Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-11-01 / 44. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. K85fizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131- szára. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. ]*I EGJELENIK MINDEN Az a költségvetés, amit a városi képviselőtestület ma egy hete tartott ülésében elfogadott, takarékos, de ugyanakkor szegéinyes is. A takarékosság a felesleges kiadásoknak megszüntetése vagy csökkentése dicséretet érdemel s ezt mi is készséggel megadjuk érte. A szegényesség a helyzetnek bizonyos pesszimista felfogásából származik, amivel — nem lévén jósok — nem kívánunk szembeszállni. Annyi bizonyos azonban, hogy állandó jellegű ez a szegényesség nem lehet. Képtelenségnek tartjuk, hogy egy ekkora város a maga utcarendezési alapját és más hasonló tételeit olyan csekély összegekkel dotálja, amik nem hogy a haladás, de még a konzerválás eszményét sem elégíthetik ki. A város pénzügyi intézői semmiképpen nem akartak 40o/

0-nál nagyobb pótadóba belemenni, mert ennél csak 10o/o-kal több az a pótadó, ami minisztertanácsi jóváhagyás nélkül kivethető s a 10o/o u. n. latitüd fenntartását, a bevételek esetleges csökkenésének ellensúlyozására tartották fenn. Nem kívánjuk ez alkalommal azokat az igazi kulturvárosokat felemlegetni, amelyek igen is a fejlődés és munkaalkalom szempontjából nem haboznak szükség esetén minisztertanácsi jóváhagyásokat kikérni. Mi költségvetésünket ideiglenesnek kívánjuk tekinteni, amely mihelyt hosszabb lejáratú kölcsönök lehetősége megnyílik, olyan pótköltségvetéssel lesz kicserélhető, mely a városrendezés nagy problémáinak, azaz dehogy: csupán a városrendezés elemi követelményeinek kielégítésére és a munkanélküliség leküzdésére módot és alkalmat fog nyújtani. EMIL JANMKfii A tej-probléma talán a buza-problémán kivül legközelebbről érinti nem csupán a mezőgazdaságot, de a nagyközönséget is. A mezőgazdaságot főkép azért, mert a búzaár világpiaci hanyatlásának korszakában a tej látszik egyedül állandóan jövedelmező termelési ágnak. Kétségtelen, hogy a mezőgazdákra egyénenkénti létérdek, de az állatállomány fenntartásának szempontjából eminens állami érdek, hogy a tejért a !gazda költségeinek megfelelő és mérsékelt hasznot is jelentő árhoz jusson. A fogyasztóközönségnek viszont elsőrendű egészségi érdeke, hogy ehhez a legfontosabb táplálószerhez aránylag olcsón juthasson hozzá s ugyanakkor szintén állami érdek a tejnek minél nagyobb mértékű fogyasztása. E kettős érdek bölcs és célirányos összeegyeztetéséről folyt a tegnapi napon minden érdekelt bevonásával nagyszabású és izgalmas tanácskozás a földmivelésügyi minisztériumban. Szükségessé tette ez ankétot az a vidékünkön is tapaszatalt különös jelenség, hogy ugyanakkor, amikor a gazdák a nagyban eladott tejért költségeikkel sem felérő nevetséges árat kaptak, ugyanakkor a fogyasztó alig valamivel olcsóbban jutott a tejhez, mint a magasabb gabona- és egyéb terményárak idejében. Részletkérdések kutatása egyáltalán annak kiderítése, hogy kit terhel e téren a felelősség, nem lehet e sorok feladata. Hisszük, hogy az ankét le fog nyúlni a baj gyökeréig és megtalálja az orvoslásnak azt a módját, amely mellett a termelő és a fogyasztó egyaránt nyerni fog. Ha eközben egy nagyobbszabásu kartel letörésére is sor kerül, egypár dúsgazdag vállalkozón kivül, emiatt ugyan senkinek sem fog fájni a feje. Apák bűnei Egységben van az erő. Ha valaki figyelemmel kiséri Németország politikai életét, lehetetlen észre nem vennie azt a nagy átalakulást, melyen ez az ország az utolsó tíz esztendő alatt átment. Az uralkodó két nagy politikai párt: Hitler szélsőséges nacionalista pártja és a vörös szociálizmus között a polgári párt úgyszólván felmorzsolódott. Az utolsó választásokon is számtalan kis pártra forgácsolva erejét indult a harcba. Ma Németországban hiába keresnők az u. n. józan középosztály higgadt, tetteiben megfontolt, előrelátó képviselőit. Azt az elemet, mely intelligenciájánál és józan mérsékleténél fogva hivatva van arra, hogy egy nemzet életében vezető szerepet vigyen, hogy a nemzeti hagyományokat a kor szellemétől áthatva ugyan, de megtisztultan is átmentse s hogy a nemzet életének gerince legyen. Felszívta magába a huszadik század két erősen domináns pártja, melyek szüntelen a szélsőséges kilengés veszélyével fenyegetik az országot. Még szomorúbb ez a kép az ifjúságot illetőleg. Komoly megfigyelők állítása szerint Németország ifjúságát ma elsősorban a sport, másodszor a sexualitás, harmadszor a politika érdekli s csak azután jön egészen elvesző arányban a komoly élethivatásra való előkészület, tudomány stb. Hová vezet ez? Milyen lesz annak a nemzetnek jövője, mely ilyen ifjúsággal indul a jövendőnek? Nos hát ezt a veszélyt látta és sejtette meg a magyar aszszonyok néhány ezere az 1919-iki forradalmak idején, amikor tömörülésre indult a magyar jövendő megmentése érdekében. Egyesülni abban a szellemben, mely összeforrasztja a nemzeti erőket s megmenti azt a rétegét a nemzetnek, mely legértékesebb tradícióinak hordozója és örököse. Minden nagyság ereje a múltban gyökerezik. Évszázadok szűrik le azokat a tapasztalatokat, melyekből egy nemzet okulást meríthet jövendő magatartására nézve, mert a nemzeti életnek ép úgy meg vanvannak élettani törvényei, mint az egyéni életnek. Ezeken a törvényeken való könnyelmű átgázolás nemzeti tragikummá tehet. Épen ez a tapasztalat győz meg bennünket mindjobban arról, hogy bár nemzetünk súlyos és igazságtalan büntetésnek áldozata a nemzetközi politikai élet terén, ha nemzeti erényeit megőrzi, fogyatkozásait leveti, a huszadik század erősen romboló tendenciájú szelleme sem fogja végletekbe sodorni. A veszély itt ólálkodik az ajtó előtt. A családi élet szentsége, ifjuságunk nevelése, takarékosság, közéletünk tisztaságának megőrzése mind megannyi feladat, mellyel csak egyöntetű törekvéssel tudunk megbirkózni a ránk zuduló nemzetközi áramlatokkal szemben. Ennek a feladatnak a szolgálatába állítja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége erőit, midőn megkezdi ez évi munkáját. Havonkénti összejövetelei arra szolgálnak, hogy a legnemesebb barátság és testvéri érzés ápolása mellett hónapról-hónapra felszínen tartsa, éber lelkiismerettel hordozza a magyar aszszony mai feladatának tudatát addig, mig nem késő. Voltaképen nem volna szabad egyetlen magyar nőnek sem hiányozni ebből a közösségből, mely az egymás hatásán épülésnek legnemesebb módja. Ha vannak a romboló eszmének fanatikus harcosai, épen a jó és nemes célnak ne, legyenek követei ebben a küzködő és szenvedő világban? Végzetesen téves felfogás lenne az, hogy a középosztálynak nincs szüksége tömörülésre s egységes nemzeti érzéstől áthatott közösségre; mert annak minden egyes tagja külön magában hordozza nemzeti öntudatát. Gondoljuk meg, hogy ez a nemzeti öntudat meg van Németország igen sok derék polgárában is, de épen az erők szétforgácsolódása miatt nem tud érvényre jutni s ellenállás nélkül sodródik a végletek felé. A MANSz ez évi programmjában is a legaktuálisabb kérdések célkitűzései szerepelnek, u. m. a család, ifjúság, takarékosság, szociális problémák stb. Minden magyar asszony jöjjön velünk. Vegyen részt havonkénti összejöveteleinken, mert — idézem egyik nagy szónokunk megállapítását — Európa vulkán fölött jár. Pongrácz Józsefné. Összeesküvők A burgonya-kivitel egységesítése. A hazai burgonyatermés exportálására megalakult termelők és kereskedők közös szindikátusát igaz örömmel üdvözölte most tartott ülésén a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara, mely elnökének javaslatára köszönetét fejezte^ ki dr. Ormándy János gazd., főtanácsos, kamarai igazgatónak, Gláser Géza kamarai szakosztályi elnöknek és Nikodém Mihály ig. vál. tagnak a több hónapon át folytatott ezirányu eredményes munkásságukért. Külön köszönetet szavazott a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara a földmivelésügyi és kereskedelemügyi m. kir. minisztereknek, akik végeredményben ezen nagyjelentőségű szervezet létrehozását lehetővé tették. ElisPesti sósperec (vai^io Hockholdnál.