Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-09-06 / 36. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szára. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN SZ A munkanélküliség kérdéséhez. Az ország legsúlyosabb gazdasági problémáját, a munkanélküliséget városunk is nagy mértékben érzi a saját testén, itt is nagy- | számú munkanélküli munkás él minden munka- | ágból, de különösen az építőipar köréből. Az ; építőipar a gazdasági depresszió terén rekor- I dot tartó 1930. évben olyan kis mértékben van nálunk is foglalkoztatva, hogy a munkások nagyobb részét nem tudja ellátni rendszeres munkával és örülhet az, akinek kisebb-nagyobb megszakításokkal van elfoglaltsága. Érzi ezt a súlyos terhet a város vezetősége is, amely mindent megtesz, hogy munkaalkalmak teremtésével segítsen a helyzeten, de ennek a városi akciónak a keretei igen szűkre vannak szabva, mert maga a város is abban a helyzetben van, hogy legjobb akarattal sem tudja előteremteni a közmunkák első és nélkülözhetetlen feltételét, ia pénzt. Ilyen viszonyok között, meggondolva minden figyelembe jöhető szempontot, e sorok irója a legutóbbi bizottsági ülésen, mely a munkanélküliség enyhítésének kérdésével foglalkozott, indítványt terjesztett elő a lakások felszabadítása érdekében. A lakásrendeletek módot adnak a megyei városoknak arra, hogy a kormánytól városuk területére nézve a lakások szabad forgalmának visszaállítását kérjék. Ezzel a joggal már több vidéki város élt és az indítvány azt a célt szolgálja, hogy a város képviselőtestülete nálunk is terjesszen fel ilyen irányú kérelmet az illetékes kormánytényezőkhöz. Ez a kérelem legkésőbb folyó évi november haváig elintézhető lenne és a kormány a lakások szabad forgalmát 1931 május 1-ével állíthatná helyre. Ez az intézkedés az építő- és lakásberendező iparnak el sem képzelhető fellendülését vonná maga után, mert ha a szabad költözködés és felmondás lehetősége meg i lesz és a lakások lakói kicserélődnek, minden új lakó talál a lakásán valami alakítani valót, ha egyebet nem, újra festeti a lakást, részben újra is bútorozza és megindul a pénznek egy olyan cirkulációja, amelyből minden egyes szabadfoglalkozás után élő mesterségre háramlik valami kis haszon. Ennek az indítványnak a sorsánál két szempont lehet az irányadó, az egyik, hogy van-e már annyi lakás, hogy a szabadforgalom helyreállítása nem eredményez lakásnélküliséget, a másik pedig az, hogy a forgalom felszabadítása nem von-e maga után lakásuzsorát. Az első kérdésre megadja a választ ennek a lapnak a mult heti száma, ahol egyetlen oldalon hat üres lakást hirdettek kiadásra. De személyes tapasztalásból is tudom, hogy hónapokon keresztül kiadhatatlanoknak bizonyulnak az egyszobástól kezdve mindenféle lakások. Magam is hirdettem négy hónapig egy kiadó lakást anélkül, hogy bárki még csak meg is kérdezte volna, hogy hol van a kérdéses lakás és milyen bért kérnek érte. Ez a helyzet ma már krónikussá vált és a kiadó lakások csak igen nagy nehézségek árán találnak bérlőkre. Lakáshiánytól tehát nem kell tartani, de épúgy nem fenyeget a lakásbérek felemelésének veszedelme sem. Amint a kínálat meghaladja valamely cikkből a keresletet, akkor már is ki van zárva a kérdéses cikk árának] illegális emelése. De a lakbérek természetes csökkenését vonja maga után az a körülmény is, hogy az általános gazdasági pangás, a jövödelmek nagyarányú csökkenése mindenkit arra kényszerít, hogy minél kisebbre szabja háztartásának kiadásait és a nagy lakások lakói lassan, de biztosan húzódnak össze kisebb lakásokba, módot nyújtva ezzel arra, hogy a régi nagyobb lakásokat két-három kisebb lakássá alakítsák át a háztulajdonosok. A tapasztalás is azt mutatja, hogy mióta a gazdasági konjunktura a mai csökkenő tendenciába ment át, azóta azokban a városokban, ahol a lakások felszabadultak, a lakásbérek fokozatos lemorzsolódása állott elő. De nagyon erős bizonyítékot szolgáltat ezen állítás mellett az üzleteknek városunkban tapasztalt bérmozgalma. Mikor az üzlethelyiségek forgalma még kötött volt, a békebeli béreket messze meghaladó árat és magas lelépési díjat kellett fizetni egy-egy új üzlethelyiségért. Ma, három évi szabadforgalom után az üzletbérek sorozatos leszállítását látjuk és azt, hogy kiadó üzletek a város legforgalmasabb pontjain hónapokon át állanak üresen. Az aggodalom tehát eltűnik az intézkedés nagy gazdasági előnye mellett és ezért minden tényezőnek, ki városunk életének megélénkülését óhajtja, hozzá kell járulnia, hogy a munkanélküliség egyik fontos szülő oka bevonuljon a háborús emlékek azon múzeumába, ahol a kényszerhelyzet szülte többi forgalmat korlátozó intézkedések vannak immár felhalmozva. D

r sulyok Dezső. GOTTLIEB JENŐNÉ = KÉZIMUNKA-ÜZLETE == a kezdődő iskolai évre ajánlja dúsan felszerelt raktárát. Fonalakban és alapanyagokban nagy = választék, zz: Magyar gyártmányú színtartó fonalak teljes raktára. A győri kamarai titkárokat állásvesztésre Ítélte a keresk. miniszter. A kereskedelmi minisztertől aug. 30-án, szombaton délelőtt a következő leirat érkezett a győri kereskedelmi- és iparkamara elnökségéhez: az iparkamara három tisztviselőjének fegyelmi ügye tárgyában: A győri kereskedelmi- és iparkamara 1930 április 24-én tartott közgyűlésében, zárt ülésen a kamara három tisztviselőjének fegyelmi ügyében hozott közgyűlési határozattal a következőképen itélt: 1. Dr. Szommer Ernő kamarai főtitkárt vétkesnek mondta ki hivatali mulasztásban és ezért őt 1000 P pénzbirsággal sújtotta. 2. Dr. Karikó Imre kamarai titkárt vétkesnek mondotta ki hatáskörén kivül eső mulasztásokért és ezért őt 500 P pénzbüntetésre ítélte. 3. Kemény Rezső kamarai, irodatisztet szabálytalanságok miatt 250 P pénzbirságra ítélte. A közgyűlés ezen határozata ellen Adler Károly győri nagykereskedő, kamarai beltag és a kamarának 21 tagja, közöttük a kamarának elnöke és alelnöke fellebbezést adott be a kereskedelmi miniszterhez. A kereskedelmi miniszter most a kamara érvényben levő fegyelmi és kártérítési szabályzatának 4. §-a alapján a szóbanlevő közgyűlési határozatot felülbirálat alá vette, azt megváltoztatta és a következőképen itélt: Vétkesnek mondotta ki a leiratban részletesen fölsorolt különböző mulasztásokért és visszaélésekért Szommer Ernő dr. kamarai főtitkárt és Karikó Imre dr. kamarai titkárt és ezért a kamara fegyelmi és kártérítési szabályzatának 9. §-a alapján a kamara szolgálatából való elbocsátásra Ítélte. És egyben mindkettőre nézve megállapította a kereskedelmi miniszter, az általuk a kamarának okozott károkért, a kamarával szemben tartozó egyetemleges kártérítési kötelezettséget. A kamarát egyben utasította, hogy a nevezettek által okozott kárt pótlólag összegszerüleg állapítsa meg. Kemény Rezső kamarai irodatisztet 100 P pénzbirságra Ítélte. A fegyelmi ítélet indokolása elmondja, hogy a miniszteri vizsgálatnak és a fegyelmi vizsgálatnak anyaga támpontot nyújt arra és a győri kir. ügyészség által a győri kir. törvényszék vádtanácsának elnökéhez benyújtott vádirat is amellett szól, hogy a két kamarai titkárt még több fegyelmi vétségben kellene vétkesnek nyilvánítani, mint amennyiért őket a miniszter elitélte. Ezen eseteknek nagy részét azonban ez idő szerint teljesen tisztázni nem lehetett, mert a fegyelmi vizsgálatnak nem állottak rendelkezésére az ezen Ítéletben megállapított vétkességen túlmenő fegyelmi vétségek tekintetében a tényállás hiánytalan kiderítéséhez szükséges eszközök. Minthogy azonban az Ítéletben megállapított vétségek is teljesen elégséges alapot nyújtanak a fegyelmi büntetések kiszabására, az ügynek elintézését tovább halogatni nem kívánta a miniszter. A fegyelmi bizottság által felhozott azt a tényt, hogy a kamarai ügyekben kiváló hozzáértést tanustott, dr. Karikó javára nem állapíthatom meg, mondja továbbá az indokolás, mert a tárgyiratokkal az okmánybélyegek eltávolításának igazolása végett fölterjesztett hat darab szakvizsga-ügyiratból arról győződtem : meg, hogy mind a hat esetben dr. Karikó bo, csátotta a folyamodókat szakvizsgára, amivel hatáskörét túllépte és súlyos fegyelmi vétséget követett el és az érdekelt iparosoknak súlyos kárt okozott. Karikó terhére kellett továbbá mérlegelnem azt is, hogy állandó agitációval, a sajtóban szüntelenül elhelyezett célzatos és ügyét, a valóságnak meg nem felelő ismertető cikkeivel, a kamara vezetősége ellen irányított támadásaival, a kamarai kerület iparosságát és kereskedőit állandóan izgalomban tartotta, az ügyének elintézésére hivatott tényezőket egyoldalúan a maga javára befolyásolni igyekezett és az úgyis sok bajjal küzdő kamarának működése elé, a személyi kérdéseknek homlokterébe állításával, akadályokat gördített. Végül dr. Karikóra nézve súlyosbító körülmény az is, hogy hivatali mulasztásaival és visszaélésével a kamarát tekintélyében és jó hírében megkárosította. Megállapítja még az indokolás azt is, hogy úgy Szemmer Ernő dr., mint Karikó Imre dr. a kamara pénzkezelése körül elkövetett eljárásukkal hivatalvesztéssel járó vétséget követtek el, ezért fegyelmi ügyükben fellebbezésre való tekintet nélkül végső fokon a kereskedelmi miniszternek kell ítélkezni. Az ítélethez mellékelve a miniszter a következő leiratot intézte a kamarához: Ezzel az ítélettel elintézést nyert dr. Karikó Imre védője, dr. Gál Jenő útján közvetlenül hozzám benyújtott beadványa is, amelyben azt kérte, hogy a kamarai közgyűlés határozata ellen beadott fellebbezése tárgyában a határozathozatalt a bűnvádi eljárás lefolytatásáig függőben tartsam. Midőn ezzel a győri kamara három tisztviselőjének fegyelmi ügye — mondja tovább a miniszteri leirat —, mely a kamara beléletét sajnálatosan földúlta és tevékenységét megbénította, most már befejeződött, a ka! mara minden egyes tagjának hazafias érzüle-