Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-03-01 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kormányzósága tizedik évfordulóján. Nagy napra virradt ma Magyarország népe. Nagyra és emlékezetesre, mert Istennek áldó kegyelméből tizedik évfordulóját értük meg annak a napnak, melyen a magyar nemzetgyűlés egyértelmüleg megnyilvánult akarata betöltötte hazánk árván álló államfői székét, kormányzóul választván meg nagybányai Horthy Miklóst, a régi monarchia babérkoszoruzta tengernagyát, az önálló magyar hadsereg lánglelkü szervezőjét és fővezérét, duló vészek után végső elesettségünkben bátor megmentőnket, jobb jövőnk héroszi bajnokát. A nagy, az emlékezetes nap óta immár tiz esztendő tellett el. Hogy minő tiz esztendő, azt ez a mai nemzedék, mely maga élte át azt az időszakot, amikor idegen ármány, trianoni átok szinte megsemmisüléssel fenyegette nemzeti létünket, szinte nem is tudja valójában áttekinteni és megérteni. Majd a történelem, mely előtt megnyílnak minden titkoknak zárai, lesz hivatott méltóan értékelni az államkormányzásnak azt a művészetét, mely képes volt hazánknak hullámok vészeivel, ellenséges ágyuk pergő tüzével küzködő megrongált hajóját ezer szikla és örvény között — akár hajdan ama diadalmas Novarrát! — biztos révpartra kormányozni. Valóban! Amit külső hatalmakkal kellett küzdeni akkor, amikor még az egész világ ellenségünk volt, azt mi csak sejthetjük, azt ma csak hálásan érezzük, de a maga Valójában tökéletesen ma még nem ismerhetjük. Ámde hogy itt egy csodaerőnek kellett lennie, amelynek hatása és befolyása elől nem lehetett elzárkózni, nem még azoknak sem, kiknek a világháború szörnyű kataklizmája után a létünk vagy nemlétünk feletti döntés kezükbe adatott, az bebizonyult a következményekben, bebizonyult abban, hogy élünk, bebizonyult abban, hogy hazánknak ma már súlya van a világpolitikában, megszűnt elszigeteltsége, kiközösítettsége és méltán lehet hite, reménye egy jobb jövőben. Ha azt a mélységes tiszteletet látjuk, mely minden valódi nemzeti létet élő országból a mi Kormányzónk felé fordul, ha átérezztik a tekintélynek azt a súlyát, melyet egyénisége számunkra megteremtett, akkor minden kétséget kizárólag ráakadtunk a csodaerőnek arra a forrására, amelyből állandó frisseségben jövendő üdvünknek éltető nedve buzog. Ámde ami ebben az országban magában történt ez alatt az áldásos munkában eltelt tiz esztendő alatt, az nem titokbán, hanem tudtunkkal, saját szemünk előtt folyt le, annak nem kell várnia elkövetkezendő korszakok oknyomozó historikusaira, arról számot adhatunk önmagunk is, hiszen ha nem beszélnénk róla, mindennél ékesebben beszélnének róla a meglevő, mindnyájunk előtt itt álló tények. Hogy ebben a mi, annyi válságon keresztül ment országunkban helyreállott a teljes békesség és a rend, hogy ezt a rendet ugyanakkor, amikor akárhány aránytalanul sokkal könnyebb helyzetben levő, mert „győztes" államban napirenden vannak az államéletet is megrázkódtató súlyos zavargások, senki nem meri többé megbolygatni, hogy minden társadalmi osztály szabad fejlődése tökéletesen biztosítva van és ez — bár érthető, világszerte megnyilvánuló nehézségek között — de nyugodtan haladhat a maga utján előre, hogy a felekezeti viszálykodások lángjának pernyéje végleg elhamvadott, hogy a polgári társadalom békés együttműködésének lehetősége helyre állt, hogy a munkás kezek munkájáról megértő jóindulat gondoskodik, hogy a háború vitézeinek elismerés jutott osztályrészükül, rokkantjait, árváit gyöngéd szeretet karolja fel, mindez és még számtalan ható, alkotó és eleven tény, — Horatius kifejezésével élve — „aere perennius", ércnél maradandóbban fogja megőrizni annak az eddig eltelt tiz esztendőnek emlékezetét, amióta Horthy Miklós kormányozza hazánkat. És „aere perennius" megőrzi ezt Kormányzónk egyénisége is. Mintha régi történeti idők távlatából legendaszerü fényben a nagy Hunyady János alakja elevenednék meg benne. A hősé, a vezéré, a kormányzó bölcsé. Vitézséggel, tudással, férfiassággal és eréllyel a nép és annak minden rétege iránti odaadó, okos szeretet párosul benne. Kötelességteljesítésben és munkabírásban páldául áll mindenki előtt. Önzetlenség és mélységes szociális érzék vetélkednek benne nemes hevületben. Magának semmit, mindent a szegényeknek, — láthattuk-e ennek az elvnek ragyogóbb példáját annál, mint mikor jubileuma alkalmából kizárólag kenyeret adó és emberbaráti intézmények létesítését inaugurálta s ugyanakkor minden olyan ünneplést elhárított magától, ami bárkinek egyetlen fillérjébe is kerülne. íme a férfi, ime a magyar nagyúr, ime a magyar Kormányzó, ime Vitéz nagybányai Horthy Miklós! Légy büszke, magyar nép, légy hálás Uradnak-Istenednek, hogy 0 adatott számodra vigaszul, gyámolul és reménységül! Elérve ahhoz a nevezetes határkőhöz, mely Horthy Miklós dicsőséges kormányzóságának tizedik évfordulóját jelzi, bizakodó hittel merünk immár nézni a jövendőbe. Azt a hivatást, amely felülről reá bízatott, ő végre is fogja hajtani. Nem szabad többé elcsüggednünk, nem szabad többé kishitüeknek lennünk, Reá kell feltekintenünk, erős és céltudatos hazaszeretetben Öt kell, a legnagyobb hazafit eszményképünkül választani s akkor nemcsak az önálló, a független és szabad Magyarország örök életét biztosítjuk, de rendjében szilárd, társadalmában összeforrott, magyarságában egységes hazánk nem fog megmaradni „zug"-hazának, hanem kiterjeszti határait messze túl Trianonon, talán a Kárpátokig is ! Hogy ide vezérelje nemzetét, áldja meg Horthy Miklóst, magyarok kormányzóját bőséges áldásával a magyarok Istene! Dr. K. E.