Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-11-15 / 46. szám

XXVII. évfolyam Pápa, 1930 november 15 Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. BS&zetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. Bzáxn. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Fél árbőcra eresztették a nemzeti lobogót a magyar parlament épületén azon a napon, amikor a nemzetgyűlés becikkelyezni veit kénytelen a trianoni békét. Addig — így szólt a határozat — így kell maradnia, .amig Magyarország vissza nem nyeri régi határait. Azóta tiz esztendő telt el és a zászló ma is úgy áll, mint ahogy akkor rendelték. Lehajtva fejét, mint ama szomorú napon, siratja a nemzet végzetét. Ámde siratja ma is. És éppen ebben az örök változatlan mementóban, abban, hogy amikor ennek az annyi kintól és bajtól szaggatott ország dolgairól folyik tanácskozás, más, mint a gyász jele, nem jelképezheti azt, ebben van a mi erősségünk, ebben van a mi bizodalmunk. Jaj lenne ennek a nemzetnek, ha valaha elfeledni tudná, hog*y mi végeztetett el róla tiz esztendővel ezelőtt. Jaj lenne, ha minden fia és minden leánya nem lenne tudatában annak, hogy ez örökké így nem maradhat, hogy ezeréves jogot egy perc meg nem semmisíthet, hogy az az élet, amit most élünk, nem valódi élet, tengődés csupán s hogy igazi életet csak a Kárpátok övezte szép hazában fogunk élni. És bár eltel lett azóta tiz hosszú esztendő, bár ezren és ezren tört szívvel szálltak azóta le koporsójukba, bár kálváriánk útja mind nehezebbnek látszik előttünk, mindaddig, amig emlékezni tudunk és merünk, lesz jogunk hinni a jobb jövőben, a feltámadásban. Aki nem pártszenvedélytől elvakultan nézi hazája állapotát, aki tárgyilagosan iparkodik mindazt megítélni, ami velünk és körülöttünk történik, annak látnia kell, hogy ama félárbocra eresztett lobogó, ha nem is emelkedik még, de vásznába már bele-bele mer kapni egy-egy bátrabb szellő és lengeti a hajnal ellenében. Ma már a kietlen elszigeteltség kora lejárt, ma már barátaink is vannak és ami többet jelent ennél, ma már mellénk kezd állni a világ közvéleménye, ma már remélhetünk. De valóság a reményből csupán akkor lehet, ha minden nemzeti akarásunkat a beteljesülés dicső pillanatáig tartó gyász edzi meg acélossá. Polgári egység gondolata, amely csak gondolatként jelentkezett annak idején a német választásokon, ámde az erők szétforgácsolódása, a vezérek visszavonása következtében nem valósulhatott meg, sőt a szélsőségek győzelmét eredményezte. Ugyanaz a gondolat, mely viszont az osztrák választásoknál diktatórikus jellegben akart jelentkezni, aminek következtében természetesen nem hogy pozitív eredményt nem érhetett el, sőt inkább örülnie kellett eredeti birtokállománya megtarthatásának, a polgári egység gondolata nálunk is foglalkoztatni kezdi a vezetésre hivatott tényezőket. Egész természetesnek találjuk ezt a jelenséget. A gazdasági romlás, mely Európa minden államában hasonló szimptomák között üti fel fejét, akárcsak nálunk s amelynek úgy mint eredete közös, úgy orvossága is közös fog lenni, mindenütt megnöveli az elégedetlenek s még inkább a demagóg vezérek számát. Amikor ezek magánbeszélgetésen vagy néha a nyilvánosság előtt is a kétségbeesett defetizmust terjesztik, akarva vagy akaratlanul annak az iránynak líyitják a kaput, amelynek borzalmaiba mi már egyszer keserűen belekóstoltunk. Ez az irány soha vakmerőbben, soha nagyobb vehemenciával nem tört a maga céljai felé, mint épen most. Az ismert régi »guruló rubel« ma rablott kincsekből megszázszorozódott. A titkos összeesküvések egész hálója szövi át Európát, a dumpingok lázongást vannak hivatva előidézni, a bolsevizálás teljes erővel folyik. Nem természetesnek kellene-e tartanunk ilyen körülmények között, ha mindazok, akik a polgári rend és a békés munka nemzeti alapján állanak, egymásra találnának és közös erővel alkotnának egyrészt védfalat minden muszka inváziós kísérlet ellen, részt vennének másrészt a gazdasági gyógyítás abban a nagy feladatában, melynek útjait és módjait mindnyájunk közös érdekében végre is meg kell találni a világ összes népeinek. Minden eszme azonban csak akkor érheti el célját, ha jó eszközöket választ meg a megvalósításra. A német és az osztrák példák számunkra intelmek lehetnek. Szezonnyitás a Jókai-körben. 1930 november 8. Hivatásához méltó irodalmi értékű előadó-üléssel nyitotta meg a Jókai-kör idei előadó-üléseinek sorozatát. Kegyeletes megemlékezés, költészet és tudomány hivatott reprezentánsokban szólaltak meg iez alkalommal városunk szellemi életének igaz dicsőségére. A nőnevelő-intézet dísztermét egészen megtöltő nagy közönség jelenlétében nyitotta meg a kör 38. évét dr. Antal Géza elnök s miután meleg szavakkal üdvözölte Kozma Andort, a Kisfaludy-Társaság másodelnökét és az Akadémia tiszteleti tagját, Kisfaludy Károly emlékezetének szentelte elnöki megnyitóját. A költő halálának századik évfordulója alkalmából. A szuggesztív erejű szónok élőként vetítette hallgatói elé a száz év előtt rnegdicsőültnek alakját. A Jókai Jenői Kálmánjára való párhuzamba állítása belletrisztikus értéket kölcsönzött az előadásnak, mig a költő végzett irodalmi munkájának fejtegetése tömör és plasztikus hatású esztetikai méltatás volt. Okult és lelkesedett a közönség ezen az előadáson, melyért zúgó tapsokkal fejezte ki elismerését. Kiegészítőjeképen a Kisfaludyemlékbeszédnek Kozma Andor a nagy költő a Mohács klasszikus veretű distichonjainak gyönyörű felolvasásával idézte a honfibánatot és az éltető reményt. Hálás tapsok jutalmazták érte. Mintha a következő művészi szám is e hangulat erősítője kivánt volna lenni. Könczöl Irén nagyszerű technikai készségével, egyúttal azonban a legmélyebb átértéssel játszotta el Liszt XI. rapszódiáját, tetőzve minden eddigi művészi sikerét. Erdélyi József, akit méltán tartanak az ifjú magyar Írónemzedék legeredetibb s legtehetségesebb tagjának, ült most a felolvasó asztalhoz. Három verse egyaránt csillogtatta költészete minden szépségét, de a három közül is kiemelkedett a Békahercegek cimü, melyet természetmegfigyelés, mesehang és mély értelmű szimbólum igazi remekké avatnak. Á szerző szívességéből egyik ünnepi számunkban egész terjedelmében közölni fogjuk. Most a tudomány képviselőjeként dr. Balogh Albin, a helybeli bencés gimnázium igazgatója lépett a pódiumra, kiben városunk irodalomkedvelő közönsége egy kiváló tudóst és eloquens előadót ismert meg. Szabadélőadásban arról a témáról beszélt, amit a tudományos irodalomban is feldolgozott: az első keresztényekről, kik Pannónia ősterületén laktak. Históriai és régészeti emlékekből varázsos erővel elevenítette meg a katona-császárok korát s az első vértanukat, kik Dunántúl földjét vérükkel megszentelték. Dr. Balogh Albin előadását feszült figyelem kisérte, egyetemes mély sikert ért el. Zúgó tapsok köszöntötték Kozma Andort, a nagy költőt, midőn a pódiumra lépett, hogy saját hatalmas Petőfi-szimfóniájának előadásával gyönyörködtesse hallgatóságát. A Petőfi-szimfónián Petőfi költészetének egész skálája végig rezeg, végig zeng, végig dübörög ezen hatalmas költeményen, mely a Túrán szerzőjét, a nagy epikust hasonló méretű lírikusként reprezentálja. A bámulatos ifjúi hevülettel előadott költemény frenetikus hatást aratott. Hadd közöljük e helyen befejező részét: Ezer harang zúg félreverve, Zápor zokogja megeredve: Hiába zengett az a lant! Hiába csengett az a kard ! Az ezeréves temetőben Lázongva hánykódik a hant S a niélyböl sir fel dermesztően: „Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak" — Ez jajdul, sóhajt fent, alant . . . Ezt hallom mindig ébren, alva, Ez kínom élve, ez poklom halva — S kiáltani, felrázni akarok: Ez a Petőfi szimfóniája! Méltón kell visszazengni rája! Vagy elveszünk mi, magyarok! Az előadó-ülés méltó záradékául a Kárpát-Dalkör tagjai adtak elő lelkes és kiváló karnagyuk, Hatvani Lajos vezetésével két énekszámot, melyek közül az egyik magának Hatvaninak jeles szerzeménye volt. A Kárpát állandó örvendetes fejlődést mutat. Mostani számai igen szépek voltak, hisszük, hogy rövid időn belül városunk határain túl is művészi siker fogja követni nemes törekvésüket. Az építkezések előmozdítása érdekébea. — Kivételes pótadómentesség az új házaknál. — A m'. kir. pénzügyminiszter a városi képviselőtestületi közgyűlés előterjesztése alapján az építkezések előmozdítása érdekébert 77.267. szám alatt az alant következő rende. letet intézte a város polgármesteréhez: Felterjesztésére, valamint a központi kir I küldöttem részvételével folyó évi július hó ; 7-én tartott helyszíni szemle eredményeinek figyelembevételével a rendkívüli ideiglenes | házadómentességekről szóló 1929: XXIX. t.-c. | 6. §-ában nyert felhatalmazás alapján a belügyI miniszter úrral egyetértőleg megengedem, hogy i Pápa megyei város területének alább felso| rolt utcáin, terein és háztelkein emelt új épü' letek az alább megállapított mértékű rendki! vüli ideiglenes házadómentességben részesíttessenek: I. Amennyiben legkésőbb 1931. évi augusztus l-ig, illetőleg amennyiben azok még lebontandó ház helyére épültek, legkésőbb 1931. évi november hó l-ig teljesen lakható állapotba helyeztetnek, 30 évi rendkívüli ideiglenes házadómentesség illeti meg: a) A legalább egy emeletes, vagy ennél magasabb új épületeket a következő területeken: Győri-út, Fő-tér, Fő^utca, Szent Benedek-tér, Dr. Antal Géza-tér, Jókai Mór utca a 35., illetőleg 68. házszámig bezárólag; Korvin-utca, Szent László utcának a Kossuth Lajos utca és köz közötti része; Kossuth Lajos utca, Márton István utca, Közép-utca, Deák-utca, Széchenyi-tér, Széchenvi-utca, Anna-tér,; az Anna-tértől kiindulóan a Jókai Mór utcára nyitandó új utca, Széchenyi-utcától kiindulóan az Ányos Pál utcán át a Korvin-utcára nyitandó új utca. A villaszerű épületeket a következő területeken: Esterházy-út, Kálvária-út, Tompa Mihály utcának az Esterházy-út és a Kálvária-út közötti szakasza, a Vörösmarty Mihály utcának és Esterházy-út és a Kálvária-út közötti szakasza, a Tompa Mihály utcától kiindulóan az Esterházy-út és a Kálvária-út között, ezekkel párhuzamosan a Győri-útig nyitandó új utca, a Gróf-út, Levente

jutca, Tókert-utca és az új szinház-tér mentén az Országos Földbirtokrendező Bíróság által szétosztott s a város képviselőtestületének 16. kgy. sz. 802/1924. ikt. sz. határozata értelmében villaépületekkel