Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-07-19 / 29. szám

Telefon 174. £ § j p g Telefon 174. szalagok és rövidáruk kaphatók RAIDL FERENCNÉL Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemtiek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikülök, börÖndök,stb. Fehér Dezső, Jílek Ferenc, vitéz Karcsay Béla, Szalay Lajos és Horváth László városi képviselőket. Ingatlanszerzési, illetőségi és települési ügyek elintézése után a gyűlés esti 6 órakor véget ért. Miért függesztették fel az izraelita hitközség vezetőségét? — A rabbiválasztás epilógusa. — Nagy meglepetést keltett városunk egész lakossága, de különösen az izr. hitközség tagjai között az a miniszteri rendelet, mely a hét elején érkezett a veszprémi alispán útján, mellyel a pápai izr. hitközség egész elöljáróságát, képviselőtestületét felfüggeszti a minisztérium és a legutóbbi megtartott rabbiválasztást hatálytalanítja. Nagy szégyen ez erre a több mint 100 éves múlttal dicsekvő erkölcsi testületre, mely egész sorát a kulturális és jótékonysági intézeteknek tartja fenn és amelynek vezetői városunknak is előkelő és tisztes pozíciót betöltő polgárai voltak mindenkor. A példa nélkül álló rendelkezés több év óta folyó és a hitközség kebelében dúló harcnak következménye, de hogy idáig fajulhattak el az állapotok, nem a jelenlegi vezetőség hibája, hanem annak a kisebbségi csoportnak, mely mindenáron a maga számára akarja a vezetést megszerezni. A rendeletről a fővárosi sajtó is, mint szenzációról emlé

1* kezett meg, illő tehát, hogy a helyi események krónikása is tárgyilagos alapon ismertesse az egész ügyet. A magyarországi izr. hitfelekezet három pártárnyalatra, u. m. oongressusi, statusquö és orthodoxra oszlik, melyek között hitbéli, dogmatikus különbségek nincsenek, csupán külsőségek azok, amelyek egymástól a három frakciót elválasztják. A pápai hitközség az orthodox árnyalathoz tartozik és mint ilyen, teljesen autonom testület, de van egy a fővárosban székelő hivatal, az Országos Orthodox Központi Iroda, mely összekötő szervként szerepel az egyes hitközségek és a kultuszminisztérium között, mely utóbbi, — nem lévén a zsidóságnak egységes szervezete, — legfelsőbb fóruma ilyenformán a zsidó hitközségeknek. A hitközség beléletében a most folyó ál datlan állapotok a rabbikérdés, illetve a rabbiállás betöltése körül élesedtek ki. Az 1906. évben elhunyt Roth főrabbi elhunyta óta 21 évig állott üresen a papi szék, mert akadt egy kis csoport, mely mindig meg tudta akadályozni azt, hogy Pápára egy olyan zsidó pap kerüljön, aki egyházi tudása mellett és konzervatív vallási életmódja dacára egyesíti magában mindazokat a tulajdonságokat, melyeket egy dunántúli nagy egyházi testület vezetőjétől, mely testületben orvosok, ügyvédek, művelt kereskedők, főtisztviselők is vannak, — világi téren is méltán el lehet várni. Azután jött a háború, forradalom, míg végre 1927 júniusában siker koronázta a többség akaratát, mert lehetségessé vált a rabbiszék betöltése, megválasztván arra, egy galamblelkü, nagy tudással rendelkező lelkészt, Gottlieb Sámuel addigi tolcsvai főrabbit. Mindenki megkönnyebbülten lélekzett föl, mert azt hitte, hogy ezzel elkövetkezett a hitközségre a béke és áldásos nyugalom korszaka. De csalódtak. Az ellenpárt csúnya aknamunkát kezdett a megválasztott rabbi ellen, a megválasztás pillanatától kezdve, amiről a hozzá érkezett névtelen levelek rágalomhadjárata tanúskodik és még a bevonulás napját is gyásznappá változtatták számára, mert egy oly tartalmú ajánlott levelet küldöttek neki, mely szerint ők nem fogják elismerni őt papjuknak. De tetőpontjára hágott az új főrabbi iránti ellenszenvük, gyülöletük akkor, midőn Gottlieb Sámuel főrabbi a pápai zsidó templomban 1928 március 15-én egy izzó hazafiságtól áthatott magyar szónoklatot tartott. Ezt nem tudták neki soha megbocsátani. Hogy még több borsot törjenek az orra alá, megtették azt az elképzelhetetlennek vélt dolgot, hogy Grünvald Jakab volt bánffihunyadi rabbit, ki a főrabbinak a választáson ellenfele volt, idehozták Pápára, vettek neki egy házat, holott a 'hitközség, vezetősége több izben hivatalosan megkérte, ne jöjjön Pápára lakni, ne igyekezzék az elcsendesült kedélyeket ismét forrongásba hozni. Grünwald rabbi azonban nem vette figyelembe a leveleket, inkább hajlott hivei szavára, ide költözött városunkba látszólag magánemberként, de a valóságban úgy, mint csoportjának lelki vezetője. Ennyi megaláztatást nem birt el Gottlieb főrabbi szive, a sok tőrdöfés felőrölte szervezetét és ő, ki eddig csendes, nyugodalmas élethez volt szokva és közbecsülésben, közszeretetben élt, 1928 november hó elején hirtelen elhunyt, árván hagyván a hitközséget, de főként nagyszámú családját. A hitközség, kegyeletes érzéstől áthatva, elhunyta után oly határozatot hozott, hogy a boldogult martir családjáról a legmesszebbmenő módon kiván gondoskodni és a rabbi állást oly egyénnel kivánja betölteni, ki a főrabbi hajadon leányát feleségül veszi. Ez a határozat nagy tetszéssel találkozott a hitközség zöménél, de a kisebbség most lépett ki a porondra és mindenáron azt akarta, hogy Grünwald Jakab rabbit, az ő hívüket ültesse a hitközség a rabbiszékbe, amibe természetesen a többség bele nem egyezhetett. A vezetőség a rabbiállásra a nagy egyházi és világi tudással rendelkező Haberfeld Jakab wieni lakos rabbit találta alkalmasnak és őt jelölte az állásra. A kisebbség ebbe nem egyezett bele, hanem egy papokból álló választott bíróságra akarta bízni a rabbikérdés megoldását és sikerült is elérnie, hogy a Központi Iroda rendeletére a minisztérium a választás megtartását betiltsa. Erről a betiltó határozatról azonban a hitközség csak egy i táviratot kapott, mely másnap egy ajánlott levéllel lett megerősítve, de a táviratnak és levélnek is más-más volt a kelte és aktaszáma, úgy hogy a választó-bizottság joggal hihette, hogy itt rosszindulatú félrevezetés történt és ezért a választást junius 8-án megtartotta. Hogy milyen a hitközség többsége és milyen annak a fölfogása, legfényesebben kitűnik abból, hogy 460 szavazóképes tag közül leszavazott 290, akik mindnyájan Haberfeld Jakab rabbira adták le szavazatukat. A kisebbség természetesen azonnal élt fellebbezési jogával és kérte az Országos Központi Iroda útján a minisztériumot a választás megsemmisítésére. Miután a Központi Irodának a pápai hitközség jelenlegi vezetősége nem szimpatikus, könnyű volt a felsőbb fórumokat úgy informálni, hogy az említett rendeletet kiadja, egyben elrendelte, hogy a vezetőség felfüggesztésének tartalma alatt a hitközséget, egy mindkét párt higgadtabb elemeiből alakítandó bizottság vezesse. Ez a bizottság intézi az átmeneti idő alatt a több mint 100.000 pengős költségvetéssel dolgozó, 4000 lélekkel biró egyházközség adminisztrációját. Közben egy vidéki papokból álló választott bíróság fog megjelenni Pápán, mely megvizsgálja az ellentábornak vallásos szempontból felhozott aggályait és előkészíti az új választást, amely a hitközség jövő vezetőségét lesz hivatva megválasztani. Mihelyt a miniszteri leirat a hitközséghez leérkezett, azonnal összeült a vezetőség és egy küldöttséget menesztett Budapestre, mely a való tényállást ismertette a minisztérium előtt. Részt vettek benne Eisler Mór elnök, dr. Pápai Lajos, Breuer Lipót, Grünwald Imre, dr. Kardos Károly, dr. Lusztig Sámuel, Kardos Henrik. Vezetőjük Wessely Tibor földbirtokos volt. Dr. Petri Pál államtitkár előtt dr. Pápai Lajos városi állatorvos nagyhatású beszédben vázolta az egész helyzetet és világította meg a hitközség nagy többségének álláspontját, amelyet az nagy figyelemmel hallgatott végig. Még jelenlétükben utasítást adott a Központi Irodának, hogy a minisztérium hozzájárulása nélkül semmiféle utasítást a pápai izr. hitközségnek nem adhat. Hangsúlyozta, hogy Haberfeld rabbi párisi hajfestőszerrel festett haj szebb, mint az eredeti! Kezelése egyszerű, kényelmes és gyors. Ez az oka, hogy rövid idő alatt példátlan népszerűségre tett szert. Okvetlen próbálja meg. Vezérképviselet : Budapest, Rákóczi-út 14. Díjtalan prospektus! Helyi főraktárost keresünk (nem bizományi alapon) megválasztása ellen a minisztériumnak kifogása nem lesz, mihelyt a hitközség többsége, — amint az remélhető — ismét reá fogja adni szavazatát, minthogy az ő személye ellen kifogása a minisztériumnak eddig sem volt. Ugyanezt hangoztatta Gerlóczy miniszteri tanácsos is, aki a legmesszebbmenő támogatást ígért a küldöttségnek, mert belátta, hogy a többség ezen az oldalon van, úgy hogy a megjelentek a legkedvezőbb benyomásokkal távozhattak a minisztériumból. De bármilyen formában fognak is alakulni a pápai hitközség viszonyai, a többségi párt nem fél, mert igazának tudatában van. Az a 300 szavazat, mely a legutóbbi rabbiválasztáson Háberfeld rabbira minden előkészítés nélkül leadatott, megmutatja a maga teljes valóságában a tagok valódi arculatát. Ezek felett nem fog egy kisebbség uralkodni, még a legnagyobb terror dacára sem és nem fogja a maga túlzó elveit reáerőszakolni. A pápai orthodox hitközség mindig példát mutatott a vallásosságban, hithűségben az egész országnak, akkor, mikor a mai kisebbségi csoport még nem is létezett. A pápai hitközség nem akar engedni a maga konzervatív vallási elveiből, de viszont azt sem fogja engedni, hogy városából, a Dunántúl Athénjéből Galíciát, Mármarosszigetet vagy Munkácsot csináljanak. A pápai zsidó hitközség tagjainak nem kell olyan rabbi, aki kaftánban jár és magyarul beszélni, ha tud is, de nem akar, hanem olyan rabbit akar, aki méltó társa a többi felekezetek lelkészeinek. A pápai zsidó hitközség tagjainak legnagyobb többsége nem olyan egyénre akarja bízni a jövő nemzedék tanítását, aki azzal anyanyelvén beszélni nem akar, és oly szellemet akar itt meghonosítani, amely számunkra idegen, hanem igenis joggal óhajtja, hogy ide magyarul gondolkodó rabbi kerüljön. Akármint mesterkedjék is az ellenpárt, az ő jelöltjük a pápai zsidó hitközség szolgálatába belekerülni nem fog, mert az ellen 300 szavazóképes nagykorú választó a maga hatalmi súlyával, szavazatával tiltakozik! Egy hitközségi tag. A pápai Vöröskereszt-Egylet ötvenéves története. Irta és az egyesület 1929 március 18-án tartott jubiláris díszközgyűlésén felolvasta Pongrácz József főtitkár. (Folytatás és vége.) V. 1918 szeptemberben, a feloszlatás után, a használható kórházi felszerelést elküldötték Budapestre a központnak, a használtabbakat pedig elárverezték és a befolyt összeget hadiárvák és hadirokkantak segélyezésére fordították. A fehérneműt és vánkoshuzatokat a Csecsemővédőnek és a Népjóléti Bizottságnak bocsátották rendelkezésre. A rettenetes háború után még irtózatosabb idők következtek ránk. Az 1918-ról szóló titkári jelentési mondja: »Mi az aggodalmak, sanyargatások mélységeiben vagyunk. Onnan nézünk egy fénylő csillagra, a hazaszeretet csillagára, hogy az a sanyargatások mélységéből kivezessen bennünket«. 1919-ben a proletárdiktatúra nem törülte el az egyletet, de munkája meg volt bénítva. 1920-ban újra lélegzeni kezdett az egylet. A hazatérő hadifoglyok fogadásában vett részt; ellátta őket élelemmel, szíves szóval, Istenhozottal. Mint a titkári jelentés mondja: »A csüggedt, fáradt, síró honfilelkeket megbiztattuk, hogy még jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán«. A hadifoglyok fogadásának munkáját az egylet részéről főleg Mayer Istvánné végezte. 1923-ban megkezdte az egylet az ifjúsági vöröskereszt munkát a helybeli tanintézetekben. 1924-ben először a háború után, estélyt rendezett az egylet Strausz Kornél, dr. Hermann László és mások lelkes közremű-