Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-11-29 / 48. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. fSőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám tol 20 fillér. Telefon 131. ezám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: PetŐfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hinletések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN MEGJELENIK H Z A berlini út lényege. Gróf Bethlen Istvánt Berlinben oly messzemenő barátsággal fogadták, amely az egész magyar nemzetet méltán töltheti el örömmel. Ez a megkülönböztetett fogadtatás egészen bizonyos, hogy nemcsak a miniszter­elnök Európaszerte ismert személyének, ki­váló tehetségének s az európai politika egyik legjelentősebb faktorának szólt, hanem a ma­gyar nemzetnek is. Mi magyarok, vérmérsék­letünknél fogva is szívesen ápoljuk az érzelmi kapcsolatokat, de ezek mögött ma már keres­sük a realitásokat. A magyar nemzetet a le­vertségében is hatalmas német birodalomhoz nemcsak fegyverbarátsági, de szoros kulturális kapcsolatok is fűzik. Kölcsönösen hatást gya­koroltunk egymásra különösen kulturális té­ren, de a világháború vérzivatarában is mód­jában volt a szövetséges német nemzetnek meggyőződnie a magyar nemzet harci és ka­rakterbeli erényeiről. Ezek a szálak elszakít­hatatlan viszonyt szőttek a két nemzet kö­zött, amelyeket — amint a jelek mutatják — most már ki lehet építeni egyéb vonatkozá­sokban is. Hogy ezeknek az újabb kapcsola­toknak az ideje elérkezett, misem bizonyítja jobban, mint hogy a német kormány meg­hívta miniszterelnökünket, személyét megtisz­telő vendéglátásban részesíti, mivel kapcso­latban oly nagy jelentőségű politikai nyilat­kozatok hangzottak el, amelyek különösen gazdasági téren kecsegtetnek nagy értékkel. A gróf Bethlen István tiszteletére rendezett diszebéden maga a német kancellár adott ki­fejezést annak a kívánságának, hogy a közös politikai és kulturális eszményekben felépült viszonynak ki kell terjedniök gazdasági és áruforgalmi területekre is. A német nemzet a versaillesi békeszerződés után maga is a leg­súlyosabb gazdasági erőfeszítéseket kényte­len megtenni. Az elmúlt tíz esztendő alatt mind a két nemzet annyira el volt foglalva saját belső rendjének biztosításával s a jövő alapjainak megszervezésével, hogy nem igen nyílt alkalom a közös problémák útjának kö­zös egyengetésére. Ez alatt az idő alatt mi is titáni erőfeszítéseket tettünk. A német kancellár beszédéből kitűnik, hogy a magyar kormány működését a legna­gyobb figyelemmel kisérték a német biroda­lomban s csakis ennek, a munkában eltöltött tiz esztendő eredményeinek tulajdoníthatjuk, hogy a német kormány is elérkezettnek látja az időt arra, hogy minkettőnket közösen ér­deklő kérdésekről most már tárgyalásokat folytassunk s kölcsönös megelégedésre, ered­ményekre jussunk. Régóta hangoztattuk, hogy csakis egy belpolitikailag konszolidált állam képes a helyes külpolitikai alkotások terére lépni. íme, egymás után jelentkeznek külpo­litikai vonatkozásokban azok az eredmények, amelyek elérhetőek nem lettek volna, ha meg­csonkított országunk politikáját nem az a szel­lem tölti el, amelynek az a Bethlen István a reprezentánsa, aki tekintélyt és súlyt képvisel nemcsak belpolitikai, de külpolitikai téren is. Ilyenkor látjuk, mit jelent nekünk az ő sze­mélye. A német kancellár nyíltan kijelentette, hogy azok az érdemek, amelyeket Bethlen István a magyar politika terén az elmúlt év­tizedben elért, csodálattal és őszinte öröm­mel töltik el a német népet is. A berlini úttól határozott eredményeket vár a magyar köz­vélemény s eredményeket elsősorban közgaz­dasági téren. Sajnálatos dolog, de tény, hogy hosszú esztendők óta szünetelt a nagyobb­arányu árucsere a két nemzet között. Különösen érezte ennek hátrányát a ma­gyar mezőgazdaság, amely azt tapasztalta, hogy Németországban a legnagyobb erőfe­szítéseket tették annak érdekében, hogy az önellátásra való törekvés gondolatát minél nagyobb tökélyre emelve, a mezőgazdasági termények bevitelét lehetőleg a minimumra csökkentsék. Az elmúlt idők tanúsága azt mu­tatja, hogy Németország minden erőfeszítése ellenére is kénytelen igen tekintélyes meny­nyiségü mezőgazdasági termény behozatalá­hoz fordulni. Ha lezáródnak ezek a gazdasági tárgyalások s a magyar kormánynak sikerül megfelelő eredményeket elérnie, annak nagy jelentőségét érezni fogja a magyarországi ter­melés. A berlini út lényege a nem lekicsiny­lendő érzelmi kapcsolatok mellett itt kere­sendő. Mindenesetre szerencsés körülmény olyan féllel gazdasági nexusba jutni, melyhez üzleti összeköttetéseken kivül egyéb szálak is fűznek bennünket. -i -y. Szinház a Griff helyén. Ismételten leszögezzük e helyen, hogy a megépítendő új szinház helyéül alkalma­sabb terület el sem képzelhető, mint az Es­terházy grófi hitbizomány tulajdonában levő, a Fő-tér, Fő jutca és Kossuth-utca által hatá­rolt épülettömb. Ma is, mint akár száz vagy husz esztendő előtt, holott azóta a világ négy tája irányában megnőtt a város kiterjedése, szinte geometrikus középpontjában fekszik a városnak, mindenki által legjobban megköze­líthető, legszebb helyen. Az épülettömb zöme í már régen megérett arra, hogy demoláltassék és helyébe egy, a mai kor igényeinek meg­felelő szálloda kerüljön. A kapcsolatos többi | épületekkel együtt azonban a terület elég ! nagynak mutatkozik ahhoz is, hogy ott szál­lodával, bálteremmel, kávéházzal stb. kombi­j nált és — ahogyan a mai idők ezt szüksé­gessé teszik — szinházi előadások céljaira is alkalmas mozi emeltessék. Arról nem is akarunk ezúttal szólani, hogy az egész város képét mennyire emelné, ha centruma művészi kiképzést nyerhetne és ezzel megkezdődnék a Fő-tér ma stílustalan részeinek olyan átalakítása, mely méltó kör­nyezetet adna városunk művészettörténeti ékes­ségének, a plébániai templomnak. Ahhoz azonban, hogy ez a szép és nagy, évszázadokra kiható jelentőségű terv megva­lósulhasson, sok minden feltételnek kell ked­vezően beteljesednie, amely feltételek, mint az képzelhető, elsősorban anyagi termé­szetűek. Az első feltétel volna, hogy az Ester­házy grófi uradalom, átérezve a tervezett épít­kezés nagy horderejét, teljes jóindulattal sietne a város segítségére terve kivitelében. Ez tulajdonképen a kérdés alfája és ómegája, mert ha a területet, mint ahogyan elgondol­tatott, örökbérletként nem kaphatja meg a város, akkor az egész dolog megdőlt, hisz megvásárlásról a város részéről beszélni nem lehet, nem szólva róla, hogy a hitbizomány is bizonyára ragaszkodik a tulajdonjog meg­tartásához. Hasonlóképen a grófi uradalom, illetve a hitbizomány jelenlegi tulajdonosának jó­indulatára kell számítanunk az örökbérleti összeg megállapításánál, aminél bizonyára te­kintetbe fog vétetni, hogy a boltbérek ma lefeléhajló tendenciát mutatnak s hogy a mai állapotában megmaradó szállodából mind cse­FA SINGER VARRÓGÉPEK IMEOISA UEGuIÓBBAK l kélyebb jövedelemre lehetne számítania, vé­gül nem legutolsó helyen az is, hogy az ed­digi 15 bérlő helyett a jövőben és minden időkre csupán egyetlen jogi személlyel, a vá­rossal állana, mint bérlővel szemben. A vá­rosnak azonban nem csupán évi, tán vagy 20.000 P-t kitevő bérösszeget kellene fizetnie, hanem ami sokkalta nagyobb feladat ennél, monumentálisan, bárha minden felesleges disz nélkül építkeznie kell az örökbérletül kapott területen. Az az aggodalom, amely minden, mos­tanában elgondolt beruházással szemben fel­merült, hogy vájjon lehetséges lesz-e az e célra szükséges összeget hitelművelet útján előteremteni, ma már a nagy állami kölcsön perfektuálása után hihetőleg tárgytalannak te­kinthető. Pénzhez valószinüleg hozzá lehet jutni és valószinüleg elfogadható kamatlábon is. Kevésbbé kedvező konjunktúrák között in­dulna meg az a művelet, amely az építkezés­hez szükséges összeg előteremtése céljaira a város földbirtok ingatlanának, az antalházi pusztának, valamint az egyébbként is színház­alapunk tulajdonát képező Vörösmarty utcai házak eladását vette kombinációba. Ma — sajnos — úgy a föld-, mint a háztulajdon ér­téke a mélyponton áll. Sürgős eladás ezt a mélypontot még lejebb sülyeszthetné. Pénz­ügyi szakemberek állapítsák meg, vájjon ked­vező hitelfeltételek elnyerése esetén nem cél­irányosabb-e ezekkel az eladásokkal várni mindaddig, amig az értük kapható összeg belső értékükkel is arányban fog állni. Maradjunk azonban meg az eredeti el­gondolásnál és próbáljunk annak alapján kis számvetést tenni. Mibe kerülhet a tervezett építkezés? Itt természetesen építési tervek nél­kül csak bizonytalanban tapogatózunk, ámde bajosan hiszem, hogy az örökbérletül veendő, mintegy 600 •-öl területnek beépítése, a két­emeletes szálloda, a szinház, ennek, a mozi­nak, a szállodának, étteremnek, kávéháznak teljes berendezése 700—800 ezer pengőnél kevesebből kikerülne. Ha ez összegnek több mint felét fedeznék is az eladandó ingatlanok, kétségtelen, hogy több mint 300.000 P erejéig hitelt kellene igénybevenni, ami évi 30.000 P amortizációs terhet jelentene. A város terhe ezenkívül a — mondjuk — 20.000 P-nyi örök­bér és eladott ingatlanainak elmaradt jöve­delme, — ami mind együttvéve a mínusz ol­dalon 65.000 P-t reprezentál. Ezzel szemben a szálloda, kávéház, étterem és boltok bérle­téből számítani lehet jövedelemként legfel­jebb 30.000 P-t, úgy, hogy évi 35.000 P lát­szik fedezetlennek, ami pótadóban 14o/ 0-ot jelent; ezt valamiféle állami szubvenció el­nyerése legfeljebb 4o/ 0-kal csökkenthetné. Kérdés, hogy az elérendő — bár gyönyörű — cél érdekében lehet-e a mai időben akkora áldozatot hozni? A számadatok azonban, melyekből a fenti eredményre jutottunk, még csak hozzá­vetőleges pontosságra sem tartanak igényt. A mai helyzeten alapuló általános kombiná­ciók ezek, amelyek képe lényegesen kedve­zőbbre változhatik abban a pillanatban, ami­kor olcsóbb építkezési tervek, kedvezőbb hi­telműveleti lehetőségek és viszont kedvezőbb eladási lehetőségek is állnak előttünk. Ha mindezek előnyös közrehatása a pótadóval fe­dezendő részt annyira csökkentené, hogy a várost 6—8o/o-nái több nem terhelné, akkor a haladás minden barátja készséggel mehetne bele e szép terv megvalósításának szép fel­adatába. Ellenkező esetben azonban fájó szív­vel le kellene mondanunk róla és kevesebb terhet jelentő megoldási módot kellene ke­resnünk. Dr. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents