Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.
1930-01-04 / 1. szám
1930 január 4. PAPAI HÍRLAP, 3 A világhírt szeméin- is farmon és a kir. áll. Vas-, Acél- és Gépgyári* mu lli 1 ll ll II I III HW MII BM—M3MM—— által gyár t«tt tenerautóli, aiEfíisntszsü de Meniesss m&m { vezérképviselete és eiadási k&zpds^*: MERCEDES BEiNZ AUTOMOBIL L-T. Budapest, IV., Vícl amit kötelességeik lelkiismeretes teljesítésével s a közönség érdekeinek szeretettel teljes, pontos szolgálatával kell viszonozniok. A tisztikar nevében dr. Uzonyi Kálmán polgármesterhelyettes tömören és mégis hatásosan válaszolt: Méltóságodnak a választás bölcs és tapintatos vezetéséért, a tekintetes képviselőtestületnek irányiunkban megnyilatkozott bizalmáért az egész tisztikar nevében hálás köszönetünket tolmácsolom. Arra fogunk törekedni mindannyian, hogy a jog és törvénytisztelet, a valláserkölcs és nemzeti gondolat alapján állva, teljesítsük kötelességünket a város és közönsége irányában. Súlyos helyzetben van hazánk, ezt a súlyos gazdasági és pénzügyi válságot városunk is átéli. Annál határozottabb akaratelhatározásBal s erővel kell dolgoznunk a köz érdekében, hogy szeretett városunk s polgárai általános jólétét s boldogulását előbbre vigyük. ígérjük, nem fogunk eltévelyedni a törvény rideg dogmatizmusában s amely téren merev jogszabályok, rendeletek teszik a helyzetet súlyossá, arra a térre fogjuk vinni szivünket-lelkünket, hiszen az élet tapasztalata igazolja, hogy mennyit segíthet ilyen helyzetben a jó közigazgatás méltányossága. Ehhez a munkához kérjük szives támogatásukat s magunkat nagybecsű jóindulatukba ajánljuk. Éljen Pápa város közönsége és képviselőtestülete. Az alispán végül teljes elismerését fejezte ki a tisztújító szék méltóságteljes lefolyásáért s Isten áldását kérve Pápa városára, a közgyűlést háromnegyed tizenkettőkor bezárta. A magyar földbirtok eladósodása. A Magyar Statisztikai Hivatal a probiéma úgyszólván mindenre kiterjedő súlyának megfelelően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mennyire van eladósodva a magyar földbirtok. Ezúttal dr. Konkoly-Thege Gyula, a hivatal alelnöke irt hosszabb tanulmányt erről a kérdésről. Adatszolgáltatásában kiterjeszkedik nemcsak az egész megelőző évre, hanem feldolgozza az 1929 június 30-ig rendelkezésre álló adatokat is. Az az újabb adóssághuliátn tehát, amely az év második felében következett be, egy újabb statisztikai publikációra vár, de enélkül is rendkívül érdekesek és tanulságosak a most feldolgozásra került adatok, úgyszintén az azokhoz fűzött kommentárok is. Konkoly-Thege Gyula tanulmányából az tűnik ki, hogy a magyar földbirtokoknak számszerint mintegy negyedrésze, terület szerint pedig körülbelül egyharmadrésze van megterhelve. A bekebelezések végösszege az 1928-ik év végén 1.160,500.000 pengőt tett ki. A bekebelezett terhek legnagyobb hányada (63 2 százaléka) a kisbirtokokra és ezek közül is elsősorban az 50 holdnál kisebb birtokokra esett. Ez a teher mintegy 30 százalékkal nagyobb a kisbirtokok területének az ország területéhez viszonyított arányszámánál. Áltatában az adatok azt mutatják, hogy minél nagyobb a földbirtok, annál kevesebb az átlagos teher és hogy az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokokra eső átlagos teher majdnem kétszerese az összes nagybirtokok terhének. Leginkább az Alföld földbirtokai vannak eladósodva, persze itt is legnagyobb mértékben az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokok. A kisbirtokokra eső teher katasztrális holdanként megközelíti a 400 pengőt is, viszont általánosságban a megterhelt földbirtokok minden katasztrális holdjára csak mintegy 200 pengőre rúgó teher jut, a terhek összege pedig nem nagyobb a földbirtokok mai átlagos értékének 30 százalékánál. A megternelési arányszám 20 és 40 százalék közt váltakozik, asszerint, hogy milyen nagyságú birtokkategóriákról van szó. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy a kisbirtokok eladósodottsága a legsúlyosabb. A szabadforgalmú birtokok megterhelése nagyobb, mint a korlátolt forgalmúaké, míg ezek közül a legtöbb teher a római katolikus egyházi és a hitbizományi birtokokra esik. Szomorú az az adat, hogy a terhek legnagyobb hányada (51 4 százalék) nem törleszléses kölcsön, míg a törlesztéses kölcsönök arányszáma mindössze 212 százalék. Az összes tehernek több mint 36 százaléka az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokokra nehezedő nemtörlesztéses kölcsön. Ez az adat egymagában is beszédesen megvilágítja, hogy milyen fontos volna ezeket a kölcsönöket hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönökké átváltoztatni. A kamatokra vonatkozó adatszolgáltatás ugyancsak azt mutatja, hogy a kisebb birtokok terhei súlyosabbak. A törlesztéses kölcsönre fizetett törlesztés és az összes terhek kamata birtoknagyságcsoportok szerint minden katasztrális hold után 30 és 10 pengő között váltakozik. Az 50 katasztrális holdnál kisebb birtokoknál a teher éppen háromszorosa annak a kamattehernek, amelyet a nagybirtok visel. Az év első felében a terhek újból emelkedtek, még pedig 173i millió pengővel, ami 16 7 millióval haladja meg az előző félévben tapasztalt emelkedést. Ezúttal a legnagyobb emelkedés a Dunántúlra esett, ahol a földbirtokok eladdig legkevésbbé voltak eladósodva. Adalékok a XVÍIL századi Pápa városáról, (Városi jövedelmek. — Kiadások.) A városok százados gazdasági életének, háztartásának megállapítása ma már igen ne| liéz feladat. Nehéz egybeállítani azokat a be! vételeket, amelyek bizonyos állandóság jelle; gével az egyes városok kezéhez befolytak, s épenúgy nem könnyű feladat a kiadások egybeszedése sem. Különösen nehéz a helyzet Pápán, ahol a régi időkből alig maradtak fenn a városnál csak szórványos adatok is. Miben találhatnók meg ennek az okát, nehéz volna megmondani. A véletlen pusztuláson kivül részben magyarázatul szolgálhat a városnak hosszú időn keresztül fennálló földesúri függő jogviszonya is. Bárha privilégiumai voltak, azért mégsem fejlődött ki annyira a város kebelében a múlt emlékeinek fenntartása, mint a szabad királyi városokban, amelyek statutumaik gondos védelmén kivül számadásaikat, kimutatásaikat is megőrizték levéltáraikban. Pápán kevés adatra szorítkozhatunk, ezeket azonban nem árt rögzítenünk. Történetesen ismerjük 1745-ből a város lajstrom szerint való bevételeit az árenda összegekről. így tudjuk, hogy a Hosszú utca (mai Fő-utca és Győri-út a Flórián-szoborig) 193 Rhénes forintot és 58 dénárt fizetett. Már az Uj utca (Rákóci-utca) 300 forintot és 20 dénárt, az Ispitály-utca (Eötvös-utca) meg 228 forint 18 dénárt, a Szent László utca pedig csak 140 forint 41 x/ 2 dénárt fizetett. Már a Víz utca (Szentilonai-utca) megint 336 forint 93 1/ 2 dénárt, a Kristóf utca (Kuruc-utca) pedig 350 forint 59 1/ 2 dénárt szolgáltatott az »árendás« házak után. Ezekhez járult az esküdtek defalcatája, mentesítési lerovása, mely abban az évben 58 forint 54 dénárt tett, s evvel a teljes összeg 1608 forint 44 l/ 2 dénárra ment. Ugyancsak az 1745. esztendőről megvan az adatunk, hogy mennyi volt a város földbére, amely mint terragium folyt be kezéhez. Ez 58 forint 40 dénárt tett ki. Ezenkívül többször szerepel a városnak zabtermése, mely évenként 200—250 cubulusra 1 tehető, s értékét cubulusonként akkor mintegy 50 dénárral, azaz fél rajnai forinttal számíthatjuk. Rozsgabona termése 70—80 cubulus, ára cubulusonként 75— 85 dénár. A város polgárai úgynevezett y>PargerpénzU is fizettek, mellyel a városhoz tartozandóságuk nyert megerősítést. Hogy ez mennyi lehetett, jobban mondva egyben mennyire rúghatott, némi alapot Kozma István tanácstagnak és Orbán Ferenc collectornak számadásában találunk hozzá. E szerint 1743 okt. 25-től 1745 március 24-ig, azaz tizenhét hónap alatt 201 forint 80 dénárt bevételeztek. Látnivaló, hogy nem sokra ment, s talán nem is vették nagy szigorral, legalább erre enged következtetni Veszprém városának 1762. évi február ! 8-i statútuma, mely megkívánja, hogy a céhmesterek az új mestereket 5—6 esztendőről a tanácsnak bejelentsék, hogy a »mostani szükségben az Purgerpénz annyival is inkább beszedessék«. A városnak két collectora a hadiadó, a dica szedésén kivül a városnak más egyébnémü bevételezéseit is teljesítette. Számadásaik novembertől novemberig szólnak, s amint pl. 1745-ben látni van alkalmiunk, a város tanácsa és a vármegye illetékes tisztjei (akkor Nemes Nemzetes Vitézlő Torkos Jakab Perceptor és Nemzetes Vitézlő Bone Ádám esküdt), továbbá a mélt. Pápai Uraság részéről deputált (Nemzetes Vitézlő Nagy István) számtartó jelenlétében adtak számot a város y>mindennémü perceptioirul és quantumáróh. Voltak azután a városnak »vásári és piarcU ; jövödelmei is. Azonban bár Csánki Dezső ! Pápát még a XV. században a legnépesebb | vidéki városok egyikének tekinti, 2 amelyhez ! mint vámhelyhez, a Bakony vidéke is kapcsoló! dott, Pápa vásári jövedelmét a XVIII. sz.-ban S még sem találjuk akkorának, mint egyébként j gondolhatnék. Meg kell említenünk, hogy Pápa városának a tanács tagjaiból évente 2—2 vásárbirája volt, akik bizonyára épenúgy járták a vásárt, mint az más városokban is történt, 3 s a szekerektől álláspénzt, gyümölcsből, kalácsból s a kufároktól 1—1 pénzt, a helybeliektől fél-fél pénzt szedhettek, s a rőföt, mértéket bizonyára ellenőrizték. Azonban Orbán Ferenc és Csernák István vásárbirák 1744 április 24-től 1745 április 24-ig terjedő számadásukban mégis csak 43 forint 78 1/ 2 dénár jövedelmet mutatnak ki. S bár nem találjuk Pápán nyomát a »szabad vajdáké-nak, — miként Veszprémben 4 — akik a vásárbiráknak segítségére lenAi tartoztak, s a piaci jövedelemből, úgymint a hetedik krajcárból, a vásárbirákkal osztoztak, mégis azt gondolhatjuk, hogy a vásári nyers jövedelmek egyéb tételekben is nyerhettek elszámolást. Ennek részben igazolásául szolgálhat Orbán Ferenc és Seffer Péter vásárbirák elszámolása 1745 ápr. 24-től 1746 ápr. 24-ig való bevételeikről. 42 forint 34 dénár a jövedelem, s a bejegyzés hozzáteszi, hogy »a' szokott Tertialitas már kiesett részekre ö kegyelmeknek az ezen perceptio mellüh. Volt a városnak mindezek mellett malma is, miként a mai Szalmavári Kovács János utcán, az Uszoda mellett levő malom ma is mint y>város-malma« ismeretes. Az említett malomnak felügyeletét, jövedelmeinek számonvételét és számontartását évről-évre a város tanácsának egyik tagja intézte, aki ebben a megbízatásában mint hitet tett malombíró szerepelt. Szecsödy Márton is volt ilyen malombíró, s 1739. május 2-től 1740. rnájus 2-ig terjedő elszámolása 111 1/^ cubulus tiszta búzáról, 17S 1 / 2 cubulus abajnoc gabonáról és 69 1/ 2 cubulus kukoricáról szól a város malmának jövedelmeként. Megtudjuk azt is, hogy jóval az elszámolás után Szecsödy Márton malombirónak a Nemes Város malmából 4 cubulus tiszta búzát és 4 cubulus abajnos gabonát szavazott meg a város tanácsa fáradságáért. 1740. május 2-től 1741. május 2-ig az 1 Cubulus = köböl = mérő. Pápán a pozsonyi mérő volt használatban, mely 62-49 liter volt. 2 Dr. Csánki Dezső: Magyarország tört. földrajza 111. kötet 214. 1. 3 V. ö. Szombathely város 1627. május 3-i statutuma. (Kolosvári-Óvári: Magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. V. 2. kötet 169. 1.) 4 V. ö. Veszprém 1768. ápr. 26-i statutuma U. o. 548. 1.
