ezt akarja, akkor az állam biztonságát szolgálja. Az állam biz- ^ tonsága, haladása, erősödése azok kezében van biztos helyen, akik most az állam hajójának kormányzására kiválasztattak és megbízattak. Azzal, aki a jobb jövendőről való lemondást, a széthúzást hirdeti; aki a világválság és a magyar gazdasági krizis leküzdésére alkalmas medicina helyett méregkeverésre számít, vagy ezzel foglalkozik, azzal a magyar nép megszakít minden közösséget, testétől eltávolítja, lelkéből kiküszöböli és állhatatosan vallja, hogy a magyar nép megértése és összetartása hozza el a gazdasági rend és megújhodás korszakát. Anyagi és szellemi gondoskodás. Aki látta a munkakeresöknek azt a tömegét, mely a múlt hét végén és a jelen hét elea Széchenyi-téren az új református templom alapozási munkálataihoz összesereglett, annak szive örömmel telhetett el nemcsak a nagy mű megkezdése felett, de azért is, hogy ezáltal a mai nehéz időkben számosan keresethez is fognak jutni. Hála illeti ezért az egyházat, mely ritka áldozatkészségével és lelkes kitartásával e pontig eljutott, de épúgy a város munkakeresö népének hálájára tette magát érdemessé az egyházkerületi elnökség is, mely az egyházmegye pártoló javaslatára — tekintet nélkül arra, hogy az építkezés bevégzésének teljes fedezetét még csak későbbi gyűjtés fogja előteremthetni — a munkák első, több mint másfélszázezer pengőbe kerülő csoportjának elvégzéséhez — éppen a szociális szempontok figyelembevételével megadta hozzájárulását. Minden kétségen felül áll, hogy ma minden arra hivatottnak legfőbb kötelessége az anyagi gondoskodás terén a lehetőség legszélsőbb határáig elmenni s ahol arra mód és alkalom van, további munkaalkalmat teremteni. Ez a szempont kell, hogy irányadó legyen a városra nézve is, amikor a lebontás alá kerülő szinház további sorsáról határoz. Ma már a város műszaki hivatala megállapította azt az összeget, amit a színháznak más helyre való áttelepítése igényelne. Ez az összeg — beleértve útrendezések költségeit is — nem rúg többre 50.000 pengőnél s erre a szinházalap tulajdonát képező Vörösmarty-utcai házak fedezetet nyújtanak. Csupán az effektív pénz megszerzése ütközik ma — szerintünk azonban nem elháríthatatlan — akadályokba. Lehetetlennek tartjuk ugyanis, hogy a helybeli nagyobb pénzintézetek ne nyújtanának szives segítőkezet a szociális segítség e gyors és kézenfekvő módjának kiviteléhez. Máskor és mindig tapasztalt előzékenységük semmi szin alatt nem fog most, amikor arra legnagyobb szükség van, hiányozni. Az anyagi gondoskodás, amit a város ez építkezési lehetőséggel a maga lakosságának nyújt, egyúttal természetesen szellemi gondoskodás is. Mert a régi színházépület új életre keltésével évtizedekre ismét hajlékot ad úgy a színművészetnek, mint a filmkultúrának.. Elismerjük, hogy mozinak helyesebb volna speciálisan e célra épülő hajlékot emelni, ennek költsége azonban maga több lenne, *mint amennyiért a kettős célt szolgáló régi épület felállítható. Ha nem jön közbe a templomépítkezés, a mai súlyos gazdasági helyzetben egy emberöltőig még a régi színházunk megmaradt volna. A helyzet tehát egyelőre az marad, ami lenne, ha a szinházhelyet nem kellett volna átadni. Ha közben a viszonyok pár évtizeden belül — amit mi hinni szeretnénk — előnyösen megjavulnának, még mindig módjában áll a városnak külön mozgófényképszinházat is létesíteni. Színházunk áttelepítése azonban időt vesz igénybe s így azelőtt az eshetőség előtt állunk, hogy a város közönsége a télen át egyetlen szórakozását, a mozit is kénytelen volna nélkülözni. Ezt részünkről nagyon sajnálnók s szeretnők, ha a város szellemi gondoskodása e téren úgy nyilvánulna meg, hogy mozielőadások céljaira ideiglenesen a levente-otthont venné igénybe. Amint meg lehetett a nyári hangosmozi ügyét költség nélkül — egy leendő vétel reményének nyújtásával — oldani, úgy sikerülni fog á télre is, amikor már a beszerzendő hangos-gépnek későbbi állandó hajléka is biztosítva lesz. Szeretnők, ha a város az anyagi és szellemi gondoskodáshoz megkívántató fenti intézkedések megtételéhez — az idő már nagyon is sürget — a közeinapokban hozzálátna és minél hamarább bevégezné. ÚJDONSÁGOK. — Lapunk terjedelmét hatósági intézkedés a jelen számtól kezdve négy oldalra korlátozta. Iparkodni fogunk a ránk kényszerített keretek között is lehetőleg teljesen ellátni a hírszolgáltatás munkáját. Kilátás van arra egyébként, hogy a külföldi papirbehozatallal kapcsolatos korlátozó intézkedést rövid időn belül megszüntetik, amikor ismét természetesen a régi terjedelemben fogunk megjelenni. — Szabadságszobrunk felirata. Vastagh György szép alkotását, az új elhelyezésében gyönyörűen érvényesülő szabadságszobrot ez a felirat ékesíti: A SZABADSÁGHARC PÁPA MELLETT VÍVOTT ÜTKÖZETÉNEK EMLÉKÉRE A HONALAPÍTÁS EZREDIK ÉVÉBEN. E feliratot olvasva már a jelen nemzedék közül is sokan akadnak, akik sem a megörökített esemény időpontjával, sem tán még a felállítás időpontjával sincsenek tisztában: 1848-ban, vagy 1849-ben volt-e az ihászi csata, amiről a feliratban szó van, a legtöbb ember előtt homályban van, s akadhat olyan is, akiknek a millenium esztendeje is csak hosszabb gondolkodás után ötlik eszébe. Ha ez így van ma, még inkább így lesz egy újabb emberöltő elteltével. A történeti köztudat ébrentartása szempontjából tehát célirányos volna a most szépen újra aranyozott felirat első soraként az ihászi csata dátumát : 1849 JÚNIUS 27. alul pedig utolsó sor gyanánt a millenium évét 1896 feltüntetni. Megjegyezzük, hogy ha a szobron nem volna semmi felirat, amint, hogy ilyennel is gyakran találkozunk, az nem volna baj, így azonban a javasolt pótlás feltétlenül reákivánkozik. Eljegyzésre, lakodalomra, paszitára! ^^SSSZSST290 rí£ Tiszta törköly gyümölcs-felöntéshez 1 liter 2'50 P, a legkisebb mennyiségtől kezdve, kimérve is kapható Nagy Vilmos utóda Nagy Zoltán bor, sör, pálinka szaküzletében Pápa, Győri út 10.
