Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-01-11 / 2. szám

Telefon 174. Csipkék, Te,efon17 4­szalagok és rövidáruk kaphatók RAIDL FERENCNÉL Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemiiek, harisnyák, keztytik, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikíilök, böröndök, stb. Adalékok a XYIII. századi Pápa városáról (Városi jövedelmek. — Kiadások.) (Folytatás és vége.) 1744. május 2-től 1745. május 2-igLaaka János a városi malombíró. Elszámolása sze­rint értékesíttetett tiszta búza 108, abajnoc 225, kukorica 60, árpa 11 Vej malompor 21 cu­bulus. y>Zsidóktul való Őrlése 1 forint 60 dé­nár, s evvel együttesen 371 Rhénes forint 50 dénár a jövedelem. A Város különféle szükségére« azonban 239 forint 22 dénár ero­gatio is van, maradt tehát 132 fornit 28 dénár. És maradt még a város számára 6 malomkő. 1745. május 2-től 1746. május 2-ig is­mét Laaka János malombíró számol el a város malmának jövedelméről. A malom bevétele 83^2 cubulus tiszta búza, 198 cubulus abajnoc és 106 cubulus kukorica. Malompor 20 cubu­lus. Az egész jövedelem 392 Rhénes forint 20 dénár. Az árendákkal a városi főbíró (Judex primarius) számolt el, ezen kivül nagyobb összegek nem igen mehettek keresztül a ke­zén. Legalább Szecsödy Márton városi főbíró­nak 1744. április 24-től 1745 április 23-ig való első évében csupán 53 forint 92 dénár perceptiójáról találunk elszámolást. Ebből is 39 forint SS 1^ dénár kiadása volt a város kü­lönféle szükségleteire. S ugyancsak Szecsödy Márton mint városi főbíró az 1745. április 24-től 1746. április 24-ig y>kezéhez vett városi kevés jövedelmekrül és beneficiumokruh el­számolván, bevételeként csupán 17 forint dénár szerepel. Igaz azonban, hogy maradt nála ezen kivül »/obb egy lónak az ára, s más egyéb féle költségre való pénza 42 forint 90 dénár. (Prot. 1746. ápr. 19.) A városnak természetesen kiadásai is voltak; azonban mik voltak azok, s mennyit tettek ki, teljes képet nem alkothatunk. Kér­déses lehet mindjárt, szerepelnek-e abban az időben az állandóság jellegével bíró személyi kiadások. Helyesebben mondva, volt-e a vá­rosi főbírónak, a nótáriusnak, a »tanácsoknak« (szenátoroknak) s általában a y>tiszteknek«. — mondjuk — fizetése? Elszórtan találunk egyes adatokat, hogy pl. a városi főbírónak, vagy a malombírónak, ennek vagy annak fá­radságáért a tanács ezt vagy azt megszavazza, azonban ezek inkább csak külön honorálások lehettek. Iványi Béla Eperjesről értekezvén 1 úgy vélekedik, hogy a bírói, esküdti és a nagy­tanácsbeli tagság tiszteletbeli állások voltak. Megjegyzi azonban, hogy arra van adat, hogy a bíró és a városi jegyző házuk után adót nem fizettek. Nem tekintve ezúttal azt, hogy Iványi Béla vizsgálódásai több száz évvel ré­gebbi időkre vonatkoznak, annyit Pápánál is megállapíthatunk, hogy itt egy bizonyos két szántóföld, az úgynevezett »Bíróság földjein a mindenkori városi főbírónak illetménye volt. 2 Megállapíthatjuk azt is, hogy Pápa vá­rosának 1744. október 22-i statuma a városi főbírónak mindenkor öt köböl malomport ren­del a város malmából. Hogy azonban kimon­dott fizetése volt-e Pápán a városi főbírónak, arra eddig adatunk nincsen. Csak következ­tethetünk. Veszprém városa főbírójának fize­tése 1763-ban évi 100 forintban megmarad, 3 azonban a tanácsnak és a városnak jövő sza­bad dispositiója meghagyatik. Ha tehát Veszp­rémben — de másutt is — fizették a város bí­róját a XVIII. században, hihetőleg Pápán is 1 Dr. Iványi Béla: Vázlatok Eperjes sz. kir. város középkori jogéletéből. (Századok, 1909.) 2 V. ö. Jankó László: Tarlózás a XVIII. századi Pápáról. (Pápai Hirlap 1927. 12. szám.) 3 Veszrém város 1763. május 1-én hozott statutuma. így történhetett. Éppen úgy Veszprémhez ha­sonlólag egyéb jövedelmei is lehettek. A bün­tetésekből beszedett pénznek kétharmadából a tanácstagokkal bizonyára osztozott, mégpedig olyanformán, hogy reá mindig dupla rész ju­tott. 1 Másrészt jövedelme lehetett az a pénz is, melyet az instans — kisebb panaszok lei­kezdése előtt — lefizetni tartozott, hogy a bírói eljárás igénybevételének díját egyenlítse. (Sportula.) Veszprém városának 1770. évi má­jus 7-i statutuma ezt 40 dénárban jelöli meg, formális processusnál 1 forint és 1 krajcár­ban. — Győr városának is egy 1640-ből szár­mazó statutuma azt mutatja, hogy a panasz­pénz ott is a városi bírót illette. Iványi Béla szerint a városi jegyzőt Eper­jesen életfogytiglan választották. Fizetése he­tenként 1— 1/ 2 forint volt, néha bizonyos meny­nyiségü sör. Ez a XV. sz.-beli Eperjesre, az 1324-ből kiv. leveles szab. kir. városra szól. Pápán kimondott adataink nincsenek. Bizonyos, hogy 1738. ápr. 29-től kezdve írt jegyzőköny­vekben egészen 1742. Szent György napjáig évről-évre, de egyfolytában Lehen Ferenc nótá­rius írásával találkozunk. A következő évre szóló lajstromnál már mint »Emeritus Nótá­rius és Tanácsi szerepel, az 1742. május 7-i és szept. 29-i jegyzőkönyveket pedig mint »Prglt Pápa Városának Surrogatas Nótáriusán írja alá: Hogy pedig a jegyzőnek Pápán meg­határozott fizetése volt-e és mennyi lehetett az, eddig nyomát nem találjuk. De ha figye­lembe vesszük Veszprém városának már hivat­kozott 1763. évi statútumát, mely szerint fas­siókból és egyéb — a város pecsétjével ki­adott — elintézések taksájából harmadrész az expediens nótáriusé ( 2/ 3 rész pedig a bíróé és tanácsuraiméké), akkor Pápán is hasonlatosan honoráltnak gondolhatjuk a hites nótárius munkálkodását. Ezenfelül panaszok megtéte­lénél az 1 peták (mely nem egészen 12 dé­nárnak felel meg) a jegyzőt is megillethette. Az esküdteket illetőleg Győr városának 1640. évi statutumát hivatkozhatjuk. Győrben a Szent Erzsébet-napi vásár jövedelmeiben ré­szesedtek, a Szent Péter-napi és Szent György­napi vásárok jövedelmei pedig őket illették. Becsüknél pedig az esküdtek városiaktól száz­ból egyet, idegenektől vigesimát vettek. 3 Va­lószínűnek tartjuk, hogy valamely hasonló jö­vedelmekkel Pápa városának esküdtjei is bír­hattak. Külső, kisebb alkalmazottak díjazásáról — elszórtan — találunk egyes adatokat. 1739­ben y>Pápa belső városa részéröh az erigált bakonyi lineán 4 strázsa volt. Ezek azonban nem válhattak be, mert az ordinárius vicispán elrendelte, hogy helyettük másokat, jobbakat és alkalmatosabbakat kell fogadni. Ekkor persze a városnak v>föllebb kellett igérnU. Egynek-egynek fizetése így lett 4 forint 25 dénár havonként. A Tüzes-kapu előtt is volt 2 strázsa. Egynek-egynek fizetése havonként 3 forint 50 dénár. 8 A pusztagyimóti határban pedig a város kukoricaföldjeinek őrzésére és pásztorságra Berki János és Baranyai Ferenc v>hitves szolgálattyai találtatott szükségesnek. Fölesketik őket és fizetésük minden hold után 15 dénár. Ha pedig valamely károsodást el­érnek, a büntetésből első sorban a kárt val­lott gazda megelégíttetik, a többire nézve pe­dig felesen osztozni fognak. Nem érdektelen, hogy ez a határozat 1743. augusztus 20-án történt. Azaz Szent István első magyar király ünnepén egybegyűltek a városi szenátorok. Miután pedig Szent István király ünnepe már az 1092. évi szabolcsi zsinaton a külvilágban is megülni kötelező ünnepek (festa fori) közé soroztatott, 4 csak azt látjuk, hogy Pápán a XVIII. század közepén még nagyon is kisvá­rosias, szinte falusi életet élt a lakosság. Tudjuk a kisbíró (Judex minor) fizeté­sét, illetményeit. Amikor 1744-ben a B. és N. Tanács kisbírónak választja és rendeli Zrény Istvánt, fizetése 21 forint készpénz, 2 1/ 2 mérő tiszta és 2 mérő abajnoc gabona. Hitét is le­tette. Tudjuk azután, hogy 1746. április 4-én a város új kocsist szegődtet »Jámbor szolga 1 Ugyan a hányadolás változhatott is, mert pl. az 1758. április 17-i statutum szerint a veszprémi városi föbiró fizetése még 60 forint, de azonkívül a büntetések fele, melyek urbárium szerint a városnak competálnak, biró uramat illette. (Kolozsvári-Óvári i. m. V. 2. 528. 1.) 2 Győr város levéltára Prot. Nro 7.1630—1647.73.1. 3 Másik helyen egy hétre említtetik. Ez nyilván tévedés lehet. 4 Mihályfi Ákos: „A nyilvános istentiszteletet" 100—101. lap. Péntek Ferenci személyében. Az ő esztendei bére 24 forint készpénz, azonkívül eleségére 8 mérő abajnoc és 2 mérő tiszta búza. És kap még azonkívül 2 pár csizmát, 20 font sót, x/ 4 (?) kását, 1/4 (?) borsót és l/ 4 (?) lencsét. Szál­lást a városnak házacskájában y>Kitin az dom­bon lévő istálló mellette adnak neki, ahol a dobossal együtt ketten békével és csöndes­séggel ellakhatnak. A ház mellett lévő egy hold kukoricást is együtt bírják. S nem tud­juk, hogy még ezen felül egyéb jótétemény­ben nem részesedett-e, mert már régebben is »A város kocsisának menstruMim hogy egy font gyertya adattassé k, concludáltatott«,. (1739. dec." 12.) Tóth Péter »határcsősz« nevével már 1742-ben találkozunk, amikor valami vád volt ellene folyamatban. 1746-ban május 6-án azon­ban Takács Ferenccel ismét őt állítja a város erre a szolgálatra. Megállapítja illetményei­ket is, y>lészen kiknek is serény az ezen szol­gálatokért minden két köblös vetés földiül ?gy> nagyobb földektül pediglen több, meny­nyire menne azokbul ennél, két-két kévéfeki. A kukorica-pásztorságért pedig y>járni fog né­kik minden egy földtüli 15 dénár. Ők azután y>tgaz 's hív vigyázásukra hiteket esküvéssel is föltették«. Összevethetjük ezt az esetet Kőszeg vá­rosának 1689-ben hozott egyik statútumával. Kőszeg városa a mező, vetés, rét őrzésére négy y>Iberraftérti fogadott föl. Nem számítjuk ez alkalommal, amit egynek-egynek lovára 15 kö­böl zabot, s három szekér szénát adott, hanem csak azt vesszük, hogy egyiküknek-egyiküknek 25 forint készpénzt és 10 köböl gabonát álla­pított meg egy esztendőre. 1 Pápa városa sem bánt tehát mostohán határának őreivel. Pedig még az akkori egyszerűbb viszo­nyok közt is sokfelé volt a városnak gondja és figyelme. 1738. augusztusában például két mérő tiszta búzát és három köböl abajnoc ga­bonát rendel a gróf halászainak, hogy a város malma előtt a tó torkát kötelességük szerint ők is jól és helyesen megtisztítsák. Viszont 1739. januárjában úgy találjuk, hogy a város­ban bekvártélyozott két káplárnak a katonáik közt való »fó disciplina és commando tartá­sukérti fejenként 2—2 forintot juttat. Amikor • pedig 1743-ban a város a szükséges takarítá- 1SZÍ sokat végezteti, azoknak jó véghezvitelére »közönséges és bévett szokás szer int a. még borról is gondoskodik. Hogy serény gondvi­selés lehessen a munkások között, »ameny­nyire hasznosabban és kevesebb költséggel kitelhetik1, 4 akó bor vásárlását határozza a város tanácsa. S adott alkalommal még a vár­megye vicispánja iránt is kifejezésre juttatja háláját. Cselédjeinek számára két vég szűrt vetet a város tanácsa, mert a téli kvártélyok kiosztása alkalmával a vicispánnak a város iránt »uri fó akardttyáti tapasztalta. (Prot. 1738. nov. 28.) Megtörtént pedig az is, hogy közben kára esett a városnak. Esetleg meg is csap­pantak jövedelmei, vagy pedig a terhek miatt panaszolkodott. így 1741-ben Horváth Szabó Mihálynak Christoph-utcai árendás házát maga a város tanácsa vallja és cedálja Molnár Ferencnek, felesége Borbás Jutka és gyermekeinek 20 Rhénes forintokban a hozzátartozó szántóföl­dekkel együtt, mert nevezett Horváth Szabó Mihály »alattomban és minden hír nélkül in­nen szökevényképen elmenti, holott a nemes városnak már három esztendeje árendával és 14 forint 50 dénárral adósa volt. Miután másoknak is, sőt 18 forinttal — munka fejé­ben — még a saját legényeinek is tartozott, zálogképen elhordatott javait készpénzre for­dítják és a hitelezők közt felosztják. (1741. ápr. 21.) Majd megtörténik, hogy Köszeghy Bor­bély Ferenc soknak találja a 90 dénárt, me­lyet az árendás háza mellett bírt két darab y>vetés földi után terragiumban fizet, mert »több 3 l/ 2 mérőnél azokban nem mégyeni. És mivel ezt többen is igazolják, a város tanácsa le is szállítja a terragiumot, s 52 1/ g dénárban állapítja meg. Előfordul az is, hogy a város fölszólal mértéken felül megterhelése ellen. így 1742. november 9-én határozza a Böcsületes és Ne­mes Tanács, hogy mivel Horváth László Ur­1 Kőszeg város statutuma 1689. március 14. (Kolozsvári-Óvári i. m. V. kötet 2. 317. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents