Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-10-11 / 41. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. •Kifizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám áza 20 fillér. Telefon 181. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések félvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A kitartás, sarkalta légyen bár igazi lelki vonzalom, amit a romantika minden barátjának jól esik hinnie és ami ez egyszer talán igaz is lehet, avagy adott bár tápot neki az a céltudatos politika, amivel valamikor a nagymama, Klementine hercegnő megszerezte fiának a bolgár trónt, im mégis diadalt aratott. Szófia örömmámorban úszik és Rómában megadatván természetesen az egyháznak ami az egyházé, szintén nagyon meg vannak elégedve azzal, hogy a királyi család legszebb leánygyermeke nem grófhoz és nem herceghez, mint a másik kettő, hanem valóságos uralkodó fejedelemhez megy feleségül. Bulgáriát valamikor ingatag alapnak találták egy trónus számára, ámde a háborút követő forradalmi események beigazolták, hogy az ingatagság ma már csak a múlté és mig a szomszédos „győztes" Görögország elkergette uralkodóját, aki pedig egy másik „győztes" hatalommal, Romániával állott rokoni frigyben, addig a régebben állhatatlannak hitt bolgárok kitartottak amellett a család mellett, mely nagy anyagi áldozatokkal kulturát hozott az elmaradt országnak. Hogy most ez a család hatalomban megnövekszik és a hatalmi érdekszféra éppen oly irányban vesz nagyobb kiterjedést, amely egyezik a nemzet érzelmeivel, hisz az olasz-szerb érdekellentét legalább is akkora, mint amekkora a török világ megszűnte óta szerbek és bolgárok között kialakult, az még jobban népszerűsíti Boris király házasságát. Hiába, nincs szerencsésebb dolog annál, mint ha szerelem és politika párhuzamos ösvényen haladnak és végül együttesen vezetnek el a boldogság és siker igéretföldjére. Túlszárnyalni akarják egymást a nemzetek minden téren, túlszárnyalni főképp e mi korunkban a levegő s a távol meghódításában. És a nagy küzdelemben, mely ebből kifejlődik s melynek során az emberi erő és tudás csodákat művel, diadalt diadal, katasztrófát katasztrófa követ. Ha az egyik léghajóóriás az óceánon át szerencsésen eljuthatott az újvilág fővárosába, miért ne bámulhatná viszont az óvilág, a mesés india a mérföldek ezrein át érkezett légi óriásban az angol impérium győzhetetlen erejét? Egyelőre talán nagyon hosszú időre nem gyönyörködhetnek e látványban hűbéres indus fejedelmek és nem tölti el jövetele, amint bár néhány század brit katona segítségével, de mégis impozáns méltóságban alászállott volna, babonás félelemmel a lázongó indus benszülötteket. Egyelőre nem a diadal, de a bukás jutott osztályrészül a nagy misszióra hivatott léghajó óriásnak és bukása olyan borzalmas volt, hogy fájdalmasan belévonaglott az egész emberiség. Mindazok, akik az angol hegemóniát a levegőég birodalmába is át akarták vinni, ott voltak a hajó fedélzetén s ott vannak most, kormos üszök gyanánt feküdvén koporsóikban rangsor nélkül, egymás mellett a Szent Pál székesegyházban, ahol búsan búg fölöttük az orgona és zeng a halotti zsolozsma a könyörületesség Istenéhez. Megrendülve áll az emberiség a rémséges tragédia előtt, ismét egyszer érezni kezdi törpeségét a természet titkos erőivel szemben, mélységes részvéttel helyezi el koszorúját a levegő hősei, az eszme vértanúi koporsójára és aztán — van-e ami gátat vethetne az emberi magasbatörésnek ? — folytatja, amit megkezdett, új terveket sző, új áldozatokat hoz és katasztrófák annyi borzalmán át új sikert és dicsőséget arat. 1931. évi költségvetésünk. A város pénzügyi bizottsága letárgyalta a polgármester és főszámvevő által előterjesztett 1931. évi költségvetési előirányzatot^ Alig volt még költségvetés, mely olyan nehéz feladat elé állította volna a bizottságot és majd a képviselőtestületet, mint a mostani. Mindenki érzi azt, hogy a polgárság teherbiró képességének felhasználása eljutott a végső határig, tehát a közterheket semmiféle nyilt, vagy burkolt formában emelni nem lehet és ugyanakkor mindenki érzi azt is, hogy I a magánvállalkozás szünetelése miatt a váró- ' soknak kell munkáról gondoskodnia a munkanélküli tömegek foglalkoztatása és kenyérhez juttatása végett. Ez a kettős szempont felőrli azokat az energiákat, amelyeket a tárgyaló bizottság tagjai belevittek a tárgyalásba és majdnem emberfeletti feladat elé állítja a bizottságot. Más városokban talán annyival jobb a helyzet, hogy ez a mélységes gazdasági válság legalább mult gazdálkodásukat rendben és lezárva találta. Nálunk az általános nehézségekhez az a speciális körülmény is járul, hogy a mult gazdálkodásunk nincs mintegy négy-öt évre lezárva, annak terhei is a jelent nyomják, amely jelen akkor is alig elviselhető volna, ha ezek a terhek nem nehezednének reá ólomsúllyal. így, hogy csak a fontosabbakat említsem, mintegy három-négy év beruházásai, melyek a »várható pénztármaradvány« terhére történtek, nem pénztármaradványt, hanem deficitet találtak az év végén és most mintegy 400.000 pengő el nem rendezett adósság fekszik a város háztartásán, amely mindaddig, mig hosszabb lejáratú kölcsönnel fedezve nincs, megbénít minden komoly újabb kezdeményezést. Igaz, hogy a képviselőtestület már meghozta a maga határozatát egy 15 éves lejáratú kölcsön felvételére nézve, mellyel ezt a terheit 15 évre felosztani és attól a város háztartását pillanatnyilag mentesíteni akarja, de ez a határozat még nincs miniszteri jóváhagyással megerősítve és így a kölcsönt sem lehetett eddig felvenni. De, ha felvesszük is, ennek annuitása súlyosan terheli 15 éven át a költségvetést. Másik ilyen teher az aszfaltgyalogjáró elkészítésének a költsége, melynek mintegy 160.000 pengős számlájára a város három éven át összesen 10.000 pengőt fizetett. Egy ujabban történt 38.000 pengős fizetés után is az a helyzet, hogy ez a tartozás most már a körmünkre égett és az 1931. évi költségvetésben 70.000 pengőt kell ennek a tartozásunknak a törlesztésére fordítani. Ilyen terhek mellett új alkotásra gondolni alig lehet, nagy nehézséggel jár magának a folyó költségvetési rendnek a fenntartása is. A bizottság így is felvette a programmba az egészségvédő ház megépítését, amit dr. Konkoly Thege Sándor úr nagylelkű telekadománya tesz lehetővé és amely amellett, hogy a legszebb szociális gondolatot szolgálja, csepp enyhülést jelent a munkánélküliség tengerében is. Ezt azonban csak úgy lehetett keresztül vinni, hogy a szélsőséges takarékosság elvét kellett a kiadások terén érvényesíteni. Különösen az a szempont vezette a bizottságot, hogy ami nem elsősorban városi feladat, tehát a felekezeti háztartások alimentálása, a felekezeti iskolák fenntartása, azt csak olyan mértékben dotálja a költségvetés, amely mérték nem veszélyezteti a pénzügyi egyensúlyt. Radikális nyirbálást végzett azután a bizottság az utazási és különösen a vendéglátási költségek terén, erre ma nincs pénzünk, vendégeskedni csak az tud, akinek már nincsenek éhező testvérei. Nekünk pedig vannak. Mindezen szempontok figyelembe vételével sikerült a mostani 50o/o-os pótadót a javaslatban 40-o/o-ra redukálni, ez még olyan teher, amit a lakosság, bár nehezen, de elbír, viszont erre szükség is van ahhoz, hogy a mult mulasztásai mellett kétszeresen terhelt háztartást egyensúlyba hozzuk. Mindenkitől áldozatot követel a mai nehéz helyzetből való kimenekülés előmozdítása, reméljük, hogy azok a társadalmi és vallási közösségek, amelyeknek anyagi érdekeit első sorban érinti a takarékosság, melyet magunk elé tüztünk, megértik ezt és nem fogják támadni a közgyűlésen azt a költségvetést, mely annyi gondterhes tárgyalás eredményeként kerül a plénum döntése elé. Dr. Sulyok Dezső. ÚJDONSÁGOK. — Városok kongresszusa. A magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága szerdán a fővárosban gyűlést tartott. Várhidy Lajos kongresszusi igazgató bejelentette, hogy a városok háztartásának rendezése érdekében,, a pénzügyminiszter ankétokat szándékozik legközelebb tartani. Valószínű, hogy a városok háztartására vonatkozó törvénybe belefoglalják a városi üzemek ügyét is. A polgármesterek ezután behatóan foglalkoztak a munkahiány csökkentése érdekében szükségesnek mutatkozó teendőkkel. Úgyszólván minden városnak meg van e tekintetben a maga külön programmja, de sajnos, a legtöbb városban hiányzik az ehhez szükséges pénzügyi fedezet. Elhatározták tehát, hogy sürgősen felkérik a pénzügyminisztert, hogy a közmunkákhoz szükséges pénzösszegnek belföldi pénzintézetektől való megszerzése végett jöjjön a városok támogatására. Különösen azt kérik a városok, hogy a pénzügyminiszter támogassa abbeli törekvéseiket, hogy a Nemzeti Bank njujtson mérsékelt hitelt a városoknak. Mivel a nagy munkahiány következtében, a téli hónapokban szükségessé való inségakcióknál a társadalom hathatós támogatására nem lehet számítani, elhatározták, hogy az inségakciót hatóságilag szervezik meg. Ebből a célból a szükséges födözet előteremtésének alapjául a győrvárosi inségadó szabályrendelet-tervezetet fogadták el és elhatározták, hogy sürgősen érintkezésbe lépnek a pénzügyminisztérium illetékes