Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-04-25 / 17. szám

XXVIII. évfolyam. \ szám* Pápa, ll?31 április 25. Ref. Főiskola. TVÍ R fx,JELENIK HU NDEN S* ^ <3 ]VT B A.T O IV — "i Tek. Főiskolai Könyvtár tadajdonos főszerkesztő: KÖRÖS ENDf?E. Helyben. KkdóMmtal : Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. tüsdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Rádió vitte széjjel a világ minden tájára, a világ minden országának még a legkisebb zugába is és ha nyelvünk izoláltsága miatt mások, mint a magyarul beszélők az első pillanatban nem is érthették meg, azok, akikhez első helyen intézve volt: magyarok milliói a határokon innen, magyarok milliói a határokon túl és millió magyar még túl az óceánon meghallotta s mint virág a harmatot szívta le lelkére a Bethlen ünnepi beszédét, amit aztán száz nyelvre lefordítva hoztak a világ minden újságjai. Csodálatos, monumentális beszéd volt ez. Csodálatossá teszi az a, még a legnagyobbaknál is ritkán található felséges gesztus, mellyel az érdemeket magától elhárítja. Nem enyém az érdem, mondja a vezér, hanem a nemzeté, mely az általam kijelölt úton haladt. Ha a nemzet megtalálva önmagát méltó lesz saját múltjához ser, aki cél. iTludja. És monumentális ez a be&zéd azért, mert csupán érintve azt, ami tiz év alatt tör?ént, kevesebbet foglalkozva belső ^problémáinkkal, velőkig ható erővel szokat igazságokat hirdeti világgá, amelyek érvényesülése az európai organizációk új ;f el építésévei €gy csapásra fjdja meg külső és ;be|ső problémáinkat egyaránt, Mert vájjon ki kételkedik abban, fcogy ha a magyar igazság egyszer diadalmaskodik, ha a népek önrendelkezési joga nem lesz ámító, hazug jelszó csupán, ha nem győzők és legyőzöttek, <íle e^yenlőrangú tárgyaló felek, egymás oldalán békében és biztonságban élni akaró nemzetek fognak a genfi v#gy bármely más porondon megjelenni, ki nem Játja azt világosan, hogy az, ami bennünket most emészt, az a sok gazdasági seb, amit csak gyógyítgatni, de meggyógyítani nem tudunk, az mind egyszerre a múlté tesz, egy kínos korszak hamar feledhető emlékekép és a revizió révén életképessé váló Magyarországban mindenki, aki dolgozni akar, meg fogja találhatni a maga boldogulását. Bethlen kormányzása tíz esztendejének legbecsesebb eredménye kétségtelenül az, hogy azokat az igazságokat, melyeket eleddig csupán a, bár nem kicsinylendő jelentőségű, de valójában felelőtlen tényezők, minők a sajtó és társadalmi alakulatok mertek propagálni, a hivatalos kormányprogrammá tehette, hogy az idők teljességét akképen segítette bekövetkezni, hogy többé nem társtalanul, visszhangtalanul zengjenek sirámaink, hanem az Ítélet harsonájaként zengjenek fel a világ itelőszéke előtt, kérve meghallgattatást és életet! PAPA! ÁLTALÁNOS BANK RT. FO-TER. Takarékbetéteket elfogadunk legmagasabban Mikor a rádión keresztül a magyar miniszterelnöknek komolyan, mélyen és — 'hogy is várhatnók ezt máskép egy hazáját vesztett embertől? — fájdalmasan hangzó szavat h allottuk, amelyből azonban .kicsengett a nemzet jogaiba vetett hit, kizúgott a nagy tettek vé,< jrehajtásához szükséges törhetien akarat, ak kor még az eddiginél is; jobban megerősöffött bennünk a bizalom érzésecehhez a férfiúhoz, ak i a maga politikai éleslátásával, kitartó akarat:erejével

} körültekintő bölcsesigével és mis de nekfeleti fanatikus hazaszeretetével ezer ellenséges fondorlatok útvesztőjén; át hivatva vau nemzetét új eredméuytiigérő. új nemzeti lét .biztos útjára elvezetni. / Városi A községe^ háztar ásáról ferv^ett törvényjavaslat, amdyet ugyan újabb hii szerint nem terjesztenek ki yárospkra, hanem ezekről külön törvényjavaslat intézkednék, aktuálissá tette a városi tisztviselők .fizetésének kérdését. Ez ügyben a Városok Lapja legutóbbi számában a kivetkező érdekes fejtegetést közli: A városi tisztviselőknek először az IV12: •58. t.-c.-ben kifejezésre juttatott elv szerint nem lehet kevesebb a javadalmazásuk, mint a hasonló állású államiaké. C? az elv teh# csak a minimumot szabja meg. Miután azonban az egy-egy várost számító rendkívül kicsiny gtátüs nem tes/i lehetővé a tisztviselőknek olyan fokozatos előléptetését, mint az államnál, ennélfogva mát? alakban, vagyis pótilletményben stb. kell a különbséget kiegyenlíteni. Hogy mi a különbség a városi és a többi (állami, megyei) köztisztviselők között, ami a vácosiakat a nagyobb fizetésre érdemessé teszi, erre vonatkozólag, ha talán időközben elfelejtették volna, — az alábbiakban idézzük az 1912:58. t.-c. vonatkozó miniszteri indokolását. Szükségesnek tartjuk ennek az indokolásnak a felújítását már azért is, mert az önkormányzatok háztartására vonatkozó tervezettel ismét felmerült a városi tisztviselők illetményei leszállításának a kérdése s így kénytelenek vagyunk a városi tisztviselők igaza mellett megszólaltatni olyan klasszikus tanukat, akiknek megértő szelleme mindenkor tisztelt lesz a városi körökben. A városfejlesztő törvényt Némethy Károly és Samassa Adolf szerkesztették, akik ezzel a klasszikus művükkel örökre bevésték nevüket a városok történetébe. Hogyan is szól tehát ,az a szép indokolás? »A város amellett, hogy közigazgatási testület, egyúttal jelentős és sokoldalú gazdaságot üz, saját ipari és kereskedelmi vállalkozásokkal bír, üzemeket és közintézményeket tart fenn. Mindezeknek csak a technikai ügyvitelét látja el külön a műszaki személyzet. A ak tulajdonosi minőségéből eredő őszies teendőit azonban ugyanaz a tisztviselői kar végzi, amely a rendes adminisztrációt is ellátja. Ez már magában is azt bizonyítja, hogy a városi tisztviselő ügy- és munkaköre esetleg igen kiterjedt és terhes lehet. Annak a megengedése tehát, hogy a város akaratához és erejéhez képest esetleg az állami és vármegyei alkalmazottaknál magasabb illetményben is részesedhessenek, teljesen jogosult és pedig annyival is inkább, mert ennek költségeit egyedül az alkalmazó város viseli. A városoknak épen az imént említett gazdasági, ipari stb. tevékenységük következtében nagy érdekeik fűződnek ahhoz, hogy egyes tiszti állások betöltésére kiváló szakembereket sikerüljön megnyerniök. A város folytonos gondozást és fejlesztést igénylő közegészségügye a hozzátartozó intézményekkel, a város szabályozása, jogviszonyainak, kereskedelmi és egyéb ügyleteinek lebonyolítása különleges és életbevágó fontosságú teendőkkel jár, amelyek kiváló szaktudás nélkül helyesen el nem láthatók s •amelyeknek felületes ellátása sokkal nagyobb anyagi károkat vonhat maga után, mint amenyuyat a megtakarított fizetéskülönbözet kitesz. Ám a kiválóbb szakembereknek, ha a város szolgálatába állanak, többé-kevésbbé le kell mondániok arról a tetemes s a tisztviselői fizetést bizonyára felülmúló j ö ve de lem réVame -lyei £ szahad kémseti ^yáfT szaktudásukkal elérhettek volna. Erre azonban csak úgy lehetnek hajlandók, ha a város fizetés alakjában legalább némi kárpótlást képes nekik nyújtani, ami viszont csak akkor lehetséges, ha a várost a fizetések megszabásánál nen7 köti meg valamely paragrafus merev rendelkezése, hanem módjában áll az állandó illetményeket az alkalmazni kivánt egyén megnyeréséhez fűződő érdekek arányában állapítani meg. Módot kell tehát adni arra, hogy a város azon tisztviselők számára, akiket ^erre akár munkakörüknél, akár sikeres szolgálatuknál, akár szaktudásuknál fogva érdemesnek talál,' a saját különleges viszonyainak megfelelő többfizetést állapíthasson meg és ezen az úton köthessen le a maga számára szaktudást, jutalmazhasson érdemeket s buzdíthassa az ambíciót. Azt, hogy mindezekben a város szertelenségekre ne ragadtassa magát, kellően korlátozza a törvényjavaslatnak az a kikötése, hogy ,a nagyobb illetményeket csak a vagyonfelügyeleti hatóság jóváhagyása mellett lehet megadni. Ha komolyan akarjuk megoldani a városfejlesztés kérdését, ettől az áldozattól nem szabad visszariadnunk, mert az illetményrendezés egyik leghathatósabb emeltyűje a városok fejlődésének. Kellő belátás és a város érdekeinek helyes felfogása mellett az illetményrendezéssel és az ezzel kapícsolatos rendelkezésekkel járó kiadás tulaj donképen nem is tekintendő áldozatnak, hanem inkább hasznos befektetésnek, mely a kellő színvonalra emeli a közigazgatájst s ezzel a lakosság szellemi és anyagi jólétét is előmozdítja. A képzett és kellően javadalmazott tisztviselői kar a város sokirányú vagyonkezelésében is rendet, szakszerű és céltudatos vezetést, éber ellenőrzést honosít meg. A kellő képzettséggel nem biró, silány fizetésből tengődő tisztviselőtől mindez nem várható, úgy hogy bátran lehet állítani, hogy az alkalmazottaival szemben szűkkeblű város a tisztviselőtől megvont javadalmazást busásan fizeti ki más téren«. A SZENT LUKÁCS gyógyfürdő K.1ISTÁLY kutvállalat igazgatósága egyed árusítást óhajt létesíteni Pápa város és környékére, KRISTÁLY-* iz termékének nagybani eladására. Reflektánsok kéretnek címüket a gyógyfürdő igazgatóságával Budapest, III., Zsigmond-utca 25/29. mielőbb közölni sziveskedjenek.