Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-08-16 / 33. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szára. Dőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiöéi. Telefon. 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Bacon 6 6 sertés exportvágás Pápán. Hónapok óta a napilapok hasábjain ter­jedelmes közlemények jelentek meg a Bacon exportról. Városunkat ezügyben több angol és német világcég kereste fel, megtekintette modernül felépült vágóhidunkat és vizsgálat tárgyává tették Pápa város, valamint a kör­nyező k'ö2ségek és uradalmak sertésállomá­nyát. Ez ügyben dr. Tenzlinger polgármester a városi állatorvossal több izben eljárt az export intézetnél, valamint a földmívelésügyi minisztériumban, mig végül a sok utánjárást siker koronázta. Folyó hó 9-én a város meg­hívást kapott a részletes tárgyalásokra, amelyre a polgármester dr. Pápai Lajos közvágóhidi igazgatót küldötte ki, kinek útja sikerrel járt, amennyiben megállapodást kötött dr. Möller danzigi és M. Binney angol tőkecsoportok vezetőivel a sertés exportvágás ügyében. A megállapodást városunk pénzügyi bizottsága és állandó választmánya elfogadhatónak és a városra kedvezőnek találta és az ideiglenes szerződést nevezettekkel augusztus 12-én meg­kötötte. Ez a szerződés jóváhagyás végett a képviselőtestületnek augusztus 16-án, szom­baton tartandó gyűlése elé kerül; nincs két­ségünk benne, hogy a nagyhorderejű szerző­dést a képviselőtestület jóváhagyásával ellátni fogja. Az említett angol-német csoport előle­gezi a vágóhídon történő átalakítások- és be­ruházásokhoz szükséges tőkét, egyelőre 50.000 P-t, melyet a város 10 év alatt fog igen ked­vező feltételek mellett amortizálni. E vállal­kozás városunk és a szomszéd városok és me­gyék mezőgazdaságát, különösen sertéstenyész­tését fel fogja lendíteni, mert nagy lesz a ke­reslet. A vágások száma mindig a kínálathoz fog igazodni; terv szerint hetenként kezdet­ben 300—500 drb. sertést vágnának, melyet 1000 drb.-ra fokoznának, ami kb. évi 50.000 drb.-nak felelne meg. Azonban sertéstenyésztésünknek is iga­zodni kell a kereslethez, a mangalica tenyész­tésről át kell térni az angol hússertés tenyész­tésére, amely sokkal jövödelmezőbb is gyors fejlődésénél fogva. A Bacon céljaira legin­kább az angol jorkshirey hússertés felel meg, noha kezdetben a vállalat az úgynevezett fél­vér, keresztezett sertéseket is át fogja venni. A sertések súlya 70—100 kg.-ig terjedhet. A vágóhídi átalakítási munkálatok már jövő héten kezdetüket veszik; a szükséges gépeket külföldről megrendelik, úgy hogy re­mélhető, hogy a vágások már szeptember hó második felében meg is kezdődhetnek. A le­vágandó sertések átvétele és kifizetése Pápán a közvágóhídon történik, tehát remélhető, hogy ezáltal városunk kereskedelme és ipara fellendül. * * * Eddig a száraz tudósítás. A magunk ré­széről nagy örömmel fogadjuk ez új gyári vállalkozásnak városunkban való létesülését. Pangó gazdasági életünkbe új, friss vérke­ringést fog bevinni ez a vállalkozás; szapo­rítja városunk jövödelmét, amire olyan nagy szükség van; fellendíti az idegen forgaírriat:, aminek hasznát látja ipar és kereskedelem; állandó munkaalkalmat nyújt meglehetősen sok embernek; a vágóhíd kibővítése momentán enyhít az óriási munkanélküliségen; a válsá­gos helyzetbe jutott mezőgazdaság előtt új jövödelmi forrást nyit meg a tömeges sertés­tenyésztéssel és hizlalással. íme hevenyében ennyi előny felemlítése jutott tollúnk hegyére. De — elgondolásunk szerint — jótékonyan fog közrehatni az ex­port húsgyártás egyéb tekintetben is. A fiatal angol sertések takarmányozásánál tudvalevő­leg fontos szerepe van a lefölözött tejnek is. Ebből pedig az következik, hogy fellendül a tejgazdaság s létesülnie kell vajgyárnak is, amely a tejszint feldolgozza. Tudomásunk sze­rint a bacon húsgyártásnál csak a tiszta hús jön tekintetbe. A fejet, lábakat levágják, a! belső részeket eltávolítják; a széthasított fél sertéseket bizonyos eljárással pácolják, gyor­san füstölik, s úgy exportálják. A sertések többi részét bizonyára jutányos áron itt áru­sítják el, amivel a közélelmezést javítják. Nem kell attól tartani, hogy a sertések tömeges felhasználása sertés- és húsdrágulást von maga után. Nem! Először azért nem, mert speciálisan hizlalt, fiatal angol sertéseket fog­nak csak felhasználni; másodszor azért nem, mert — biztos piaca lévén — a tömeges föl­használáshoz fog igazodni a sertéstenyésztés és hizlalás is. Az új gyárral csak mindenki nyerhet. Ezért hajtjuk meg az elismerés lobogóját mindazok előtt, akik megalakulását tevékeny­ségükkel előmozdították. tJJŰONSÁGOK. — Az írgalmasrend római generálisa Pápán. Illusztris vendége volt a hét elején városunknak. Calvo Faustin, az írgalmasrend római generálisa, folyó hó 11-én a helybeli írgalmasrend meglátogatására Pápára érkezett s a legjobb benyomásokkal szerdán délelőtt utazott el Budapestre, hogy az ott tartott Szent Imre ünnepségeken részt vegyen. Kí­séretében voltak: Haverda Róbert generális titkár, Babinszky Nárcisz, a magyarországi Írgalmasrend tartományi főnöke, kormányfő­tanácsos és dr. Müller Ödön, a budapesti rend­ház központi perjele és igazgató főorvosa. — Személyi hir. Dr. Antal Géza dunán­túli református püspök hathetes külföldi üdü­lését befejezvén, e hó 13-án délután Hollan­diából friss jó egészségben visszaérkezett székhelyére, Pápára. — Városi közgyűlés lesz e hó 16-án„ szombaton délután 3 órakor, amelynek napi­rendjén az aszfalt-kocsiutak újból való bur­kolására és vágóhidunknak a bacon húsgyártás céljaira leendő bérbevétele tárgyában beér­kezett ajánlatok elbírálásának ügye szerepel. — Tea-estély. A Református Nőegyesület az őszi kerületi közgyűléssel kapcsolatban mű­soros estélyét tea-estéllyel köti össze, mivel akkor a dunántúli Református Papnék Szövet­sége is Pápán tart gyűlést. — Értesítő-ismertetés. Az áll. tanító­képző-intézet értesítője. (Szerkesztette Szarka Lajos igazgató.) Az 1929/30. tanév története rövid összefoglalását adja a tanév folyamán történt iskolai eseményeknek és fontosabb miniszteri rendeleteknek, felemlítve, hogy Sághi Tamás az intézethez rendes tanárrá neveztetett ki, Pödör Béla tanár pedig Kőszegre helyez­tetett át. A tanári testület 14 rendes tagból, 6 hitoktatóból és 3 óraadóból állott A tanári testület iskolán kivüli munkássága legteljesebb elismerésre méltó. Jeles tanulók voltak az I. osztályban Vadas István, a Il.-ban Bertalan Imre, Orbán István, a III.-ban Németh József, Szabó József, az V.-ben Meleg József, Szabó Imre és Szabó Nándor. A tanév végén osztály­vizsgálatot tett 183 tanuló; vallás szerint r. kath. 131, ref. 31, ev. 19, unit. és izr. 1 — 1; elő­menetel szerint jeles 8, jó 70, elégséges 92, elégtelen 13. Az épület szük volta miatt ez évben is felhangzik a panasz; valóban ideje volna, hogy illetékes helyen meghallgattatásra találjon. A növendékek közül bentlakó volt 111, a többi odahaza lakott szüleinél, vagy meg­bizható magánházaknál nyert elszállásolást. A köztartáson 144 tanuló étkezett. A segélyezés és ösztöndíjak sok szegény szülőnek tették el­viselhetőbbé a taníttatás terheit. A nevelés, fegyelem mintaszerű, amit bizonyít az is, hogy a 183 növendék közül példás magaviseletű volt 164, jó 19. Anyagi okok miatt mindössze egy kiránduláson voltak: Ajkán. A gyakorlati kikép­zésre nagy gondot fordítottak. Az ifj. segítő­egyesület, a Gárdonyi Sportkör, a Szováthy­Önképzőkör serény munkásságot fejtett ki. Az egészségi állapot nem volt valami kedvező. Légzőszervi és emésztő-rendszeri megbetege­dések elég gyakoriak voltak; Klein Boldizsár I. éves növendék a tavasszal agyhártyagyulla­dásban meghalt. Tanítói oklevelet 39-én nyertek. Az intézettel kapcsolatos gyakorló-iskolának 64 tanulója volt; a gazdasági továbbképző-iskola tanulóinak a száma 14-ről év végére 6-ra apadt. A jövő iskolai évre vonatkozó tudnivalók zárják a gondosan szerkesztett értesítő tartalmát. — Dr. Horváth Dezső fogorvos (Fő­tér 16.) szabadságáról megérkezett és rendelését ismét megkezdte. — »Esik eső karikára«, szögletesre s más formára. Lassabban^ szaporábban; de kitar­tóan — hetek óta. Már-már ott vagyunk, hogy elmondjuk az egyszeri gazdával, akinek tönkre verte elaszott vetését a jégeső, hogy »Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne!« Való­ban, ebben az esőben sincs már köszönet. Hát­ráltatja a cséplés befejezését, a szántási mun­kákat, egyes vetemények beérését, s félő, hogy a nagyszerűnek mutatkozó szőllőtermést tönkreteszi, megrothasztván az érni kezdő für­töket, amelyeknek most inkább a nap mele­gére volna szükségük. Egyedül tán a legelő­nek, a sarjúnak nem árt a sok eső; másnak már nem kellene semminek. Legfőkép nem kellene a Balatonon s itt-ott nyaralóknak, akik akár csomagolhatnának is haza felé. Mert a strandnak, a fürdőzésnek, azt hisszük, az Űr­nak 1930. esztendejében vége van. A száraz Amerika, amely most valóban »száraz«, mert — mint kétségbeesett lapjaikban olvassuk — a nap égető heve a legmélyebb kutakból is kiszárította ott a vizet, irigykedve gondol­hatnak most ránk, a »nedves« Európára, ahol a vizkórság — vagyis a Víz kóros állapota — környékez bennünket. Jöjjenek hozzánk, adunk mi nekik vizet eleget — ha kell, a tókerteki ben dupla porcióval is. Ám tréfa ide, tréfa oda: jó Jupiter apánk kormányozd el immár fejünk fölül a csapadékkal terhes fellegeket, hadd süssön ránk ismét az Isten napja, mert hisz meg vagyon írva: »Jó minekünk szemeink­kel látnunk a napot!«

Next

/
Thumbnails
Contents