Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-02-08 / 6. szám

XXVII. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1930 február 8. MEGJELENIK MINDÉIN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE, i' Kiadóhivatal: Petőfi-utcá 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Munkára fel! ide s tova két hónapja már, hogy az új képviselőtestületet megválasztották s azóta a formális alakuló gyűlésen és a tisztújításon kivül még egyetlen érdemleges gyűlésre sem jött össze. Ámde nem is tehette, hisz még előkészítő bizottságai sincsenek megválasztva, erre is csak a jövő hét elején kerül a sor. Valószínűnek tartjuk, hogy a késedel­met éppen az a nagy körültekintés, az a min­den érzékenységet kímélni akaró tapintat, minden óhajt megszívlelni akaró figyelem okozza, mellyel a bizottságokat összeállítani szeretnék. - Ezt az intenciót a magiunk részéről is helyesnek találjuk. El kell minden embert, minden hivatottat és arra valót a megfelelő pozícióba helyezni, hogy tudását érvényesít­hesse a köz javára. Nem lehet, nem is sza­bad mellőzni azokat, akiknek érdemeik van­nak s viszont az újonnan jöttek érvényesü­lésének legalább oly mértékben, amint ér­demességüket egyéb közéleti tevékenységük­kel megbizonyították, szintén kaput kell nyitni. Ám tévedés volna azt hinni, hogy ez ,a bizottsági alakulás lesz a képviselőtestület munkájának legfőbb mozzanata. Sőt, ellenke­leg, ámbár a bizottságok jelentőségét mindig nagyra értékeltük, mi nagyon jól el tudjuk képzelni azt, hogy a bizottságba be nem ju­tottak is, vagy a meg nem felelő bizottságba jutottak is igen jelentősen és hatásosan tud­nak közreműködni a város ügyeinek intézé­sében. Végre is minden ügy végső fokon a kép­viselőtestület elé kerül és a képviselőtestület akárhányszor — néha helytelenül, de meg­esett már, hogy helyesen is — félredobta azt, amit a bizottságok hosszú munkával előkészí­tettek. Ha valaki ért az ügyhöz, döntő szóval szerepelhet az ügyek végső elintézésénél s éppen közgyűlési szereplésével szerezhet ér­demeket arra, hogy a jövőben az illetékes szakbizottságba szintén belekerüljön. Másrészt viszont jogában áll bármely képviselőnek önállóan indítványt tennie a köz­gyűlésen, amelyet aztán, ha az előkészítő bi­zottságok letárgyalták, akár helyeslő, akár el­lenző véleménnyel is kisérik, legfelső fokon a képviselőtestülettel el is fogadtathat. Nem akarjuk az elmondottakkal a bi­zottságok jelentőségét kisebbíteni, de főkép ma, amikor maga a képviselőtestület is a ré­ginek 3/ ö-ével megcsökkent, amikor tehát a meggyőzés lehetőségének határai — létszám és kapacitálhatóság fordított arányban állván egymással— lényegesen kibővülnek, sokkalta nagyobb jelentőségűnek véljük ma a plé­numban való lelkiismeretes jelenlétet és sze­replést, mint aminő fontossága ennek meg­volt a régi képviselőtestület keretében. Éppen ezért nem tartjuk semmikép meg­okoltnak, hogy a bizottsági tagválasztások na­PAPAI ALTALANOS BÁNK RT. FŐ-TÉR. Takarékbetétek elfogadása a legma­gasabb kamatozással. Önsegélyző IX. évtársulat január 1-i kezdettel, hetenként 1 P, csak 3 évre, legolcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. gyobb izgalmat keltsenek. Saját magunknak kacaghatnánk a szemébe, ha akkor, amikor a választók ezreit be tudtuk szabályozni sima, majdnem egyhangú választásokra, akkor ön­magunkat — mindössze 60 tagu társaságot! — ne tudnók arra beszabályozni, hogy a bi­zottságok megalakítását szép békességben el­intézzük. »Erdőben vagyunk?« — kérdhetné valaki. »Akik előbb kéz-kézbe fogva akartunk dolgozni, most egymást akarjuk felfalni ?« Bizony-bizony, nagyon groteszk látványt nyúj­tanánk ezzel azoknak, akik bennünket szinte egyhangú bizalmukra méltattak, akik azonban e bizalom ellenében várnak is valamit tőlünk, várnak eszméket, terveket, várnak üdvös és alkotó munkát. Hát éppen azért, essünk csak túl minél hamarabb a végleges és teljes megalakuláson. Essünk át érzékenység és aprehenzió nélkül, essünk át anélkül, hogy bárki is a kicsinyes féltékenykedés vádjával volna illethető. Ha ez volna a legfontosabb abban, ami ránk vár, akkor ugyan nem lett volna érdemes az erők közcélú egyesítésén senkinek közremunkálni. Az erőknek nagyobbra, sokkal eszmé­nyibb dolgokra kell koncentrálódniok. Oly ; elmaradott, oly lerongyolódott ez a szegény város, polgársága annyi gonddal és bajjal küzd, annyi munkás keze áll tétlenül és csüg­getegen, ezeken kell segíteni bizottságilag, közgyülésileg vagy akárhogyan, de minden­esetre és minél előbb. Essünk hát túl minél hamarabb azon, ami még hátra van a munka megkezdése előtt és aztán lássunk hozzá a legrövidebb időn be­lül ahhoz, amire mandátumot kaptunk s amire vállalkoztunk, — a város érdekében álló mun­kához. Nem azé lesz a pálma, aki bizottság­ban, bizottságért, avagy Fart pour l'art vetél­Jkedni és veszekedni akarna, ilyen, meggyőző­désünk szerint, nincs is egyetlen egy sem a képviselőtestület tagjai között, hanem azt il­lesse meg, aki a legtöbb és legjobb megvaló­sítható eszmével mozdítja elő városa jólé­tét és haladását! Hirdessen a „PAPAI HIRLAP"-ban 1 „Napjaink mentalitása és a nemzetgazdaság alapelvei." — Dr. Antal Géza előadása. — A Pápai Lloyd-Társulat mult vasárnap délután 5 órakor tartotta első kulturdélután­ját a városháza nagytermében. A Társulat agi­lis vezetőségének sikerült az első összejöve­telre előadóul dr. Antal Géza ref. püspököt megnyernie, kit megjelenésekor zajos ünnep­lésben részesített a termet zsúfolásig meg­töltő közönség. A kulturdélutánt dr. Lusztig Sámuel főtitkár nyitotta meg s meleg üdvözlő szavak kíséretében kérte fel az illusztris elő­adót előadásának megtartására. Az előadás tárgya volt: »Napjaink mentalitása és a nem­zetgazdaság alapelvek. Dr. Antal Géza bevezető szavaiban utal arra, hogy bár nemzetgazdasági kérdéseket tárgyazó művek előbb is jelentek meg, a nem­zetgazdaság irodalmának tulajdonképeni meg­alapítója Smith Ádám, kinek a nemzeti va­gyonosodásról szóló műve 1776-ban jelent meg. Smith Ádám e művében a nemzeti va­gyonosodás alaptényezőiül a munkát és a ta­karékosságot jelöli meg, a munkát, amelynek segélyével az ember képes arra, hogy nem­csak napi szükségleteiről gondoskodjék, ha­nem annyit termeljen, hogy az élete fenntar­tásának legfontosabb szükségleteit napokra, hónapokra, sőt évekre biztosítani képes le­gyen. A munka ezen termelését a takarékos­ság segélyével biztosíthatja az ember magá­nak s ezzel emelkedik felül az emberi élet az állati életen, mely, ha vannak is egyes álla­tok, amelyek jövőjükről ösztönszerűen gon­doskodnak, mégis abban merül ki, hogy a mindennapi szükségleteit meg tudja magá­nak szerezni. A vagyonosodásnak ezek a megdönthe­tetlen alapelvei a világháború alatt és a vi-t lágháboru után meginogni látszottak. A há­ború ezen a téren is, épúgy mint erkölcsi té^ ren, a rendes társadalmi élet alapelveitől el­térő felfogást érvényesített, vagy engedett ér­vényesülni. Azok az erkölcsi parancsolatok^ amelyek a 10 parancsolatban isteni szentesí­tést is nyertek, az ölés és lopás tilalmára vo­natkozók, a háborúban elvesztették érvényü­ket, sőt azt tekintették legkiválóbbnak, aki legtöbb ellenséget ölt és legnagyobb zsák­mányokat szerzett. A gazdálkodás terén is a takarékos emberek takarékossága céltalannak bizonyult, mert önhibájukon kivül kénytele­nek voltak látni az összegyűjtött vagyonnak folytonos csökkenését s teljes megsemmisü­lését. Mig azok, akik adósságot adósságra halmoztak, megszabadultak terheiktől s akik életüket csak az élvezetek után való hajszá­ban töltötték, igazoltnak látták eljárásukat, addig a takarékos emberek sirva gondolhattak arra, hogy minden munkájuk és takarékossá­guk kárbaveszett. Ez a háború alatt és után szemünk előtt lejátszódó gazdasági megrázkódás olyan men­talitást teremtett a lelkekben, amely mentali­tás a nemzeti vagyonosodás alapelveinek igaz­ságát ma is, a normális viszonyok helyreállta után hajlandó kétségbevonni. Az élvezetek! hajszolása még ma is dominál, a luxus hihe­tetlen mérvben emelkedik, a takarékossággal szemben az emberek még ma is szkeptikusok,. mert újabb összeomlástól tartanak. Pedig ma már a normális társadalmi viszonyok helyre­álltával újra érvényesülni kell a nemzetgazda­ság örökérvényű alapelveinek, hogy .csak mun­PFC Sevilla-álarcosbál február 22.

Next

/
Thumbnails
Contents